Lexikon
reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legkisebb mennyisége, amelynél a keverék már felrobbanhat.
Forrás: MSZ 21460/3–78
egy vegyi anyag káros hatást nem mutató küszöbkoncentrációja.
1. vegyi anyagoknak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást egy krónikus hosszú idejű környezettoxikológiai vizsgálatban. A koncentráció-hatás görbe alapján, grafikusan, vagy statisztikai módszerekkel meghatározott küszöbkoncentráció értéket adunk meg. A küszöbérték lehet a legnagyobb, hatást még nem mutató, vagy a legkisebb, hatást már mutató koncentráció. A leggyakrabban használt küszöbértékek a következők: NOEC No Observed Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amelynek nincs megfigyelhető hatása. NOAEC No Observed Adverse Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást. LOEC Lowest Observed Effects Concentration az a legkisebb koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető. MATC Maximum Allowable Toxicant Concentration, a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja. A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: NOEC = LOEC/2, a MATC értéket a LOEC és NOEC érték átlaga adja.
2. egy vegyi anyagnak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást a környezetre, vagyis az emberre és az ökoszisztémára. Ez a vegyi anyag koncentráció csak extrapolációval határozható meg. Az emberre károsan még nem ható koncentrációt toxikológiai vizsgálatok, az ökoszisztémára károsan nem ható koncentrációt pedig ökotoxikológiai tesztek eredménye alapján határozzuk meg, extrapolációval. Az ökoszisztémára előrejelezhetően károsan nem ható koncentráció a PNEC Predicted No Effect Concentration, melyet leggyakrabban faktoriális módszerrel képeznek akut és/vagy krónikus ökotoxikológiai teszteredményekből. Az alkalmazott faktorok nagysága a tesztek információtartalmával és környezeti realizmusával arányos. A PNEC érték becsléséhez alkalmazott bizonytalansági faktorok 1-1000-ig változnak: minél jobban közelíti az eredmény a valóságot, annál kisebb bizonytalansági faktort kell alkalmazni. A PNEC érték a vegyi anyagok környezeti kockázatának mennyiségi jellemzéséhez használt küszöbérték: ennél nagyobb környezeti koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent az ökoszisztéma szempontjából. A PNEC érték környezeti minőségi kritériumok, határértékek képzésére is alkalmas, értéke az un. hatáson alapuló környezeti minőségi kritériumokkal illetve határértékekkel arányos, vagy azonos. lásd még –>ártalmatlan dózis<–, LOEC, NOEC, PNEC, MATC.
Vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai teszteredményeiből kiinduló
PNEC extrapolációs meghatározáshoz alkalmazandó biztonsági faktorok
Ártalmatlan koncentrációk vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai tesztelésekor | Biztonsági faktor |
Három különböző trófikus szint élőlényeivel legalább 1-1 akut toxicitási teszt LC50: hal, alga, Daphnia | 1000 |
Legalább egy hosszú távú NOEC mérés akár hal, akár Daphnia | 100 |
Két NOEC, két különböző trófikus szint élőlényeivel hal és/vagy alga és/vagy Daphnia | 50 |
Három trófikus szint élőlényeivel meghatározott krónikus NOEC | 10 |
Szabadföldi adatok, mezokozmosz kísérletek, vagy egyedi felmérés | 1 |
biokoncentrációs faktor, rövidítve BCF, mely megadja, hogy a bioakkumulációra képes élőlény a vele érintkező környezetben lévő elem vagy vegyület koncentrációját hányszorosára növeli meg saját szervezetében. Nagyságát az egyensúlyi állapotban mérhető: Célőlény / Ckörnyezet hányados adja meg.
Nem-egyensúlyi alapon, mint a felvételi és a tisztulási sebességi állandók hányadosát dinamikus BCF adhatjuk meg. A statikus és a dinamikus BCF egyaránt használható kockázatfelmérési és akár szabályozási célokra. Ez a paraméter utal egy anyag felhalmozódási képességének mértékére.
Eredetileg, és egyes szakmai szövegekben még ma is, a biokoncentráció és a biokoncentrációs faktor kifejezéseket kizárólag a vizi ökoszisztémával kapcsolatban használják, a vízből a vizi élőlényekben felhalmozódott káros anyag kockázatának jellemzésére.
