Lexikon

az akut orális toxicitás a vizsgálandó anyag egyszeri vagy 24 órán belül többszöri dózisának szájon át történő beadását követően jelentkező káros hatások.

az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával, rövid távon jelentkezik. Az akut toxikus hatás koncentráció-, ill. dózisfüggésének meghatározása vagy epidemiológiai vizsgálatok alapján történhet.

A leggyakoribb laboratóriumi környezettoxikológiai tesztek a Microtox vagy a Vibrio fischeri lumineszcenciagátlási-teszt, az algatesztek, a vízibolha teszt Daphnia magna, a haltesztek, a csírázásgátlási és a növénynövekedési tesztek, a földigiliszta teszt Eisenia foetida, a madártesztek, a több fajt alkalmazó mikrokozmosz tesztek, valamint a toxikológiai tesztek kisállatokkal patkány, egér vagy szövettenyészetekkel, stb. Az akut toxicitás nagyságát leggyakrabban az alábbi értékekkel szoktuk jellemezni:

LC₁₀, LC₂₀, LC₅₀, LC₉₀ = letális koncentráció Lethal Concentration, mely a teszt-organizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

EC₁₀, _EC20, EC₅₀, EC₉₀ = hatásos koncentráció Effect Concentration, mely a mérési vagy vizsgálati végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

LD₁₀, LD₂₀, LD₅₀, LD₉₀ = letális dózis Lethal Dose, mely a tesztorganizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

ED₁₀, ED₂₀, ED₅₀, ED₉₀ = hatásos dózis Effect Dose, mely a végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

A koncentráció–hatás görbe meredekségét használva vegyi anyagok toxicitásának jellemzésére eltérő eredményt kaphatunk, mint az EC_x értékeket használva, hiszen a szigmoid görbék alakja eltérő lehet.

Akut toxicitás mérése esetén a tesztelési idő rövidsége miatt könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy a hatás csak a teszt idejének lejárta után jelentkezik. Ezt kiküszöbölendő hosszú távú, un. krónikus vizsgálatokat kell végezni. A hosszú távú vizsgálatokban az utódok létrehozására gyakorolt hatást is mérhetjük. Az utódok számát is mérő tesztek a reproduktivitási tesztek.

az akut toxicitás azon káros hatásokra vonatkozik, amelyet egy anyagnak való 24 órán belüli egyetlen expozíció vagy több expozíció eredményezhet a szabványban leírt patkánykísérletekben. Ez a szemen és bőrön keresztüli vagy belélegzés általi beadási módokra vonatkozik. Egy vegyi anyag akut toxikus képességének előrejelzése az egészségre káros hatások meghatározásához szükséges, amelyek véletlenszerű vagy szándékos rövidtávú expozíció következtében léphetnek fel: a toxikus hatások típusai, támadási idejük, időtartam és súlyosság, az adag-válasz viszony és a nemek közti különbség a válaszban. A vizsgált károsodások lehetnek a toxicitás klinikai jelei, rendellenes testtömeg változások, és/vagy a szervek és szövetek patológiás elváltozásai, amelyek bizonyos esetekben halált eredményezhetnek.

Forrás: REACH

a Daphnia, a vízibolha az egyik legelterjedtebb vízi tesztorganizmus. Két faja népszerű, mint ökotoxikológiai tesztorganizmus: a Daphnia magna és a Daphnia pulex.

Teszteléshez a laboratóriumban nevelt harmadik generáció alkalmazható. A D. pulex, a kis vízibolha, kisebb méretű és a lágyabb vizet is tolerálja.

A víz minősége az egyik legfontosabb faktor a tesz kivitelezése során. A víz nem tartalmazhat klórt, halogénezett szerves vegyületeket, nehézfémeket és szerves makro- és mikroszennyezőanyagokat. Ahol jó minőségű vezetékes- vagy kútvíz van, ott csak kisebb fokú víztisztításra van szükség. Ahol rossz minőségű a víz, ott komolyabb, esetleg többlépcsős víztisztításra van szükség; szűrésre, desztillációra. A minták hígítására használt víznek azonos minőségűnek kell lennie a Daphnia fenntartására szolgáló vízzel.

Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egész­séges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára. Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egész­séges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára.

