Lexikon

az élőlények légzése során a végső elektronakceptor az oxigén, ehhez kapcsolódik az energiatermeléshez felhasznált redukált szubsztrát hidrogénje. Ha az elektronakceptorból hiány van, akkor a légzés gátolt. A mikroorganizmusok nagy része oxigénhiány esetén átáll, un. alternatív elektronakceptorokra, ilyenek a nitrátok és a szulfátok. A talajban a mélységgel folyamatosan csökken az oxigénkoncentráció vagyis a talaj redoxpotenciálja. Csökkent redoxpotenciálon a mikroorganizmusok alternatív légzésformákat alkalmaznak, vagyis az energiatartalmú redukált szubsztrátok oxidációjához a NO₃^2- és a SO₄^2- oxigénjét használják fel. Ezt a folyamatot denitrifikációnak illetve szulfátredukciónak is nevezik és a talajban, az anaerob vizekben és az üledékekben a fakultatív anaerob mikroorganizmusokat jellemző folyamat. A Fe³⁺ és Mn⁴⁺ is képes redukálódni, ezzel alternatív elektronakceptorként szolgálni a talajban. Negatív redoxpotenciál esetében a CO₂ szolgál elektronakceptorként, a mikrobiológiai folyamat végterméke a metán: CH₄. Egyes szennyezőanyagok, mint a triklóretilén TCE vagy a perklóretilén PCE is szolgálhat elektronakceptorként a reduktív dehalogénezés folyamatához. Egyes humuszkomponensek, fulvosavak és huminsavak is betölthetnek alternatív elektronakceptor szerepet, ezzel stimulálják egyes talajmikroorganizmusok energiatermelését.