Lexikon

a felszín alatti víz felszínre hozatalát célzó kutak, amelyek felszín alatti víztartók megnyitásával valósítják meg a víztermelést. Felszínközeli víz egyszerű kúttal, aknakúttal, - gyenge vízadóképességű rétegeknél - nagyobb vízadó felületet biztosító ún. galéria segítségével nyerhető. Az aknakutakban a víz eliszaposodásának megakadályozására kavics- vagy homokszűrő réteget alakítanak ki, a vízadó réteg felső szintjéig. A nagyobb mélységű vízadó rétegeket fúrt kúttal, artézi kúttal érik el. A víznyerő kutakat béléscsővel látják el a nem kívánatos vízadó rétegek, pl. fertőzött felső réteg kizárására és perforált béléscsővel a víz beáramlásának biztosítására. Finom szemcséjű vízadó réteg megnyitásához az uralkodó szemcseméretnél kisebb lyukbőségű szűrőt építenek be. A víznyerő kutakból kivehető vízmennyiséget (vízadóképességet) próbaszivattyúzással állapítják meg. Az időegység alatt kitermelhető víz mennyisége függ a kőzet (talaj) telítettségétől, vízáteresztőképességétől, a réteg hidrosztatikus nyomásától és a vízutánpótlástól. A vízkivétel módja a nyugalmi vízszinttől függ: ha az a felszín fölött van akkor felszálló, kiömlő, kifolyó vizet kapunk, ha a felszín alatt van, akkor szivattyúzással nyerjük ki. Tíz méternél kisebb mélységből egyszerű szivattyúval, nagyobb mélységből búvárszivattyúval vagy kompresszorral nyerhetjük ki a vizet. Vízkivételkor a kút vízszintje csökken (depressziós szint) és depressziós tölcsér alakul ki. Több kutat egymáshoz képest úgy kell elhelyezni, hogy azok depressziós tölcsérei ne érjék el egymást.