Lexikon
láng-atomabszorpciós spektroszkópia, az elemanalitika egyik legelterjedtebb módszere, az atomabszorpciós spektroszkópiának az a változata, melyben az atomizáció lánggal történik.
egy vírusfajta, melynek gazdasejtje baktérium. Bakteriofágnak is nevezik.
a fajlagos felület jele: Af. Valamilyen anyagtérfogatra, vagy tömegegységre vonatkoztatott felület (Mértékegység: m2/m3; m2/g)
Forrás: MSZ 21460/3–78
Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, angolul Food and Agriculture Organisation = FAO, az ENSZ egyik szervezete. A FAO Alapokmánya (Basic Text) rögzíti az alapítók szándékait, a Szervezet küldetését. E szerint az alapító államok együtt és egyenként kötelezettséget vállalnak arra, hogy mindent megtesznek a táplálkozás és életszínvonal emelése, a termelés hatékonysága és az élelem elosztási rendszer javítása, valamint a vidéki lakosság életfeltételeinek jobbítása céljából, hogy ily módon járuljanak hozzá a világgazdaság gyarapodásához, az emberiség éhezéstől való megszabadulásához.
A FAO feladatai:
1. Gyűjti, rendszerezi, feldolgozza és teríti a világ mezőgazdaságára vonatkozó információkat, adatokat. A "mezőgazdaság" itt széles körben értelmezendő, magában foglalja a halászatot, erdészetet, az elsődleges faipari termelést és a nem ipari jellegű élelmiszer előállítást, valamint a vízgazdálkodás egyes elemeit is.
2. A tagországok kormányainak kérésére (FAO projektek keretében) segítséget nyújt a mezőgazdasági termelés fellendítésében, a feldolgozás, elosztás és értékesítés megszervezésében, a természeti erőforrások megőrzésében és az erre vonatkozó intézmények felállításában. Agrárpolitikai és tervezési tanácsadást nyújt a kormányok részére.
3. A kormányközi együttműködés keretében fontos és nélkülözhetetlen vitafórumot biztosít, ahol a fejlett és fejlődő (gazdag és szegény) országok egyenlőkként találkozhatnak és vitathatják meg a legfontosabb agrárpolitikai, nemzetközi gazdasági együttműködés időszerű és hosszú távú kérdéseit.
Lásd még: http://www.gak.hu/fao/ és http://www.fao.org/
Food and Drug Administration (USA), az USA Élelmezés- és Gyógyszerügyi Hivatala
az élő szervezetet felépítő, nagyszervezettségű kémiai anyagok legfontosabb csoportja. Nitrogéntartalmú szerves vegyületek, melyek aminosavakból épülnek fel. Tömegük: néhány tízezer-néhány százezer Dalton. Többségük polipeptid-alegységekből épül fel, ezek 200 vagy több aminosavnak peptidkötésekkel összekapcsolt láncai elsődleges szerkezet, amelyek a strukturgének genetikai információjának megnyilvánulása génexpresszió. A polipeptid molekulán belül létrejövő egyéb kötések alakítják ki a másodlagos szerkezetet. Összerendeződésük térformája a harmadlagos szerkezet, és a polipeptidek együttese adja a fehérjék negyedleges szerkezetét. A magasabb rendű szervezetekben a fehérjék összetett fehérjékként fordulnak elő, mint lipoproteinek, glikoproteinek, nukleoproteinek, metalloproteinek, vagy kromoproteinek. A fehérjék prekur;zorként szintetizálódnak mind a pro-, mind az eukariótákban: egy hidrofób amino-N-terminális szakasszal szignálpeptid hosszabbak a működő fehérjéknél. Ez a membránon sejtmembrán, endoplazmatikus retikulum való áthaladáskor lehasad. A fehérjéket két nagy csoportra szokták