Lexikon

a folyadékok alapvető tulajdonsága, oka a folyadék részecskéi (atomok, egyszerű és összetett ionok, molekulák vagy ezekből felépülő kisebb aggregátumok) között fellépő kohéziós erő. A szomszédos molekuláktól származó kohéziós erők a folyadék belsejében kompenzálják egymást, a felületen viszont ezeknek az eredője a folyadék belseje felé mutat. Ennek az aszimmetrikus erőhatásnak a mértéke az anyagra jellemző felületi feszültség (jele γ, vagy σ, mértékegysége: N/m). (Forrás: wikipedia) Tiszta folyadékok esetében a felületi feszültség az a munka, amely egységnyi új felület létrehozásához szükséges (J/m²). A REACH regisztrációhoz előírt fizikai-kémiai jellemző. A felületi feszültség nem C&L kritérium (lásd vegyi anyagok osztályozása és címkézése), PBT (perzisztens, bioakkumulatív vagy toxikus) tulajdonságok meghatározására sem használjuk. Útmutatóként használható arra, hogy egy vegyi anyagot felületaktívnak lehet-e tekinteni a 648/2004-es EU rendelet értelmében (utoljára a 907/2006-os-mosószerek rendelet által módosítva). (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) Csak akkor kell meghatározni, ha az anyag szerkezete alapján várható felületaktivitás, vagy ha a felületaktivitás az anyagtól megkívánt tulajdonság. Ha a vízben való oldhatóság 20°C-on 1 mg/l koncentrációnál kisebb, a tesztet nem kell elvégezni.

az a hangforrás, melynek a nézeti felületen lévő két lineáris (l) mérete jelentős

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

tevékenységek környezeti hatásainak megismerését célozó eljárás. A ~ alapján lehet elbírálni működő üzemek, a már folytatott tevékenységek környezeti megfelelőségét, illetve ez alapján korlátozhatja, vagy leállíthatja a környezetszennyezőnek bizonyult tevékenységeket a hatóságok, illetőleg meghatározza azokat a környezetvédelmi feltételeket, amelyek teljesítése esetén folytatható az adott tevékenység.Az elbírálás eredménye a működési engedély kiadása vagy annak megtagadása. A felülvizsgálat tartalma nagy általánosságban meg kell, hogy egyezzen a hatásvizsgálatéval, de természetesen - attól eltérően - nem lehetséges az eredeti, a tevékenység nélküli környezeti állapothoz történő viszonyítás. Ezért elsősorban a tevékenység üzemszerű kibocsátásaira, a meglévő kibocsátási forrásokra, és az ezek változatlan működése esetén várható környezeti hatásokra terjed ki. Tartalmaznia kell a felmérésnek az esetleges üzemzavarból vagy balesetekből származó környezeti veszélyek elemzését, valamint az azok bekövetkezése ellen, illetve esetén tett és teendő intézkedések értékelését.A környezetvédelmi törvény 2010. évi XIII. törvénnyel történt módosítás megteremti a lehetőséget arra, hogy a hatóság olyan esetekben is felülvizsgálatra kötelezhesse a beruházót, amikor a környezetvédelmi vagy egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységhez kapcsolódó előkészítő építési munkákat megkezdték.

a felszín alatti víz felületén összegyűlő, a víznél könnyebb kis sűrűségű szerves anyagból álló réteg LDNAPL vagy csak egyszerűen NAPL. A folyékony szennyezőanyag akkor alkot külön fázist a víz felszínén, ha vízben odható koncentrációnál sokkal nagyobb mennyiségben van jelen. Leggyakoribb felúszó szennyezőanyagok a nagy mennyiségben használt oldószerek és hajtóanyagok, például kerozin, benzin, dízelolaj, kőolaj.
A víz felszínén úszó réteg a talajvíz szintváltozásával együtt föl-le mozog a talajban, a függőlege vízmozgás kilengéseinek megfelelő magasságban szennyezi a talaj szilárd fázisát. Ugyanakkor a talaj az úszó fázis egy részét szorbeálja, kiszűri. A talajvíz áramlás irányában halad a felúszó réteg is, általában lassabban, mint a víz. A kétirányú vízmozgás szétkeni a felúszó mennyiséget a szilárd talajon, ezzel nagy térfogatú talajt szennyezhet el, ugyanakkor a talaj szűrőkapacitásától függően egyre fogy a mennyisége a víz felszínén. Ha biodegradálható szerves anyagról van szó és nincs utánpótlódás, lassan ugyan, de a természetes szennyezőanyag-csökkenés által hígulás, szorpció, biodegradáció megtisztulhat a víz.

a talajvíz felszínére felúszó folyékony szennyezőanyag-réteg nagyobb vastagsága esetén a természetes szennyezőanyag-csökkentő folyamatok kapacitása nem képes eltávolítani a szennyezőanyagot. Ilyenkor a felúszó réteget le kell szívni a víz felszínéről, és ha lehet, hasznosítani. A szennyezett talajvíz kezeléséhez akkor érdemes hozzálátni, ha a felúszó réteget már teljes egészében eltávolítottuk. A felúszó réteg eltávolítása történhet robbanástól védett búvárszivattyúval, vagy un. scavanger-szivattyúval, melynek belsejében olaj-víz elválasztó membrán van. Ez utóbbi 0,5-1 cm vastag réteg eltávolítására is képes. Ha a felúszó réteg elvékonyodott és nem lehet külön rétegként leszívni, akkor a talajvízzel együtt szivattyúzzuk ki és a felszínen fázisszétválasztó reaktorba vezetjük a víz-szennyezőanyag elegyet. Fázisszétválasztás után kezeljük a vizet az oldott frakció eltávolítására, fizikai, kémiai, biológiai vagy kombinált vízkezelési módszerekkel sztrippelés, kigőzölés, szürés, adszorpció, biodegradáción alapuló kezelés, stb.

