Lexikon
a kőolajeredetű telített szénhidrogének közé tartozik, szintelen folyadék, az izo-oktánnal együtt a motorhajtóanyagok oktánszámának meghatározására használt elegyek egyik komponense. (Forrás: Olajipari értelmező szótár)
CAS száma: 91-20-3, a PAH-vegyületek közé sorolt policiklikus aromás szénhidrogén, bár mindössze csak két benzolgyűrű kondenzálódásával jött létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Illékony anyag, gőzei éghetőek, szobahőfokon szublimál. Kőszén lepárlásával állítják elő, majd ftálsavanhidriddé alakítják, hogy aztán műanyagokat, festékeket vagy oldószereket állítsanak elő belőle. Fertőtlenítőszerként és rovarölőszerként is használják, korábban szinte kizárólag naftalint használtak molyirtószerként. Ezt használták. A naftalinok (naftalin + 1-metil-naftalin + 2-metil-naftalin háttérértéke Magyarországon talajban 0,03 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,1 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 2 μg/liter, talajban össz-PAH értékként megadva: 1 mg/kg.
a környezetmendzsment megkülönbözteti a jól körülhatárolt pontforrásokat, kisebb területeket és az ún. megaméretű szennyezett területeket, melyeket hajdani ipartelepek, bányterületek, kikötők térben és időben kiterjedt szennyezettsége jellemez, a szennyezettség többféle szennyezőanyagot jelent, melyek eredete is többféle. A kiterjedt szennyezett területek lehetnek teljes vízgyűjtők vagy részvízgyűjtők, egybefüggő tengerparti területek, többféle szennyzeett környezeti elemmel (felszíni víz, üledék, feszín alatti víz és talaj) és fázissal.
A kiterjedt szennyezett területek menedzsmentje és remediációja összehangolt tervezést és döntéshozást igényel és komplex rehabilitációjukat általában csak több forrásból lehet finanszírozni.
POP (perzisztens szerves szennyezőanyagok) meghatározásának mintaelőkészítő lépése. Angol neve után (Accelerated Solvent Extraction) rövidítése: ASE. A minta lehet bármilyen szilárd minta: talaj, üledék, élelmiszer, textil, hulladék, biológiai minták, hamu, stb. Az extrakciót emelt hőmérsékleten végezzük, mert a vegyületek oldékonysága így nagyobb, pl. az antracén oldékonysága 13-szorosra nő, ha 50 °C -ról 150 °C -ra növeljük a hőmérsékletet. Ez nagyobb diffúziós sebességet is jelent, tehát az extrahálandó komponens hamarabb jut el a két fázis határfelületére ill. onnan az extrahálószerbe. További előny, hogy a viszkozitás csökken, minek következtében az extrahálószer könnyebben jut a minta pórusaiba. A nyomás emelése pedig azt teszi lehetővé, hogy az extrahálószer forráspontja feletti hőmérsékleten végezzük az extrakciót és az oldószer jobban behatoljon a pórusokba. (Forrás: MOKKA 582. számú adatlap)
a REACH rendelet értelmében egy anyag megfelel a nagyon bioakkumulálódó kritériumának, amennyiben:
– a biokoncentrációs tényezője (BCF) 5000-nél nagyobb.
A bioakkumuláció értékelése a vízi fajokon mért biokoncentrációs adatokon alapul.Édesvízi és tengervízi fajokon mért adatok egyaránt felhasználhatók.
Lásd még: bioakkumulatív anyag, vPvB anyagok
a REACH rendelet értelmében nagyon perzisztens az az anyag, mely megfelel a nagy perzisztencia kritériumának, vagyis:
– felezési ideje tengervízben, édesvízben vagy folyótorkolati vízben 60 napnál hosszabb, vagy
– felezési ideje tengeri üledékben, édesvízi vagy folyótorkolati vízi üledékben 180 napnál hosszabb, vagy
– felezési ideje a talajban 180 napnál hosszabb.
Lásd még: perzisztens anyag, vPvB anyagok
egy anyag akkor "nagyon toxikus", ha az alábbi OSHA definícióban megadott valamelyik kritériumnak eleget tesz:
- Nagyon toxikus az a vegyi anyag, amelynek átlagos LD50 értéke 50 mg/kg testtömeg vagy kisebb érték, 200 és 300 g közötti albínó patkányokon szájon át történő expozíció esetén mérve.
- Nagyon toxikus az a vegyi anyag, amelynek átlagos LD50 értéke 200 mg/kg testtömeg vagy kisebb érték 24 órás folyamatos bőrkontaktussal történő expozíció esetén 200 és 300 g közötti kopaszbőrű albínó patkányokon mérve.
- Nagyon toxikus az a vegyi anyag, amelynek átlagos LC50 értéke a levegőben 200 ppb vagy kisebb érték (gáz vagy gőztérfogat szerint) vagy 2 mg/liter vagy kevesebb por, füst vagy köd esetében, ha folyamatos belégzésnek kitett 2-300 g közötti albinó patkányokon mérik.
