Lexikon

egy vegyi anyagra vonatkozó teljes vizsgálati jelentés célkitűzéseinek, módszereinek, eredményeinek és következtetéseinek összefoglalása, amely elegendő információt nyújt a vizsgálat relevanciájának értékeléséhez. Forrás: REACH 3. cikk (29).

a mérési végpontból statisztikai értékeléssel kapott, a toxicitást, vagy más káros hatást jellemző érték, pl. EC50, NOEC stb.

anyagok vagy energia ember általi kibocsátása (tehát egy cselekvés) közvetlenül vagy közvetve a vízi környezetbe, amelynek eredménye olyan, hogy veszélyt jelent az emberi egészségre, veszélyes az élő erőforrásokra és a vízi ökológiai rendszerekre, rontja a kellemes környezetet vagy zavarja a vizek másfajta jogos használatát.

a vízszennyezés pontszerű és nem-pontszerű forrásai a vizekbe kerülő szennyező- és tápanyagok olyan forrásait jelentik, amelyek vagy hely szerint meghatározott bevezetések (pontszerű szennyezőforrások), vagy a vízgyűjtőkön diszperz jelleggel általános kiterjedésben fordulnak elő (nem-pontszerű, vagy másképp diffúz szennyezőforrások). A pontszerű források pontosan azonosítható kibocsátást jelentenek egyetlen forrásból vízbe, levegőbe vagy ritkábban talajba. A difúzz források viszont nehezen vagy nem azonosítható nagyszámú forrást jelentenek, például:
1. mezőgazdasági eredetű szennyezőforrásokat, peszticideket, vagy talajokról lefolyó vizekkel szállított P- és N-tápanyagokat, melyek a felszíni vizekben eutrofizációt okozhatnak;
2. bányászati eredetű szennyezettséget, toxikus fémek vagy savasság nagy területen szétszórt meddőanyag, meddőkőzet forrásokból,
3. levegőből leülepedett vagy esővel érkező diffúz szennyezettséget, mely lehet toxikus fém, savas eső vagy por, stb.

a felszíni vízben a vízszennyező anyaggal történő terhelés (vízterhelés) hatására kialakult vízszennyező anyag koncentráció vagy szint.

a vizek természetes minőségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag vagy hőenergia, amely az emberi tevékenység eredményeként közvetlen, illetőleg közvetett bevezetéssel kerül a befogadóba, és amely káros, illetve káros lehet az emberi egészségre, az élővilágra vagy a környezet más elemeire, illetőleg károsítja, illetve károsíthatja az anyagi javakat.

vízszennyező anyag, hőenergia közvetlenül vagy közvetetten felszíni vízbe juttatása.

az a tevékenység, létesítmény, építmény, illetőleg berendezés, amelyből vagy amelyről vízszennyező anyag kerül pontszerű források esetében szennyvízelvezető (illetve csapadékvíz elvezető) vízilétesítményen keresztül, nem pontszerű (diffúz) szennyezőforrások esetében más környezeti elemek közvetítésével a felszíni vizekbe.

a víztartó egy felszín alatti kőzetréteg vagy kőzetrétegek vagy más földtani képződményekből álló réteg vagy rétegek, amelyek porozitása és vízáteresztő képessége lehetővé teszi a felszín alatti víz jelentős áramlását vagy jelentős mennyiségű felszín alatti víz kitermelését.

Forrás: Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32000L0060:hu:HTML

olyan általánosan jellemző állapot, amelyet a felszíni víztest esetében az ökológiai és kémiai állapot közül, felszín alatti víz esetében pedig a mennyiségi, valamint a fizikai és kémiai (együtt: minőségi) állapot közül a kevésbé jó jellemez.

olyan jellemző állapot, amelyben a felszíni víztest ökológiai és kémiai állapota, a felszín alatti víztest minőségi és mennyiségi állapota is legalább jó minősítésű.

a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendeletben meghatározott védőterület, védősáv, valamint a nagyvízi meder.

Illékony szerves vegyületek gyűjtőneve, az angol elnevezésből (Volatile Organic Compounds) származik a rövidítés. Ide tartoznak az oldószerek, a szénhidrogének közül a kisebb forráspontúak, pl. a BTEX.

az a hangforrás, melynek egyik lineáris mérete (l) jelentős (pl.: csővezetékek, légcsatorna). Pontforrások egymás után rakásából is létrejöhet, például egy kocsisor esetén.