a fémek kémiai elemek, vagy ötvözetek lehetnek. Az ötnél kisebb sűrűségű fémek a könnyűfémek, ilyenek az alumínium vagy a magnézium. Az ötnél nagyobb sűrűségűeket nehézfémeknek nevezzük. Mindkét csoportban vannak létfontosságú, un. esszenciális és toxikus fémek. A fémek savakban, lúgokban vagy oxidálószerek hatására feloldódnak, kémiai reakciókban pozitív jelleműek, oxidjaik bázisok amfoter jelleműek. A kevéssé reakcióképes fémek, a nemesfémek. Az összes elem ¾ része fém.
Biológiai tulajdonságaik és hatásuk alapján a fémeket három nagy csoportba oszthatjuk: 1. nem toxikus esszenciális fémek, melyek gyakorlatban előforduló koncentrációi nem toxikusak: B, Na, K, Mg, Ca, Fe; 2. esszenciális-toxikus fémek, melyek gyakorlatban előforduló koncentrációi átölelik mind az esszenciális mind a toxikus tartományt, ilyen a Cu, Zn, Mn, Co, Mo; 3. toxikus fémek, melyek vagy nem esszenciálisak, vagy olyan kis koncentrációban esszeciálisak, melynek nincs gyakorlati jelentősége, ilyenek As, Cd, Sb, Pb, Hg, Cr, Ni.
A fémek a környezetben egyre növekvő problémát okoznak, mert a kibányászott mennyiséget diffúzan szétszórjuk a környezetünkben. A háttérértékek rohamosan nőnek, melyek következménye a gének diverzitásának, a metagenomnak a nagymértékű megváltozása: a fémtűrésért és a fémkiválasztásért felelős gének elterjedése a környezetben, a fémérzékeny fajok háttérbe szorulása és kipusztulása. A fémrezisztenciával olyan kapcsolt gének is elterjednek a környezetben, mint egyes antibiotikum-rezisztenciáért felelős gének. Ez a jelenség a humán gyógyászatban okoz problémákat, korlátot szab az antibiotikumok hatásának, alkalmazhatóságának.
A fémszennyezettség legismertebb forrásai: a bányászat, az ipar és a mezőgazdaság kibocsátásai és hulladékai: bányászati hulladékok, ipari hulladékok, egyéb, háztartási hulladékok, fémkohászat füstgázai, galvanizálás hulladékai, szennyvíziszapok, műtrágyák, növényvédőszerek, stb. A fémek valamennyi környezeti elemet sújtják, a felszíni és felszínalatti vizeket, a talajt és a vízi üledékeket, legnagyobb részük a talajokban és az üledékekben halmozódik fel.
A fémek környezeti jelenlétéhez kötődik az egyik legveszélyesebb kémiai időzített bomba. A talajokban oldhatatlan, stabil kémiai formában, biológiailag hozzáférhetetlen állapotban jelen lévő fémek a körülmények megváltozására, például a talajok savanyodásának hatására, hirtelen biológiailag hozzáférhetőek lesznek, képesekké válnak kifejteni addig lappangó toxikus hatásukat. A fémekre amúgyis jellemző, hogy akut toxicitásukhoz képes sokkal jelentősebbek krónikus hatásaik és legtöbbjük mutagén és karcinogén is.
A fémek biológiailag koncentrálhatóak, a környezeti elemekből felvett fémmennyiség sokszorosára koncentrálódhat a növényekben és más élőlényekben, v.ö. biokoncentráció és a táplálékláncok mentén hatványozott dúsulásuk is jellemző, ez a biomagnifikáció. Egyes növényfajok hiperakkumuláló tulajdonságúak, ezek a talaj fémtartalmát akár ezerszeres koncentrációjúra is növelhetik szöveteikben. Az ilyen növényeket fel lehet használni talajremediációs technológiákban a fémek talajból való kioldására, ez a fitoextrakció.
Ld. még toxikus fémek, szervetlen szennyezőanyagok sorsa a talajban.

fémkárosítás vegyi anyag vagy keverék által.

CAS száma: 85-01-8, a PAH-vegyületek közé sorolt policiklikus aromás szénhidrogén. Három benzolgyűrű kondenzálódásával jön létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. A biológiai szempontból jelentős vegyületcsoporttal, a szeteroidokkal rokon szerkezetű vegyület. Cigaretta-füstben található nagyobb mennyiségben. Háttérértéke Magyarországon talajban 0,04 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,02 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,1 μg/liter, talajban az össz-PAH értékbe foglalva van megadva: 1 mg/kg.

társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség megőrzését.

a természeti értékek olyan módon és ütemben történő használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, ezzel fenntartva a jelen és jövő generációk életlehetőségeit.

a mezőgazdasági termelés hosszú távú, fenntartható biztosítása, a mezőgazdasági termelés természeti, környezeti, társadalmi, gazdasági szempontjainak figyelembe vételével.

