Lexikon
poliklórozott bifenilek (PCB), több klórt tartalmazó szervegy vegyületek, melykben a klóratomok egy bifenil gyűrűrűhöz kapcsolódnak. A Bifenil két benzolgyűrű összekapcsolódásából létrejött aromás váz. A PCB-k általános képlete: C12H10-xClx. 209 lehetséges PCB-izomer létezik, a három helyen klórozott vegyülettől a teljesen klórozott dekaklór-bifenil izomerig. A klór-szubsztitúció növekedésével vízben való oldhatóságuk és gőznyomásuk csökken.
A PCB-ket széles körben alkalmazták kémiailag inert voltuk, jó dielektromos és hidraulikai tulajdonságaik, hőellenálló képességük, kis gőznyomásuk és kis gyúlékonyságuk miatt, így transzformátorokba, kondenzátorokba és elektromos kapcsolókba töltött olajként, hűtő- és hidraulikai olajként vagy tűzálló anyagok impregnálására, stb. Kiterjed használata miatt nagy mennyiség került ki a környezetbe, és nagyfokú perzisztenciájának köszönhetően azt a mai napig is károsítja, mind pont, mind diffúz szenyezettségként.
Az 1970-es években fokozatosan betiltották a gyártását, és lassan a hsználatból is kikopott. Toxikus, mutagén, reprotoxikus anyag, degradációnak ellenálló és bioakkumulálódik, mi több biomagnifikációra is képees a tápláléklánc mentén. A PCB-k toxikológiai tulajdonságai függnek a klóratomok számától és helyétől. A környezetben történő bomlásuk nagymértékben függ az alapvegyület klórozásának mértékétől; a klórozás mértékének növekedésével perzisztenciájuk is növekszik. A PCB-k fény hatására történő bomlásának félideje a monoklór-bifenil esetében közelítőleg 10 nap, a heptaklór-bifenélé ellenben 1,5 év.
A PCB-t tartalmazó hulladékok környezetvédelmi szempontból biztonságos ártalmatlanítása még ma is problémát jelent, speciális égetőkre van szükség.
A talajra vonatkozó magyar rendeletben megadott határétékei:
talaj: háttérérték: 0,02 ppm, szennyezettségi határérték: 0,1 ppm az összes PCB összegére
felszín alatti víz: háttérérték: 0,0005 ppb, szennyezettségi határérték: 0,001 ppb az összes PCB összegére.
klórozott aromás szénhidrogének, két fő vegyületcsoport tartozik ide, a dioxinok" target="_blank">poliklórozott dibenzo-dioxinok (PCDD) és a poliklórozott dibenzo-furánok (PCDF). Kémiai szerkezetüket és a klórozottságukat tekintve 75 különféle poliklórozott dibenzo-dioxin és 135 dibenzo-furán létezik. Elsősorban antropogén forrásokból erednek: vegyipar (pl. klórral történő fehérítés) égetés: fosszilis energiaforrás és biomassza tüzelésű erőművek, hulladékégetés. Természetes forrásból is eredhetnek, például vulkánok és erdőtüzek.
Toxikus, mutagén, rákkeltő és teratogén/reprotoxikus hatású anyagok, toxicitásuk a molekulában található klórok számával arányos. Elsősorban a 2,3,7 és 8-as helyen szubsztituált gyűrűk mutatnak káros hatást. A füstgázokkal az atmoszférába kerülnek, majd a sztratoszférába, ahol az UV sugárzás hatására bomlásuk elkezdődik. A bomláskor képződő klór (atom) fogyasztja az ózonréteg ózontartalmát.