osztani szerepük szerint: funkcionális fehérjék és szerkezeti fehérjék, bár utóbbiaknak is vannak biokémiai funkcióik, pl. enzimaktivitásuk, vagy antigén szerepük. A funkcionális fehérjék legjelentősebb csoportjai az enzimek, a szabályozófehérjék és az immunfehérjék. Az enzimek az élő szervezetek katalizátorai. Jellemezhetjük őket funkcióval, működési optimummal a környezet fizikai és kémiai paramétereinek pl. hőmérséklet, pH, vagy nem-fehérje alkotórészükkel pl. koenzim. Szintézisük az élőlényekben v. folyamatos konstitutív v. szabályozott indukálható v. represszálható genetikai szabályozás. A strukturális fehérjék a sejtek és a határolóelemek felépítésében vesznek részt. A sejt külső határolóelemei kapcsolatot teremtenek a külső és belső környezet között pl. anyagfelvétel, -leadás, mozgás, a sejten belüliek a sejtalkotókat, a sejt anyagcsere-funkcióit választják el, ill. kötik össze. Az élőlények környezettel való kölcsönhatásában legfontosabb fehérjék az anyagcsere enzimrendszerei, az alacsonyabbrendű élőlényeknél a biodegradációért, a bioakkumulációért és a rezisztenciáért felelős biológiailag aktív fehérjék, a magasabbrendűeknél pedig az immunrendszer fehérjéi.
jó minőségű, nagy humusz és agyagásványtartalmú talaj.
dermális toxicitás vizsgálatakor az a dózis, amelyet az expozíció után a bőr felületéről lemosnak, továbbá amely a nem záró fedőrétegen található, beleértve azt a dózist is, amelyről kimutatható, hogy az expozíció alatt a bőrről elpárolgott.
a felhagyott területek a korábbi ipari, bányászati vagy hulladéklerakási területhasználatból adódóan tönkrement, lehasznált területek, maga a terület és környezete nagy valószínűséggel szennyezett. Jellemző módon nagyvárosok vagy fejlett ipari területeken helyezkednek el, úgyhogy újrahasznosításuk nagy hasznot hozhat, értékes használatuk a gazdasági hasznokon kívül szociális és környezeti hasznokkal jár.
bármely feldolgozás, összeállítás, fogyasztás, tárolás, tartás, kezelés, tartályokba való töltés, egyik tartályból egy másikba való áttöltés, keverés, árucikk előállítása és minden egyéb felhasználás. Forrás: REACH 3. cikk (24).
A felhasználás feltételei az Üzemeltetési feltétekben és a kockázat Kezelési Intézkedésekben (RMM) található meg, az expozíciós forgatókönyveknek megfelelően.
Forrás: REACH I melléklet, 5.1.1 szakasz
szemipermeábilis membrán, olyan hártya, amely szelektivitást mutat egyes anyagok ionok, molekulák, részecskék, sejtek áteresztésében. Az egyes ionfajtákat át nem eresztő membránok két oldala között kialakuló potenciálkülönbség a membránpotenciál. Az egyes molekulákat szelektíven szűrő, pl. csak a vizet áteresztő félig áteresztő hártya két oldalán lévő oldat koncentrációkülönbségéből adódik az ozmózisnyomás. A nyomáskülönbség kiegyenlítésére oldószer víz áramlik át a félig áteresztő hártyaán, a töményebb oldatba, ez a jelenség az ozmózis.
1. fizikai-kémiai félig áteresztő hártya: olyan anyagból készült hártya, vagy vékony réteg, amely egyes anyagokat átereszt, másokat nem. Pl. nitrogén és hidrogén elegyéből a palládiumréteg, főleg magas hőmérsékleten, a hidrogén számára áteresztő, a nitrogént visszatartja; cukoroldatból a réz-vas II-cianid csapadékhártya a vizet átengedi, de a cukrot nem.