Ebbe a kategóriába sorolt vegyi anyagokra szigorú munkahelyi, munkavédelmi előírások vonatkoznak. Ezek alkalmazására és használatára írott szabályzatok szükségesek, melyben szerepelnek a védőeszközök, a hatások, a szimptómák, az elsősegélynyújtás módja, az ellenszer, stb. Sose dolgozzunk nagyon veszélyes anyagokkal egyedül!!
a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árvíz levonulása során a víz rendszeresen elborít.
a terület hasznosítása és használata, a terület felmérése és nyilvántartása, megóvása, őrzése, fenntartása érdekében végzett tevékenység.
a napelem a napból származó elektromágneses sugárzást közvetlenül villamos energiává alakítja. Az energiaátalakítás alapja, hogy a sugárzás elnyelődésekor mozgásképes töltött részecskéket generál, melyből elektromos áram jön létre.
Alapanyag szerint az alábbi napelemeket különböztetjük meg:
- Egykristályos szilícium (Si) napelemek: drágák, de hatékonyak. A legkorszerűbb panelek hatásfoka 18%, laboratóriumi körülmények között 25% (az elméleti határ 31%)
- Polikristályos Si napelemek
- Amorf szilícium napelemek: olcsóbbak
- Fém–félvezető–fémszerkezetek: festékanyagokkal érzékenyített félvezető-oxidok. A hatásfokuk kevesebb, mint 10%. Példa: kadmium-tellurid és a réz-indium-tellurid napelemek
- Adalékolt amorf félvezető napelemek
- Szerves anyagokból (polimerekből) készült napelemek: olcsók, de hatásfokuk csak 2−5%
A napsugárzás koncentrálásával (többfotonos technológia; vagyis apró lencsék alkalmazása) a hatásfok elméletileg 66%-ra növelhető.
a napkollektor a napsugárzás energiáját elnyeli, átalakítja hőenergiává, majd valamilyen hőhordozó közegnek, pl. víznek átadja. Ílymódon épületek fűtésére, uszodák vizének melegítésére hazsnálhatjuk az összegyűjtött hőt. A napkollektort ne tévesszük össze a napcellával, vagy napelemmel, mely áramot szolgáltat.
A napkollektoroknak három alaptípusa a síkkollektor, az abszorberfelület és a koncentráló elnyelő.
A síkkollektor fő részei az elnyelő lemez, a hőszigetelt doboz és a hőszigető üveg, vagy műanyagfedés. Az elnyelő 
feladata a minél több sugárzás átalakítása hővé és az elnyelt hő elszállítása a hőhordozó folyadékig. Ezeknek a kívánalmaknak a különleges, ú.n. szelektív bevonattal ellátott könnyűfém elnyelők felelnek meg a legjobban, színük jellegzetesen lilásfekete. Az elnyelőfelületnek többnyire szerves része a folyadék áramlási útját meghatározó csatorna, mely lehet kígyóvonal elrendezésû, regiszteres és spirális.
A kollektordoboz teszi lehetővé az alkatrészek szilárd összeépítését, védi a hátoldali hőszigetelést, biztosítja az elnyelő és a fedés közötti légrést, valamint megbízhatóan és vízhatlanul rögzíti a kollektort fedő üveglemezt.
Az üvegfedés fő feladata az előoldali hőveszteség csökkentése, miközben csak minimális mennyiségű napenergiát tart vissza. Anyaga többnyire edzett biztonsági üveg, de terjednek a különböző műanyagok is. Ezek korszerű típusai viszont még elég drágák.
A levegő-hőhordozóval működő kollektor csak az elnyelő tábla kialakításában különbözik a folyadékostól, hőtechnikai tulajdonságai miatt teljesítménye és hatásfoka csak kb. fele a folyadékosnak. Épületfűtésre viszont főként az amerikai kontinensen előszeretettel használják, mivel a benne felmelegített levegő közvetlenül bevezethető a fűtendő térbe, nincs fagyásveszély sem pedig tömítetlenségi hiba.
A fedés nélküli abszorberelnyelők, melyek többnyire műanyagból készülnek, a zavartalan napsütés időszakában nyújtanak kellő teljesítményt. A hőszigetelés mellőzése a hőterhelés csökkentése miatt szükséges, így viszont nagy a hőveszteségük, ezért főleg uszodák vizének fűtésére, vagy hőszivattyúk elpárologtatójaként használják őket.
A koncentráló ernyővel ellátott kollektorokat egyszerűbb esetekben síklapokból, vagy gömbtükörből állítják elő, a nagy koncentráló képességű elnyelőket viszont parabola ill. paraboloid tükörrel készítik. A fókuszpontban elhelyezett elnyelő mérete jóval kisebb mint a síkkolektoré, hőmérséklete viszont sokkal magasabb. Nagy méretekben ezért vákuum-szigetelésű elnyelőt alkalmaznak. Fontos tulajdonsága, hogy csak a direkt sugárzást lehet vele koncentrálni, ezért csak a páramentes, tiszta időszakokban vagy helyeken használható kellő teljesítménnyel. A Nap pályájának követése első ránézésre bonyolult és költséges berendezéseket igényel, de születtek már egyszerűsítő és nagyon frappáns módszerek is ( lásd a napkollektor elhelyezésével foglalkozó fejezetet ). A nagy naperőművekben azonban a precíz megoldásokat érdemes használni.
A fentiek, valamint a hazai éghajlati és technológiai viszonyok figyelembe vételével nem véletlen, hogy hazánkban inkább a síkkollektorokat és néhány esetben az abszorberelnyelőket alkalmazzák, és a szolártechnikával foglalkozó cégek kínálatában is főleg ezek a berendezések szerepelnek.
