Lexikon

A vályog kifejezést a köznyelv sokféle jelentésben használja, például talajtípusként, szemcseméret-frakcióként és építőanyagként. A talajtanban kétféle definiált jelentéssel bír:

1. talajtípus: a vályog, a homok, iszap és agyag egyenlő arányú természetes keveréke. A vályog, olyan mint egy természetes habarcs, amelyben az agyag a kötőanyag, a homok és az iszap az adalékanyag szerepét tölti be. Az agyag aránya a vályogtalajban az agyagásvány tartalomnak köszönhetően nagy fajlagos felületet és szorpciós kapacitást biztosít, ezért az agyagtartalom a homok és iszaptartalomhoz képest erőteljesebben befolyásolja a talaj tulajdonságait. Jó víztartó- és tápanyagmegkötő képességének köszönhetően a vályog ideális mezőgazdasági talaj. A vályogot kerámia előállítására, valamint szalmával vagy törekkel keverve építőanyagként használják döngölve, vagy vályogtéglának vetve.

2. szemcsefrakció szerinti, más néven talaj-textúra szempontjából, a vályog közepesen finom talaj textúrát jelent. A textúra szerinti osztályozást a talaj háromszögdiagramja segítségével végezzük, a homok, iszap és agyag szemcsefrakciók százalékos aránya alapján. Aszerint, hogy a háromszögdiagram komponensei közül a homok, iszap és agyag százalékos összetétele hogyan változik, megkülönböztetünk homokos vályogot, agyagos vályogot, vályogos agyagot, stb.