Lexikon

1 - 17 / 17 megjelenítése
1 | 2 | 6 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Z
1272/2008/EK rendelet a az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és

az Európai Parlament és Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szól.

A rendelet rövid neve: CLP.

A CLP célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint a vegyi anyagok, keverékek és egyes meghatározott cikkek szabad mozgásának biztosítása, a versenyképesség és az innováció javítása mellett.

Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) keretében 12 év
alatt kidolgozták az osztályozás és címkézés harmonizált kritériumait, amelynek eredményeként létrejött a „Vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszere” (a továbbiakban: GHS). Ezzel a rendelettel az EU csatlakozik ehhez az egységes rendszerhez.

A rendelet további célja a különböző anyagok és keverékek veszélyeinek megfelelő azonosítása, és az azokról való
megfelelő tájékoztatás. Ennek érdekében annak meghatározása, hogy az anyagok és keverékek mely tulajdonságai vezetnek veszélyesként való besorolásukhoz. E tulajdonságok közé kell tartozniuk a fizikai veszélyeknek, valamint az emberi egészséget és a környezetet érintő veszélyeknek, beleértve az ózonréteg veszélyeztetését is.

A CLP rendeletben szereplő fogalmaknak és meghatározásaiknak összhangban kell lenniük a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendelettel, a szállításra vonatkozó szabályozással és az ENSZ szintjén a GHS-ben megállapított meghatározásokkal. A GHS-ben meghatározott veszélyességi osztályokat bele kell foglalni e rendeletbe is.

A rendelet részletesen ismereteti a rendelet által kötelezettek körét és pozíciójukból, szerepükből adódó feladataikat, kötelezettségeiket.

Külön útmutató foglalkozik a GHS szerinti osztályozással, a veszélyességi piktogramokkal és figyelmezető mondatokkal.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:353:0001:1355:HU:PDF

1999/45/EK veszélyes készímények osztályozása, csomagolása, címkézése irányelv

veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és cimkézését szabályozó Európa Parlamenti Direktíva, mely 1999. május 31.-én lépett életbe.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1999:200:0001:0068:EN:PDF

2001/59/EK irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomag és címkézésére

a 2001/59/EK irányelv a veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozza a veszélyes anyagokra vonatkozó 67/548/EEC irányelvhez kapcsolódóan. A szöveg az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the EC) jelent meg: OJEC L225, 21.8.2001, pp. 1–333. Magát a rendeletet az Európai Unió jogi oldaláról tölthetjük le, magyar nyelven is: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT

Ez a direktíva megadja Európa összes nyelvén a veszély-szimbólumokat, a standard biztonsági S-mondatokat és kockázati R-mondatokat, melyeket fel kell tüntetni a veszélyes anyag csomagolásán, a cimkén és a kémiai biztonsági adatlapján is.

A direktíva előírja, hogy minek kell szerepelnie egy veszélyes anyag vagy készítmény csomagolásán, ezek a következők:

  • a vegyi anyag neve, az Annex I-ben megadott névvel azonos módon, vagy nemzetközileg elismert és ismert néven
  • a piacra juttató (gyártó, importőr vagy kereskedő) cég pontos neve, címe, telefonszáma,
  • a veszélyességre utaló szimbólum
  • standard S-mondatok és R-mondatok, ha léteznek
  • a vegyi anyag EINECS száma vagy azzal ekvivalens azonosító
  • azoknál az anyagoknál, melyek szerepelnek az Annex I mellékletben, szükséges ráírni, hogy "EC label", vagyis EC-cimke.

2009 január 20-án életbelépett az új EU szabályozás (1272/2008 rendelet), mely a veszélyes anyagok osztályozását és cimkézését a GHS-hez igazítja..

Forrás: REACH, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT and http://en.wikipedia.org/wiki/Dangerous_Substances_Directive_%2867

67/548/EEC irányelv, veszélyes anyagok osztályozása, csomagolása, címkézése

veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozó EU irányelv, mely 1967. június 27-én lépett életbe.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31967L0548:EN:HTML

EU irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére
EU irányelv az anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére
harmonizált osztályozás és címkézés, vegyi anyagoké, REACH

harmonizált az osztályozás, ha közösségi szinten elfogadott, és a 67/548/EGK irányelv I. mellékletében szerepel. Bármely európai tagállam javasolhatja egy anyag harmonizált osztályozását és címkézését egy REACH XV. melléklet szerinti dokumentáció benyújtásával.

osztályozás az életciklus felmérésben

az osztályozás általában azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat (pl. állatfajok, könyvek, adatok stb.) csoportosítunk valamilyen közös jellemző, ill. hasonlóság alapján.

