Lexikon

az általános technológiai kibocsátási határértékeket légszennyező anyagcsoportokra állapítják meg a szennyezőanyag fizikai, kémiai tulajdonságai és a környezetre gyakorolt hatása alapján. Külön határérték rendszer vonatkozik az alábbi anyagcsoportokra:
szilárd szervetlen anyagok,
- gáz és gőznemű szervetlen anyagok,
- szerves anyagok,
- rákkeltő anyagok.
Az egyes anyagcsoportokon belül a szennyezőanyagokat osztályba sorolják és a veszélyességi osztályokra a légszennyező anyag tömegáramától függő kibocsátási határértéket állapítanak meg.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

belvizek elvezetésére szolgáló, meghatározott vízszállító képességű ásott meder, egykori természetes vízfolyás esetleg földmunkával kibővített medre.

vegyi anyagok Kémiai Biztonsági Értékelése. A kémiai biztonsági értékelés egy eljárás, melynek célja, hogy meghatározza az adott anyag által jelentett kockázato(ka)t, és, az értékelés részeként, expozíciós forgatókönyveket dolgozzanak ki, amely magában foglalja a kockázat(ok) kezelésére vonatkozó kockázatkezelési intézkedéseket. A CSA végrehajtásához az I. melléklet tartalmazza az általános rendelkezéseket. A CSA a következő lépésekből áll:
1. Az emberi egészség tekintetében fennálló veszély értékelése
2. A fiziko-kémiai tulajdonságok emberi egészségre való veszélyeinek értékelése
3. A környezet tekintetében fennálló veszély értékelése
4. A perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT), valamint a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) tulajdonságok értékelése.
5. Az expozíció értékelése
6. A kockázat jellemzése
Forrás: REACH I. melléklet

egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízilétesítmény.

egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízilétesítmény.

a 76/464/EGK rendelet mellékletének I. és II. listáján lévő bármely anyag bevezetése felszíni vizekbe, az alábbiak kivételével:
- kotrási termék kibocsátása,
- hajók működéséből eredő kibocsátások a területi vizeken,
- hajókról tengerbe öntés a területi vizeken.

Az I. lista anyagcsoportjai:

1. szerves halogénvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket képezhetnek vízi környezetben,
2. szerves foszforvegyületek,
3. szerves ónvegyületek,
4. olyan anyagok, amelyekről bebizonyosodott, hogy vízi környezetben, vagy a vízi környezet által rákkeltő tulajdonságúak
5. higany és vegyületei,
6. kadmium és vegyületei,
7. biológiailag nem bontható ásványolajok és ásványolaj alapú szénhidrogének,
8. biológiailag nem bontható műanyagok, amelyek a víz tetején úszhatnak, szuszpenzióban maradhatnak vagy lesüllyedhetnek és amelyek zavarhatják a vizek bármiféle felhasználását.

A II. lista tartalma:

1. A következő félfémek és fémek, valamint ezek vegyületei:
1. cink
2. réz
3. nikkel
4. króm
5. ólom
6. szelén
7. arzén
8. antimon
9. molibdén
10. titán
11. ón
12. bárium
13. berillium
14. bór
15. urán
16. vanádium
17. kobalt
18. tallium
19. tellúr
20. ezüst
2. Biocidek és származékaik, amelyek nincsenek az I. listán.
3. A vízi környezetből emberi fogyasztásra nyert termékek ízére és/vagy szagára káros hatású anyagok és olyan vegyületek, amelyek ilyen anyagok vízben való képződéséhez vezethetnek.
4. Mérgező (toxikus) vagy biológiailag nem bontható szerves szilikon vegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen anyagok vízben való képződéséhez vezethetnek kivéve azokat, amelyek biológiailag veszélytelenek vagy vízben gyorsan átalakulnak ártalmatlan anyagokká.
5. Szervetlen foszforvegyületek és elemi foszfor.
6. Biológiailag bontható ásványolajok és ásványolaj eredetű szénhidrogének.
7. Cianidok, fluoridok.
8. Az oxigénháztartást károsan befolyásoló anyagok, különösen: ammónia, nitritek.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:01:31976L0464:HU:PDF

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kötelezettségek teljesítésére felhasználható, egy tonna szén-dioxid-egyenérték meghatározott időn belül történő kibocsátását lehetővé tevő forgalomképes vagyoni értékű jog. Fontos tulajdonságai, hogy elidegeníthető, bárki megszerezheti, az elidegenítési lehetőség és az iránta várható kereslet miatt vagyoni értékkel bír.
Forrás: 2005. évi XV. Törvény

a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű terhelése, melynek meghaladása − a mindenkori tudományos ismeretek alapján − környezetkárosodást idézhet elő.

a Víz Keretirányelv (60/2000/EK) szerint a kibocsátási határérték egy vegyi anyag koncentrációval és/vagy kibocsátási szinttel kifejezett azon tömegét jelenti, amely egyáltalán nem vagy meghatározott időszakban nem léphető túl. Kibocsátási határértékek megállapíthatók az anyagok bizonyos csoportjaira, családjaira vagy kategóriáira is.