Forrás: http://www2.freeweb.hu/napenergia/htmlszak/sz2koll.htm
a napsugárzás minden földi életfolyamat energia forrása. A Föld felszínét elérő összes sugárzás mennyiség a közvetlen napsugárzásból és az égbolt diffúz háttérsugárzásából tevődik össze. A Föld felszínét elérő sugárzás mennyisége nagymértékben változik a földrajzi szélesség és a felhőzet helyi eloszlása függvényében. A Térítők mentén erdőben szegény, száraz szubtrópusi területeken a sugárzás értéke 70% az átlagos 49%-al szemben.
Az energia mennyiség mellett a sugárzás összetétele is nagy jelentőségű a földi élet szempontjából. A Nap sugárzó energiája részint korpuszkuláris (részecske természetű), részint elektromágneses (hullám természetű) sugárzás formájában éri a Földet. A korpuszkuláris sugárzás, mint elektronfelhő, nem hatol a Föld légkörébe.Az elektromágneses sugárzás különböző hullámhosszúságú sugarakból áll. Ennek 10%-a a rövid hullámhosszú (380 nm-ig) ultraibolya sugárzás (UV), amely áthatol a növényeken, átlagosan csupán 1/3-a verődik vissza. Egyes virágok nagymértékben visszaverik, így csalogatják azokat a rovarokat, melyek képesek az UV-mintázatok észlelésére.sugárzási energia 45%-a látható fényként (380−720 nm hullámhossz) éri el a földfelszínt. A fotoszintetikusan hasznosítható sugárzás hullámhossz tartománya 380−740 nm. A növényzet a kék és vörös fényt nagy mértékben elnyeli, míg a zöld tartományban kismértékű a megkötés. Az el nem nyelt energia visszaverődik vagy áthatol a növényen. A szárazföldi növények a fotoszintézisre alkalmas sugárzás 50%-át hasznosítják, a fitoplankton szervezetei csupán 0,01−3%-ot.A látható fény, elsősorban a sugárzás időtartama, befolyásolja a növények (virágnyílás), illetve az állatok (táplálékkeresés) napszakos aktivitását, sőt az emberekre is hatással van (évszakhoz kötött depresszió). A besugárzás 45%-a a láthatatlan infravörös tartományba (720 nm felett) esik, ez a földfelszínt melegíti. A nagy hullámhosszúságú infravörös sugárzást a növények elnyelik, az alacsonyabb tartományba esőt nem, ezek visszaverődnek. A Föld által visszasugárzott energia legnagyobb része a légkörben újra elnyelődik, majd visszasugárzódik a felszínre, ahol további melegedést okoz (üvegházhatás).
NaOH, eredetileg a szódából (Na2CO3) nyerték, ma a klórgyártás melléktermékeként jön létre. Erősen lúgos, maró anyag, nedvszívó, vizes oldatát háztartási vegyszerként is árulják, lefolyók tisztítására, zsíroldásra. Az iparban nyersanyagként alkalmazzák a papírgyártás, az alumíniumgyártás és a viszkóz műselyemgyártás során, a szappan és egyéb felületaktív anyagok előállításánál, a textil és a növényolajiparban.
jogszabályokban meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek kijelölt terület, illetve az Európai Unió által jóváhagyott különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.
a nedves gáztisztítás a portalanítás és egyéb gázalakú szennyezőanyag-eltávolítás legrégibb módszere . A száraz – különösen a szűrő típusú – porleválasztók fejlődése háttérbe szorította ugyan a nedves leválasztókat, de azokon a területeken, ahol előnyük egyértelműen megmutatkozik, a nedves készülékek szilárdan tartják pozíciójukat.
A nedves porleválasztás legnagyobb előnye, hogy megfelelően megválasztott mosófolyadékkal a szilárd és gázalakú szennyező komponensek eltávolítása, azaz a porleválasztás és az abszorpciós eljárás, egy lépésben megvalósítható. Tűz- és robbanásveszélyes poroknál, illetve amikor a hordozó gáz tűz-és robbanásveszélyes, kizárólagosan a nedves porleválasztás alkalmazható. A nedves leválasztó berendezés beruházási költsége és helyigénye kisebb, mint az ugyanolyan leválasztási hatásfokkal rendelkező száraz porleválasztóé.
A nedves leválasztó berendezés hátránya, hogy a levegő szennyező komponensei a gáztisztítás során a folyadék fázisba kerülnek. A folyadék további tisztításáról tehát gondoskodni kell. Hátránya továbbá hogy a nedves gáztisztító készülékek üzemeltetési költsége magasabb, mint az ugyanazon hatásfokú száraz porleválasztóé, valamint az, hogy télen a szabadba telepített készülék lefagyhat.
Porlasztásos készülékek A legegyszerűbb leválasztó, a tisztítandó és hűtendő gázt a torony alján tangenciálisan vagy radiálisan vezetik be a készülékbe. A toronyban a gáz ellenáramban halad a torony felső részén beporlasztott vízcseppekkel. A gáz áramlási sebessége a toronyban 1–3 m/s. Előleválasztásra alkalmas.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a szennyezőanyagok légkörből való kikerülése csapadékkal történő kihullás útján.