A fenntartható fejlődés érdekében csak olyan termelésnövelést szabad megengedni, amely

- megőrzi a talaj termőképes állapotát és nem szennyezi a felszín alatti vizeket;

- megőrzi a növénytermesztés és az állattenyésztés genetikai erőforrásait;

- elősegíti a biológiai sokféleség, a biodivezitás fennmaradását;

- a humán táplálkozási lánc valamennyi szereplője számára az élő szervezetet nem károsító, s megfelelő beltartalmi értékű termékeket állít elő;

- melléktermékeivel és hulladékaival nem, vagy csak minimális mértékben szennyezi a környezetet;

- a vidéki népesség minél szélesebb köre számára biztosít munkaalkalmat és megélhetést;

- lehetővé teszi a termelés gazdaságosságának folyamatos fenntartását.

a fenol (régi nevén karbolsav) jellegzetes illatú, színtelen, kristályos szilárd anyag, amelyben egy benzolgyűrűhöz egy -OH csoport kapcsolódik. Képlete C₆H₅OH. Legnagyobb mennyiségben a kőszénkátrányban fordul elő. Az aminosavak közül a tirozin tartalmaz fenol oldalláncot.
Szinezékek és műanyagok gyártásánál használják, növényvédő- és fakonzerváló szereket készítenek belőle. Fertőtlenítő hatású, a fehérjéket denaturálja, kicsapja. Bőrrel érintkezve, szembe kerülve maró hatású. Lenyelve vagy belélegezve mérgező. A szervezet D-glükuronsav-fenilglikoziddá alakítja, és így hatástalanítja.

A fenolok egy vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó aromás vegyületek, amelyekben a hidroxilcsoportok közvetlenül az aromás gyűrűhöz kapcsolódnak. A fenolok szerkezetüket tekintve a tercier (harmadrendű) alkoholokra emlékeztetnek, kémiai tulajdonságaik viszont eltérnek az alkoholok tulajdonságaitól, a fenolok kifejezetten savas jellegű vegyületek. Az aromás gyűrűhöz kapcsolódó hidroxilcsoportok száma alapján egyértékű, kétértékű és többértékű fenolokat különböztetnek meg.
Számos, a növényvilágban elterjedt vegyület tartozik a fenoléterek közé. Különösen a metoxicsoportot tartalmazók a jelentősek. A fenolok egy része mérgező hatású vegyület, sejtméreg, a fehérjéket a fenolhoz hasonlóan kicsapják. E tulajdonságuk miatt baktériumölő és gombaölő szerként alkalmaznak bizonyos fenolokat. A fenolok fő előfordulása a kőszénkátrány és más más kátrányféleségek. A növényvilágban is igen elterjedtek. Például számos illóolajban találhatóak fenolok és fenoléterek. A növényekben nagy mennyiségben előforduló lignin lebontásakor is keletkeznek fenol típusú vegyületek. fenolos hidroxilcsoportokat tartalmaznak a katechinek és egyes növényi pigmentek, pl. a flavonoidok és antociánok. A talaj humuszanyagai között is sok a fenolos vegyület, a fulvosavak például kimondottan nagy fenoltartalmúak.
A természetben számos biológiai hatással rendelkező fontos fenolvegyületet ismerünk, például a polifenolok közül a flavonoidok és tanninok, a capsaicin vagy a fenolftalein.

A magyar talaj határértékrendszerben előirt kritériumok az alábbiak:
talaj háttéréték: fenolok egyenként: 0,05 ppm; összesen: 0,1 ppm.
talaj szennyezettségi határérték: fenol: 1 ppm; krezol, katechol, rezorcin: 0,5 ppm, összes: 1 ppm
talajvíz háttéréték: fenolok egyenként: 0,1 ppb; összesen: 0,3 ppb.
talajvíz szennyezettségi határéték: fenol: 20 ppb; krezol, katechol, rezorcin: 5 ppb, összes: 20 ppb.

a fenotípus egy egyed fizikai megjelenését, vagy egy specifikus jelleg megjelenését jelenti. Ez összefügghet a genommal, de lehhet attól független, például egy nem genetiaki betegség jelenléte esetén. Genetikai összefügés esetén is számos géntől és a környezeti hatásoktól együttesen függ.

veszélyes és agresszív számítógépvírus, amely gyakran nem azért hatol be a gépekbe, hogy ott közvetlenül kárt okozzon, hanem onnan indít támadássorozatot, például megbénítja valamelyik intézmény komputereit. Sajátos hibrid az a kártevő, amely féregként és vírusként egyaránt tud terjedni.

a fertőtlenítőszereket a káros baktériumok és gombák elpusztítására használjuk. Kémiai szempontból a fertőtlenítőszerek lehetnek erős oxidáló vagy redukálószerek, savak vagy lúgok, oldószerek, fenolos vegyületek, felületaktív anyagok. Leggyakrabban alkalmazott fertőtlenítőszerek a következők: aktív klórtartalmú vegyületek (hypoklorit, klóraminok, klórdioxid, stb.), aktív oxigént tartalmazó vegyületek (peroxidok, perszulfátok, stb.) a jód, a bróm, az alkoholok (etilalkohol, propilalkohol, isopropil-alkohol, stb), fenolvegyületek (pentaklór-fenol, hexaklórofén, stb.), felületaktív anyagok (kvaterner ammóniumsók, klórhexidin, stb.), réz, ezüst és higanysók.