A kibocsátási határértéket - a kibocsátás utáni hígulást figyelmen kívül hagyva a kibocsátás meghatározása során - általában arra a pontra alkalmazzák, ahol a kibocsátott anyagok elhagyják a berendezéseket. A vízbe történő közvetett bevezetések esetén a szennyvíztisztító telep hatása figyelembe vehető az érintett berendezések kibocsátási határértékeinek meghatározásakor, feltéve, hogy a környezetvédelem egészét tekintve egy egyenértékű szint biztosítható, és feltéve, hogy ez a megoldás nem vezet a szennyeződés magasabb szintjeire a környezetben.

általában kerek vagy téglalap alakú felület, amelyen keresztül a légszennyező anyagok a környezeti levegőbe jutnak.
Forrás: MSZ 21460/1–1988

olyan szabályozásokat jelentenek, amelyekkel a kibocsátás meghatározott korlátozását követelik meg. Ez lehet például egy kibocsátási határérték előírása, vagy korlátokat vagy a feltételeket írhatnak elő a kibocsátás hatásaira, természetére vagy más jellemzőire vonatkozóan, illetve a kibocsátásokat befolyásoló üzemeltetésre.

az a kibocsátó, aki közcsatornába szennyvizet, csapadékvizet bocsát.

az a nem közüzemű szennyvíz elvezetését szolgáló vízilétesítmény, amelyet több kibocsátó közösen használ a különböző eredetű, döntően technológiai szennyvizek közös üzemi szennyvíztisztító telepre, illetve befogadóba vezetésére.

szennyező anyag bejutása - tevékenység következtében - a földtani közegbe, illetve közvetlen érintkezésbe kerülése a földtani közeggel (a levegőből történő kiülepedés kivételével).

szennyező anyagok bevezetése a felszín alatti vízbe, a talajon vagy az altalajon (földtani közegen) való átszivárogtatás nélkül.

lefolyásmentes nedves terület.

a levegőnek jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott maximális mértékű szennyezése. Ez az érték nem léphető túl.
Forrás:Barótfi István (ED.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

technológiai kibocsátási határértékeket minden esetben a BAT figyelembevételével kell megállapítani, ezért értékük a technikai, gazdasági és társadalmi fejlődéssel időben változik.
A technológiai kibocsátási határértékek két fő csoportra oszthatóak:
- általános technológia kibocsátási határértékek,
- eljárás-specifikus technológiai kibocsátási határértékek.
Értékük függ:
- a légszennyező anyag tömegáramától,
- a légszennyező anyag minőségétől, veszélyességétől,
- a legjobb rendelkezésre álló technika szintjétől.
A technológiai kibocsátási határértékek különböző mértékegységben adhatók meg. Pl.
- koncentráció: mg/m³ füstgáz, ppm, térf.%
- termékspecifikus érték: g/GJ, g/kWh, kg/t termék, g/m² termék
- a felhasznált nyersanyag mennyiségére vonatkoztatott érték: tömeg%
Az egyedi kibocsátási határértéket akkor állapítja meg a hatóság, ha
- a technikai és műszaki fejlődés meghaladja az országos érvényű határértékek megállapításához alapul vett BAT szintjét és annál szigorúbb határérték betartását is lehetővé teszi,
- az adott terület légszennyezettsége olyan nagy, hogy a levegőminőségi határértékek betartásához nem elégséges a BAT alkalmazása, annál hatékonyabb intézkedések szükségesek a légszennyező anyag kibocsátás megelőzésére illetve csökkentésére.
Az egyedi kibocsátási határérték mindig szigorúbb, mint az országosan érvényes határértékek.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

össztömegű kibocsátási határérték egy meghatározott területre vagy termelési ágra, szennyezőforrás-csoportra megállapított, kibocsátható összes szennyezőanyag mennyisége. Megállapításának célja, hogy egy adott területen esetleg az egész ország területén egy meghatározott forráscsoport kibocsátásának fokozatos tervszerű mérséklését lehessen elérni. Kiemelt alkalmazási területe a határokon átterjedő légszennyezések mérséklésére szolgáló nemzetközi egyezmények tervszerű teljesítésének biztosítása. Ilyen esetekben a nemzetközi egyezmények bizonyos szennyezőanyagok összmennyiségének csökkentésére kötelezik az országot meghatározott idő alatt (pl. kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szénhidrogének stb.). (Jelenleg az 50 MW_th vagy annál nagyobb bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre állapítottak meg össztömegű kibocsátási határértéket.)
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

lásd piroklasztit

az oktávsáv egyharmadának megfelelő frekvenciaköz.

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

vízszennyező anyag, hőenergia közvetlenül vagy közvetetten felszíni vízbe juttatása.

a környezetvédelmi hatóság (területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség, vagy a kistérség székhelye szerinti települési önkormányzat jegyzője) által határozatban, az a zajforrás üzemeltetője részére kiadott egyedi határérték, amely a környezeti zajterhelési határérték teljesülését célozza. Minden olyan üzemi, vagy szabadidős zajforrásnak, amelynek a hatásterületén (észlelhetőségének területén) található zajtól védendő terület, épület, vagy helyiség, zajkibocsátási határértékkel kell rendelkeznie. E határértéknek kell a zajforrás üzemeltetőjének megfelelnie.

Forrás: www.akuzaj.hu