Lexikon
ez a remediációs megoldás agrotechnikai módszereket és speciális adalékokat alkalmaz POP-vegyületekkel szennyezett talaj bioremediációjára. A DARAMEND adalék célszerűen összeállított szemcseméretű, tápanyagprofilú, aprószemcsés színvasat és vizet tartalmazó keverék, melyet a fellazított és elsimított talajra locsolnak. Az adalék által intenzifikált talajmikroflóra gyorsan elhasználja az oxigént, így reduktív anoxikus körülmények keletkeznek. A kezelést ciklikusan folytatják: ha a talaj fokozatosan aerob körülmények közé kerül - kiszáradás és mesterséges lazítás hatására -, ismét alkalmazzák az adalékot, hogy anoxikus körülményeket teremtsenek és ezzel elősegítsék a klórozott szerves szennyezőanyagok deklórozási folyamatait. A deklórozás termékei az aerob szakaszokban bomlanak le. A DARAMEND technológiát toxafén és DDT tartalmú talajra és üledékre alkalmazták sikerrel. A kezelési idő 5 hónap volt, ami alatt a toxafén 200 mg/kg-ról 20 mg/kg, a DDT 80 mg/kg-ról 8 mg/kg értékre csökkent.
soksejtű organizmusokra jellemző, un. programozott sejthalál, melynek során a sejtek előre beprogramozott módon, bizonyos közvetítő molekulák hatására a sejt morfológiailag is megváltozik és elkezdődik az örökítőanyag felaprítása, majd bekövetkezik a sejt halála. Ez a soksejtű szervezet normális fiziológiai működésének része, hiszen a sejtek folyamatosan cserélődnek, egyesek elhalnak, helyettük újak keletkeznek. A magzati egyedfejlődés során is fontos szerepe van, például a lábujjak közötti hártya eltűnése ezeknek a sejteknek az elhalásához kötődik. Akinél tökéletlenül működik, valamiért gátolt a programozott sejthalál, azoknál a lábujjak közötti hártya részben vagy teljes egészében megmarad.
Az apoptózist megkülönböztetjük a nekrózistól, a kóros sejt vagy szövetelhalástól, aminek az oka általában a sejtek sérülése. Egy átlagos felnőttben 50–70 milliárd sejt hal el naponta apoptózissal. Az évenként elhalt és újratermelődő sejtek tömege körülbelül azonos az egyén testtömegével.
Az apoptózis tudományos kutatása az 1990-es évektől intenzíven folyik, mert összefüggést találtak egyes betegségek és a programozott sejthalál rendellenességei között, így az egyensúlyt vesztett, túlzott apoptózis szövetelhaláshoz, izomsorvadáshoz vezethet, az iniciáló jelek hiánya és emiatt az apoptózis csökkent volta viszont indokolatlan, akár rákos sejtburjánzáshoz vezethet.
a hagyományos komposztálástól eltérően, a klórozott szénhidrogénekkel szennyezett talaj komposztálását nem aerob körülmények között, hanem aerob ciklusokat követő, viszonylag hosszú anaerob ciklusok beiktatásával végzik. A komposzt-keveréket gazdag tápanyagellátással, táplálékkiegészítőkkel látják el, maximális biológiai aktivitás elérése céljából. Az aerob szakaszokat követő anaerob időszakokban történik a reduktív dehalogénezés, melynek időtartamát előzetes kísérletekben állapítják meg. Ha a tápanyag-kiegészítés elfogy és a dehalogénezés még nem teljes, akkor ismételt tápanyag-bekeverés után újraindítják a folyamatot. A klórdán, dieldrin, toxafén és DDT tartalmú szennyezett talaj remediálására sikeresen alkalmazott XenoremR technológiát egy kanadai cég szabadalmaztatta. A talaj levegőztetésére és a kiegészítő tápanyagok bekeverésére ugyanazt a speciális keverőlapátot használja. A POP-okból a célérték 10-szeresét tartalmazó talaj szennyezettségét 12-24 hét alatt tudta a kitűzött határérték alá vinni az intenzifikált aerob-anaerob biodegradációval.
Persistent Organic Pollutants = perzisztens szerves szennyezőanyagok. Olyan toxikus szerves vegyületek, melyek hosszú időn keresztül megmaradnak a környezetben. Ellenállnak mindenféle bontásnak, bioakkumulálódnak és biomagnifikációra hajlamosak a tápláléklánc mentén, nagy kockázatot jelentve az élővilágra, főként a ragadozókra és az emberre. A POP-ok szinte minden létező krónikus káros hatással rendelkeznek: mutagenitás, karcinogenitás, teratogenitás, károsítják az idegrendszert, az immunrendszert, a reproduktív szerveket és működést, a máj, a vese, a pajzsmirigy és a vér működését. Mivel ellenállnak minden roncsoló hatásnak, hosszú utat tesznek meg a környezetben a szennyezés eredeti helyszínétől, olyan helyeken is megjelennek, ahol sosem használták, és jellemző módon az egész Földön elterjedtek.
Az elsőként azonosított 12 POP az UNEP-listáról: DDT, aldrin, dieldrin, endrin, heptaklór, hexaklór-benzol, klórdán, mirex, poliklórozott bifenilek (PCB-k), poliklórozott dioxinok (PCDD-k), és poliklórozott furánok (PCDF-ek), toxaphene. Az egyetlen védekezés ellenük a megelőzés: csökkenteni, megszüntetni gyártásukat és használatukat, alternatív szerekkel kiváltani őket. remediációjukra alkalmazott demonstrációs technológiák kémiai, termikus és biológiai kezelést egyaránt tartalmaznak: 1. klórdánra és heptaklórra ex situ bázis-katalizált deklórozást; 2. oxidáció Fenton-reagenssel; 3. katalitikus hidrogénezés; 4. fotokatalitikus oxidáció vas III-mal; 5. gázfázisú kémiai redukció; 6. vitrifikáció; 7. mechanokémiai dehalogénezés; 8. elektrokémiai oxidáció (AEA ezüst II); 9. katalitikus degradáció mangán és titánoxid valamint alumíniumoxid katalizátorokkal; 10. oxidáció sóolvadékkal; 11. ózonizáció; 12. elektromos bontás; 13. plazma kisülés alkalmazása; 14. pirolízis; 15. hőtermelő dehalogénezés magas hőfokon; 16. Na-redukció; 17. szolvatált elektron-technológia; 18. szuperkritikus vízoxidáció; 19. titándioxid-alapú vanádiumoxid/wolframoxid katalízis; 20. fotokémiailag intenzifikált biodegradáció; 21. anerob bioremediáció, in situ; 22. fitoremediáció; 23. bioremediáció fehér rothasztó gombákkal; 24. intenzifikált komposztálás klórdán, dieldrin, toxafén és DDT tartlamú talaj remediálására; 25. adalékkal intenzifikált aerob-anaerob váltott ciklusú biológiai kezelés toxafén és DDT tartalmú talaj kezelésére.
azonos helyen, azonos időben élő azonos faj egyedeinek csoportja, melyek tagjai egymással ivaros folyamatokra és géncserékre képesek.