Lexikon

az agyag kifejezést a köznyelv sokféle jelentésben használja, például talajtípusként és talajrétegként is. A talajtanban kétféle definiált jelentéssel bír,
1. kőzettípus: szilikátokból felépülő, kolloid mérettartományba eső szemcsés, nagy fajlagos felülettel és szorpciós kapacitással rendelkező üledékes kőzet, fontos talajalkotó, nagy agyagásvány-tartalommal. Az agyagásványokon kívül tartalmaz kvarcszemcséket, szerves szennyeződéseket, meszes vagy kovasavas kötőanyagokat;
2. szemcse-frakció, más néven fizikai talajféleség, 0,002 mm-nél kisebb szemcsefrakció a talajban, v. ö. szemcsefrakciók a talajban. Az agyag egyes fajtái nagy mennyiségű vizet képesek felvenni a kristályrácsok és a mikronméretű szemcsék közé. A 0,002 mm-es szemcsehatár azt jelenti, hogy az ilyen szemcsék között kialakult hézagok már nem járhatók át a mikroorganizmusok számára, illetve csak extrán kisméretű baktériumok tudnak ott megtelepedni, pl. egyes anaerobok.

kőzetek szilikátjainak mállása során, allofánon keresztül keletkező kolloid mérettartományba eső másodlagos átalakulási termékek. Klímától függően, trópusi körülmények között, erős kilúgzás és savanyú közeg hatására kétrétegű, kaolinit típusú, mérsékelt égövön, gyengén lúgos közegben, Mg-ionok jelenlétében háromrétegű, montmorillonit típusú szilikátok alakulnak ki. A harmadik gyakori típus az illit, mely mérsékelt savanyúság és kilúgzás mellett, K-ionok jelenlétében keletkezik. Az agyagásvány fontos talajalkotó, részaránya megszabja a talaj textúráját, és az abból következő talajtulajdonságokat, így a vízmegkötést és vízkapacitást, az ionmegkötő és ioncseélő kapacitást, a talaj levegő-, víz- hő- és tápanyag-gazdálkodását. Fontos szerepe van a szennyezőanyagok, elsősorban a fémek megkötésében, vízből való kiszűrésében a laza szorpciótól, az ionos kötéseken keresztül, az atom és molekularácsokba épülésig.