A teszteléshez 10 db 24 órásnál nem idősebb újszülöttet használunk. Az állatkákat 100 ml tesztoldatot tartalmazó 125 ml-es edénybe helyezzük. A tesztelendő vegyi anyag 5 különböző koncentrációját vizsgáljuk, ehhez adódik a negatív kontroll és a referenciaanyag. Általában 3 ismétlés szükséges a megfelelő minőségű eredményhez.

Az állatkák halálát nehéz megállapítani, ezért végpontként a mozgásképtelenséget illetve mozdulatlanságot használjuk. Akkor tekinthető mozdulatlannak egy vízibolha, ha üvegpipettával vagy üvegrúddal megpiszkálva sem mozdul meg. A mérést 24 óra és 48 óra elteltével végezzük. Az akut teszt során nem etetjük az állatokat. Optimális hőmérséklet 20 ^oC, a megvilágító fény intenzitása 540 - 1000 lux közötti érték lehet, 16 órás megvilágítást 8 óra sötétség követ. A pH: 7,0-8,6 között változhat, az oldott oxigén koncentrációja 60-100 %.

A 48 órás akut teszt jól alkalmazható „tiszta” vegyi anyagok veszélyességének felmérésére, vegyi anyagok keverékeire, szennyvizekre és más elfolyó vizekre, veszélyes hulladékokra.

Az egyes Daphnia fajok és változatok érzékenysége nagymértékben eltérhet egymástól, ezért igen fontos a tesztorganizmus azonosítása és megadása. Ha különböző laboratóriumok eredményeit össze akarjuk hasonlítani, akkor azonos klónból származó állatokat kell alkalmazni.

A teszt előnye, hogy kivitelezése nem költséges, magának a tesztnek a környezeti- és egészségkockázata kicsi, időigénye szintén kicsi. Hátránya, hogy kényes a víz minőségére és egyes esetekben túlzott érzékenységet mutat.

a 21 napos krónikus Daphnia (vizibolha) teszt során az állatok túlélésén kívül növekedésüket és szaporodásukat is vizsgálhatjuk.

A viszonylag hosszú idejű teszt során az állatok etetéséről gondoskodni kell. Általában algákat és laboratóriumonként eltérő adalékokat alkalmaznak.

A teszt kivitele lehet szakaszos vagy folytonos. A szakaszos kísérletet rendszeresen frissíteni kell. A folyamatos átfolyást biztosító kamra egyik előnye, hogy hígítással állandó összetételű és minőségű közeget produkál, nem kell frissíteni, így az átrakással nem sérülhetnek meg az állatok, mint a szakaszos frissítésnél.

Egy módosított változat a Ceriodaphnia dubia fajt alkalmazza a krónikus teszthez. A C. dubia kisebb méretű, mint a D. magna, gyorsabban szaporodik, így a teszt ideje lerövidül, kisebb edényben, kisebb költséggel oldható meg. A kis méret viszont ügyesebb kezet, esetleg mikroszkóp alatti munkát igényel.

Ez a faj is igényes a táplálékra, olyan összetételű táplálék szükséges, mely a viszonylag hosszú idő alatt is biztosítja a tesztállatok egészségét, fejlődését és szaporodását.

A krónikus teszt szintén 10 állatot alkalmaz, minimum 2 ismétlésben, 100 ml-es edényben 80 ml tesztoldattal, 21 napon keresztül. A hőmérséklet 20 ^oC, a megvilágító fény intenzitása 600 lux, 16 órás megvilágítást 15−30 perces átmenet biztosításával 8 órás sötétség követ. Az oldott oxigén koncentráció 40-100%, külön levegőztetés nem szükséges. A végpontok a túlélés, a növekedés és a szaporodás.

mutagén és a –>karcinogén–< hatással rokon, de annál tágabban értelmezett DNS károsító hatások összessége, a genetikai anyagban okozott direkt vagy indirekt, nem feltétlenül mutagén hatások, pl. nem tervezett DNS szintézis UDS: Unscheduled DNA Synthesis; testvér-kromatidák kicserélődése SCE: Sister Chromatid Exchange; mitotikus rekombináció, stb. - Fizikai, kémiai és biológiai ágensek géntoxikus hatás, géntoxicitásának bizonyítására epidemiológiai vizsgálatok eredményei és citogenetikai analízis szolgálhatnak. A vegyi anyagok és más géntoxikus hatás, géntoxicitással rendelkező ágensek géntoxikus hatás, géntoxicitásának kimutatása és mennyiségi meghatározása történhet:
1. Állat-tesztekkel: csontvelő mikro;nuk;leusz-teszt, emlős petesejtek citogenetikai vizsgálata, egér kromoszóma transzlokációs teszt, bőr- és tüdőszövet, valamint az emésztőrendszer nyálkahártyájának tesztelése és
2. in vitro módszerekkel: emlős sejtek mutációja és transzformációja, UDS, SCE, gyümölcsmuslica Drosophila melanogaster, élesztőgomba Saccharomyces cere;visiae vagy növényi szövetek, pl. hagyma Allium cepa gyökércsúcs citológiai vizsgálatával.