A bioakkumuláló élőlény testtömegét is figyelembe lehet, egyes esetekben kell venni, ilyenkor egységnyi testtömegre vonatkozó felvett vegyi anyag mennyiséget adjuk meg. A valóságban bonyolultabb a helyzet, hiszen a vegyi anyagok szervspecifikusan akkumulálódnak, ilyenkor nem mérvadó a teljes testtömegre való megadás. Ha a vegyi anyag pl. a májban akkumulálódik a szervezet többi része lehet vegyi-anyag mentes, ami a táplálkozás és a másodlagos mérgezés szempontjából nem mindegy.
Ma a biokoncentrációt és a biokoncentrációs faktort általánosabban hasznájuk, szinte minden környezeti elemben élő élőlényben történő káros anyag felhalmozódásra, így a talajból a növénybe, a vizi üledékből a kagylóba vagy más üledéklakókba bekerült és akkumulált vegyi anyagra is.
meghatározott anyagnak, az anyagok egy csoportjának, illetve az indikátornak adott terület földtani közegére vagy felszín alatti vizére jellemző, vizsgálatokkal megállapított tényleges háttér-koncentrációja.
a környzettoxikológiában vagy a toxikus anyag dózisának vagy koncentrációjának hatását vizsgáljuk.
Dózis az az aktuális anyagmennyiség, amely az organizmusba bekerül, melyet az organizmus különböző expozíciós útvonalakon felvesz. Ez történhet a környezetben vagy a toxikológiai tesztben, mindkét esetben a dózis-hatás görbe mnutataja az összefügést a dózis és hatása között.
A koncentráció a vegyi anyag aktuális koncentrációja abban a környezti elemben vagy fázisban, amit az ember belégzik, vagy amibe az élőlények, az ökoszisztémák tagjai élnek. A valós környezetben vagy a környezettoxikológiai tesztben lezajló hatást a koncentráció-hatás görbe írja le.
A dózis–válasz összefüggést vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a vegyi anyagok kis dózisa gyakran stimulál. Más esetekben küszöbérték jelentkezik, ami azt jelenti, hogy növekvő koncentráció alkalmazása ellenére egy küszöbértékig nem jelentkezik a hatás. Ez általában a káros hatást kompenzáló metabolikus aktivitás létezésével, illetve kapacitásának kimerülésével magyarázható. A dózis növekedtével a hatás egy darabig arányosan nő, majd csökkenő sebességgel tart egy felső maximális határig, pl. az összes tesztorganizmus elpusztulásáig.
Az ökotoxikológus dózis helyett környezeti koncentrációval dolgozik, koncentrációértékeket használ, hiszen az ökoszisztémában, az ökoszisztéma tagjai esetében nem tudjuk ellenőrizni, hogy a környezetben lévő anyagból mennyi jut be a szervezetbe. A humántoxikológusok által ismert dózisoknak kitett (beinjektált, megetetett) állatokkal szemben, a környezettel szoros kapcsolatban lévő organizmus a vegyi anyagnak több expozíciós útvonalon keresztül is kitett. Például egy talajlakó ugróvillás teljes testfelületével érintkezik a talajjal, belégzi a talajgőzöket, és ha éhezik, emésztés útján is juthat talaj a szervezetébe. A földigiliszta teljes külső és belső (bélrendszer) felületével érintkezik a talajjal. A növényi gyökerek és a mikroorganizmusok lokálisan kibocsátott anyagaikkal kölcsönhatásba lépnek a szennyezett talajjal, mobilizálják a környezetükben lévő anyagokat. A környezettoxikológiai tesztekben felvett koncentráció-hatás görbék tehát nem veszi figyelembe a környezetből a szervezet által valóban felvett anyagmennyiséget.
A környezeti koncentráció és a felvett dózis tehát nincs egymással szoros összefüggésben. Az organizmus fajlagos felülete, alakja, határolófelületének minősége, légzése, stb. nagyban befolyásolja a környezeti koncentráció – felvett dózis arányt. A környezetből felvett mennyiség fajfüggő.
reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legnagyobb mennyisége, amelynél a keverék már nem tud felrobbanni. Mértékegység: porok esetén mg/m3, gázok esetén térfogat%.
