Lexikon

a szennyezőanyag biológiailag hozzáférhető része egy környezeti elemben vagy fázisban, az a mennyiség, amit a környezeti elemet, fázist használó vagy fogyasztó ökoszisztéma-tag vagy ember fel tud venni belégzés, emésztés vagy bőrkontaktus által. Az ökoszisztémában, a felszíni vizekben, üledékekben és a talajban élő élőlények teljes testfelületükkel érintkeznek környezetükkel, így abból közvetlenül is felvehetik a szennyezőanyagokat. A talajlakó állatok a talajlevegőt lélegzik be, közülük sokan talajjal táplálkoznak, az állatok bőre és szőre, a növények savakat termelő gyökerei, a mikroorganizmusok nyálkás tokja, sejtfala vagy membránja közvetlenül érintkezik a talajjal és benne a szennyezőanyag mozgékony frakciójával, így az bekerülhet a szervezetébe. Tovább növeli a kockázatot az, hogy a talajjal közvetlenül érintkező mikoroorganizmusok és növények a talajból történő tápanyagfelvétel intenzifikálására kölcsönhatásba lépnek a talajjal és olyan anyagokat is kioldanak, mobilizálnak, komplexálnak, emulgeálnak, stb. a talajban, ami "magától", csupán a talajnedvesség hatására nem kerülnének át a talajoldatba. Ugyanakkor védekező és szelektáló mechanizmusok is kialakulnak, a talajlakó sejtek és szervezetek egy része fel sem veszi, vagy ha felvette, akkor "veszélyes hulladékként" "izolált lerakóba" helyezi a káros anyagokat, valahol, a szervezetén belül. Ez a táplálékláncra jelent megnövekedett kockázatot.

Meg kell különböztetnünk az anyagjellemzőt, melyet hozzáférhetőségnek, vagy felvehetőségnek neveznek és általában a K_ow oktanol—víz megoszlási hányados alapján becsülnek meg és a valódi felvételt, helyesebbn felvett hányadot, mely a helyi jellegezetességek, valamint a kitett organizmus és a vegyi anyag kölcsönhatásából adódó helyszín-specifikus folyamat, melynek eredménye a felvett, bioakkumulált vagy biomagnifikáción átesett szennyezőanyag koncentráció a szervezetben.

azonos időben és azonos helyen előforduló populációk együttese, melyek mind egymással, mind a környezet abiotikus részével képesek fizikai, kémiai, biológiai kölcsönhatásba lépni. A földrajzi kiterjedés, illetve az ökoszisztéma határok szerint megkülönböztethetünk lokális, regionális vagy globális ökoszisztémát, környezeti elem szerint vízi és szárazföldi ökoszisztémát, a vízi ökoszisztémán belül is érdemes megkülönböztetni a tengeri és az édesvízi ökoszisztémát. Az ökoszisztémán belül jellegzetes és bonyolult együttműködések, egymásra épülések, táplálékláncok léteznek, időben pedig szabályszerűségek és trendek. Az ökoszisztéma egészét ritkán vizsgáljuk, egyes ökoszisztéma-tagok viselkedéséből prognosztizálunk az egész ökoszisztémara.

az ember a bioszféra része, annak „szolgáltatásaitól” elválasztva életképtelen. A bioszféra szolgáltatásai korlátozottan állnak rendelkezésre (a természeti erőforrások végesek). A bioszféra szolgáltatásait az eltérő élőhelyeken felismerhető élőlényközösségek együttesen, egymással kölcsönhatásban nyújtják. Egy adott élőlényközösség sérülésének vagy megsemmisülésének hatása a globális ökoszisztéma folyamatain keresztül (biogeokémiai ciklusok, vízkörforgalom, stb.) az emberi társadalom egészére fejti ki hatását, így a lokális károsodás és annak hatásai, egy bonyolult ökológiai hatásláncon keresztül, térben és időben diffúz módon jelentkeznek, gyakran az eredeti károsodás helyszínétől távol.

A legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások:

Az ember alapellátása:

• Táplálékkal, vízzel, természetes gyógyszerekkel, gyógynövényekkel, energiával.
• A légkör biztosítása, a légzésre alkalmas összetétel. A víz, az ivóvíz és a talaj kialakítása, egyensúlyban tartása.
• A növénytakaró és az agroökoszisztéma biztosítása.
• Energiaforrások: víz, geotermális és szélenergia

Szabályozó funkciók:

• A Föld klímájának szabályozását a globális folyamatok biztosítják
• Az éghajlat szabályozása révén vált a Föld lakhatóvá az ember által.
• Elemek biogeokémiai ciklusa
• A víz körforgalma
• A holt szerves anyagok és szerves hulladékok elbontása, természetes ártalmatlanítása.
• Növények beporzása, magok szétszóródásának biztosítása
• Betegségek természetes kontrollja
• A tápanyagok és a táplálék eloszlásának biztosítása

Kultúrális szolgáltatások:

• Kultúrális és spirituális szolgáltatások
• Szabadidős tevékenységek
• Tudományos felfedezések

Az ökoszisztémák károsodása az emberi lét alapját veszélyezteti.

az ökoszisztémát felépítő egyedekre más szabályok érvényesek, mint az ökoszisztémára magára. Ezért az egész ökoszisztémára vonatkozó környezeti kockázat megítélésekor komplex, dinamikus, a folyamatokat és változásokat térben és időben elhelyezni képes gondolkodásra van szükség.

A környezettoxikológiában a megítélés problémája abból adódik, hogy a veszélyes anyag az egyeddel és molekuláris szinten lép kölcsönhatásba de ez a hatás áttevődik egy komplex struktúrába, a teljes ökoszisztémába. Ez a két rendszer alapvetően eltérő tulajdonságú.

Az egyed konkrét genommal rendelkezik, minden sejtjében jelen van az azonos információ, a szervezeten belül jól szervezett kommunikációs rendszer működik. A szomatikus sejtekben bekövetkező változások nem befolyásolják az utódok genomját. Az egyed homeosztázisa, immunrendszere stabil.

Az ökológiai rendszerek esetében nincs konzervált genom, az ökoszisztémára jellemző gének összessége állandóan változó. A végbemenő folyamatok irreverzibilisek. Nem alkalmazható tisztán sem a determinisztikus, sem a sztochasztikus modell, de a rendszer mindkettő elemeit tartalmazza. Nem lineáris összefüggések és kölcsönhatások jellemzik a komplex ökológiai rendszereket, az okozat nem arányos az okkal. Gyakori a szinergizmus, de antagonizmus is előfordul. A komplex rendszerek dinamikusak, nem áll be az egyensúly, folyamatosan változik az elérendő cél.

Ezek a tulajdonságok rendkívül fontosak a kockázat felmérése szempontjából, a tervezés, az adatkezelés és az eredmények interpretációja során. Feltételezhetjük, hogy az ökoszisztéma váratlan reakciókat fog produkálni egyes szennyezőanyagok hatására.