Lexikon
édes illatú, színtelen folyadék, a szénhidrogének közé tartozik, az aromás vegyületek legegyszerűbb képviselője. Képlete: C6H6. Fajsúlya 20 °C -on 0,880 g/cm3; forráspontja 80,5 °C, olvadáspontja 6 °C. Gyorsan elpárolog, kicsit oldódik vízben. Gyúlékony. Természetes és mesterséges úton egyaránt keletkezik. A kőolaj, benzin, cigarettafüst egyik alkotórésze. A vegyipar széles körben használja alapanyagok előállítására, pl. műanyag, műszál, gumi, festék, mosószer, gyógyszer, növényvédőszer gyártásában. A talajban lassan lebomlik, a talajból könnyen a talajvízbe kerül. Növényekben és állatokban nem halmozódik fel. Nagyon nagy mennyiségben belélegezve halált okoz, kisebb mennyiségben szédülést, gyors szívverést, fejfájást, remegést, zavart állapotot és eszméletlenséget idéz elő. Élelmiszerben vagy italban nagy mennyiségben fogyasztva hányás, gyomorirritáció, szédülés, álmosság, gyors szívverés és halál következhet be. Hosszú távú kitettség esetén a legfontosabb hatása, hogy a csontvelő károsítása miatt csökken a vörös vértestEK száma. Erős vérzés léphet fel, az immunrendszer leromlik, megnő a fertőzés veszélye. A vérképző szervek rákos elváltozása következtében leukémia alakulhat ki. A Nemzetközi Rákkutató Intézet (International Agency for Research on Cancer, IARC) és az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) karcinogénnek minősítette. (Forrás: Amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Regisztere, ATSDR, www.atsdr.cdc.gov)
Lásd BTEX
a klórbenzolok családjára az jellemző, hogy a benzol egy vagy több hidrogénjét klór helyettesíti. Általános képletük: C6H6-nCln, ahol n=1-6.
12 különféle klórbenzol létezik, a monoklórbenzol, a di, - tri- és tetraklórbenzolok 3-3 izomerje, valamint hepta és hexaklórbenzol. A mono- di- és triklórbenzolok színtelen folyadékok, míg a több klórt tartalmazó molekulák kristályos szilárd anyagok (szobahőmérsékleten). A klórbenzolok vízoldhatósága kicsi, gőznyomásuk kicsi vagy közepes.
Peszticidek szintézisében intermedierként használják, de légfrissítő-, illatosító- és molyirtószerként is alkalmazzák, pl. az 1,4-diklórbenzolt.
A hexaklórbenzol kivételével emberre nem vagy kicsit toxikusak és a vízi- és szárazföldi ökoszisztémára vonatkozó kockázatuk is kicsi.
A környezetbe kikerülésük fő útvonala az atmoszférába történő elpárolgás, elsősorban vízből. Előszeretettel kötődik a talajhoz és a felszíni vízi üledékekhez, főleg, ha nagy a szervesanyag-tartalmuk. Kp értéke , azaz a szilárd és a folyadék közötti megoszlása a talajban: 500 és 50 000 között változhat.
A talaj, az üledék és a szennyvíziszap mikroorganizmusai jól bontják, elsősorban aerob deklórozással, de anaerob körülmények között is deklórozodik és bomlik, csak lassabban.
Bioakkumulálódik, elsősorban a szírszövetben és a májban.
Határértékei a magyar talaj határéték-rendszerben:
talaj háttérétéke: vegyületenként: 0,01ppm, összes halogénezett aromás: 0,01 ppm.
talaj szennyezettségi határértéke: összes halogénezett aromásra: 1 ppm.
talajvíz háttérértéke: vegyületenként: 0,01ppb, összes halogénezett aromás: 0,05 ppb.
talajvíz szennyezettségi határértékeI: MCB: 1 ppb; DCB: 0,5 ppb; TCB és TeCB: 0,1 ppb, PCB és HCB: 0,05 ppb, összes halogénezett aromás: 2 ppb.