Lexikon

poliklórozott bifenilek (PCB), több klórt tartalmazó szervegy vegyületek, melykben a klóratomok egy bifenil gyűrűrűhöz kapcsolódnak. A Bifenil két benzolgyűrű összekapcsolódásából létrejött aromás váz. A PCB-k általános képlete: C₁₂H_10-xCl_x. 209 lehetséges PCB-izomer létezik, a három helyen klórozott vegyülettől a teljesen klórozott dekaklór-bifenil izomerig. A klór-szubsztitúció növekedésével vízben való oldhatóságuk és gőznyomásuk csökken.

A PCB-ket széles körben alkalmazták kémiailag inert voltuk, jó dielektromos és hidraulikai tulajdonságaik, hőellenálló képességük, kis gőznyomásuk és kis gyúlékonyságuk miatt, így transzformátorokba, kondenzátorokba és elektromos kapcsolókba töltött olajként, hűtő- és hidraulikai olajként vagy tűzálló anyagok impregnálására, stb. Kiterjed használata miatt nagy mennyiség került ki a környezetbe, és nagyfokú perzisztenciájának köszönhetően azt a mai napig is károsítja, mind pont, mind diffúz szenyezettségként.

Az 1970-es években fokozatosan betiltották a gyártását, és lassan a hsználatból is kikopott. Toxikus, mutagén, reprotoxikus anyag, degradációnak ellenálló és bioakkumulálódik, mi több biomagnifikációra is képees a tápláléklánc mentén. A PCB-k toxikológiai tulajdonságai függnek a klóratomok számától és helyétől. A környezetben történő bomlásuk nagymértékben függ az alapvegyület klórozásának mértékétől; a klórozás mértékének növekedésével perzisztenciájuk is növekszik. A PCB-k fény hatására történő bomlásának félideje a monoklór-bifenil esetében közelítőleg 10 nap, a heptaklór-bifenélé ellenben 1,5 év.
A PCB-t tartalmazó hulladékok környezetvédelmi szempontból biztonságos ártalmatlanítása még ma is problémát jelent, speciális égetőkre van szükség.

A talajra vonatkozó magyar rendeletben megadott határétékei:
talaj: háttérérték: 0,02 ppm, szennyezettségi határérték: 0,1 ppm az összes PCB összegére
felszín alatti víz: háttérérték: 0,0005 ppb, szennyezettségi határérték: 0,001 ppb az összes PCB összegére.

klórozott aromás szénhidrogének, két fő vegyületcsoport tartozik ide, a dioxinok" target="_blank">poliklórozott dibenzo-dioxinok (PCDD) és a poliklórozott dibenzo-furánok (PCDF). Kémiai szerkezetüket és a klórozottságukat tekintve 75 különféle poliklórozott dibenzo-dioxin és 135 dibenzo-furán létezik. Elsősorban antropogén forrásokból erednek: vegyipar (pl. klórral történő fehérítés) égetés: fosszilis energiaforrás és biomassza tüzelésű erőművek, hulladékégetés. Természetes forrásból is eredhetnek, például vulkánok és erdőtüzek.

Toxikus, mutagén, rákkeltő és teratogén/reprotoxikus hatású anyagok, toxicitásuk a molekulában található klórok számával arányos. Elsősorban a 2,3,7 és 8-as helyen szubsztituált gyűrűk mutatnak káros hatást. A füstgázokkal az atmoszférába kerülnek, majd a sztratoszférába, ahol az UV sugárzás hatására bomlásuk elkezdődik. A bomláskor képződő klór (atom) fogyasztja az ózonréteg ózontartalmát.

A talajra vonatkozó magyar határérték-rendszerben az alábbi értékei szerepelnek:
talaj:háttérétéke: 0,5, szennyezettségi határétéke: 5 ng/kg toxicitási egyenérték
felszín alatti víz: Háttérétéke: 7 , szennyezettségi határértéke: 10 fg/Lit toxicitási egyenérték.