2. biológiai félig áteresztő hártyák: az élő sejteket és a sejtszervecskéket határoló 5–12 nm vastagságú membránok, melyek azon kívül, hogy határoló szerepet látnak el, a felépítésükben résztvevő fehérjéknek és más makromolekuláknak köszönhetően, két hidrofil között egy lipofil réteg és ebbe ágyazódó aktív szereppel bíró molekulák egy sor biológiai szerepet is betöltenek: 1. anyagok sejtbe jutásának kontrolljában; 2. az anyagok transzportjában; 3. az aktív transzportban: anyagtranszport gradiensek ellenében, ion-asszimmetria kialakítása; 4. a sejtek homeosztázisának fenntartásában; 5. anyagcserefolyamatok lejátszódásában; 6. a sejt, a szervezet védelmében; 7. a sejtek ozmotikus jelenségeinek kialakításában; 8. a sejtek receptorainak működésében, stb.
3. félig áteresztő hártya technológiai alkalmazása: 1. dializáló hártya: olyan természetes vagy mesterséges hártya állati hártyák, pl. halhólyag, disznóbél vagy szintetikus anyagok, pl. celofán-, polietilén-, polisztirol filmek, mely dialízisre alkalmas, vagyis segítségével a különböző diffúziósebességű oldott anyagok egymástól elválaszthatóak. Különösen kolloid diszperz rendszerek komponenseinek elválasztására használják; 2. az ultraszűrők általában xerogél filmek, biotechnológiák termékeinek kinyerésében, tisztításában van fontos szerepük; 3. membránszűrők: meghatározott pórusméretű nitrocellulóz, cellulóz, vagy üvegrost alapú szűrőkorongok, melyek molekulaméret és/vagy szelektív adszorpció révén egyes molekulákat, részecskéket, sejteket, stb. megkötnek, másokat átengednek.
adatok szisztematikus gyűjtése.
A felmérés vonatkozhat emberekre, emberek egy bizonyos csoportjára vagy a környezetre.
A környezet felmérése lehet egy szemle, egy tanulmány, egy áttekintés adatokról, de lehet helyszíni adatgyűjtés is. Vonatkozhat egy vízgyűjtőre, egy országra, egy kisebb területre. A környezet jellemzői közül felmérhetünk bármit, a topográfiai jellemzőket, a csapadékot, a területhasználatot, a talajtípust, az ökoszisztémát, annak egyes tagjait, a szennyzeettséget, annak jeleit vagy több különféle adattípust együtt.
reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legnagyobb mennyisége, amelynél a keverék már nem tud felrobbanni. Mértékegység: porok esetén mg/m3, gázok esetén térfogat%.
Forrás: MSZ 21460/3–78
terepfelszín alatt a földtani közeg telített zónájában (így különösen a földtani képződmények pórusaiban, hasadékaiban) elhelyezkedő víz.
felszín alatti víztest állapotának általános kifejezése, amely állapotot a víz mennyiségi és kémiai állapota közül a rosszabbik határozza meg.
Forrás: víz keretirányelv, 60/2000/EK
tevékenység vagy mulasztás, ami a felszín alatti víz igénybevétele, az abba történő közvetlen vagy közvetett bevezetés, illetve a földtani közegbe való bevezetés révén szennyezést eredményezhet, károsodást okozhat, illetve a víztest állapotának jelentős romlásához vezethet.
a felszín alatti vizek alatt a Föld felszíne alatt található vizeket értjük. Csoportosításuk különféle szempontok szerint történhet, így a víz elhelyezkedésének mélysége szerint mélységi vizek vagy talajvíz, a víztartó kőzet jellege szerint karsztosodott, hasadékos, szemcsés, a víz hőmérséklete és kémiai összetétele alapján pl. gyógyvizeknél. Magyarországon különös jelentőségük van a felszín alatti víznek, ivóvízbázisként vagy potenciális ivóvízbázisként, ezért védelmére is különös gondot fordítanak. Jelenleg az ivóvizünk 80%-át felszín alatti vizekből nyerjük.
