Lexikon

az irritáció és korrózió helyi hatások, vagyis az elváltozások az anyagnak a bőrrel, szemmel vagy a nyálkahártyákkal, mint pl. a légutakkal, való első érintkezésének a helyén lépnek fel.

A korrozív anyagok megsemmisíthetik az élő szöveteket, amelyekkel kapcsolatba kerülnek egyetlen expozíció után.

Az irritáló anyagok nem-korrozív anyagok, amelyek a szóban forgó szövetekkel való közvetlen érintkezésen keresztül gyulladást okozhatnak egyetlen expozíció után. Az anyagok, amelyek csak ismételt expozíció után okoznak irritáló hatásokat, nem kerülnek osztályozásra irritáló anyagokként a REACH rendelet értelmében.

A bőr és/vagy szemek irritációja teljesen visszafordítható változások létrejöttére vonatkozik egy anyag alkalmazását követően (a szemirritáció esetében, ha az alkalmazás a szem elülső felületére kerül végrehajtásra).

A korrozív anyagok visszafordíthatatlan hatásokat hoznak létre, mint pl. a felhám és az irha nekrózisa, szemszövet károsodás vagy a látás romlása.

A légzőszervi irritációt okozóként osztályozott vegyi anyagok a bőr- vagy szemirritációhoz hasonló irritációkat okoznak. Ezek más toxikus hatásokat is okozhatnak a vegetatív idegrendszerrel való kölcsönhatással kapcsolatban és reflexválaszokhoz vezethetnek (tüsszentés, köhögés, légzőszervi tünetek, stb.). Ezek a hatások visszafordíthatók. A légzőszervi irritáció vizsgálata nem kötelező a REACH értelmében, mivel nem állnak rendelkezésre jóváhagyott irányvonalak. Mindazonáltal, figyelembe kell venni a létező és rendelkezésre álló adatokat, amelyek bizonyítják az anyag légzőszervi irritáló képességét.

Forrás: REACH

a vizsgálandó anyag alkalmazását követően négy órán belül megjelenő, viszszafordíthatatlan bőrkárosodás, azaz a felhámon át az irhára is átterjedő látható szövetelhalás. A korróziós reakciót fekélyek, vérzés, véres var, illetve a 14 napos megfigyelési időszak végén a bőr kifehéredése miatti elszíneződések, teljesen szőrtelen területek és hegek jellemzik. A problémás léziók kiértékelése érdekében fontolóra kell venni kórszövettani vizsgálatok elvégzését.

fémkárosítás vegyi anyag vagy keverék által.

a bőr irreverzibilis károsodása: nevezetesen egy vizsgálati anyag négy órán át tartó alkalmazását követően látható szövetelhalás az epidermiszen át és a dermiszben. A korrozív reakciókat jellemzik a fekélyek, vérzés, véres var és a 14 napos megfigyelés végén a bőr kifehéredése miatti elszíntelenedés, teljes területek szőrtelensége és hegek. A kérdéses károsodás értékeléséhez figyelembe kell venni a szövetkórtant.

fémek és egyéb anyagok pl. kő, beton, műanyagok, stb. károsodása a légköri nedvesség, a vizes oldatok pH-ja és redoxpotenciálja által elősegített oxidáció és más vegyi és biológiai folyamatok hatására.
1. fémek korróziója: 1. felületi korrózió: a védőréteg nélküli fémfelületeken vékony fémoxid réteget neve általában: rozsda, réz és bronz esetében: rézrozsda [Grünspan] ón- [Sn]-, cink- [Zn] tárgyakon: patina hoz létre, ami egybefüggő oxidréteg esetén passziváló hatást fejt ki, védelmet nyújt a további korrózió ellen. A korrózió megakadályozására a fémfelületeket festékbevonattal látják el. A korrózióvédelem drágább módja a galvanizálás, a fémfelület bevonása vékony korrózióálló fémréteggel. 2. lyukkorrózió: a kristályszerkezetű fémek ausztenites acél felületi töltései kiegyenlítetlenek, ami nagy felületi aktivitásban jut kifejezésre. Nedvesség jelenlétében egyes fémionok körül apró galvánelemek keletkeznek, s emiatt a fém az anódon oldatba megy, a fémréteg átlyukad.
2. Biológiai korrózió, biodeterioráció: anyagok és termékek nem kívánatos biodegradációja. Eredményeképpen az anyag károsodhat mechanikailag, átalakulhat fizikailag vagy kémiailag. Kagylók és algák benövik a hajótestek felületét, rágcsálók és rovarok károsíthatnak számukra nem-élelmiszeranyagokat fa, műanyag vagy élelmiszeranyagokat gyapjú. mikrobiológiai korrózió során a mikroorganizmusok átalakító, bontó aktivitása károsítja az anyagot. A mikroorganizmusok korróziója tönkreteszi a szigeteléseket, korrodálja a fémtárgyakat, elpusztítja a könyveket, a textíliákat, festményeket, házak vázszerkezetét, burkolatait. Gombák és baktériumok degradálják a cellulózt, a szennyvízben élő kénhidrogént termelő és az abból kénsavat előállító kénbaktériumok együttes erővel feloldják a közcsatornák és más épített műtárgyak betonját, vasbaktériumok eldugítják vízvezetékeinket, üvegeink opálossá válhatnak gombák termelte savak hatására, szerves anyagokból, és műanyagokból készült tárgyaink részben vagy teljes egészében degradálódnak a mikroorganizmusok tevékenységének eredményeképpen.

mikrobiológiai korrózióról akkor beszélünk, ha fémek vagy nem fémes anyagok korrózióját mikroorganizmusok okozzák közvetlenül vagy közvetetten, az általuk termelt korrozív anyagok révén.

A mikrobiológiai korrózióért felelős baktériumok közül a leggyakoribbak 1. a szulfidokból vagy kénhidrogénből szulfátot, azaz kénsavat képző Thiobacillus vagy Acidothiobacillus nemzetség tagjai, 2. a vasat oxidáló baktériumok, melyek a vasból vashidroxidot vagy vasoxidot képeznek, miközben energiát nyernek. Az általuk termelt finomszemcsés vasoxid eldugíthatja a csővezetékeket. 3. Az anaerob körülmények között élő szulfátlégző baktériumok szulfidokat illetve kénhidrogént képeznek a szulfátokból, ilyenkor a kénhidrogén korrozív hatásával kell számolnunk. 4. Egy sor baktérium képes szerves savakat, vagy 5. lúgos vegyületeket termelni, például a denitrifikáló baktériumok ammóniát, mely szintén korrozív anyag. 6. Maga a biofilm, illetve a mikroorganizmusok által kiválasztott nyálka is okozhat korróziót,vagy azért mert maga savas, vagy azért mert fegyűlik alatta a korrozív mikrobiológiai anyagcseretermék.

A mikrobiológiai korrózió nem csak fémeket, de például a betont, a követ, és a legtöbb építőanyagot is érintheti. A műanyagok, a fa- és textiltermékek mikrobiológiai korróziója a mikroorganizmusok biodegradáló tevékenységének következménye.

A mikrobiológiai korrózió ellen a felület tisztán tartásával, biocidekkel, jól záró bevonatokkal, felületkezeléssel lehet védekezni.

a szemkorróziót, vagyis súlyos szemkárosodást a REACH törvény úgy definiálja, hogy olyan szem szövetkárosodás, vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem és a látás kóros elváltozásai maradandóak. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.

A szemkorroziótól megkülönböztetjük a vegyi anyagok káros hatásának enyhébb formáját, a szemirritációt. Szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően is reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele: Xi, a figyelmeztető mondat: R36.