Lexikon

természetes elem, fém, atomszáma 80. A tiszta higany folyékony. Szerves és szervetlen formái léteznek a környezetben. A redoxviszonyoktól függően a higany különböző oxidációs fokokban jelenik meg a környezetben. Viselkedése a talajban nagymértékben függ a Hg₂²⁺ « Hg²⁺ + Hg⁰ egyensúlyt meghatározó körülményektől. A higany fontosabb formái három nagy csoportba sorolhatók:
1. illékony anyagok: Hg⁰, CH₃₂Hg;
2. oldott formák: Hg²⁺, HgX₂⁰, HgX₃^-, HgX^2- ahol X =OH ^-, vagy Cl^- és az oldható szerves Hg-komplexek;
3. nem oldható vegyületek: CH₃Hg⁺, CH₃HgCl, CH₃HgOH, HgS, valamint a humusz-Hg-komplexek.

A Hg²⁺-ionokat és a higanygőzt az ásványi és a szerves kolloidok erősen adszorbeálják. Az adszorbeált higany nagy része nem kicserélhető. Viszont, ha a talaj pH-ja kisebb mint 4, a szerves anyagok Hg megkötő képessége nagymértékben csökken.

Higannyal szennyeződhetnek talajaink a bányászat, kohászat, fosszilis tüzelőanyagok elsősorban a szén elégetése, ipari termelés és szemétégetés következtében.

Az emberi szervezetben akut higanymérgezés során a központi idegrendszer károsodik főképpen, jellemző tünete az egész testre kiterjedő remegés. A tápcsatornába jutott szervetlen higanyvegyületek a gyomor nyálkahártyájának vérzéses gyulladását idézik elő. A hosszú távú higany expozíció elsősorban neurológiai elváltozásokat okoz, ezért a karok remegése, fokozott ingerlékenység, magatartási zavarok, személyiségváltozás, emlékezőképesség romlása, tudatzavar és hallucináció is megfigyelhető. A krónikus higanymérgezés további jellemző tünete a fogíny és a száj nyálkahártyájának gyulladása. A szerves higanyvegyületek közül a metil-higany tragikus következményekkel járó krónikus mérgezést okozott Japánban, ami "Minamata-betegség" néven vált ismertté. Az érintettek körében a metil-higany az idegrendszert támadta meg: rossz közérzet, gyengeség, homályos látás, az ujjak, ajkak, valamint a nyelv bénulása, a látótér beszűkülése, nagyothallás, erős fejfájás, továbbá a mozgáskoordináció zavara fordult elő. Emellett a szerves higanyvegyületek átjutva a placentán már rendkívül kis dózisban is fejlődési rendellenességeket okoznak a magzatnál.

A vízi ökoszisztémában a halevő, a szárazföldi ökoszisztémákban a ragadozók vannak kitéve a higany káros hatásainak.
A növények számára a higany nem esszenciális mikroelem A növények a higanyt elsősorban a gyökerükben dúsítják fel, általában kevés kerül be a föld feletti szerveikbe. A higannyal szennyezett területeken az élelmiszernövényeink higanytartalma jelentősen megnőhet, a legnagyobb koncentrációkat gombákban mérték. Higanymérgezés esetén a növények fejlődése megáll, fotoszintézisük, vízgazdálkodásuk, proteinszintézisük gátlódik

A környezet mikroflórája különféle rezisztenciamechanizmusokat dolgozott ki a higany káros hatásai ellen. Az egyik a higanyvegyületek redukciója fémhigannyá, mely illékony anyag lévén távozik a talajból, vízből, üledékből. Egy másik bakteriális ártalmatlanító mechanizmus a higany metilezése monometil-, majd dimetil-higannyá. Ez utóbbi nagyon illékony, tehát könnyen távozik a légkörbe. Sajnos a metil-higany extrém toxicitást mutat magasabb rendű élőlényekre.Tehát, ami mentesíti a mikroorganizmusokat a talajban, az nagy kockázatot jelenthet a többi élőlényre.

A vízi és szárazföldi táplálékláncokban egyaránt jellemző a higany, illetve a metilhigany bioakkumulációja, illetve a tápláléklánc mentén történő biomagnifikációja. A halfogyasztó népek nagymértékben kitettetk a higany krónikus káros hatásainak. Elsősorban a predátor-halakban felgyülemlett higany jelent veszélyt, tehát a halak közül inkább a zsírosabb növényevők fogyasztása javasolt, mint például a lazac. A fehérhúsú tonhal például mindig több higanyt tartalmaz, mint a lazac.

A metil-higany további mikrobiológiai átalakulásokon mehet keresztül, például redukálódhat fémhigannyá vagy higanyszulfiddá, mely oldhatatlan és biológiailag hozzáférhetetlen csapadék formájában kicsapódik. Reduktív körülmények között, üledékekben, lápokban mikrobiológiai közvetítés nélkül is oldhatatlan, így kevéssé kockázatos higanyszulfid formát ölt. Ez mindaddig nem okoz problémát, míg a lápok lecsapolása vagy az anaerob körülmények megváltozása be nem következik.

Háttérértéke Magyarországon: talajban 0,15 mg/kg; felszín alatti vizekben: 0,2 μg/liter. szennyezettségi határérték rendelet szerint talajra: 0,5 mg/kg; felszín alatti vizre: 1 μg/liter.

Az EU korlátozza a higany gyártását és használatát, a hőmérőkben és barométerekben történő felhasználás korlátozása éppen manapság van napirenden.