a toxikológiában az ismételt adagolású toxicitás egy vegyi anyagnak való ismételt napi expozíció eredményeként fellépő általános toxikológiai hatásokat jelenti, a várt élettartam egy részére (szubakut vagy szubkrónikus expozíció) vagy az élettartam nagy részére (krónikus expozíció).

Ezek az általános toxikológiai hatások magukba foglalják a testtömegre és/vagy a testtömeg növekedésre, az abszolút és/vagy relatív szervi és szövet súlyokra, a klinikai kémhatás változásaira, a vizeletelemzésre és/vagy hematológiai paraméterekre, az idegrendszer funkcionális zavaraira, valamint általában a szervekre és szövetekre és a makroszkopikusan és mikroszkopikusan vizsgált szervek és szövetek patológiai elváltozásaira gyakorolt hatásokat.

Ezen információk mellett a lehetséges káros általános toxikológiai hatásokról, az ismételt adagolású toxicitási tanulmányok egyéb információkkal is szolgálhatnak pl. a reprodukciót károsító hatásokról, vagy azonosíthatják a toxicitás sajátos megjelenési formáit, mint pl. a neurotoxicitás, immunotoxicitás vagy az endokrin rendszer közvetítette hatások...

Az ismételt adagolású toxicitás előrejelzése állatkísérletek alapján történik. A teszt célja a következők felmérése:

• az emberek egy anyagnak való ismételt expozíciója összekapcsolódott-e káros toxikológiai hatásokkal; ezek az emberi tanulmányok potenciálisan szintén azonosíthatnak nagyobb hajlammal rendelkező népességet;
• egy anyag ismételt beadása kísérleti állatoknak okoz-e káros toxikológiai hatásokat; hatások, amelyek előre jelezhetnek lehetséges káros hatásokat az emberi egészségre;
• a célszervek, a lehetséges halmozódó hatások és a káros toxikológiai hatások visszafordíthatósága;
• az dózis−válasz viszony és az ismételt adagolású toxicitási tanulmányokban megfigyelt toxikológiai hatások bármelyikének a küszöbértéke;

Forrás: REACH

a nyilvánvaló toxicitás a toxikológiai tesztekben a vizsgálandó anyag beadását követően jól látható mérgezési tüneteket leíró általános kifejezés, amelynél a következő legmagasabb rögzített dózis esetében a legtöbb állatnál súlyos fájdalom vagy súlyos szorongás tartós jelei, elhullásközeli, vagy valószínű elhullás várható.

a vegyi anyagok azon káros hatása, mely az ökoszisztéma tagjait, közösségeit vagy teljes ökoszisztémákat érint. A humán toxicitástól eltérően az ökoszisztéma-tagok kitettsége, expozíciós útvonalaik komplexebbek, pl. a vízi ökoszisztéma tagjai teljes testfelületükkel érintkeznek a szennyezett közeggel, hasonlóképpen a talajlakó vagy üledéklakó élőlények. A szennyezett közeg nem csak testfelületüket, de gyakran emésztőrendszerüket is 100%-os mennyiségben (pl. giliszták talajemésztése) veszélyezteti. A felvett szennyezőanyag-mennyiség nem kontrollálható, nem mérhető, emiatt az ökoszisztémára vagy annak tagjaira gyakorolt hatást nem szennyezőanyag-dóziban, hanem a szennyezett közeg mennyiségében, illetve a szennyező vegyület ismeretében szennyezőanyag-koncentrációban adjuk meg.

a REACH rendelet értelmében alkalmazandó ÖKOTOXICITÁSI TESZTEKET a BIZOTTSÁG 440/2008/EK rendelete (2008. május 30.) listázza, melyet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelethez állítottak össze.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével, ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk
A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk
A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH TÖRVÉNY SZERINT ALKALMAZANDÓ ÖKOTOXICITÁSI TESZTEK

