Lexikon

a környezetbe kikerülő vegyi anyagok terjedésének vizsgálatából megállapított időintervallum, mely alatt a kockázatos anyag elérheti a vizsgálat tárgyát képező veszélyeztetett receptort, mely lehet objektum, pl. ivóvízkút, vagy organizmus, pl. lakos. környezeti elemtől és fázistól függően, a vegyi anyag terjedését elsődlegesen meghatározó paraméterek a légköri viszonyok és a hidrogeológiai jellemzők: a felszíni és/vagy felszín alatti vizek szintje és áramlási viszonyai, a talaj és az alapkőzet áteresztőképessége. A vegyi anyag oldaláról meghatározó paraméterek az illékonyság, a vízoldhatóság, a szilárd fázison való szorbeálódó képesség és a stabilitás. A terjedés lehet vertikális és horizontális, történhet áramlással, vezetéssel, diffúzióval vagy fázisok közötti megoszlással. A szennyezőanyag mozgása a környezetben terjedési modellek segítségével jellemezhető, az elérési idő ezek alapján, számítással határozható meg. Pl. ivóvízbázis kútjait veszélyeztető vegyi anyag elérési idője a talajba kerülés helyétől a víznyerő kutakig vezető út hidrogeológiai, kémiai és biológiai jellemzőitől és a vegyi anyag tulajdonságaitól egyaránt függ. A vegyi anyag elérési idője eltér a talajvíz áramlásából méréssel vagy számítással meghatározott elérési időtől. Általában kisebb annál, egyrészt mert a szennyezőanyag a felszín alatti vízben csak vízoldhatóságától függő mértékben oldódik fel, másrészt mert a talajvízben oldva, azzal együtt áramolva, a talaj szűrőkapacitásától ill. a vegyi anyagnak a talaj és víz közötti megoszlási hányadosától függően K_p, K_d, megkötődik, szorbeálódik a szilárd talajszemcsék felületén. Mindkét folyamat csökkenti a vízben lévő koncentrációt, emiatt a vegyi anyag terjedési sebességet, így növeli az elérési időt. Az elérési idő nő a talajban folyó biodegradáció miatt is, amely a vegyi anyag abszolút mennyiségét csökkenti. Az elérési idő a felszín alatti vízhez képest nagyobb érték is lehet, például nagy sűrűségű, víznél nehezebb, gravitációsan terjedő, folyadék halmazállapotú szennyezőanyagok esetében klórozott alifás szénhidrogének, vagy olyan szerves vegyületek, mint a klórbenzolok esetén, amelyek a szilárd fázishoz kötődve képesek megnövelni a talaj áteresztőképességét.