Lexikon

olyan biotechnológia, melyben a központi biokémiai folyamat a szerves anyagok biológiai, leggyakrabban mikrobiológiai bontása. Ez a bontás jelenthet energiatermeléssel egybekötött mineralizációt, vagy részleges bontást, esetleg kometabolizmust. Leggyakrabban hulladékok és szennyezőanyagok kezelésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására használt technológiák, például biológiai szennyvízkezelés, talajbioremediáció, komposztálás, stb.

a biotechnológia a genetika, a biológia, a mikrobiológia, a biokémia, a vegyészmérnöki tudományok, a számítástechnika és a szabályozástechnika valamint a komputertechnika olyan integrált alkalmazása, mely élő szervezetek és/vagy azok termékeinek, például enzimeknek technológiákban történő felhasználását célozza, termékek előállítására vagy módosítására. Előnyei a biológiai szervezetek felhasználásából és a nekik optimális biológiai környezeti paraméterekből adódnak, nincsenek extrém hőmérsékletek, nyomások és pH értékek, az alkalmazásokat kis energiaigény jellemzi. Emiatt a biotechnológiák kibocsátásai is kisebbek és általában könnyebben kezelhetőek, mód van a hulladékok hasznosítására, alternatív energiaforrások előállítására. A biotechnológiák központi átalakító egysége a sejt vagy annak valamelyik terméke, vagyis a biológiai rendszer, melynek optimálását vagyis a lehető legjobb átalakító rendszer létrehozását a géntechnikák, vagyis a rekombináns DNS technikák is segítik. A központi katalizátor működéséhez szükséges optimális körülményeket hőmérséklet, nyomás, pH, redoxpotenciál, tápanyag-ellátás, stb. a technológus biztosítja mérnöki eszközökkel.