Az életciklus felmérésben az életciklus során a természetből származó nyersanyagokat és a természetbe jutó kibocsátásokat osztályozzuk az alapján, hogy milyen környezeti problémával hozhatók összefüggésbe, azaz ennek alapján csoportosítjuk őket a hatáskategóriákba. Az osztályozás tehát azokra a bemenő és kimenő áramokra vonatkozik, melyeket a leltárelemzés eredményeként kapunk.

Például a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és több egyéb lehetséges kimenő áram az üvegházhatású gázok csoportjába tartozik, ezért ezeket a globális felmelegedéssel összefüggő hatáskategóriába osztályozzuk.

Előfordul, hogy az osztályozás során egyes áramok több hatáskategóriával is összefüggésbe hozhatóak (pl. a nehézfém kibocsátások a humán toxicitással és ökotoxicitással összefüggő hatáskategóriákba is csoportosíthatók).

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz csoportosított bemenő és kimenő áramok listáját.

'
osztályozás, csomagolás címkézés, 1999/45/EC

1999/45/EC irányelv a veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és cimkézését szabályozó Európa Parlamenti irányelv, mely 1999. május 31.-én lépett életbe.

osztályozás, vegyi anyagé

vegyi anyagok veszélyességük szerinti osztályozása. A veszélyes anyagokat a 67/548/EEC direktíva szerint 15 veszélyességi kategóriába sorolják. Az osztályozási rendszer világszerte harmonizálásán jelenleg dolgoznak.

Lásd még GHS és cimkézés, vegyi anyagé.

szabványok nemzetközi osztályozása (ICS)

A szabványok nemzetközi osztályozását (ICS) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) dolgozta ki abból a célból, hogy megkönnyítse a kommunikációt és az információcserét a szabványosítás területén. Ezen belül az ICS célja, hogy szerkezetül szolgáljon a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok katalógusaihoz, és alapja legyen a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok rendszerének.

Az ICS megkönnyíti az információs és rendezőeszközök, mint például a jegyzékek, a válogatások, a bibliográfiák, a mágnesszalagokon és optikai eszközökön tárolt adatbázisok összehangolását, így elősegíti a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok terjesztését.

Az ICS háromszintű, hierarchikus osztályozási rendszerrel rendelkezik.

Az 1. szint a szabványosítási tevékenység 40 szakterületét öleli fel, pl. közúti járművek, mezőgazdaság, kohászat. Mindegyik szakterületnek két számjegyű szakjelzete van.

2. szint: a szakterületeken belüli csoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből és a csoport három számjegyű csoportszámából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

3. szint: az alcsoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből, a csoport szakjelzetéből és az alcsoport kétjegyű számából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

Azok a szabványok, amelyek tárgyuk szerint két vagy több csoportba vagy alcsoportba is tartozhatnak, az ICS-osztályozásban minden olyan csoportban vagy alcsoportban szerepelnek, amelybe besorolhatók. Ez megkönnyíti a szabványok témakörök szerinti keresését. Az ilyen szabványokon mindegyik besorolás szerinti szakjelzet fel van tüntetve. A szakjelzeteket pontosvessző választja el egymástól.

talajok nemzetközi osztályozása

Az USA 1975-ben 12 talaj-rendet definiált. Finomítások és pontosítások után a rendszer 1999-re véglegessé vált.

A 12 rend a talajok nevezék-rendszere (Soil Taxonomy) szerint az alábbi:

Alfiszol: mérsékelten kilúgozott talajok, aránylag nagy termékenységgel. Főleg erdők alatt alakulnak ki, és van egy felszín alatti agyagfelhalmazódási szintje. Elsősorban a Föld mérsékelten nedves és félnedves régióiban találhatók, a jégmentes földterületek 10%-át foglalják el.

Andiszol: vulkanikus hamun képződő talajok, nagy üveg és amorf kolloid tartalmúak, allofánokat és vas-oxi-hidrátokat tartalmaznak.Átalában fiatal talajok, nagyon termékenyek, intenzíven művelhetőek. A jégmentes földterületek kb. 1%-át foglalják el. Főként a Csendes-óceánt határoló Tűzgyűrű mentén bukkannak fel, de megtalálható a Nagy-hasadékvölgyben, Olaszországban, Izlandon és Hawaii-n.

Aridiszol: arid és szemiarid területek (sivatagok, félsivatagok) talajai, a Föld jégmentes felszínének kb. 12%-át foglalják el. Nagyon kicsi a szerves anyag tartalmuk, kialakulásuk jellemzően vízhiányos állapotban történik. A korlátozott kilúgozódás gyakran azt eredményezi, hogy egy vagy több felszín alatti horizontban szuszpendált vagy oldott ásványok rakódnak le: szilikát agyagok, nátrium-, kalcium-karbonát, gipsz vagy oldható sók. A sófelhalmozódás a felszínen sóvirágzást okozhat.