A talajra vonatkozó magyar határérték-rendszerben az alábbi értékei szerepelnek:
talaj:háttérétéke: 0,5, szennyezettségi határétéke: 5 ng/kg toxicitási egyenérték
felszín alatti víz: Háttérétéke: 7 , szennyezettségi határértéke: 10 fg/Lit toxicitási egyenérték.
klórozott aromás szénhidrogének, két fő vegyületcsoport tartozik ide, a dioxinok" target="_blank">poliklórozott dibenzo-dioxinok (PCDD) és a poliklórozott dibenzo-furánok (PCDF). Kémiai szerkezetüket és a klórozottságukat tekintve 75 különféle poliklórozott dibenzo-dioxin és 135 dibenzo-furán létezik. Elsősorban antropogén forrásokból erednek: vegyipar (pl. klórral történő fehérítés) égetés: fosszilis energiaforrás és biomassza tüzelésű erőművek, hulladékégetés. Természetes forrásból is eredhetnek, például vulkánok és erdőtüzek. Toxikus, mutagén, rákkeltő és teratogén/reprotoxikus hatású anyagok, toxicitásuk a molekulában található klórok számával arányos. Elsősorban a 2,3,7 és 8-as helyen szubsztituált gyűrűk mutatnak káros hatást. A füstgázokkal az atmoszférába kerülnek, majd a sztratoszférába, ahol az UV sugárzás hatására bomlásuk elkezdődik. A bomláskor képződő klór (atom) fogyasztja az ózonréteg ózontartalmát. A talajra vonatkozó magyar határérték-rendszerben az alábbi értékei szerepelnek: |
éretlen eritrocita, közbenső fejlődési szakaszban, amely még mindig tartalmaz riboszómákat, és ezért a riboszómákra szelektív festésekkel különböztethető meg az érett, normokromáziás eritrocitától.
&show
monomer egységek egy vagy több típusának sorozatával jellemzett molekulákból álló anyag. Az ilyen molekulák széles molekulasúly-tartományban oszlanak el, amelyben a molekulasúly különbségét elsősorban a monomer egységEK számának különbsége okozza. A polimer a következőkből áll:
1. A legalább három monomer egységet tartalmazó molekulák egyszerű súlytöbbsége, amelyek legalább egy másik monomer egységhez vagy egyéb reagenshez kovalens kötéssel kapcsolódnak;
2. Az azonos molekulasúlyú molekulák kevesebb mint egyszerű súlytöbbsége.
Ennek a meghatározásnak az összefüggésében a "monomer egység" a polimerben található monomer anyag kötött formáját jelenti (Forrás: REACH 3. cikk (5)).
A PCR egy olyan molekuláris biológiai technológia, melynek során a DNS egy bizonyos részletét in vitro enzimes reakcióban megsokszorozzák (amplifikálják). A reakció célja az, hogy a az igen kis kópiasámú, esetleg egyetlen egy DNS molekulát analizálható mennyiségben állítsák elő.
A láncreakció beindulásának feltétele a kapcsolódás a vizsgálandó DNS és a vizsgálat céljából hozzátett, céltudatosan megtervezett és megszintetizált indítómolekula (primer) között. Ezen alapul egyes DNS-részletek vagy gének kimutatása, hiszen a láncreakció csak akkor indul be, ha a vizsgált mintában jelen van a keresett DNS molekula vagy molekularészlet, ahova a primer kapcsolódni tud.
a haploid kromoszómaszám (n) egész számú, de nem diploid (azaz 3n, 4n, és így tovább) megsokszorosódása. Poliploidiáról akkor beszélünk különböző sejtekben vagy organizmusokban, amikor több mint két készlet van jelen a homológ kromoszómákból. A legtöbb élőlény általában diploid, ami azt jelenti, hogy egy anyai és egy apai kromoszóma készlet–azaz 2 készletnyi kromoszóma található meg sejtjeikben. A meiozis metafázis I szakasza alatt az abnormális sejtosztódásnak köszönhetően alakulhat ki poliploidia. A növényi sejteknél gyakran előforduló állapot.
a pontosság mind tudományos, mind hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy valamely észlelés (mérés) eredménye mennyire közelíti meg a megfigyelt jelenség valódi értékét. A valódi érték teljes bizonyossággal nem ismerhető meg, de véges pontossággal megbecsülhető.
Egy analitikai mérési módszer esetében a pontosság alatt általában a a középérték-pontosságot értik, azaz azt, hogy a valós érték és a mérési/kísérleti eljárás igen nagy számú alkalmazásával kapott eredmények középértéke közötti egyezőség milyen mértékű.