A savas és lúgos pH vagy a magas hőmérséklet önmagában is képes elölni a baktériumokat és gombákat. Egy sor toxikus vegyi anyag, így pl. nehézfémsók, klórozott szénhidrogének, stb. szintén rendelkeznek mikróbaölő hatással, de ezek az emberre és az ökoszisztéma hasznos tagjaira is veszélyesek, ezért ezek fertőtlenítőszerként alkalmazása korlátozott.

békaembrióval végzett teratogenitási gyorsteszt.

békaembrióval végzett teratogenitási teszt, az angol " Frog Embryo Teratogenesis Assay − Xenopus" kifejezés rövidítése.

A teszt részlete ismertetése a békaembrió a teratogenitás tesztelésében címszóra kattintva található.

fentogramm, tömegegység.

1 picogramm pg = 1000 fentogramm fg
1 fg = 0,000 000 000 001 g

láng ionizációs detektor (Flame Ionization Detetor, FID) a leggyakrabban alkalmazott detektor gázkromatográfiában. Szerves vegyületek detektálására alkalmas.

US Federal Insecticide, Fungicide and Rodenticide Act, USA rendelet a rovarölő, a gombaölő és a rágcsálók elleni szerekről és ezen szerek vizsgálatára kifejlesztett és szabványosított felszíni vízi mikrokozmosz.

&show

a –>fitoremediációban⁄fitoremediáció–< hasznosított növényi folyamat, melynek lényege, hogy a növények, illetve a növényekkel közösségben élő mikroorganizmusok segítségével ártalmatlan termékekké alakítjuk a vizek vagy a talaj szennyezőanyagait. A növények természetes genetikai adottságaikból kifolyólag is képesek bizonyos víz- vagy talaj szennyező anyagok felvételére és hasznosítására, például a nitrát, foszfát, egyes kénvegyületek elbontására és a növényi szervezetbe történő beépítésére. A szerves anyagokat a növények közvetlenül nem hasznosítják, a növényi gyökereken vagy a talajban, a gyökérzónában élő mikroorganizmus-közösségek bontják, mineralizálják a szerves anyagokat, az így keletkezett szervetlen termékeket hasznosítja a növény.
Génmanipulációk egyik célja, olyan fitodegradációra képes növényfajok előállítása melyek szervesanyag-bontásért felelős géneket tartalmaznak, így segítségükkel szerves anyagokkal szennyezett talaj –>biodegradáción⁄biodegradáció–< alapuló bioremediációja megoldható. Az ilyen növények környezetbe juttatása és kontrollja tapasztalatok hiányában nagy körültekintést és a génmanipulált élőlényekre vonatkozó szabályok betartását igényli.

a fitoextrakció a fitoremediáció egyik alapfolyamata, mely a növények bioakkumulációs, illetve biokoncentrációs képességén alapul. A fitoextrakciós technológiában a növényeket arra használja a technológus, hogy a szennyezett talajból vagy üledékből eltávolítson, kivonjon olyan szennyezőanyagokat, például toxikus fémeket, melyeket más módszerekkel nem tudnánk eltávolítani. A fitoextrakcióhoz felhasználható növényeknek un. hiperakkumuláló fajoknak kell lenniük, hogy a BCF értékük, vagyis a talajban mérhető fémkoncentrációhoz viszonyított fémkoncentráció a növényben lehetőleg 50 felett legyen. Egyes hiperakkumulátor növények több ezres BCF értéket is elérhetnek. A fitoextrakció előnye, hogy bizonyos fémeket képes végérvényesen eltávolítania talajból, hátránya viszont, hogy hosszú időt és nagy körültekintést igénylő remediációs technológia. A fitoextrakció a fémeket eltérő hatékonysággal vonja ki a talajból, a hozamtól függően 50-100 évig is eltarthat. Másodlagos kockázatot jelent, hogy a fémtartalmú növények nem izolálhatóak az ökoszisztéma élőlényeitől rovarok, madarak, vadállatok és a megtermelt biomassza veszélyes hulladékként kezelendő. A fitoextrakcióhoz kiválasztott növényekkel szembeni követelmények: hiperakkumuláló legyen, a szárban és a levélben, vagyis a föld feletti részekben akkumuláljon, növekedését ne gátolja az extrahálandó toxikus szennyezőanyag és nagy hozama legyen. Ha egy növény egyetlen szennyezőanyagra, például egyetlen fémre vagy meghatározott fémekre szelektív kivonásra képes, akkor ezzel a növénnyel hasznosítható termék előállítására is mód nyílik.