A talajvíz az első vízzáró réteg fölötti porózus víztartó rétegben található vízkészlet, mely egybefüggő réteget alkot. Ez a sekély talajvíz közvetlen kapcsolatban van a talaj felszínével, a csapadékvízzel, a beszivárgó vizekkel, a felszíni vizekkel, az elszivárogtató szennyvíztárolókkal, a vegyi anyagokkal kezelt mezőgazdasági talajokkal, az ipari, városi és közlekedési használatban lévő felszínekkel, nincs nyomás alatt és a felszínről könnyen szennyeződhet, ezért ivóvíz-bázisként egyre kevésbé használható.
A felszínről közvetlenül a talajvízbe vezetett vagy jutott oldott szennyezőanyagokon kívül jelentős a telítetlen talaj szennyezettségének a talajvízbe kerülése, a szennyezőanyag szilárd és folyadékfázis közötti megoszlása alapján, a pórusvíz közvetítésével, a szennyezőanyag vízoldhatósága és a telítetlen talaj szűrőkapacitása függvényében.
A talajvíz szennyezettsége a természetes szennyezőanyag-csökkenési folyamatok hatása alatt folyamatosan változik, megoszlás, terjedés, hígulás és biodegradáció játszódik le a szennyezett talajvízben. Ezek a folyamatokat irányíthatóak és alkalmasint remediáció alapját képezhetik.
A szennyezett talajvíz kezelése történhet felszínre szivattyúzással, víznyerő kútban vagy magában a talajban: szabad felszínt biztosítva vagy a felszín alatt. A talajvízben lezajló kémiai és biológia folyamatok elsősorban a talajvíz redoxpotenciáljától függenek. A talajvíz legfelső, a telítetlen talajréteggel szomszédos részébe még be tud diffundálni a talajlevegőből minimális mennyiségű oxigén, de ennek elfogyása után a talajmikroflóra csak az alternatív légzésformákra támaszkodhat. Ha van alternatív elektronakceptor és megfelelő mikroflóra, akkor a szennyezőanyagok lassan lebomlanak a talajvízben. Ha nagykiterjedésű szennyezett talajvízről van szó, akkor annak csak a határfelületein folynak a biológiai folyamatok, mert itt pótlódhat a biológiai oxidációhóz szükséges elektronakceptor, a levegő oxigénje, a nitrát, a szulfát, a vasIII, vagy a karbonát. A szennyezett térfogat belsejében ezek az anyagok nem vagy csak nagyon lassn jutnak be, ezért a természetes szennyezőanyagcsökkenés NA a szennyezett talajvizekben nagyon lassú lesz, ha nem intenzifikáljuk a természetes folyamatokat ENA. Az intenzifikált természetes szennyezőanyagcsökkenés jó alapot képezhet a felszín alatti vizek szennyezettségének in situ kezeléséhez.
az a felszín alatti víztest által elért állapot, amikor annak mind mennyiségi, mind kémiai állapota legalább „jó”.
felszín alatti víztest jó kémiai állapota azt jelenti, hogy az illető feszín alatti víz a Víz Keretirányelv V. mellékletében található 2.3.2 táblázatban foglalt minden feltételt kielégít.
az az állapot, ami a természetes adottságok, a víz utánpótlódási és áramlási viszonyai, valamint a környezethasználatok (így például a közvetlen és közvetett vízkivételek) hatására alakul ki.
az az állapot, ami a természetes adottságok, valamint a terhelések és igénybevételek hatására alakul ki, és ami fizikai (beleértve a hőmérsékletet is), kémiai és biológiai vizsgálatok eredményeivel jellemezhető.
felszín alatti vizeink védelme alatt egy összetett környezetmenedzsment feladatot értünk, melynek célja a felszín alatti vizek mennyiségének és minőségének megőrzése, a túlhasználattól és szennyeződéstól való megóvás, a jelenlegi és a potenciális vízbázisok hosszútávú megtartása és fenntartható használata. Ennek megvalósítása érdekében a jogi háttér megteremtése, monitoringrendszer működtetése, a szennyezettség megelőzése, illetve aszennyezett területek és felszín alatti vizek kezelése, remediálása.