Egy meghatározás pontosságának fő korlátja a véletlen hiba és a szisztematikus hiba. Amennyiben az eredményt igen nagy számú meghatározásból származtatják, a véletlen hibák egyre inkább kiegyenlítik egymást, és a középérték-pontosság a szisztematikus hiba felé közelít. Ezért a módszerek felülvizsgálatakor az ismételt meghatározások számát meg kell adni.
A pontosság mértéke a hiteles anyagminta elemzésekor kapott középérték és a minősített érték közötti különbség, a minősített érték százalékában kifejezve.
A pontosság kifejezést megkülönböztetjük a precizitástól. A precizitás a laboratóriumon belüli ismételhetőség és a laboratóriumok közötti reprodukálhatóság eltérései, illetve egyezősége.
Olyan hangforrást érünk alatta, amely a tér minden iránya felé, egyenletesen sugározza ki a hangenergiát gömbhullámok alakjában.
Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008
kisebb kiterjedésű, adott tevékenységből származó, lehatárolható helyen található szennyezőforrás.
Persistent Organic Pollutants = perzisztens szerves szennyezőanyagok. Olyan toxikus szerves vegyületek, melyek hosszú időn keresztül megmaradnak a környezetben. Ellenállnak mindenféle bontásnak, bioakkumulálódnak és biomagnifikációra hajlamosak a tápláléklánc mentén, nagy kockázatot jelentve az élővilágra, főként a ragadozókra és az emberre. A POP-ok szinte minden létező krónikus káros hatással rendelkeznek: mutagenitás, karcinogenitás, teratogenitás, károsítják az idegrendszert, az immunrendszert, a reproduktív szerveket és működést, a máj, a vese, a pajzsmirigy és a vér működését. Mivel ellenállnak minden roncsoló hatásnak, hosszú utat tesznek meg a környezetben a szennyezés eredeti helyszínétől, olyan helyeken is megjelennek, ahol sosem használták, és jellemző módon az egész Földön elterjedtek.
Az elsőként azonosított 12 POP az UNEP-listáról: DDT, aldrin, dieldrin, endrin, heptaklór, hexaklór-benzol, klórdán, mirex, poliklórozott bifenilek (PCB-k), poliklórozott dioxinok (PCDD-k), és poliklórozott furánok (PCDF-ek), toxaphene. Az egyetlen védekezés ellenük a megelőzés: csökkenteni, megszüntetni gyártásukat és használatukat, alternatív szerekkel kiváltani őket. remediációjukra alkalmazott demonstrációs technológiák kémiai, termikus és biológiai kezelést egyaránt tartalmaznak: 1. klórdánra és heptaklórra ex situ bázis-katalizált deklórozást; 2. oxidáció Fenton-reagenssel; 3. katalitikus hidrogénezés; 4. fotokatalitikus oxidáció vas III-mal; 5. gázfázisú kémiai redukció; 6. vitrifikáció; 7. mechanokémiai dehalogénezés; 8. elektrokémiai oxidáció (AEA ezüst II); 9. katalitikus degradáció mangán és titánoxid valamint alumíniumoxid katalizátorokkal; 10. oxidáció sóolvadékkal; 11. ózonizáció; 12. elektromos bontás; 13. plazma kisülés alkalmazása; 14. pirolízis; 15. hőtermelő dehalogénezés magas hőfokon; 16. Na-redukció; 17. szolvatált elektron-technológia; 18. szuperkritikus vízoxidáció; 19. titándioxid-alapú vanádiumoxid/wolframoxid katalízis; 20. fotokémiailag intenzifikált biodegradáció; 21. anerob bioremediáció, in situ; 22. fitoremediáció; 23. bioremediáció fehér rothasztó gombákkal; 24. intenzifikált komposztálás klórdán, dieldrin, toxafén és DDT tartlamú talaj remediálására; 25. adalékkal intenzifikált aerob-anaerob váltott ciklusú biológiai kezelés toxafén és DDT tartalmú talaj kezelésére.
azonos helyen, azonos időben élő azonos faj egyedeinek csoportja, melyek tagjai egymással ivaros folyamatokra és géncserékre képesek.
a levegőt szennyező szilárd részecskéket általában poroknak nevezünk. A porok méretük, alakjuk, kémiai összetételük és fizikai tulajdonságaik alapján igen sokfélék lehetnek. A por fogalmának meghatározására is sokféle definíció létezik. Az egyik lehetséges definíció szerint a por olyan szilárd halmazállapotú részecskékből és gázból /levegőből/ álló heterogén diszperz rendszer, amelyben a részecskék mérete széles határok között változik.