C.1. Akut toxicitás hal esetében
C.2. Daphnia-fajok akut immobilizációs vizsgálata
C.3. Alganövekedés-gátlási vizsgálat
C.4. A „gyors” biológiai lebonthatóság meghatározása
I. Rész általános
II. Rész. Doc (oldott szerves szén) csökkenésének vizsgálata (c.4-a. Módszer)
III. Rész. Módosított oecd-vizsgálat (doc-csökkenés) (c.4-b. Módszer)
IV. Rész. CO2-fejlődés-vizsgálat (c.4-c. Módszer)
V. Rész. Manometrikus respirometriás mérés (c.4-d. Módszer)
VI. Rész. Zártpalack-módszer (c.4-e. Módszer)
VII. Rész. Miti-vizsgálat (c.4-f. Módszer)
C.5. Lebomlás – biokémiai oxigénigény
C.6. Lebomlás – kémiai oxigénigény
C.7. Lebomlás – abiotikus lebomlás: hidrolízis a ph függvényében
C.8. Toxicitás földigilisztákra
C.9. Biológiai lebomlás – zahn–wellens vizsgálat
C.10. Biológiai lebomlás – eleveniszap-szimulációs vizsgálat
C.11. Biológiai lebomlás – eleveniszap-légzésgátlási vizsgálat
C.12. Biológiai lebomlás – módosított scas-vizsgálat
C.13. Biokoncentráció vizsgálata: átfolyásos hal vizsgálat
C.14. Halivadékok növekedési vizsgálata
C.15. Rövid távú toxicitási vizsgálat halembriókkal és hallárvákkal
C.16. Háziméh – akutorálistoxicitás-vizsgálat
C.17. Háziméh – akutkontakttoxicitás-vizsgálat
C.18. Kémiai anyagok talajon történő adszorpciójának vizsgálata egyensúlyi rendszerben
C.19. Adszorpciós együttható becslése talajon és szennyvíziszapon nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC)
C.20. Daphnia magnán végzett reprodukciós vizsgálat
C.21. Talajlakó mikroorganizmusok: nitrogén-átalakítási vizsgálat
C.22. Talajlakó mikroorganizmusok: szénátalakítási vizsgálat
C.23. Aerob és anaerob átalakítás a talajban
C.24. Aerob és anaerob átalakítás vízi üledékrendszerekben

vegyi anyagok vagy ágensek olyan káros hatásainak összefoglaló elnevezése, mely magában foglalja mind a szaporodási képességet, mind pedig az utódok fejlődési rendellenességeit. Az utódok esetében a káros hatások közé soroljuk az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejenn keresztül érő káros hatásokat is. A szaporodóképességen belül további különbségtétel lehetséges: a szexuális képesség és az ivarsejtek nemzőképességének (fertilitásának) csökkenése, károsodása. A reproduktivitást károsan befolyásoló toxikus hatást röviden reprotoxicitásnak is nevezik. A reprotoxicitást okozó vegyi anyagok az un. reprotoxikus vegyi anyagok.

a vegyi anyagok REACH rendelet szerinti toxicitásának tesztelését a BIZOTTSÁG 440/2008/EK RENDELETE (2008. május 30.) írja elő.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével.

1. cikk: Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk: A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk: A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH ÁLTAL ELÕÍRT TOXICITÁSI TESZTEK