Entiszol: olyan talaj, melyekben csak az A-horizont mutat fejlődést. Az entiszolnak nincs jellemző horizontja, és legnagyobb része nem tér el az anyakőzettől, ami lehet meg nem szilárdult üledék vagy kőzet. Az entiszol a második leggyakoribb talajtípus (az inceptiszolok után), a jégmentes földterületek 16-18%-át foglalja el. A legtöbb talaj a szilur szárazföldi növényzetének fejlődése előtt entiszol volt elkülönült talajhorizontok nélkül.

Geliszol: nagyon hideg éghajlaton jellemző talaj, a talajfelszín alatt két méterig tartós permafroszt (állandóan megfagyott) altalajt tartalmaz. Jellemző a krioturbáció folyamata, a váltakozó fagyás és felengedés.

Hisztoszol: főként szerves anyagokat tartalmaz, felső 80 cm-es rétegében a szervesanyag-tartalom 50%-nál nagyobb. A szerves széntartalom 12–18%. Többségük savanyú és növényi tápanyagokban hiányos, mert a tápanyagok kimosódnak a folyamatosan nedves talajból. Ott alakul ki, ahol gyorsabban képződik szerves anyag, mint ahogy pusztul. Ez akkor fordul elő, ha a korlátozott öntözöttség megakadályozza az aerob bomlást, és növényi és állati maradványok is megmaradnak a talajban. Így a hisztoszolok fontosak ökológiai szempontból is, mivel nagy mennyiségű szerves szenet tárolnak. Ha hosszú időn keresztül folytatódik a felhalmozódás, szén keletkezik. A jégmentes földterületek kb. 1,2%-át borítják. A legtöbb hisztoszol Kanadában, Skandináviában, a Nyugat-Szibériai-alföldön, Szumátrán, Borneón és Új-Guineán van. Kisebb területek találhatók Európa egyes részein, Oroszország távol-keleti részén, Floridában és más hosszú ideig mocsaras helyeken. A hisztoszolok általában nehezen művelhetőek a rossz vízgazdálkodás és a tápanyaghiány miatt.

Inceptiszol: minimális horizont fejlődést mutat, fejlettebb az entiszolnál, de nem annyira hogy más talajrendhez sorolhat legyenek. Nem tartalmaz vasat, alumíniumot, szerves anyagot vagy agyag-felhalmozódást. A jégmentes földterületek kb. 15%-át borítják, egészen meredek lejtőkön, geomorfológiailag fiatal felszíneken és ellenálló anyakőzeteken.

Molliszol: félsivatagitól a félnedves területekig előforduló talajtípus, tipikusan füves puszták talaja. Jellemző a vastag, sötét felszíni horizont, amit termékeny, mollikus epipedonnak is neveznek, és a hosszú idő során a növényi gyökerekből származó szerves anyagok berakodásának eredménye. A mollikus talajok fejlett szerkezetűek, lágyak, lazák, humuszban gazdag az A-szintjük. A molliszolok a legfontosabb és legtermékenyebb mezőgazdasági talajok közé tartoznak. A jégmentes földterületek kb. 7%-át foglalják el.

Oxiszol: erősen mállott talaj, főként trópusi esőerdők területén található, az Egyenlítőtől északra és délre eső 15–25. szélességi körök között. A jégmentes földterületek kb. 7,5%-át foglalja el. Kevés mállásálló ásványt és gyakran vas- és alumínium-oxidokban gazdag ásványokat tartalmaz. Jellemzője a rendkívül kis termékenység, ami a kismértékű tápanyag tartalék, az ásvány oxidok okozta magas foszfor visszatartás és gyenge kation-kicserélő képesség eredménye.

Spodoszol: savanyú talaj, jellegzetes felszín alatti humusz felhalmozódással, mely alumíniummal és vassal képez komplexet. Tipikusan durva szerkezetű anyakőzetből fejlődik, E-horizontja (eluviális) világos színű egy vörösbarna,humuszban és vasban gazdag spodikus horizont felett. Az ilyen formát az agyagszétesés (podzolosodás) eredményezi: az agyagásványok alkotóelemeikre bomlanak, kovasavra, alumíniumra és vasra, melyek a szerves anyaggal együtt a mélyebb rétegekbe mozdulnak el. A spodoszol gyakran tűlevelű erdők talaja hűvös, nedves éghajlatokon (tajgák), a jégmentes földterületek kb. 4%-át borítja.Gyenge termőképességű, mész hozzáadását igényli, hogy mezőgazdasági termelésre alkalmasak legyen.