Porleválasztás szempontjából a por meghatározására a következő definíció terjedt el: a por apró, tetszőleges alakú és sűrűségű szilárd részecskékből álló diszpergált anyag, amely elsősorban gázfázisú diszperziós közeggel egy kétfázisú diszperz rendszert alkot. Porszemcsének azok a részecskék tekinthetők, amelyek 101 325 Pa nyomáson és 20 °C hőmérsékleten egy rövid felgyorsulási szakasz után közel állandó, 300 cm/s-nál nem nagyobb sebességgel ülepednek, és legnagyobb vetületi méretük 2000 µm-nél kisebb.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a porkamrák a legegyszerűbb porleválasztó berendezések. A nagyméretű készülékbe belépve a tisztítandó gáz vg sebessége erősen lecsökken, miközben a magával szállított por nagyobb szemcséi kiülepednek. A leválasztók általában vízszintes elrendezésű, belül üres, hasáb alakú testek, a kellő sebességcsökkentés érdekében nagy térfogattal rendelkeznek. Az egyszerű porkamrák az 50–100 µm átmérőjű szemcsék leválasztására alkalmasak, az ennél kisebb átmérőre a készülék leválasztási hatásfoka rohamosan csökken. A kis portalanítási fokuk miatt csak durva-vagy előleválasztóknak alkalmazzák őket.
A leválasztó kamrában lévő részecskékre a nehézségi erő hat, amelynek hatására a szemcse vü sebességgel ülepszik.
A porkamrákat úgy méretezik, hogy azokban a gázsebesség ne legyen olyan nagy, hogy az egyszer már kiülepedett port ismételten magával ragadja. Ezért a sebesség maximálisan 3 m/s lehet, de a gyakorlatban ennél lényegesen kisebb, 1 m/s körüli sebességet alkalmaznak. Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a ciklont, mint porleválasztót 1886-ban az Egyesült Államokban és Németországban szabadalmaztatták. Eleinte durva porok leválasztására alkalmazták, de hamarosan kiderült, hogy a porleválasztás hatásfokát a gázsebesség növelésével és a geometriai formák változtatásával fokozni lehet.
A ciklonba a szennyezett gázt nagy sebességgel tangenciálisan vezetik be. A készülékben spirál alakú, lefelé áramló örvények keletkeznek, miközben a porrészecskékre a nehézségi erőn kívül sugár irányú centrifugális erő is hat. A részecskék a ciklon falán sebességüket vesztik, és a nehézségi erő hatására a ciklon alsó, kúpos részébe, majd innen a porgyűjtő kamrába hullnak.
A ciklonok következő típusait különböztethetjük meg:
Egyszerű ciklonok. Olyan nagyra méretezik őket, hogy az adott mennyiségű szennyezett gáz tisztítására egyetlen készülék elegendő legyen.
- Multiciklonok. Annyi kisméretű ciklont alkalmaznak párhuzamosan kapcsolva, hogy a teljes gázmennyiség tisztítható legyen.
- Örvénycsövek. Az átmérőjük egészen kicsi. Itt a perdületes áramlást perdítő elemekkel, irányelterelő lapokkal hozzák létre. A kívánt gázmennyiség tisztítására több örvénycsövet alkalmaznak, amelyeket csoportokban, battériákban helyeznek el.
A ciklonok különösebb gondozást nem igényelnek, üzemeltetési költségük jelentéktelen. Széles hőmérséklettartományban alkalmazhatók. Az egyszerű ciklonok jó hatásfokkal az 50 µm-es szemcséket választják le. A multiciklonok 10 µm-es, az örvénycsövek pedig 5–10 µm-es szemcsék leválasztására is alkalmasak. A fejlesztések során az egyszerű ciklonhoz viszonyítva a multiciklonok leválasztó képessége annyira megjavult, hogy sok esetben versenyképes volt az elektrosztatikus leválasztókkal is. Ekkor azonban előtérbe kerültek a hátrányos tulajdonságok, a gázárammal szembeni nagy ellenállás, és a nagy sebességű porrészecskék igen erőteljes koptató hatása.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
reakcióképes por-gáz keverék külső gyújtás vagy megfelelő hőmérsékletemelkedés esetén bekövetkező gyors égése, robbanása.