Forrás:

Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

a vörösiszapot újrahasználata vagy hasznosítása kiváltaná a tárolást, így a tárolással összefüggő kockázatai is nullára csökkennének.

A vörösiszap eddigi tudásunk szerint széles körben hasznosítható, ezekről adunk áttekintést az alábbiakban:

1. Építőipari hasznosítás, építőanyagkénti alkalmazás

• Cementgyártás
• Aggregátok előállítása
• Tégla, blokktéglák, építőelemek előállítása
• Geopolimerek: aluminiumszilikát alapú geopolimerek a cement kiváltására: Si-O-Al-O-Si-O- váz

2. Vegyipari felhasználás

• Katalizátorok (TiO₂ és Fe₂O₃ tartalom, valamint a nagy fajlagos felület miatt)
• Szorbensek
• Kerámia
• Bevonat
• Műanyagok
• Pigmentek gyártásában

3. Környezettechnológiákban

• Szennyvíz és más elfolyó vizek kezelése
• Savas bányavizek kezelése
• Szennyezett talaj kezelése: fémekkel szennyezett talaj fémtartalmának stabilizálására
• Savas füstgázok és véggázok kezelésére:
           SO₂ elnyeletés lúgos vörösiszapban, semlegísítés céljából
           CO₂ elnyeletés lúgos vörösiszapban: karbonizáció semlegítés és szilárdság javítás céljából

4. Agrárfelhasználás

• Általános talajadalékként
• Talajok pH-normalizálására
• Foszforháztartás javítására, foszforvisszatartás
• Szennyezett talajokra

5. Fémipar, fémfeldolgozás

• Fémvisszanyerés, kinyerés vörösiszapból
• Acélgyártáshoz
• Mikrokomponensek kinyerése

Lásd még vörösiszap összetétele és vörösiszap kockázatai

a vörösiszap hulladékként tárolva egy veszélyes anyag kockázatos lerakata. Az alábbi kockázatokkal kell számolni:

• Statikai kockázat: tározók hibái, gátak átszakadása, elsősorban nedves tárolás esetén jelent nagy kockázatot.
• Kémiai kockázat: a vörösiszap lúgossága veszélyt jelent, a 12−14 pH értékű zagy a tározóból kikerülve maró hatású, szemre, bőrre veszélyes.
• Finomszemcsés szerkezete miatt kiszáradva por formájában terjed, mindent befed, lúgos pora egészségre ártalmas, belélegezve a tűdőszövetet irritálja vagy marja, pora szilikózist okozhat.

Lásd még: vörösiszap hasznosíthatóság és vörösiszap összetétele

a vörösiszap a bauxitból történő timföldgyártás mellékterméke. Kémiai összetételükben a világ különböző vörösiszapjai nagyban hasonlítanak, bár a bányászat helyétől függően lehetnek eltérések.

Átlagos kémiai összetételük a következő:

Toxikus fémek is lehetnek a vörösiszapban kisebb-nagyobb mennyiségben: a legtöbb vörösiszapban a fémek koncentrációja nem éri el a kockázatos szintet.

A hulladékok és melléktermékek jellemzését szolgáló KÖRINFO adatbázisban megtalálja a vörösiszapok általános adatlapját és az almásfűzítői vörösiszap adatlapját.

&patt

Volatile Petroleum Hydrocarbons, magyarul összes illékony petróleum, vagyis kőolaj-eredetű szénhidrogén (benzin frakció): a 6-10 szénatomszámú frakció, amely aromásokat, alkánokat, cikloalkánokat és elágazó láncú alkánokat tartalmaz. A friss benzin kb. 40%-a monoaromás vegyületekből áll (benzol, toluol és etilbenzol, BTEX). A VPH vagy VPTH meghatározása legtöbbször gőztéranalízissel vagy purge and trap módszerrel történik. A és ETPH összege adja meg a TPH értékét.

very Persistent and very Bioccumulative Substances, magyarul a környezetben nagyon ellenálló vagyis perzisztens és nagyon bioakkumulálódó vegyi anyag. Az ilyen anyagok kockázatmendzsentje különös figyelmet igényel és a REACH törvény is megkülönböztetett eljárást követel. (Forrás: REACH)