olyan környezetvédelmi biotechnológia, mely növények felhasználásával csökkenti elfogadható mértékűre a vegyi anyagokkal szennyezett terület, környezeti elem vagy fázis környezeti kockázatát. A fitoremediáció a szennyezőanyag és az elérendő cél függvényében lehet:
1. fitostabilizáció: szennyezőanyagot, pl. toxikus fémeket tűrő növényekből álló takaróréteg fizikai jelenlétével akadályozza a szennyezett talaj levegőbe jutását defláció, porzás, felszíni, vagy felszín alatti vízbe jutását erózió, kioldás. A fitostabilizációt gyakran kombinálják kémiai stabilizációval. Fontos követelmény, hogy a fitostabilizációban alkalmazott növények ne akkumulálják a szennyezőanyagot.
2. fitodegradáción alapuló technológia, melynek során a növény maga vagy gyökerének mikroflórája teljesen elbontja mineralizáció, mobilizálja illékonnyá teszi, pl. higany vagy csökkent kockázatú anyaggá alakítja a biodegradálható vegyi anyagokat. Szennyezett talaj vagy szennyezett víz rizofiltráció, élőgép kezelésére egyaránt alkalmazható.
3. fitoextrakción alapuló technológiát elsősorban toxikus fémekkel szennyezett talajnál alkalmaznak hiperakkumuláló növényfajok felhasználásával. A szennyezett területeken adaptáció során kiszelektálódott vagy géntechnikákkal előállított, nagy biokoncentrációs faktorral BCF rendelkező növénnyel szembeni további követelmények: nagy hozammal rendelkezzen, föld feletti részében akkumulálja a szennyezőanyagot, könnyen kezelhető, betakarítható legyen. A betakarított növényi anyag ellenőrzött feldolgozására van szükség, pl. égetése és hamujának veszélyes hulladékként kezelése. Egyetlen fémet szelektíven akkumuláló növényből a fém visszanyerése gazdaságossá tehető. A fitoextrakció több évtizedig tartó folyamat is lehet, a szennyezőanyag koncentrációjától függően. Érclelőhelyek közeléből olyan cink, kadmium, kobalt, króm, mangán, nikkel, réz és ólom akkumuláló növényeket keresztesvirágúak, kutyatejfélék, akácfélék, kender, torma, stb. izoláltak, melyek a talajban lévő szennyezőanyag-koncentrációt több százszorosára képesek koncentrálni.
4. A rizofiltráció során a növényi gyökér és a gyökéren kötött mikroorganizmusok együttműködésben kötik meg, szűrik ki, csapják ki és bontják el, elsősorban a szennyezett víz oldott szennyezőanyagait élőgépes szennyvíztisztítás. A szerves szennyezőanyagokat a rizoszféra mikroorganizmusai mineralizálják, a mineralizált elemeket pedig a növények asszimilálják, így azokat teljesen eliminálhatják. A szervetlen szennyezőanyagokkal más a helyzet, azokat a rizoszféra passzív vagy aktív módon kiszűri a vízből, majd vagy a gyökérzónában marad, vagy felveszi a növény, emiatt újabb műveletre van szükség: izolálása vagy a növények eltávolítása és kontrollált kezelése.
A fitoremediációs technológia a fitoextrakció és a rizofiltráció esetében tulajdonképpen két lépésből áll: 1. a növény kiválasztása, telepítése, működésének biztosítása és 2. a feladatát teljesített növény feldolgozása, ártalmatlanítása. A fitoremediációs technológiák elterjedésének akadálya ez utóbbi, vagyis a szennyezett növényi anyag kezelésének megoldatlansága. A szennyezett növényi anyagot égetéssel lehet megsemmisíteni: a hamut annak szennyezőanyag-tartalmától függően kell elhelyezni, veszélyes hulladéklerakóba vagy ha lehet, újrahasznosítani.

a fitoremediáció egyik fajtája, melynek lényege, hogy növények segítségével akadályozzuk meg egy talajszennyező anyag transzportját a környezetben. Olcsó és hatékony módszer a szennyezőanyag-depóniák, szennyezett talajok, szennyezőanyag tartalmú hulladékok kezelésére. fitostabilizációval megakadályozható a szennyezőanyag terjedése szélerózióval, vizes kioldást követően a lefolyó vizekkel és a beszivárgó csapadékvízzel oldott állapotban és vízerózióval szilárd fázisként.. fitostabilizációval nem szüntetjük meg a szennyezett közeg szennyezettségét, de megállítjuk a szennyezőanyagnak a szennyezőforrásokból való tovaterjedését. Pontforrásokra és diffúz szennyezőforrásokra egyaránt alkalmazható. Célszerűen kémiai stabilizálással kombinálják, amikor a fitostabilizációval párhuzamosan a szennyezőanyagot adalékanyagokkal történő kémiai kezeléssel kevéssé mozgékony immobilizált kémiai formává alakítjuk kémiai stabilizáció. A kémiaival kombinált fitostabilizáció hatékonyságát BME Környezeti mikrobiológia és biotechnológia kKtatócsoportja szabadföldi kíséletekkel is bizonyította. A fitostabilizációban felhasználható növénnyel szembeni követelmények: ellenálló legyen a szennyezőanyaggal szemben, gyorsan nőjön, jól fedjen, egybefüggő növénytakarót alakítson ki a felszínen, föld feletti részében ne akkumulálja a szennyezőanyagot, lehetőleg egyáltalán ne akkumulálja azt.

a –>fitoremediáció–< egyik potenciális alapfolyamata, melynek lényege, hogy a növények illékonnyá tesznek bizonyos talajszennyező anyagokat és azokat a légkörbe juttatják. Az illékonnyá alakított anyag toxicitásától függően hasznos vagy veszélyes folyamatról van szó. Ha technológiában alkalmazzuk, akkor a kibocsátott gőzök kontrollált kezelése megoldható, ezzel a technológia-alkalmazás kockázata csökkenthető. A fitovolatilizációban is szerepet játszanak a növénnyel közösségben élő mikrooganizmusok.

a fizikai mállás a kőzet fizikai hatásokra történő aprózódása, mállása, víz jelenlétében vagy anélkül.

A fizikai kőzet-aprítás történhet fagyhatásra: a repedésekbe került víz megfagy, ekkor térfogata megnő, ez az erő repeszti a sziklát.