B.1a. Akut orális toxicitás – rögzített dózisú eljárás
B.1b. Akut orális toxicitás – akut toxikus osztály módszer
B.2. Akut toxicitás (inhaláció)
B.3. Akut toxicitás (dermális)
B.4. Akut toxicitás: bőrirritáció/bőrkorróziós hatás
B.5. Akut toxicitás: szemirritáció/szemkorróziós hatás
B.6. A bőr érzékennyé tétele
B.7. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitásvizsgálat (orális)
B.8. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (inhaláció)
B.9. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (dermális)
B.10. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vitro vizsgálata emlősökön
B.11. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vivo vizsgálata emlősökön
B.12. Mutagenitás – in vivo emlős eritrocita mikronukleusz vizsgálat
B.13/14. Mutagenitás: reverz mutagenitási vizsgálat baktériumokkal
B.15. Mutagenitásvizsgálat és a rákkeltő hatás szűrése génmutáció vizsgálata saccharomyces cerevisiae-ben
B.16. Mitotikus rekombináció-vizsgálat sacharomyces cerevisiae- ben
B.17. Mutagenitás – in vitro génmutáció vizsgálat emlőssejteken
B.18. DNS-károsodás és -javítás – nem tervezett dns-szintézis (unscheduled dna synthesis, uds) – emlőssejtek in vitro
B.19. In vitro emlőssejttestvér-kromatidkicserélődés (sister chromatid exchange, sce) vizsgálat
B.20. Nemhez kötött recesszív letális vizsgálat drosophila melanogasterben
B.21. In vitro emlőssejt-transzformációs vizsgálatok
B.22. Domináns letális vizsgálat rágcsálókon
B.23. Emlős spermiogoniális kromoszóma-rendellenesség vizsgálat
B.24. Egérfolt- (spot) teszt
B.25. Egéren végzett örökletes transzlokációs vizsgálat
B.26. Szubkrónikus orális toxicitási vizsgálat, rágcsálókon végzett 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitás-vizsgálat
B.27. Szubkrónikusorális-toxicitási vizsgálat, 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitási vizsgálat nem rágcsálókon
B.28. Szubkrónikus dermális toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt dermális adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.29. Szubkrónikus inhalációs toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt inhalációs adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.30. Krónikus toxicitásvizsgálat
B.31. Prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat
B.32. A rákkeltő hatás vizsgálata
B.33. A krónikus toxicitás és a rákkeltő hatás együttes vizsgálata
B.34. Egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.35. Kétgenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.36. Toxikokinetikai vizsgálat
B.37. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott akut késleltetett neurotoxicitás
B.38. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott késleltetett neurotoxocitás-vizsgálat 28 napos ismételt adagolás esetén
B.39. Nem ütemezett dns-szintézis (uds) in vivo vizsgálat emlős májsejtekkel
B.40. In vitro bőrkorrózió: transzkután elektromos rezisztencia vizsgálat (ter)
B.40 a. In vitro bőrkorrózió: emberi bőrmodellen végzett vizsgálat
B.41. In vitro 3T3 NRU fototoxicitás-vizsgálat
B.42. Bőrszenzibilizáció: lokális nyirokcsomó-vizsgálati módszer
B.43. Neurotoxicitási vizsgálat rágcsálókban
B.44. Bőrön át történő felszívódás: in vivo módszer
B.45. Bőrön át történő felszívódás: in vitro módszer

vegyi anyagok, (veszélyes anyagok, szennyezőanyagok, xenobiotikumok) azon tulajdonsága, hogy akut (heveny) vagy krónikus (idült) mérgező hatást képesek kiváltani. Az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával jelentkezik. A krónikus toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás az egész élettartam, vagy az élettartamhoz képest hosszú időn keresztül történő ismételt, vagy rendszeres kitettségnek tulajdonítható káros hatás. Az akut toxicitástól megkülönböztetjük a bőrirritációt és a szemkárosító hatásokat, a krónikus toxicitástól pedig a mutagén, karcinogén és teratogén hatásokat.
A toxikus anyagok az élő szervezetbe a táplálékkal, az ivóvízzel, a belégzett levegővel és bőrkontaktus útján juthatnak. A szervezetbe bejutott toxikus anyag átalakulásokon mehet keresztül (pl. emésztés) mielőtt a biokémiai receptorokkal (DNS, RNS, membrán, enzim, stb.) kölcsönhatásba lép és kifejti hatását. A toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás kiterjedhet egyetlen egyed biokémiai jellemzőire (stresszfehérjék megjelenése, acetilkolin-észteráz gátlás, immunválasz), fiziológiai és viselkedési jellemzőire (kromoszóma rendellenességek, tumorok, fejlődési rendellenességek, halálozás) vagy a különböző szintű közösségi funkciókra (fajsűrűség, fajeloszlás, hozam). -vegyi anyagok toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatásának mérésére szabványosított toxikológiai és ökotoxikológiai tesztmódszereket használunk, melyek eredményéből az akut és a krónikus toxicitás mértékét határozzuk meg.

a 79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete megadja azokat a mószereket, melyek a vegyi anyagok ökotoxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét éri el.