Forrás: MSZ 21460/3–78
a porszemcsének az az állandó sebessége, amely meghatározott állapotú áramlásmentes gázban vagy folyadékban történő esésekor a közegellenállás és a nehézségi erő egyensúlyának beálltakor kialakul (Mértékegység: m/s).
Forrás: MSZ 21460/3–78
egységnyi térfogatú levegőben, ill. gázban levő porszemcsék száma.
Forrás: MSZ 21460/3–78
magyarul kapu egyértelmű azonosítóval ellátott kommunikációs csatorna, amelyen keresztül a PC adatcsomagokat küld és fogad. Például az Interent Explorer a 80-as portot használja, az FTP-szerverek legtöbbször a 21-eset. Összesen 65535 port létezik, így minden alkalmazás a neki címzett adatcsomagot kapja meg.
purgálható, azaz vízből és zagyból kihajtható, szerves halogénvegyület, angol nevéből (Purgable Organic Halides) rövidítve POX. Ezzel a módszerrel az összes illékony szerves halogenidet, pl. a trihalometánokat és a CFC gázokat határozzuk meg ivóvízben, felszíni és felszín alatti vizekben, szennyvízben, kifolyókban, ipari hűtővizekben, talajban, üledékben, iszapban. (Hulladékra az EPA SW-846 9021 számú módszer írja le). Kumulatív paraméter, ami azt jelenti, hogy az összes szerves halogenidet egyben méri és fejezi ki. A kihajtott szerves halogenideket pirolizálják, és a továbbiakban az AOX meghatározására előírt módszer szerint járnak el.
az adott komponens egymilliárdnyi (10-9 g/g = μg/kg) részarányát jelenti az oldatban, elegyben vagy a keverékben. környezetminőségi kritériumként, pl felszín alatti vizek szennyezettségi határértékeinek megadásakor alkalmazzák a μg/liter vagy szilárd anyagoknál a μg/kg megfelelőjeként.
az adott komponens egymilliomod (10-6 g/g = mg/kg) részarányát jelentik az oldatban, elegyben vagy a keverékben. környezetminőségi kritériumként, pl talaj szennyezettségi határértékének megadásakor alkalmazzák a mg/kg megfelelőjeként.
angol rövidítés: Product and Process Orientated Research and Development, lásd folyamat- és termékorientált kutatás és fejlesztés.
növényvédő szerek. A növényvédő szereket a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv 2. cikke az alábbiak szerint definiálja:
"Olyan aktív anyagok, illetve készítmények, amelyek egy vagy több aktív anyagot tartalmaznak, olyan formában, ahogy az(oka)t a felhasználó számára szállításra kerül, acélból, hogy:
1) megvédi a növényeket vagy növényi termékeket a káros organizmusoktól, vagy meggátolja az ilyen organizmusok tevékenységét, amennyiben az ilyen anyagokat vagy készítményeket az alábbiak szerint másképp nem definiálják
2) másként befolyásolják a növények életfolyamatait, mint a tápanyagok (pl. növekedésszabályozók)
3) megőrzik a növényi termékeket, amennyiben az ilyen anyagokra vagy készítményekre nem vonatkoznak más, tartósítószerekre vonatkozó Európai Uniós rendelkezések
4) elpusztítják a nem kívánt növényeket, vagy
5) elpusztítanak növényi részeket, mérséklik vagy gátolják a növények nem kívánt növekedését."
A REACH rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint, azok az aktív anyagok, amelyeket növényvédőszerekként használnak, illetve szabályoznak, a REACH értelmében regisztráltnak tekintendők.
(Forrás: 91/414/EGK tanácsi irányelv, 2. cikk
REACH 15. cikk (1) bekezdés)
precizitásnak azt nevezzük, ha az észlelés, vagy mérés többszöri megismétlése hasonló eredményt ad. Precíz az a mérés, amelynek eredménye reprodukálható, illetve megismételhető.