A hőmérsékletingadozás, a sziklák folytonos váltakozó felmelegedése és lehülése repedéseket és mállást okoz.

Kémiai és biológiai folyamatokból eredő fizikai hatásra (nyomás) mállik, reped a szikla, amikor például a repedésekbe került esővízben oldott sók is vannak. A víz elpárolgásakor keletkező sókristályok repesztik ilyenkor a követ, a sziklát.

Vasvegyületeket tartalmazó kőzet repedéseiben a vasvegyületek oxidálódnak a levegő hatására. A vasoxid (rozsda) térfogata nagyobb, mint a redukált vasvegyületeké, a megnövekedett térfogat nyomást gyakorol a kőzetre, repedést, mállást okoz.

A növények gyökere nyomást gyakorol a kőzetre, a repedésekben növekvő gyökerek fizikai hatásukkal repesztik a sziklát.

lásd stabilizálás

fizikai-kémiai talajkezelési eljárások alatt olyan beavatkozásokat értünk, melyek egy vagy több talajfázis mozgatását, áramoltatását, illetve ezzel összefüggésben a szennyezőanyag fázisok közötti megoszlásának eltolását, vagy kémiai átalakítását jelentik. Afizikai-kémiai talajkezelési eljárások célja lehet a szennyezőanyag mobilizációja vagy immobilizációja. mobilizációs eljárás a gáz- és gőzkihajtás folyadékból, illetve gáz- és gőzelszívás szilárd fázisból, a talaj mosása szakaszos vagy folyamatos vizes, extrakciója oldószeres, a szennyezőanyag deszorpciója gőzfázisba vitel szilárd fázisból. immobilizációs eljárás az illékony agyag lecsapása, az oldott anyag kicsapása vagy szorpciója, fizikai vagy fizikai-kémia stabilizációja tömbösítéssel vagy diffúzan. A fizikai-kémiai talajkezelési eljárások körébe tartozó termikus módszerek változatos megoldásai az enyhe melegítéstől, a termikus deszorpción keresztül az üvegesítésig, eredményezhetnek mobilizációt vagy immobilizációt. A fizikai-kémiai talajkezelési eljárásokat alkalmazhatjuk önmagukban, termikus vagy biológiai módszerekkel kombinálva. Ha "önmagukban" alkalmazzuk őket, akkor is hatnak a talaj biológiai rendszerére: például a gáz- vagy gőzelszívás a talajból a mikoorganizmusok intenzívebb levegőellátását eredményezi, a talajmosással kioldhatjuk a tápanyagokat és megváltoztatjuk a redoxpotenciált, tehát hatunk a mikroorganizmusokra, de tönkre is tehetjük a talaj szerkezetét, ezzel megsemmisítjük a mikroorganizmusok életterét a mikrokapillárisokban.

a REACH rendelet értelmében vegyi anyagokra alkalmazandó fizikai-kémiai vizsgálati módszereket a BIZOTTSÁG 440/2008/EK RENDELETE (2008. május 30.) az alábbiak szerint határozza meg:

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5)    A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével.

1. cikk: Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk: A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk: A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A.1. Olvadáspont/fagyáspont
A.2. Forráspont
A.3. Relatív sűrűség
A.4. Gőznyomás
A.5. Felületi feszültség
A.6. Oldhatóság vízben
A.8. Megoszlási hányados
A.9. Lobbanáspont
A.10. Tűzveszélyesség (szilárd anyagok)
A.11. Tűzveszélyesség (gázok)
A.12. Tűzveszélyesség (érintkezés vízzel)
A.13. Szilárd anyagok és folyadékok öngyulladási képessége
A.14. Robbanási tulajdonságok
A.15. Öngyulladási hőmérséklet (folyadékok és gázok)
A.16. Szilárd anyagok relatív öngyulladási hőmérséklete
A.17. Oxidáló tulajdonságok (szilárd anyagok)
A.18. A polimerek számátlag szerinti molekulatömege és molekulatömeg-eloszlása
A.19. Polimerek kis molekulatömeg-tartalma
A.20. Polimerek oldódás/extrakció viselkedése vízben
A.21. Oxidáló tulajdonságok (folyadékok)

lásd bioflavonoidok

az elemi fluor sárgászöld, szúrós szagú, a levegőnél sűrűbb gáz. Valamennyi elem közül a legreakcióképesebb. Hidrogénnel hevesen egyesül, a vizet is bontja. A hidrogén-fluorid szobahőmérsékleten forr. A H₄F₄ molekulák a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan H2F2 majd HF-molekulákra disszociálnak. Vízzel minden arányban elegyedik. Az üveget oldja. A fluor és a hidrogén-fluorid az élő szervezetre igen veszélyes, nagyon agresszív méreg. A légkörbe az alumínium-kohászatban használatos folypát bomlása révén, üveggyárak és zománcművek tevékenysége során kerül. Műtrágyagyártás, tégla-és cserépégetés egyes esetekben ugyancsak fluort emittál. A fluorídok közül levegőszennyezőként főleg a vízben oldódó alkáli-fluoridok jöhetnek számításba.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

CAS száma: 206-44-0, PAH-vegyület, policiklikus aromás szénhidrogén. Egy naftalint és egy benzolgyűrűt egy öttagú gyűrű köt össze. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Toxikus hatása elsősorban az emésztőrendszert és a májat érinti. Mutagén és karcinogén, szájon át és belégzéssel is.
Háttérértéke Magyarországon talajban 0,05 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,005 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,1 μg/liter, talajban az össz-PAH érték részét képezheti, melynek határértéke: 1 mg/kg.

