Lexikon
a magmás kőzetek magmából keletkeznek. A magmás kőzeteket ásványtani és kémiai szempontból, keletkezési helyük szerint és/vagy kristályosodási fokuk szerint osztályozunk. A magma a felső köpenyben és/vagy a kéregben elhelyezkedő, nagy nyomás alatt álló, magas hőmérsékletű, többkomponensű szilikátolvadék. A magma hőmérséklete 1300–1500 °C, a felszín felé nyomulva hőmérséklete csökken, hűlése során alkotórészei olvadáspontjuknak megfelelő sorrendben válnak ki. Ez a folyamat a magmás kristályosodás (kőzet- és ércképződés). Ha a magma nem tör a felszínre, hanem a mélyben megreked, ott viszonylag lassan hűl ki és nagy kristályokból álló mélységi magmás kőzetek keletkeznek. Ha a magma a felszínre tör, akkor sokkal gyorsabban kihűl, kevés idő marad a kristályok növekedéséhez, ezért apró kristályokból álló úgynevezett kiömlési magmás kőzetek keletkeznek. A magmás kőzeteket keletkezésük alapján tehát két nagy csoportba sorolják: mélységi magmás kőzetek és vulkáni kiömlési kőzetek. A kémiai összetétel szempontjából magmás kőzeteket kovasav (SiO2) tartalmuk alapján három nagy csoportba sorolják:
1. savanyú (túltelített) – SiO2 tartalom: 66–90%
2. semleges (neutrális v. telített) – SiO2 tartalom: 48–66%
3. bázisos (telítetlen) – SiO2 tartalom: 48% alatt
A magmás kőzetek rendszerét az alábbi táblázat szemlélteti:
magmás kőzetek | Savanyú | Semleges | Bázisos, ultrabázisos | ||||
SiO2 tartalom | 72% | 66% | 65% | 57% | 48% | 54% | 41% |
Gránit | Granodiorit | Szienit | Diorit | Gabbró | Nefelinszienit | Peridotit | |
Riolit | Dácit | Trachit | Andezit | Bazalt | Fonolit | Pikrit | |
Ásványi összetételük szerint a magmás kőzeteket a Streckeisen rendszer diagramja alapján (QAPF diagram) osztályozzuk.
a mélységi magmás kőzetek a magma lassú kihűlésével kikristályosodásával jönnek létre, 6–10 km mélységben. Magyarországon hasonló eredetű kőzetek alkotják például a Velencei hegységet (gránit, granodiorit és diorit) és hasonló körülmények között keletkezett a Mórágyi gránittömb.
A mélységi magmás kristályosodás szakaszai:
A. Előkristályosodási fázis (kb. 1100–1000 °C)
Az előkristályosodási fázisban ultrabázisos és bázisos kőzetek keletkeznek. A hőmérséklet csökkenésével a szilikátok és a szulfidok olvadéka elkülönül, a szulfidok között a pirrhotin, pentlandit és kalkopirit válik ki. Az előkristályosodás során gazdasági szempontból jelentős érctelepek is keletkeznek: krómérc (kromit), vasérc (magnetit), titánvasérc (ilmenit), valamint platina, gyémánt és apatit válik ki.
B. Főkristályosodási fázis (kb. 1000–700 °C)
A főkristályosodási fázisban történik tulajdonképpen a magma kőzetté merevedése. Az ún. színes szilikátok (olivin, piroxének, amfibólok) és az ún. színtelen szilikátok (a földpátok és földpátpótlók) egymással párhuzamosan kristályosodnak (Bowen-féle sorozat), végül pedig a kvarc válik ki.
C. Utómagmás szakasz (kb. 700 °C-tól)
A magma kőzetté válása után a könnyen illó anyagokból álló magmamaradék kristályosodik ki. Az utómagmás szakasznak három fázisa különíthető el:
Pegmatitos fázis (kb. 700–550 °C): Az ebben a fázisban keletkezett pegmatitok ásványi összetétele megegyezik a főkristályosodási szakaszban keletkezett kőzetekével, annyi a különbség, hogy a pegmatitok sokkal nagyobb – akár több centiméteres – ásványokat is tartalmazhatnak. A pegmatitok általában telér formában jelennek meg, ritka elemekben gazdagok (ón, urán, tórium, bór, lítium, berillium, cirkónium, titán, tantál).
Pneumatolitos fázis (kb. 550–375 °C): A gazdag halogéntartalmú oldatok kémiailag igen aktívak, így jelentősen átalakíthatják a már megszilárdult kőzeteket, melynek hatására különböző ásványok jönnek létre: ónkő, kvarc, fluorit, topáz, wolframit, turmalin.
Hidrotermális fázis (kb. 375 °C-tól): A maradék magma híg, vizes oldatai átitatják a mellékkőzeteket vagy behatolnak a repedésekbe, hézagokba, ahol hidrotermális teléreket hoznak létre. A hidrotermális fázisban elsősorban ritka fémek dúsulnak fel: arany, ezüst, réz, ólom, cink, higany, valamint a maradékoldatban visszamaradt vas, kobalt és nikkel ásványai is megjelennek.