Forrás: MSZ 21460/3–78
reprezentatív érték, ami az egyes anyagoknak, az anyagok egy csoportjának vagy indikátornak − a földtani közeg figyelembevételével − az adott felszín alatti víztestben vagy víztestcsoportban jellemző koncentrációja, illetve az indikátor értéke, mely az ember által nem, vagy csak csekély mértékben megváltoztatott, zavaró hatásoktól mentes körülmények fennállása esetén fordul elő.
1. elegyek, keverékek alkotóinak arányát kifejező mérőszám. Valamely komponens részaránya - gázban, folyadékban vagy szilárd anyagban - megadható százalékosan, vagy tömeg- ill. térfogati koncentrációban. Százalékosan azt adjuk meg, hogy az elegynek hány századrésze a kérdéses komponens; gázoknál általában térfogatszázalék tf%, folyadékoknál, szilárd anyagoknál tömegszázalék %, mólszázalék mól% vagy atomszázalék használatos. Térfogati koncentráció az oldott anyag tömegét adja meg az oldat térfogatában g/dm3, mg/dm3, μg/dm3 1 dm3=1 liter, de leggyakrabban a komponens tömegét adjuk meg az elegy vagy a keverék tömegében g/kg, mg/kg, μg/kg, ng/kg. Elterjedten alkalmazzák a ppm = part per million és a ppb = part per billion egységeket is, amelyek az adott komponens egymilliomod 10-6 g/g = mg/kg, vagy egymilliárdnyi 10-9 g/g = μg/kg részarányát jelentik az elegyben vagy a keverékben.
2. a környezeti koncentráció alapvetően meghatározza a vegyi anyagok környezeti kockázatát. vegyi anyagok koncentrációja a környezetben nem állandó. A környezetbe kikerülés idő és hely szerinti koordinátáiból kiindulva, a terjedés, a környezeti elemek fázisai közötti megoszlás és a bomlás fizikai, kémiai, biológiai hatásra nagymértékben befolyásolják a környezeti koncentrációt. A vegyi anyag tulajdonságainak, környezetben való viselkedésének, sorsának és a környezet jellegzetességeinek ismeretében a környezeti koncentráció térben és időben előrejelezhető:PEC előrejelzett környezeti koncentráció. Ugyanezen terjedési modell alapján előrejelezhető az elérési idő is. A környezeti koncentráció előrejelzése kiindulhat a vegyi anyag gyártott és/vagy felhasznált mennyiségéből, vagy a környezetben mért koncentrációból.
3. a környezetet szennyező vegyi anyagokra vonatkozó környezeti minőségi kritériumok háttérérték, szennyezettségi határértékek, beavatkozási érték, célértékek is koncentrációként kerülnek rögzítésre törvényekben, rendeletekben, irányelvekben, szabványokban.
a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő koncentrációjának kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag koncentrációjának függvényében ábrázolva. A koncentráció-hatás összefüggés jellegzetes szigmoid alakú görbe, melynek a mérési pontokra történő illesztése, illetve statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatás mértékét jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó eredményt, vagyis a tesztmódszer végpontját, pl. EC50 vagy NOEC.
szerves szennyezőanyagok természetes koncentrációcsökkenése a talajban fizikai, kémiai és biológiai folyamatok eredményeképpen jön létre.
1. koncentráció-csökkentő fizikai folyamatok a talajban: terjedés, hígulás;
2. koncentrációcsökkentő fizikai-kémiai folyamatok a talajban: párolgás-lecsapódás, oldódás-kicsapódás, szorpció-deszorpció, megoszlás, stb.;
3. koncentrációcsökkentő kémiai folyamatok a talajban: hidrolízis során a szerves anyag reakcióba lép a vízzel és alkohol képződik, szubsztitúció során nukleofil ágenssel (anionnal) lép reakcióba a szerves anyag, elimináció során a szerves vegyület funkciós csoportjai leszakadnak, majd kettős kötés alakul ki, oxidáció/redukció során elektron transzport valósul meg a reakcióban résztvevő komponensek között;
4. koncentrációcsökkentő biológiai folyamatok a talajban: bioszorpció, biotenzidek hatására történő emulgeálás, részleges vagy teljes oxidáció, redukció, mineralizáció, stb.