Ultiszol: erősen kilúgozott savanyú erdőtalaj viszonylag kis termékenységgel. Nem tartalmaz karbonátokat, kevesebb, mint 10% mállott ásvány van a legfelső talajrétegben és kevesebb, mint 35% a bázis telítettség a talajban. A kalcium, kálium és magnézium kilúgozódik, felszín alatti agyagfelhalmozódási horizontja gyakran erősen sárgás vagy vöröses a vasoxidok jelenléte miatt. A jégmentes szárazföldek kb. 8%-át foglalják el.

Vertiszol: leggyakrabban fekete színű, de a szürkétől a vörösig terjedő színskálán mozoghat a színe az anyakőzettől és az éghajlattól függően. Magas kitáguló agyagásvány tartalmú. Az agyag könnyen megduzzad, ha nedves és összehúzódik, ha száraz. Minden éghajlaton megtalálható, gyakran füves puszták, szavannák vagy füves erdőségek meglelhetők, ahol mély repedések alakulnak ki, ha kiszáradnak. Rendkívül mély az A és B horizontjuk a talaj önkeverő képessége (duzzadás-összehúzódás) miatt. A jégmentes földterület kb. 2,4%-át foglalják el.

Ezek alatt a rendek alatt további taxonómiai egységek vannak, így: az alrendek, a nagy csoportok, az alcsoportok, a családok és végül a sorok.

Ahhoz, hogy ez az egységes osztályozás és nevezéktan valamint az ezen alapuló globális talajmenedzsment és szabályozás megvalósulhasson, létre kellett hozni a Referenciát, a "World Reference Base" (WRB) rendszerét, ami olyasmi mint az etalon.

A WRB-t a FAO és az UNESCO kezdeményezte és az UNEP és a Nemzetközi Talajtudományi Szövetség (International Society of Soil Science) is támogatta. Az 1980-ban indult project a talajosztályozás világméretű harmonizálását tűzte ki céljának.

Szerző által felhasznált források:

http://www.fao.org/nr/land/soils/soil/en/

http://soils.cals.uidaho.edu/soilorders/

http://en.wikipedia.org/wiki/USDA_soil_taxonomy

http://hu.wikipedia.org/wiki/USDA-talajtaxon%C3%B3mia

vegyi anyagok osztályozása és cimkézése

a vegyi anyagok osztályozás a REACH-ben az a folyamat, amely során a megadott anyagokat vagy készítményeket besorolják a megadott 15 veszélyességi kategória valamelyikébe a belső tulajdonságaik alapján, összhangban a 67/548-as EEC rendelet részletezett kritériumaival.
Ha az anyagot nem találják veszélyesnek az említett kritériumok szerint, akkor nem osztályozzák. A GHS alapján az anyagok vagy készítmények veszélyességi/kockázati osztályokba lesznek besorolva.

Az osztályozási és besorolási (cimkézési) leltár egy, az Európai Kémiai Ügynökség (ECHA) által kezelt adatbázis, mely az összes anyag osztályozását tartalmazza, amely megjelenik a regisztrációs dossziékban, vagy az osztályozási és besorolási bejelentésekben, beleértve a PPORD bejelentéseket is. A leltár nyilvánosan elérhető információi között szerepel az anyag neve, osztályozása és besorolása, mely a REACH rendelet 119. cikk rendelkezésével van összhangban.

Forrás: REACH, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1999:200:0001:0068:EN:PDF

vegyi anyagok osztályozása és címkézése: rövid magyarázat
veszély megjelölése az osztályozás és címkézés során, REACH

a vegyi anyagok osztályozására és címkézésre vonatkozó, már létező és a 67/548/EGK Irányelvben leírt rendelkezések szerint, a veszély megjelölését az anyag vagy készítmény csomagolásán, szóban, a veszély szimbólumával együttesen kell feltüntetni. A veszély megjelölése a szimbólummal együtt határozza meg a veszély típusát. Például: "Mérgező", "Ártalmas", "Irritatív", "Fokozottan tűzveszélyes".
A jelenlegi osztályozási és besorolási rendelkezés szerint a veszélyszimbólumok piktogrammok, melyeket a veszélyes anyagok és készítmények csomagolásain helyeznek el. A veszélyszimbólumok képének meg kell egyeznie a 67/548/EEC irányelv II. mellékletében leírtakkal. A szimbólumot feketével kell rányomtatni narancs-sárga háttérre. Amikor a GHS jogerőre emelkedik, a jelenlegi veszélyszimbólumokat nem lehet majd tovább használni, és új GHS szimbólumokkal lesznek helyettesítve. (Forrás: REACH)

WRB talajosztályozás