egy bizonyos szennyező anyag vagy szennyező anyagok egy csoportjának, illetve szennyezési indikátornak a felszín alatti vízben lévő koncentrációjával kifejezett minőségi előírás, amelyet az emberi egészség és a környezet védelme érdekében nem szabad meghaladni.
a felszín alatti víztest utánpótlódásának hosszú időszakra megállapított éves átlagos mértékét jelenti, csökkentve a vele kapcsolatban levő felszíni vizek ökológiai minőségére vonatkozó célkitűzések eléréséhez szükséges hosszú időszakra megállapított éves átlagos vízhozammal, hogy elkerülhető legyen az ilyen vizek ökológiai állapotának bármilyen jelentős romlása, továbbá csökkentve azzal a vízmennyiséggel, amellyel elkerülhető a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák bármely jelentős károsodása.
a felszín alatti víz termelésére szolgáló vízilétesítmény (így például ásott vagy fúrt kút, forrásfoglalás, galéria, vízakna, szivornya).
a felszín alatti víznek egy víztartón vagy víztartókon belül lehatárolható része.
a felszín boritottsága alatt azt az anyagot vagy funkciót értjük, ami fizikailag fedi a területet. Lehet fű, fa, aszfalt, kopasz terület, felszíni víz, és ezek tovább finomítva. A felszín borítottsága fontos információ a kockázat megítélése, a szennyezőanyagok terjedése szempontjából, mert meghatározza, a fő terjedési formákat: felszínen lefolyás, beszivárgás, erózió, defláció, stb. Nagy kiterjedésű területek felszíni borítottságáról távérzékeléssel kaphatunk információt. A távérzékelési módszerekkel kapott képeket mintegy bekalibrálják ismert borítottság jellemzőinek felhasználásával.
Nincs tökéletes összefüggés, de a felszín borítottsága alapján a területhasználatokra is lehet következtetni. Nagyfelbontású hiperspektrális képek alapján a növényzet fajtáját, fejlődési stádiumát és akár még szennyezettségét is detektálni lehet.
A legismertebb borítottsági térkép a CORINE Land Cover, melyet egy lefolyási térképre vagy egy szennyezettségi térképre helyezve fontos következtetésekre juthatunk a környezeti kockázatokat illetően. Egy kopasz terület erózióra hajlamos, az ott elhelyezett hulladék hamarosan az erózió martaléka lesz, szétszóródik a lezúduló vizek útvonala mentén és az oldott szennyezőanyag mélyebb rétegekbe és a felszín alatti vízbe szivárgása is nagymértékű. Egy erdő bizonyos mértékig megakadályozza a szennyezőanyag terjedését, az esővíz beszivárgását mélyebb rétegekbe, ezáltal védi a felszín alatti vizeket a szennyeződéstől. A fű télen-nyáron biztosítja a talaj egyensúlyi vízháztartását, így a szennyezőanyagok terjedését is megakadályozza. A közlekedési útvonalak maguk vagy a védelmüket biztosító árokrendszerük a csapadék nagy mennyiségét vezetik el, anélkül, hogy az esővíz a mezőgazdasági/erdőterületek öntözésében hasznosulna, stb.
az egyik fő környezeti elem, a Föld felszíni mélyedéseiben összegyűlt természetes és mesterséges álló és folyóvizek és a bennük szállított és lerakódott üledék.
Egymással kapcsolatban lévő felszíni vizek hálózata a felszíni vízrendszer, mely egy-egy folyó közvetítésével egyre nagyobb vízgyűjtő rendszerekhez kapcsolódik, mígnem eléri a tengert vagy az óceánt.
