Lexikon

vegyi anyagok környezeti és humán egészségkockázatának egységes, együttesen történő felmérése, un. környezeti kockázatfelmérés formájában. A holisztikus szemlélet az összes érintett receptor és az összes jelenlévő szennyezőanyag együttes hatását, illetve a környezettől függő együttes kockázatát méri és interpretálja és ennek alapján hozza meg döntéseit. (Lásd még integrált kockázati modell, integrált környezetmenedzsment)

a kockázat felmérése a kockázat mértékének számszerűsítését jelenti, általában a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzataként számítható ki.

A vegyi anyagok gyártásából, használatából, környezetbe kerüléséből és hulladékba jutásából adódó környezeti kockázatok számszerű jellemzésénél meg kell különböztetnünk a jogi és szabályozási célokra készült általános kockázatfelmérést vagy más szóval veszélyfelmérést, amit nem konkrét földrajzi területre és területhasználatra, hanem Magyarországra, Európára vagy a világra vonatkoztatunk, a feladattól függően. A határértékek is ezeket az általános kockázati értékeket reprezentálják. Ilyenkor a vegyi anyagok jellemzőiből adódó veszélyét egy feltételezett átlagkörnyezetre vonatkoztatjuk, pl. Európára. A számításoknál az átlagos európai hőmérsékletet, vízáramokat, lebegőanyag-tartalmat, talajtípusokat, meteorológiai jellemzőket vesszük figyelembe. Ezek a megegyezés szerinti európai „átlagértékek” az EU-TGD útmutatóban találhatóak meg és mindenki, aki egy vegyi anyag európai kockázatát szeretné megadni, ezeket az értékeket használja a kockázatfelméréshez, tehát a vegyi anyagok veszélyességét (toxikus, mutagén, gyúlékony, stb. hatásait) mintegy bekalibrálja Európára, az európai terjedési, területhasználati és ökológiai viszonyokra.

A vegyi anyagok reális környezetbe kerülésekor kialakult szennyezett területek és környezeti elemek kockázatát az anyag konkrét környezetbe kerülése alapján előrejelezhető káros hatás alapján jellemezhetjük. Egy vegyi anyag kockázatának felméréséhez szükség van a szennyezőanyag forrásának ismeretére, a kibocsátott anyagmennyiség ismeretére, magának a szennyezőanyagnak az azonosítására (fizikai-kémiai tulajdonságok, szerkezet, környezetben való viselkedés, káros hatások), a környezetben való terjedés jellemzőire, melyet az anyag és a környezet tulajdonságai és kölcsönhatásai együttesen szabnak meg, a szennyezőanyag által elért környezeti elemek azonosítására és a területhasználatból adódó receptorok ismeretére. Mindezt az integrált kockázati modell segítségével modellezhetjük.
A vegyi anyagok általános és helyszínspecifikus kockázatát abszolút vagy relatív mérőszámmal jellemezhetjük. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az előrejelezhető környezeti koncentráció (PEC = Predicted Environmental Concentration) és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték (PNEC = Predicted No Effect Concentration) hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A környezetbe kerülő vegyi anyagok vagy vegyi anyagokkal szennyezett területek relatív kockázatát rangsorolására kidolgozott kockázat­felmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban fejezzük ki. Ezek a relatív értékek a vegyi anyagok vagy szennyezett területeket bizonyos szempontok szerint önkényesen megválasztott, konkrét mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. Bizonyos szempontból egy csoportba sorolható vegyi anyagok vagy területek rangsorolására, prioritási listák készítésére alkalmas. A relatív kockázat mérőszáma döntésekhez közvetlenül nem használható fel.
A környezeti kockázat számszerűsítésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk.

&search

a kockázatfelmérési Bizottság a ECHA egyik bizottsága, amely az ECHA értékelésekre, engedélyezési kérelmekre, korlátozási javaslatokra, az osztályozási és címkézési jegyzék szerinti osztályba sorolásra és címkézésre vonatkozó javaslatokra, valamint egyéb olyan, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleményének előkészítéséért felelős, amelyek e rendelet alkalmazásából adódnak. A bizottság tagjait hároméves időtartamra, mely meghosszabbítható, az igazgatóság nevezi ki, úgy, hogy minden jelöltet állító tagállam jelöltjei közül legalább egy, de legfeljebb két tagot nevez ki. A bizottságok tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe.
(Forrás: REACH)