Forrás: MSZ 21460/2–78
a talajban lévő víz alapvetően három fő formában fordul elő: kötött víz, kapilláris víz, szabad víz és vízgőz formájában. Minden vízforma osztályozását tovább lehet finomítani, a kötött víz, mely növényEK számára nem felvehető, lehet kémiailag kötött víz, például ásványokban vagy fizikailag kötött víz, mely vagy erősen a felülethez tapadva, nagy sűrűségű víz formájában fordul elő vagy lazábban kötve az aggregátumok legszűkebb 0,2 μm-nél kisebb átmérőjű hézagokban. A kapilláris víz a 0,2-10 μm átmérőjű kapillárisokban helyezkedik el, ez a tartósán tárolt, növényEK számára felvehető víz, mely tápanyagokat is old. Lehet támaszkodó, függő vagy izolált kapilláris víz: ezek a kifejezések a talajvízhez való viszonyát fejezik ki: a támaszkodó a talajvízből kapja az utánpótlás, a függő a beszivárgó csapadékvízből, az izolált kiszáradó állapotban lévő talaj átmeneti víztartalma. A szabd víz a kapillárisok telítődése után tölti ki a nagyobb pórusokat, nem kötődik szilárd fázishoz. Jellemzője, hogy a kapilláris erők és a gravitáció egyensúlyától függően lassabban vagy gyorsabban vándorol a talajvíz felé.
nagy atomsúlyú elemek, melyek fém tulajdonságokat hordoznak szobahőmérsékleten, lehetnek fémek vagy félfémek. Definíciói számosak és különbözőek:
1. a réz és a bizmut közé eső elemek a periódusos rendszerben;
2. a ritka-földfémeknél nehezebb elemek, melyek nem esszenciálisak és már igen kis koncentrációban is toxikusak;
3. a periódusos rendszer elemei a higany alatt, beleértve a radioaktív elemeket is;
4. a csillagászok minden héliumnál nehezebb elemet "nehéz elemnek" tekintenek.
A környezetvédelemmel kapcsolatban gyakran a toxikus fémek helyett használják, azokra a fémekre, melyek környezeti és egészségproblémák okozói lehetnek már viszonylag kis koncentrációkban.
a detergensek azon csoportja, melynek poláros része neutrális, pl. hidroxil-csoport. Lineáris AE: alkohol etoxilátok és APE: alkilfenol etoxilátok valamint ezek 1-40 egységből álló polimerjei. Az APE csoporton belül az NPE: nonilfenol etoxilátok környezeti kockázatuk miatt visszaszorulóban vannak. A nem ionos detergensek degradálhatósága függ a hidrofób lánc degradálhatóságától, C11 felett a hidrofil lánc hosszúságától és az etoxilát-számtól: 20 felett nehezen biodegradálható. Más glikolok a hidrofób molekularészben tovább csökkenthetik a bonthatóságot. AE: biodegradálhatóságuk szennyvíztisztítóban 95 % körüli érték, APE: rosszabbul bonthatóak, anaerob bontásuk során pedig alkilfenollá alakulva perzisztens maradékot eredményeznek. felszíni vízben az AE 60-80%-os, az APE esetén mindössze 35 %-os bonthatóságot érnek el. AE toxicitása a vízi ökoszisztémára EC50=0,3-10 mg/l érték, enyhe toxicitás. APE akut toxicitása kisebb, de a bontásukkor keletkező perzisztens köztitermékek miatt, környezeti kockázatuk mégiscsak nagyobb.
minden talaj-, karszt- és partiszűrésű vízkészletet igénybe vevő felszín alatti vízkivételi mű, továbbá azon a rétegvízkészletet igénybe vevő vízkivételi mű, amely termelt vizében mért trícium koncentráció nagyobb mint 0,2 Bq/l (1,6 TU).
A Környezetvédelmi Minisztérium által koordinált, 1995-ben indult kockázatkezelési projekt, melynek célja, hogy Magyarországon számba vegye az állami felelősségi körbe tartozó szennyezett területeket, felmérje állapotukat és környezeti kockázatukat, prioritási listákat készítsen, a legnagyobb környezeti kockázatú területeken gyorsintézkedéseket foganatosítson, a többinél részletes, mennyiségi kockázatfelmérés alapján meghatározza az intézkedés sürgősségét, a kockázatcsökkentés módját, elvégezze a kockázatcsökkentési feladatot és megadja a megengedhető jelenlegi és jövőbeni területhasználatokat. A Magyarországon előzmény nélkül álló Nemzeti Kármentesítési Programmal összefüggésben környezetpolitikai, környezetirányítási, gazdasági és tudományos-technikai módszertani fejlesztések is történtek. Megszületett a jogi és rendeleti háttér és a hatósági intézkedési rend (a Környezetvédelmi Törvény, a 33/2000. (III.17.), a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló Kormányrendelet és a 10/2000.(VI.2.), KöM-EüM-FVM-KHVM Együttes Miniszteri Rendelet, mely tartalmazza a földtani közegre (talajra) és a felszín alatti vízre vonatkozó határértékeket és feltünteti az alkalmazandó vizsgálati szabványokat is). A Nemzeti Kármentesítési Program három feladatcsoportra oszlik:
1. Általános feladatok: a program működtetése, koordináció, stratégiák meghatározása, alapozó kutatás és műszaki fejlesztés, gazdasági szabályozás, központi és regionális informatikai rendszer kialakítása, PR tevékenység, oktatási programok, szakmai kiadványok (segédanyagok, kézikönyvek és útmutatók, amelyek alapján a hatóságok és a szennyezett területek tulajdonosai és kezelői egységes módszertan szerint tudnak dolgozni);
2. Országos feladatok: szennyezőforrások és szennyezett területek teljes körű számbavétele, szennyezettségi állapotuk felmérése, ingatlan-nyilvántartásba vétele, kockázatuk felmérése, a prioritások meghatározása, monitoring;rendszerek működtetése (TIM: talajvédelmi Információs Monitoring), utóellenőrzés, a kockázatcsökkentés hatékonyságának vizsgálata, alprogramok működtetése és összehangolása (katonai területek, bányászati tevékenységből visszamaradt, MÁV Rt.-nél és az ÁPV Rt.-nél jelentkező szennyezett területek kockázatának kezelése);
3. Egyedi feladatok: egyes szennyezett területekhez kapcsoltan tényfeltárás, megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozása, kockázatcsökkentő technológiai megoldások kiválasztása, alkalmazása (gyorsintézkedés, lokalizálás, remediáció), a gazdasági háttér biztosítását, helyi monitoring kialakítása.