Lásd vékonyréteg kromatográfia

illékony összes kőolaj-eredetű szénhidrogén, angolul volatile total petroleum hydrocarbons, lásd VPH

kiömlési vulkanikus kőzetek a felszínre jutott, gáztalanodott láva megszilárdulásával alakulnak ki, amelyeket vegyi/ásványi összetételük és megszilárdulásuk formája szerint is csoportosítunk. Összetétel szerint fő csoportjaik: a bazalt (szürkésfekete), az andezit (szürkés, vörösbarna), a riolit (fehéres). Bazalt főleg a Balaton és Salgótarján környékén, andezit a Dunakanyartól a Mátráig található. A Zempléni hegység többsége riolit, de andezit is előfordul. A riolit és dácit sűrűn folyós lávából dermedt meg (Nógrádi várhegy, Sárszentmiklósi Sár-hegy). Lásd még vulkanikus kőzetek, magmás kőzetek, kiömlési vulkanikus kőzetek.

az üledékes kőzetek új osztályozási rendszere szerint, a vulkáni törmelékes kőzetek, a kőzetet alkotó szemcsék eredete szempontjából a vulkáni eredetű törmelék kategóriába sorolhatók. A vulkáni törmelékes kőzetek vagy vulkanoklasztitok robbanásos vulkánkitöréskor a levegőbe jutó lávadarabok leülepedésével és megszilárdulásával keletkeznek.

A vulkanoklasztitokat képződésük, eredetük szerint három fő csoportra oszthatjuk:

- piroklasztit

- autoklasztit

- epiklasztit

a vulkáni tufa a legfinomabb szemcseméretű frakcióból álló piroklasztit (vulkáni törmelékes kőzet) mely a levegőből leülepedett vulkáni pernye és hamu keveredése a magma által áttört felületi réteggel. A vulkáni tufák könnyen mállanak, rajtuk gyors talajképződés lehetséges. A tufa két milliméternél kisebb szemcseméretű piroklasztit. Ha tartalmaz legalább 10%-nyi lapillit (2–64 milliméteres darabokat), akkor a neve lapillitufa. Ha szemcsemérete nem nagyobb 0,0625 milliméternél, akkor finom vulkáni hamuból keletkezett finomszemcsés tufa, egyébként durvaszemcsés tufa.

lásd még magmás kőzetek

lásd vulkáni törmelékes kőzetek

a standard vízi mikrokozmosz laboratóriumban összeállított, több fajt alkalmazó ökotoxikológiai teszteljárás.

Időtartama 64 nap, melynek beosztása szigorúan megadott: 1 hét előkészítés és akklimatizálás után történik a beoltás algákkal, újabb négy nap elteltével helyezik bele a makrogerincteleneket, majd 7 nap elteltével a vizsgálandó vegyi anyagot. Hetente újraoltja az algák meghatározott mennyiségével.

A tesztelendő anyagot ezután hetente vagy kéthetente ismételten adagolják, a mintavételeket követően.

A mikrokozmoszból hetente kétszer vesznek mintát, melyből meghatározzák az oldott tápanyagok mennyiségét és a vízkeménységet, valamint a mesterséges ökoszisztéma egyedszámait és fajeloszlását.

Pontosan előírják a mikrokozmoszba helyezendő fajok típusát és számát. Az algák meghatározott 10 fajából 10³ darabot tesznek a szabványos méretű tesztedénybe induláskor, a többi állatfajt a 4. napon helyezik a rendszerbe. Ezek a Daphnia magna, a Hyalella azteca, valamint Cypridopsis (kagylósrák), Hypotrichs (állati egysejtű=protozoa) és Philodina (kerekesféreg) fajok. Egyedszámaik a fenti sorrendben: 16, 12, 6/mikrokozmosz, 0,1 és 0,03/ml.

A teszthez 4 literes üvegedényeket használnak, legalább 12 cm-es szájjal. Ezekbe az üvegedényekbe 500−500 ml tesztközeget helyeznek. A vizsgált koncentrációk száma 4, az ismétléseké 6.

Inkubátorban vagy szabályozott hőmérsékletű szobában dolgoznak, 20−25 ^oC között. Meleg fehér fénnyel világítják meg. A fényintenzitás: 80 mE m^-2. 12 órás megvilágítást 12 órás sötétség követ. A vizes fázis mellé mesterséges üledéket tesznekk, melyet kvarchomokból (200 g), őrölt kitinből (0,5 g) és cellulózporból (0,5 g) állítanak össze. Ebből 201 g-ot adnak minden tesztedénybe. A pH-t 7,0 értékre állítják.

Végpontként algaszámot, gerinctelen fajeloszlást, pH-t, oldott oxigénkoncentrációt és tápanyagszintet mérnek. Az eredményeket többváltozós statisztikai módszerekkel értékelik.