CAS száma: 86-73-7, PAH-vegyület, azaz policiklikus aromás szénhidrogén. Két benzolgyűrűt egy öttagú gyűrű köt össze. Szagtalan, kristályos anyag, szintetikusan állítják elő, bár a magasabb forrpontú kőszénkátrány frakció is tartalmazza. Festékek, műanyagok, és peszticidek alapanyaga. Lilásan fluoreszkál, innen a neve. A polifluorént szerves fénykibocsátó diódaként is alkalmazzák, kopolimerjét napkollektorként is tesztelték.
Mutagén és karcinogén, szájon át és belégzéssel. Emésztőrendszerre és a májra toxikus.
Háttérértéke Magyarországon talajban 0,04 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,002 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,005 μg/liter, talajban az össz-PAH értékben foglaltatik: 1 mg/kg.

a REACH definíciója szerint, egy összetevő, mely nem adalékanyag, vagy szennyeződés, és jelentős részét képezi az anyagnak, ezért megjelenik az anyag nevében, és részletezve van az anyag azonosítójában. Azon anyagoknál, amiket "egy összetevőből álló"-ként határoztak meg, a fő összetevő koncentrációja >80%. A több összetevőből álló anyagok esetében a fő összetevők mindegyikének koncentrációja >10% és <80% között lehet.

olyan egészségkárosodás, amely a dolgozó foglalkozásának különös veszélye miatt keletkezett, vagyis egyértelmű összefüggésben áll bizonyos foglalkozások sajátos munkakörülményeivel és emiatt az adott foglalkozás-csoporthoz tartozóknál a lakosságnál fellépő általános betegségeknél jóval gyakoribb. Tehát azok a megbetegedések, amelyek ok-okozati összefüggésbe hozhatók a foglalkozással, a foglalkozás közben a dolgozót érő fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai vagy pszichoszociális kóroki tényezők egészségkárosító hatásával.

a fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalma:
1. nem meghatározott,
2. Ptk-ban két nevesített esete található meg:
- környezetet veszélyeztető, károsító tevékenység,
- vadállat tartása.
3. A bírói gyakorlat határozza meg azokat a tevékenységi köröket, amelyek veszélyes üzemnek minősülnek
Felelősség veszélyes üzem esetében
• a veszélyes üzem fenntartója,
• aki azt üzemelteti,
• akinek az érdekében az üzem működik,
• aki az alapvető döntéseket meghozza.
(Gépjárművek esetén sajátos szabályok érvényesülnek)

a földkéreg a Föld belső szerkezetének legkülső szerkezeti egysége. Halmazállapota szilárd. Magmás, metamorf vagy üledékes kőzetekből épül fel. Az óceánok alatt a földkéreg 6–7 km, a szárazföldek területén pedig 35 km, ám néhol eléri a 70 km-t is. Ezek alapján a kérget óceáni és kontinentális kéregre osztják. Az óceáni kéreg anyaga vékonyabb és szinte kizárólag bazaltból áll, átlagsűrűsége 3 g/cm³. A szárazföldi kéreg egy 15–20 km mélységben húzódó vonal mentén további két részre osztható: a felső, alumíniumban, szilíciumban és alkáli fémekben gazdag (tehát jobbára aluminoszilikátokból és kvarcból álló) gránitos, valamint az alsó, több vasat és magnéziumot tartalmazó (tehát főleg ezek szilikátjaiból álló) bazaltos kéregre. A kontinentális kéreg átlagos sűrűsége 2,8 g/cm³. A földkéreg alatti földköpeny szintén kőzetekből épül fel. A földkéreg, illetve a földköpeny felső részét együttesen kőzetburoknak (litoszféra) nevezzük. A kőzetburok (litoszféra) a Föld külső, merev héja, melynek vastagsága 50–100 km között változik.

a Föld belső része öves felépítésű. Ma már jól ismert az övek elhelyezkedése, kiterjedése, sőt esetenként mozgása is. Jelenlegi tudásunk szerint a földbelső szerkezeti egységei a következők: legkívül van a földkéreg, ezen belül található a földköpeny, és legbelül a külső és belső magból álló földmag. A földköpeny a földmagot beburkoló vastag, mintegy 2900 km széles rendkívül magas viszkozitású, helyenként szilárd réteg. Alsó határa a külső földmaggal, felső határa pedig a földkéreggel kapcsolja össze. A kéreg és a határát az ún. Mohorovièiæ diszkontinuitás (vagy egyszerűsítve: Moho) jelöli ki, egy határ, amely alatt a földrengéshullámok sebessége ugrásszerűen megnövekszik. A földköpeny és a földmag határán (a köpeny legalsó rétegeként) egy vékony, úgy 200 kilométeres réteg is található, az ún. „D-réteg”. Az alsó köpeny és a földmag határát is egy jól elkülöníthető határréteg jelöli ki, ezt nevezik Gutenberg-Wiechert felületnek. Szeizmológiai mérések alapján a köpeny több jól elkülönülő részre osztható. A felső köpeny a kéreg alatti 7–35 kilométeres mélységtől 410 kilométerig terjed. A felső köpeny legfelső rétege szilárd, az alsó része képlékeny. A felső köpenyt és a kérget együtt litoszférának nevezzük. A felső köpeny alsó képlékeny részét asztenoszférának nevezzük. A felső köpeny alatt az átmeneti réteg, vagy mezoszféra található, amely 660 km mélységig tart. Ez a réteg nagyon bonyolult geológiailag (az áthaladó rengéshullámok sebessége térségenként változó) és markánsan elválasztja a felső köpenyt az alsó köpenytől. Az alsó köpeny pedig a 660–2900 kilométer közötti mélységet tölti ki. Ez utóbbiról viszonylag kevés ismeretünk van, azt viszont tudjuk, hogy szeizmológiailag lényegében homogén gömbhéj.