A Nemzeti Kármentesítési Program szakaszai:
1. Rövidtávú program, 1996-97: első számbavétel, gyorsintézkedések;
2. Középtávú szakasz, 1998-2002: kutatás, műszaki fejlesztés, finanszírozás, tejes körű számbavétel, nyilvántartásba vétel, információs rendszer kialakítása, a kockázatcsökkentés folyamatos végzése, alprogramok működtetése stb.
A Nemzeti Kármentesítési Program szorosan együttműködik az Ivóvízbázis-védelmi Programmal és a Nemzeti Környezet-egészségügyi Programmal.
A Nemzeti Kármentesítési Program támaszkodhatott korábban indult amerikai (Superfund) és nyugateurópai remediációs programok tapasztalataira, így a holland, a dán vagy a német (Altlasten) nemzeti programokra és nemzetközi kutatási projektek eredményeire, pl. CARACAS (Concerted Action on Risk Assessment for Contaminated Land, 1996-1998), CLARINET (Contaminated Land Rehabilitation Network for Environmental Technologie in Europe, 1998-2001), NICOLE (Network for Industry Contaminated in Europe, 1996-99), RACE (Risk Abatement Center for Contaminated Soil in CEE Countries), melyek tisztázzák a szennyezett területek kockázatának felméréséhez, kezeléséhez és a kockázat csökkentéséhez szükséges tudományos alapokat.
a netbook könnyű, olcsó, kisteljesítményű notebook, amely kimondottan internethasználatra és alapvető felhasználói programok (pl. szövegszerkesztő) alkalmazására van optimalizálva. Általában webkamerával és egyéb internetes használatot támogató eszközzel vannak felszerelve.
Ismert modellek: ASUS Eee PC, Acer Aspire One, Dell Inspiron Mini 9, stb.
nanogramm, tömegegység.
1 mikrogramm (μg) = 1000 nanogramm (ng)
1 nanogramm = 0,000 000 001 g
nem-kormányzati szervezet, civil szervezet.
Network for Industrially Contaminated Land in Europe = ipar által szennyezett területek hálózata Európában. Egy 1996és 1999 között az EU által támogatott projekt azóta is működő önállósult, az ipar, környezetvédelmi vállalkozók és kutatók által fenntartott információs hálózata, kiterjedt aktivitással, munkacsoportokkal, rendszeres workshopokkal.
Ma NICOLE tekinthető a vezető európai fórumnak a szennyezett területek menedzsmentje témában. Célja, hogy elősegítse az együttműködést az ipar, a kutató-fejlesztők és a környezetvédelmi szolgáltatók között, és támogassa a az új, fenntartható környezetvédelmi technológia-fejlesztést és -alkalmazást. Ennek érdekében Európai Fórumot működtet az információk és ötletek kicserélésére és továbbítására, és azonosítja azokat a kutatási igényeket, melyek a szennyezett területek hatékonyabb menedzsmentjéhez szükségesek.
A Ni2+ mobilis és nem mobilis formái közötti arányt is döntő mértékben a talaj kémhatása szabja meg. Ha a pH < 6, jelentősen megnő az oldatban az Ni2+ mennyisége. Hidroxo-komplexe (NiOH+) csak 8-as pH érték felett képződik. A Ni adszorpciója főként az agyagásványokon, valamint a vas-, és mangán-oxidokon/hidroxidokon következik be. Redukáló közegben pedig NiS-csapadék válhat ki.
A nikkel a talajokba bányászat, kohászat, szennyvíziszap felhasználása során, illetve az olajszármazékok, szén és szemét elégetésével kerülhet.
A nikkel bőrallergiát, az érzékenyebbeknél asztmát, majd gyomor- és vesekárosodást válthat ki. Nagyobb koncentrációban azonban vegyületei már mérgezőek és rákkeltőek, így egyértelműen humán karcinogénnek minősül.