A felszíni vizek nagymértékben kitettek a kontrollálatlan, tisztítatlan szennyvizek által szállított szennyezőanyagok káros hatásainak. A felszíni vízi ökoszisztémák érzékenysége miatt a felszíni vizek fokozott védelmet élveznek, vízgyűjtő szintű, integrált monitoring és országok között összehangolt vízminőség-védelem biztosítja a környezeti kockázat elfogadható szinten tartását.
szennyezőanyag a felszíni vizekbe a szennyvizeken kívül a lefolyó vizekből városi, mezőgazdasági, közlekedési stb. területekről, az atmoszférából kiülepedéssel és a parti talajokból kerülhet erózióval. A vízoldható anyagok a vizes fázissal haladva hígulnak, és ha bonthatóak, akkor bomlanak fotolízis, hidrolízis, biodegradáció, de a szorbeálódó, a szilárd fázishoz kötődő szennyezőanyagok a lebegőanyaghoz kapcsolódnak és az ülepedési zónákban kiülepedő üledékben halmozódnak fel. Gyakran mélyebb rétegekben rejtőzködnek, de áradáskor, folyók, tengeri kikötők kotrásánál ismét felszínre kerülnek és az addig izolált, levegőtől és áramlásoktól elzárt, hozzáférhetetlen szennyezőanyagtartalom hirtelen hozzáférhetővé válik kémiai időzített bomba.
olyan általánosan jellemző állapot, amelyet a felszíni víztest ökológiai és kémiai állapota közül a kevésbé jó határoz meg.
az a felszíni víztest által elért állapot, amikor annak mind ökológiai, mind kémiai állapota legalább „jó”.
a felszíni víztestre meghatározott környezeti célkitűzések elérésének lehetőségét biztosító kémiai állapot, amely azzal jellemezhető, hogy a felszíni vízben található szennyező anyagok koncentrációja nem haladja meg a környezetminőségi határértékek által meghatározott koncentráció szintjét.
egy felszíni víztestnek a Víz Keretirányelv (60/2000/EK) V. mellékletében foglalt osztályozás szerint "jó"-nak minősített állapota.
felszíni vizekkel kapcsolatban levő vízi ökoszisztémák szerkezetének és működésének minőségét a 60/2000/EK keretirányelv V. mellékletében foglalt osztályozással összhangban leíró kifejezés.
Forrás: víz keretirányelv, 60/2000/EK
egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízilétesítmény.
a 76/464/EGK rendelet mellékletének I. és II. listáján lévő bármely anyag bevezetése felszíni vizekbe, az alábbiak kivételével:
- kotrási termék kibocsátása,
- hajók működéséből eredő kibocsátások a területi vizeken,
- hajókról tengerbe öntés a területi vizeken.
Az I. lista anyagcsoportjai:
1. szerves halogénvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket képezhetnek vízi környezetben,
2. szerves foszforvegyületek,
3. szerves ónvegyületek,
4. olyan anyagok, amelyekről bebizonyosodott, hogy vízi környezetben, vagy a vízi környezet által rákkeltő tulajdonságúak
5. higany és vegyületei,
6. kadmium és vegyületei,
7. biológiailag nem bontható ásványolajok és ásványolaj alapú szénhidrogének,
8. biológiailag nem bontható műanyagok, amelyek a víz tetején úszhatnak, szuszpenzióban maradhatnak vagy lesüllyedhetnek és amelyek zavarhatják a vizek bármiféle felhasználását.
A II. lista tartalma:
1. A következő félfémek és fémek, valamint ezek vegyületei:
1. cink
2. réz
3. nikkel
4. króm
5. ólom
6. szelén
7. arzén
8. antimon
9. molibdén
10. titán
11. ón
12. bárium
13. berillium
14. bór
15. urán
16. vanádium
17. kobalt
18. tallium
19. tellúr
20. ezüst
2. Biocidek és származékaik, amelyek nincsenek az I. listán.
3. A vízi környezetből emberi fogyasztásra nyert termékek ízére és/vagy szagára káros hatású anyagok és olyan vegyületek, amelyek ilyen anyagok vízben való képződéséhez vezethetnek.
4. Mérgező (toxikus) vagy biológiailag nem bontható szerves szilikon vegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen anyagok vízben való képződéséhez vezethetnek kivéve azokat, amelyek biológiailag veszélytelenek vagy vízben gyorsan átalakulnak ártalmatlan anyagokká.