Általános bevezetés
1 hal, akut toxicitás
2 Daphnia, akut toxicitás
3 algagátlási teszt
4 biodegradáció: gyors ("ready") biodegradálhatóság
   4-a oldott szerves szén (DOC) elszíntelenedési teszt
   4-b módosított OECD szűrővizsgálat
   4-c széndioxid képződési teszt
   4-d manométeres légzési teszt (respirométer)
   4-e zárt palack teszt
   4-f miti teszt
5 degradáció: biokémiai oxigén igény
6 degradáció: kémiai oxigén igény
7 degradáció: abiotikus degradáció: hidrolízis a pH függvényében
8 földigiliszta teszt: mesterséges talajteszt
9 biodegradáció: Zahn−Wellens teszt
10 biodegradáció: eleveniszapos szimulációs teszt
11 biodegradáció: eleveniszapos légzés-gátlási teszt
12 biodegradáció: módosított SCAS-teszt
13 biokoncentráció: átfolyós halteszt
14 hal, növekedési teszt
15 hal, akut toxicitás hal-lárvával
16 méh, akut orális toxicitási teszt
17 méh, akut kontakt toxicitási teszt
18 adszorpció/deszorpció tesztelése statikus egyensúlyi módszerrel
19 adszorpciós koefficiens meghatározása (Koc) talajjal és szennyvíziszappal, HPLC-s módszert alkalmazva
20 Daphnia magna szaporodási teszt
21 talajmikroorganizmusok: nitrogén-formák tesztelése
22 talajmikroorganizmusok: szénformák tesztelése
23 aerob és anaerob átalakítás talajban
24 aerob és anaerob átalakítás víz-üledék rendszerben

a 79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete megadja azokat a mószereket, melyek a vegyi anyagok toxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét éri el.

1a általános bevezetés
1b akut orális toxicitás − fix dózisú eljárás
1c akut orális toxicitás − toxicitási osztály meghatározása
2 akut toxicitás belégzéssel
3 akut toxicitás bőrkontaktussal
4 akut toxicitás: bőrirritáció, maró hatás
5 akut toxicitás: szeirritáció, maró hatásn
6 szenzitizálás (érzékenyítés) bőrön
7 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (orális)
8 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (belégzés)
9 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (bőrkontaktus)
10 mutagenitás − in vitro emlőskromoszóma-rendellenességi teszt
11 mutagenitás − in vivo emlős csontvelő kromoszóma-rendellenességi teszt
12 mutagenitás − emlős eritrocita mikronukleusz teszt
13/14 mutagenitás − reverz mutációs teszt baktériummal
15 génmutáció − Saccharomyces cerevisae felhasználásával
16 mitotikus recombináció − Saccharomyces cerevisae felhasználásával
17 mutagenitás − in vitro emlőssejt génmutációs teszt
18 DNS-károsodás és javítás − nem ütemezett DNS-szintézis − emlőssejt, in vitro
19 nővér-kromatidák kicserélődése, in vitro bioteszt
20 nemek által irányított recesszív pusztulási teszt Drosophila melanogaster felhasználásával
21 in vitro emlőssejt transzformációs teszt
22 rágcsáló, domináns letális teszt
23 emlős éretlen spermasejt kromoszóma rendelenességének tesztelése
24 egérembrió teszt
25 egér, öröklődő transzlokáció
26 szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
27 szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, nem rágcsálóval
28 szubkrónikus toxicitás bőrkontaktussal, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
29 szubkrónikus toxicitás belégzéssel, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
30 krónikus toxicitási teszt
31 teratogenitási teszt −rágcsálóval és nem-rágcsálóval
32 rákkeltő hatás (karcinogenitás) tesztelése
33 kombinált krónikus toxicitási és karcinogenitási teszt
34 egy-generációs reprotoxicitási teszt
35 két-generációs reprotoxicitási teszt
36 toxikokinetika
37 késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel történt akut expozíciót követően
38 késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel 28 napon át ismételt dózisú expozíciót követően
39 nem ütemezett DNS-szintézis (UDS) emlős májsejtekkel, in vivo
40 bőrkorrózió (in vitro)
41 fototoxicitás − in vitro 3t3 nru fototoxicitási teszt
42 bőrérzékenyítés (szenzitizálás): helyi nyirokcsomó teszt
43 neurotoxicitási tanulmány rágcsálóval