Ki koncentrációjú nikkel kedvező hatása bizonyított a növényeknél, mivel az ureáz enzim alkotórésze, így a hüvelyes növények nitrogén-anyagcseréjében fontos szerepet tölt be. A növényekben 10-100 mg/kg nikkelkoncentráció esetén jelentkeznek toxicitási tünetek: a növények növekedése és gyökérfejlődése gátlódik, a leveleken a vasklorózishoz hasonló tünetek alakulnak ki. Nikkelmérgezés esetén csökken a növények fotoszintézise, transpirációja, nitrogénkötő képessége és vasfelvétele, összességében a növekedés és a hozam.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 25 mg/kg; felszín alatti vizekben: 5 μg/liter. szennyezettségi határérték (rendelet szerint) talajra: 40 mg/kg; felszín alatti vizre: 20 μg/liter.
fakultatív anaerob mikroorganizmusok alternatív légzésformája. Ha a környezetben oxigénhiány van, akkor amikroorganizmus átáll un. alternatív elektronakceptorokra, ilyen a nitrát. Csökkent redoxpotenciálon a nitrátlégző mikroorganizmusok az energiatartalmú (redukált) szubsztrátok oxidációjához a NO32- oxigénjét használják fel. Ezt a folyamatot denitrifikációnak is nevezik és talajban, anaerob vizekben, üledékekben és szennyvizekben fordul elő. A folyamat a szennyvíztisztításban a szennyvíz mitráttartalmának eltávolítására, denitrifikációra hasznosítható. A szennyezett talaj kezelésben a fakultatív anaerob mikroorganizmusok által végzett biodegradációt +0,4 Volt redoxpotenciálon és alatta nitrát adagolásával lehet intenzifikálni, amennyiben az elektrondonor a szűk keresztmetszet a biodegradációs folyamatban. Lásd még légzésformák a talajban, alternatív elektronakceptorok, nitrátlégézésen alapuló remediáció a talajban.
a kétfázisú talajban vagy a biológiai reaktív résfalban folyó biológiai folyamatok, elsősorban a biodegradáció, hacsak nem levegőztetjük intenzíven a telítetlen talajt, mindig csökkent redoxpotenciálon mennek végbe: az aerob légzésre jellemző + 0,8 V redoxpotenciálhoz képest kb. + 0,4 V értéken folyik a nitrátlégzés, még kisebb redoxpotenciálon a szulfátlégzés, a karbonátlégzés, pedig negatív redoxpotenciálon. A két- és háromfázisú talaj határán, ahol a víznél könnyebb szénhidrogén típusú szennyezőanyagok általában elhelyezkednek, a talajmikroorganizmusok nitrátlégzése dominál. Ezért, ha a talajvízben vagy a kétfázisú talajban folyó (természetes körülmények között már megindult) biodegradációt szeretnénk intenzifikálni, azt nitrát adagolásával és kiegyensúlyozott tápanyagellátással érhetjük el. Ezt a biotechnológiát is úgy lehet optimumon vezetni, ha folyamatosan mérjük a talajvíz nitrát- és tápanyagtartalmát, a pH-t és a redoxpotenciált, valamint a biológiai bontás indikátorait. A folyamatos technológiamonitoring teszi lehetővé a technológia szabályozását. Akár automatikus szabályozási megoldások is beépíthetőek.
az ammónia (vizes oldatban ammónium ion formában) aerob biológiai oxidációja nitriten keresztül nitráttá, energia nyerés céljából. A nitrifikáció két lépését két baktériumcsoporthoz köthetjük: az ammónium-oxidálókhoz és a nitrit-oxidálókhoz. A vizekben, szennyvizekben és a talajban a szerves anyagok bontásából és a műtrágyákból is ammónia szabadul fel, melyet, mint redukált szubsztrátot nitritté oxidálva energiatermelésre hasznosítanak a Nitroso- prefixel jelölt baktériumfajok (Nitrosomonas, Nitrosococcus, Nitrosospira, Nitrosolobus, stb.). A nitritből nitráttá oxidálók a Nitro- prefixxel jelöltek (Nitrobacter, Nitrococcus, Nitrospina, Nitrospira, stb. A nitrifikáló baktériumok lassan nőnek, tevékenységük igen fontos a talajban, ahol a holt szerves anyagok biodegradációjakor keletkezett ammóniából a növényEK számára felvehető nitrátokat képeznek. Másik pozitív szerep, hogy a keletkező salétromsav a növényEK számára fontos tápanyagok kioldását segíti a talajban. Amennyiben túl sok az ammónia vagy pazarló műtrágyázást alkalmaznak, és ennek megfelelően a növényi igényhez képest többlet nitrát van a talajban, a felszín alatti vizek elszennyeződésének kockázata megnő. Felszíni vizekben a vízi növények abnormális elszaporodásához vezet.
nemfémes elem, jele N, a periódusos rendszer V.A csoportjába tartozik. Rendszáma 7, elektronegativitása nagy, atomja kis méretű, ezért háromszoros kötést is létesíthet. Molekulája kétatomos (N2), benne háromszoros kovalens kötés van, melyből egy szigma-kötés, és kettő pi-kötés, továbbá mindkét nitrogénatom rendelkezik egy egy nemkötő elektronpárral. Molekulája diamágneses tulajdonságú. A természetben igen gyakori, vegyületeiben és elemi állapotban egyaránt előfordul. A légkör mintegy 78%-a nitrogéngáz, amely inert gáz. Biogén elem, vagyis vegyületei az élőlények felépítésében játszanak fontos szerepet.A Föld ökoszisztémájának nitrogén-tartaléka a légkörben van, mintegy 4x1012 tonna N2.