5. Szervetlen foszforvegyületek és elemi foszfor.
6. Biológiailag bontható ásványolajok és ásványolaj eredetű szénhidrogének.
7. Cianidok, fluoridok.
8. Az oxigénháztartást károsan befolyásoló anyagok, különösen: ammónia, nitritek.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:01:31976L0464:HU:PDF
a telephelyről kibocsátott szennyvíz (használt víz) közcsatornán vagy egyéb csatornán (a továbbiakban: közös üzemi csatornán) való elvezetése, illetve a háztartási szennyvíznek nem minősülő szippantott szennyvíz közcsatornába vagy közös üzemi (ipari) csatornába bocsátása és további tisztítás után történő befogadóba vezetése.
a kibocsátott szennyvíz (használt víz) további tisztítás nélküli befogadóba vezetése.
a felszíni víz ökológiai, kémiai, illetve mennyiségi állapotában, illetve ökológiai potenciáljában közvetlenül vagy közvetve bekövetkező, mérhető, jelentős és kedvezőtlen változás, illetve a felszíni víz által nyújtott szolgáltatás közvetlen vagy közvetett mérhető jelentős romlása.
A földtörténeti időléptékkel mérhető üledékes kőzetek kialakulásán kívül létezik szerves üledék is, ami lényegesen rövidebb idő alatt lejátszódó víz alatti humuszképződés eredménye.
A felszíni vízi üledékek a mállott, víz által szállított és osztályozott anyagnak és a vízbe került holt szerves anyagból keletkezett humusznak a keveréke.
A felszíni vízi üledék szemcsemérettől függő mértékben szállítódik, illetve ülepszik. A finom szemcsés üledék lebegőanyag formájában szállítódik a vízzel, (por formájában a levegővel) és áramlási viszonyoktól függően ülepedik ki, vagy mobilizálódik újra.
A folyómedrek topográfiája által befolyásolt szemcseméret és sűrűség szerinti osztályozás vezet oda, hogy a folyókban elkülönülten leülepedve találhatunk kavicsot, apró kavicsot, homokot, nagy szervesanyagtartalmú iszapot, aranyat, stb.).
A felszíni vizek üledéke és a víz között megoszlanak a szennyezőanyagok. A nagy megoszlási hányadossal (lásd. Kp és Kd) bíró vegyi anyagok nagy része az aprószemcsés üledékhez kötődik. A fémek elsősorban az üledék kolloid mérettartományba eső ásványi szemcséihez, a szerves szennyezőanyagok pedig a szerves üledék szemcséihez kötődnek.
Ennek megfelelően a felszíni vizek üledéke gyakran szennyezett, így azt kotrást követően kezelni, ártalmatlanítani kell, felhasználástól függő mértékben le kell csökkenteni a kockázatát.
a felszíni víznek olyan különálló és jelentős eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna. Egy vízfolyás, folyó vagy csatorna része, átmeneti víz vagy parti tengervíz egy szakasza.
egy erősen módosított vagy mesterséges víztestnak a Víz Keretirányelv (60/2000/EK) V. mellékletében definiált, "jó"-nak minősített állapota.
az a dózis, amely a lemosás után a bőrön vagy a bőrben található, tehát potenciálisan felszívódó.
in vivo dermális toxicitás vizsgálatakor az a dózis, amely a vizeletben, a ketrec mosóoldatában, az ürülékben, a kilélegzett levegőben (ha mérik), a vérben, a szövetekben (ha gyűjtik) és a kísérleti preparátummal érintett bőrterület eltávolítása után fennmaradó tetemben jelen van.
gödrök, árkok, mélyen fekvő területek, korábbi folyómedrek feltöltése a helyi talajhoz képest eltérő, idegen, vegyes anyaggal, építési törmelékkel, hulladékkal. Gyakran szennyezőforrásként szerepelnek ezek a feltöltések. A szennyezőanyag-terjedése szempontjából a vegyes feltöltés heterogén és általában áteresztőbb, mint az eredeti talaj. Modellezésnél és in situ technológiák tervezésénél és működtetésénél problémát jelent.