Precizitás alatt az analitikában a laboratóriumon belüli ismételhetőséget és a laboratóriumok közötti reprodukálhatóságot, illetve annak eltéréseit értik.
A precizitást mint általános statisztikai fogalmat úgy is definiálhatjuk, hogy a kísérleti eljárás előírt feltételek szerint végzett többszöri alkalmazásával nyert eredmények közötti egyezés mértéke.
A pontosság ettől eltérő fogalom, mely több mérés/megfigyelés eredménye átlagának eltérését jelenti a valóságos értéktől.
Ilyenformán tehát a mérés eredménye lehet pontos, de nem precíz; de lehet precíz, de nem pontos.
során a talaj kezelése prizmákba (halmokba) rakva történik. A technológia kibocsátásának minimalizálását alulról izolációval és csurgalékvíz gyűjtéssel és kezeléssel biztosítják. Leggyakrabban biológiai kezelésre alkalmazzák, de vizes talajmosás és/vagy gáz (gőz)elszívás is történhet prizmába rendezett szennyezett talajban. Statikus prizmák esetében méretezett csőrendszer(eke)t építenek a prizmába, melyen keresztül lehet levegőztetni, szellőztetni, gázokat elszívni, nedvességet pótolni, oldott adalékanyagokat lehet a prizma belsejébe juttatni, valamint hőt bevezetni vagy elvezetni a prizma belsejéből. A mechanikusan kevert prizmák esetében mindezeket a műveleteket gépi mozgatással, áthalmozással érik el (markolóval, lapátolással). Bioremediációs technológia esetében a működő mikroflóra számára biztosítandó optimális körülmények biztosításán kívül a prizma megfelelő levegőellátásáról és a kiszáradás megakadályozásáról különös körültekintéssel kell gondoskodni. A prizma letakarása, befedése is ajánlott.
A processzorok méretükhöz képest nagy hőt termelnek, így megbízható működésükhöz komoly hűtésre van szükség, melyeket megfelelő ventillátorokkal biztosítanak.
sejtmaggal és sejtszervecskékkel nem rendelkező élőlények. A genetikai információt hordozó nukleinsvavak a plazmában helyezkednek el, attól nincsenek membránnal elhatárolva. A sejszervecskék funkcióját a sejtmebrán látja el. A génátírás a magasabb rebdű sejtektől eltérően a plazmában elhelyezkedő riboszómákon történik.
A prokarioták a baktériumok és a cianobaktériumok.
mikroszkópikus méretű állati egysejtűek. Mind a talajban, mind az felszíni vizekben elterjedtek. Ökotoxikológiai tesztorganizmusként több faját is alkalmazzák.
proxy szerver, proxy kiszolgáló, egy speciális tűzfal-típus, amely a közvetlen kommunikációt a külső és a védett hálózat között nem teszi lehetővé. E helyett a belső hálózatról érkező kéréseket feldolgozza, majd azokkal azonos értelmű kérést küld a külső szerver felé, az azokra érkező válaszokat pedig ismét a belső hálózat felé továbbítja. A proxy szerverek igen biztonságosak és általában egyszerűen konfigurálhatóak, azonban kizárólag olyan jellegű kommunikációra alkalmasak, amelynek értelmezésére képesek. A proxy szerverek sok esetben tartalmi gyorsítótárat is magukban foglalnak, így bizonyos esetekben jelentős mértékben csökkenthetik a kifelé irányuló forgalmat.
nagy nyomású oldószeres extrakció, más néven nagy nyomású folyadék extrakció (angol nevéből rövidítve: pressurized solvent extraction)
keverékek szétválasztására szolgáló gázkromatográfiában alkalmazott mintabeviteli technika, melynek során az illékony komponenseket úgy hajtjuk ki a folyadékmintából, hogy gázt buborékoltatunk át rajta, majd a komponenseket egy rövid kolonnán adszorbeáljuk, melyről később fűtéssel elpárologtatjuk és az analitikai oszlopra vezetjük a koncentrálódott komponenseket.