A nitrogén a Föld történetének kezdetén a földkéreg kigőzölgéséből és szerves kémiai rekaciókból keletkezett és gyűlt fel a lassan kialakuló légkörben, hogy aztán a szerves élet alapjául szolgáljon.
A nitrogén biogeokémiai körforgás a földi ökoszisztémában az összes környezeti elemet és fázist érinti: a levegőt, a vizeklet, a talajt.
Az atmoszféra nitrogénjét nem képesek sem a növények, sem az állatok közvetlenül hasznosítani, felvenni és beépíteni szervezetükbe, viszont a mikroorganizmusok képesek: az Azotobacter nemzetség tagjai saját maguk számára, a Rhyzobiumok a növényekkel szimbiózisban élve, a pillangósok számára is kötnek meg(nitorgén-fixálás) légköri nitrogént. Az élő szervezetekbe beépült szerves nitrogént az ammonifikálüó mikroorganizmusok bontják el a szervezetek alhalását követően. Ezt az ammóniát a nitrifikáló baktériumok a Nitro- és Nitroso-baktérium fajok oxidálják nitrotté, illetve nitráttá, miközben energiát nyernek belőle. A nitrátot vagy a növények veszik fel táplálkozásuk során vagy a denitrifikáló fakultatív anaerob mikroorganizmusok használják alternatív légzésük során, légköri oxigén hiányában oxigénforrásul. Ezeket a denitrifikáló baktériumokat hasznosítják a szennyvizek vagy a talajvíz nitrátmentesítésére.
a nitrogén-dioxid vörösbarna színű gáz, a levegőnél nehezebb. Ugyancsak reakcióképes, vízben azonban rosszul oldódik. A nitrogén-dioxid alacsonyabb hőmérsékleten nitrogén-tetraoxiddá alakul: már szobahőmérsékleten is jelentős a nitrogén-tetraoxid aránya. Erélyes oxidálószer. A nitrogén-trioxid –10 °C körül forr. A képződő gáz nitrogén-dioxidra és nitrogén-monoxidra disszociál. Nitrózus gázok a műtrágyagyártás, műanyaggyártás, valamint nagy nyomáson végbemenő égési folyamatok (Diesel-motorok) során keletkeznek és jutnak a légkörbe. Erősen mérgező hatásúak. Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a nitrogén-monoxid színtelen, vízben kevéssé oldódó gáz. Nehezebb a levegőnél. Igen reakcióképes: a levegő oxigénjével nitrogén-dioxiddá alakul, mely folyamat a napsugárzás UV spektruma hatására különösen felgyorsul. Klórral nitrozil-kloridot alkot. A nitrogén-monoxidot a vér hemoglobinja megköti. Oxidálószer és víz jelenlétében salétromsavvá oxidálódik. Elemeiből igen magas hőmérsékleten, pl. villámláskor képződik. Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a nitrogén földi biogeokémiai ciklusának főbb elemei: az atmoszféra, ahol a nitrogéntartalékunk nagy része van (mintegy 4x1015 tonna), a talaj holt szervesanyag- és humusztartalma (2,5x1011 tonna), a a szárazföldi növények (11,2x1010 t), a talaj;mikro;organiz;musok (5x108 tonna), és az állatok (2x108 t). A nitrogénformák jellemző áramai a talaj és az atmoszféra között: denitrifikáció után atmoszférába (130 x 106 t/év N2), ammónia talajból atmoszférába (100x106 t/év NH3), biológiai nitrogénfixálás (140x106 t/év N2), műtrágyagyártás (40x106 t/év N2), atmoszférából nitrogénoxidok savas eső formájában (10x106 t/év). A talajból 30x106 t/év mennyiségű főleg nitát-nitrogén kerül a felszíni és felszín alatti vizekbe.
A talajban lejátszódó nitrogén-körforgásban a talajmikroorganizmusok és a növények játsszák a fő szerepet. A szervetlen nitrogénformák, elsősorban a nitrát szerves nitrogénvegyületekbe épül a bioszintézis folyamán (mikroorganizmusok, növények és állatok szervezetébe). A szervezetek pusztulásakor létrejött holt szerves anyag bontásakor (ismét szervetlen formává alakításakor: mineralizáció) keletkező ammónia vagy újra asszimilálódik (beépül élő szervezetekbe), vagy nitráttá oxidálják azok az aerob mikroorganizmusok (Nitroso- és Nitro-baktériumok), melyek az ammónia oxidációjából nyernek energiát (nitrifikáció). A nitrát további sorsa a fakultatív anaerob denitrifikáló baktériumoktól függ, ha azok felhasználják alternatív légzésükhöz, akkor nitrogéngáz (N2) vagy nitrogénoxid (N2O) keletkezik, mely az atmoszférába kerül. Amennyiben nincs egyensúlyban a nitrát keletkezése és a denitrifikáció, akkor a többletnitrát a talaj mélyebb rétegeibe vagy lefolyó vizekkel a felszíni vizekbe jut, és ott nitrát-szennyezettséget okoz. A légköri nitrogén közvetlen megkötésére is mód van, ezt a nitrogénfixáló talajbaktériumok, az Azotobacterek és a pillangós növényekkel szimbiózisban élő Rhizobiumok végzik a talajban.
REACH polimerekre vonatkozó definíciója szerint polimernek nem minősülő anyag. (Forrás: REACH)
nanométer, hosszúság mértékegység, 10-9 méter (10-9 m) azaz 0,000 000 001 m.