a föld felszíne és az alatta elhelyezkedő természetes eredetű képződmények (a talaj, a mederüledék, a kőzetek, beleértve az ásványokat, ezek természetes és átmeneti formáit).

lásd Collembola, ugróvillások.

a kromatográfiának az a fajtája, mikor a mozgófázis folyadék, az állófázis pedig szilárd halmazállapotú. Egy összetett anyag komponenseinek szétválasztása olyan alapon történik, hogy a különböző fizikai-kémiai tulajdonságú komponensek megoszlása a mozgó és állófázis között eltérő. Egyik megvalósítási módja, a nagy hatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC) a környezeti analitika kedvelt módszere.

folyadék/folyadék extrakció (liquid/liquid extraction, LLE) során egyik folyadékban oldott komponenst összerázzuk a másik folyadékkal, hogy ezáltal a kívánt komponenseket e másik folyadékba vigyük át. Tipikus mintaelőkészítési technika, pl. vízben oldott szennyezőkomponenseket szerves oldószerrel kirázzuk, vagyis átoldjuk a szerves fázisba, majd az ily módon koncentrált vagy könnyebben koncentrálható tömény oldatot analizáljuk pl. gázkromatográfiával.

gyártástechnológiában a teljes gyártási folyamatnak, amely az alapanyagok feldolgozásával a termékek előállítását eredményezi, egy különálló építőelemét nevezzük folyamategységnek.

Az életciklus felmérésben folyamategységnek az életciklus legkisebb olyan egységét nevezzük, amelyhez anyag- és energiafogyasztással, továbbá kibocsátásokkal (azaz a bemenő és kimenő áramokkal) kapcsolatos mennyiségi adatokat lehet gyűjteni. folyamategységek lehetnek az alapanyagok és a termék gyártási folyamatai, a szállítási folyamatok, a használat során feltételezett folyamatok, vagy a hulladékkezelési folyamatok is.

olyan szárazföldi víztestet jelent, amely nagyobbrészt a földfelszínen folyik, de amely útjának egy részén a felszín alatt is áramolhat.

Forrás: 60/2000/EK

az a hőmérséklet, amelynél egy folyadék telített gőzének nyomása kiegyenlíti a normál légköri nyomást. Ez az adat egyike egy vegyi anyag jellemzőinek, melynek alapján a megfelelő tűzveszélyességi kategóriába besorolják. (osztályozás, vegyi anyagok osztályozása és címkézése, REACH) (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) A meghatározást nem kell elvégezni gázokra és olyan szilárd anyagokra, melyek olvadáspontja >300C, vagy elbomlanak, mielőtt elérik a forráspontot. Ilyen esetekben meg lehet kísérelni a mérést csökkentett nyomáson.

a porhalmazban legnagyobb százalékos gyakorisággal előforduló szemcse mérete. (Mértékegység: μm)
Forrás: MSZ 21460/3–78

a fotokémia a fény hatására lejátszódó kémiai folyamatokkal, illetve a kémiai folyamatokat kísérő nem termikus gerjesztésű fényjelenségekkel foglalkozik. Tágabb értelemben a növényekben és a fototróf baktériumokban lejátszódó fotoredukció, illetve fotoszintézis, valamint az élőlények lumineszcens fénykibocsátása is ebbe a tárgykörbe tartozik. Környezetvédelmi szempontból a fotolízisnek, vagyis a vegyi anyagok fény hatására, elsősorban UV-fény hatására bekövekező bomlásnak van a legnagyobb jelentősége. A fotolízis alkalmas bizonyos szennyezőanyagok, például klórozott szénhidrogének gyökös reakciókban történő elbontására. Ezt vízkezelési, víztisztítási technológiákban hasznosítják is.
Levegőben szennyező anyagok UV-sugárzás hatására olyan fotokémiai reakciókat indítanak el, amelynek során NO₂ és ózon (O₃), majd szabadgyökök, hidrogén-peroxid és PAN (peroxi-acetil-nitrát) keletkezik. Ezen anyagok hatására jön létre, az un. füstköd.
A folyamat rendszerint a reggeli csúcsforgalom idején kezdődik, a koncentrációmaximumot a déli órákban éri el. Ha a PAN koncentrációja tartósan magas (>0,02 ppm), az rövid idő alatt a vegetáció pusztulásához, az emberi egészség károsodásához, továbbá a fémek és az épített környezet korróziójához vezet. A fotokémiai szmog erősen irritálja a nyálkahártyát, az ózon pedig károsan hat mind a növényekre, mind az állatokra és az emberre. A fotokémiai füstköd 25–35 °C hőmérséklet, alacsony páratartalom és 2 m/s alatti szélsebesség esetén jöhet létre. Ilyen típusú szmogot először 1985-ben észleltek Magyarországon.
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szmog
MSZ 21460/2–78
http://www.fke.bme.hu/oktatás/biofizikahonlap