Lexikon

a vulkáni törmelékes kőzetek egyik fajtája. Legalább 75%-ban elsődleges vulkáni anyagot tartalmazó kőzet. Robbanásos vulkáni kitörés során keletkeznek. A 75% alatt, de legalább 10% vulkáni elegyrészeket tartalmazó kőzetek általában a helyi üledékanyaggal keveredtek a kitörés során, vagy közvetlenül utána. A piroklasztitokat a szemcseméret és kémiai összetételük szerint osztályozzuk. A piroklasztitokat a bennük előforduló törmelékek mérete, illetve a kőzet kötöttsége alapján az alábbiak szerint osztályozzuk:

A piroklasztitokat kémiai összetételük szerint három csoportba sorolhatjuk: savanyú (pl. riolittufa, dácittufa), neutrális (pl. andezittufa) és bázisos (pl. bazalttufa) vulkanoklsztitok. A savanyú piroklasztitokban gyakori elegyrész a kvarc és a földpát (vagy földpát utáni pszeudomorfóza), a biotit, továbbá gyakran nagy mennyiségben különböző típusú kőzetüveg töredékek fordulnak elő bennük. A neutrális piroklasztitokban sok földpát (gyakran töredékes formában) ismerhető fel, ezenkívül amfibol, biotit és piroxén található. A kőzettörmelékek általában földpát fenokristályokat tartalmaznak. Üveges kőzettörmelék előfordulhat, de csak ritkán. A bázisos piroklasztitokban elsősorban piroxén esetleg olivin és csak kevesebb plagioklász található, a bazaltos kőzettörmelékek pedig általában finomszemcsések, bennük csak színes elegyrész ismerhető fel szabad szemmel, vagy még az se. Üveges kőzettörmelék általában nincs.