1 μm (egy mikron) = 1000 nanométer. Régebben millimikronnak is nevezték.
A látható fény hullámhosszúsága 400-700 nm.
A nanotechnológiák nanométerrel mérhető méretű részecskékkel dolgoznak.
az USA Óceán és Levegő Ügynöksége (National Oceanic and Atmospheric Administration). Tevékenysége szerteágazó, az időjárásjelentéstől a viharelőrejelzéseken, a klímaváltozások monitorozásán keresztül a halászatig és a parti területek védelméig minden tevékenységhez szolgáltat adatot, támogatja a döntéshozókat műholdjairól kapott és megfelelő módon feldolgozott információval. Műholdjai naprakész jelentést szolgáltatnak az atmoszféra és a vizek állapotáról, a kataszrófákról, az időjárás előrejelzéséhez a légmozgásokról, hurrikánokról, vulkánkitörésekről, tüzekről és füstökről, stb.
A műholdas adatokat feldolgozó és nyilvánosságra hozó külön egysége az OSDPD, mely mind szakemberek, mind a laikus érdeklődők számára hozzáférhetővé teszi real time és arhívált műholdas adatait, képeit, nyers és feldolgozott adatok formájában.
A nagyközönség számára képeket, mozgóképeket és animációkat készít a műholdas felvételekből, melyeket a http://www.nnvl.noaa.gov/ oldalon érhetünk el.
az a legnagyobb vegyi anyag koncentráció, amelynek még nincs megfigyelhető káros hatása egy élőlény (tesztorganizmus) hosszú távú kitettsége esetén, pl. krónikus toxicitási tesztben. Analóg kifejezés a dózisokkal dolgozó toxikológiában a NOAEL (No Observed Adverse Effects Level) az a legnagyobb dózis, amelynek még nincs megfigyelhető káros hatása.
No Observed Adverse Effect Level = legnagyobb, káros hatással még nem rendelkező dózis. A toxikológiában használatos végpont: a növekvő hatóanyag dózisokkal végzett mérés során a káros hatást mutató legkisebb dózis előtti tesztelt mennyiség, az a dózis, melynek hatására még nem jelentkezik a kísérleti állatokon a vegyi anyag/gyógyszer/toxin káros hatása.
&pattern
az a legnagyobb vegyi anyag koncentráció, amelynek még nincs megfigyelhető hatása egy élőlény (tesztorganizmus) hosszú távú kitettsége esetén, pl. egy krónikus toxicitási tesztben statisztikailag nem mutat szignifikáns hatást. Analóg kifejezés a dózisokkal dolgozó toxikológiában a NOEL (No Observed Effects Level) az a legnagyobb dózis, amelynek még nincs megfigyelhető hatása. A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: NOEC = LOEC / 2. A MATC a LOEC és NOEC érték átlagaként számítható. A legtöbb akut toxicitással rendelkező vegyi anyagnak krónikus toxicitása is van. Az akut és krónikus hatás közötti számszerű összefüggés, az akut-krónikus arány (ACR: Acute Chronic Rate) ismeretében számítással is meghatározhatjuk a NOEC értéket az akut hatás mérőszámából (EC50). Egyanazon tesztorganizmus esetén az ACR = EC50 / NOEC, ahol az EC50 a rövid távú, pl. 24 vagy 96 órás teszt eredménye.
a toxikológiai tesztekben az a legnagyobb dózis, mely még nem mutat hatást: No Effect Level.
a normalizálás általában azt jelenti, hogy bármely dolgot bizonyos szabályok figyelembevételével kezelünk, mely alapján szabályszerű, „normalizált” állapotba hozunk.
Adatkezelés esetén a normalizálás során az adatokat összehasonlíthatóvá, „együtt kezelhetővé” tesszük valamely szabályszerűség alapján.
Az életciklus felmérés esetében a normalizálás során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákra kapott jellemzési értékeket viszonyítjuk egy választott referencia-rendszer jellemzési értékeihez. Ez a referencia általában egy adott földrajzi terület egésze (pl. Európa, Magyarország stb.), vagy ezen belül az egy főre eső rész.
A gyakorlatban tehát normalizálási faktorokra van szükség, amelyek a válaszott referencia rendszer jellemzési értékeivel arányosak. Az ezekkel a faktorokkal normalizált eredmények minden egyes hatáskategóriára kifejezik, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék mennyiben járul hozzá a választott referencia-rendszer környezeti hatásához, mialatt betölti funkcióját. Ezzel az egyes hatáskategóriák normalizált értékei összehasonlíthatókká (de nem összeadhatókká) válnak.
Tegyük fel például, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék globális felmelegedést okozó lehetséges hatása 10 kg szén-dioxid egyenértéknek adódik a jellemzés során. Ha Európát vesszük a normalizálás referencia-rendszernek, akkor az Európában kibocsátott üvegházhatású gázok kg szén-dioxid egyenértékben kifejezett teljes globális felmelegedési potenciáljához kell viszonyítanunk a 10 kg szén-dioxid egyenértéket. A normalizált eredmény a két érték hányadosa lesz. Ugyanilyen számítást kell elvégezni a többi hatáskategóriára is.
A normalizálás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.
Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó normalizálási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.
érett, riboszómákat már nem tartalmazó eritrocita, amely a riboszómákra szelektív festéssel különböztethető meg a polikromáziás eritrocitától.