Lexikon
növényevők alatt általában növényekkel táplálkozó állatokat értjük. Ugyanakkor számtalan növény, gomba és mikroorganizmus is növényekkel táplákozik. A holt növényi biomasszát bontó mikroorganizmusokat szaprofágoknak nevezzük, az élő növényt fogyasztókat pedig növényi parazitáknak vagy növényi patogéneknek (növénykárosító gombák, rovarok, sáskák, csigák, stb.). Összefoglalóan mindezek az un. elsődleges fogyasztók, melyek táplálkozása a növényeken alapul.
környezettoxikológiai tesztek, melyek tesztorganizmus;ként jó csírázóképességű növényi magvakat alkalmaznak. A növényi tesztek felhasználhatóak vegyi anyagok, vizek, szennyezett környezeti elemek, hulladékok, veszélyes hulladékok akut toxicitásának vizsgálatára. A koncentráció-hatás vagy dózis-hatás görbe felvétele úgy történik, hogy a vizsgálandó víz, kivonat v. szilárd anyag hígítási sorába tesztmagvakat helyeznek, majd a csírázáshoz szükséges időtartamú inkubálás után, a csírázott magvak arányát, ill. EC50 vagy ED50 értéket határoznak meg, vagyis azt a koncentrációt vagy dózist, amely a magvak 50%-ának csírázását megakadályozta. A csírázásgátláson kívül, a csíranövény gyökerének és/vagy szárának növekedését, valamint a termelt biomassza mennyiségét is mérhetjük a teszt hosszabb idejű változatában. Magyarországon is szabványosított módszer szerint a fehér mustár (Sinapis alba) gyökér- és szárnövekedés-gátlását mérik a vizsgálandó anyag különböző hígításainak hatására. A gátlás mértékét kontrollközegben mért növekedés %-ában adják meg. Az eredményekből EC20, vagy EC50 érték határozható meg.
ökotoxikológiai teszt, mely tesztorganizmus;ként jó csírázóképességű növényi magvakat alkalmaz. A teszt felhasználható vegyi anyagok, vizek, szennyezett környezeti elemek, hulladékok, veszélyes hulladékok akut toxicitásának vizsgálatára. A koncentráció-hatás vagy dózis-hatás görbe felvétele úgy történik, hogy a vizsgálandó víz, kivonat v. szilárd anyag hígítási sorába tesztmagvakat helyeznek, majd a csírázáshoz szükséges időtartamú inkubálás után, a csírázott magvak arányát, ill. EC50 vagy ED50 értéket határoznak meg, vagyis azt a koncentrációt vagy dózist, amely a magvak 50%-ának csírázását megakadályozta. A csírázásgátláson kívül, a csíranövény gyökerének és/vagy szárának növekedését is mérhetjük a teszt hosszabb idejű változatában. Magyarországon is szabványosított módszer szerint a fehér mustár (Sinapis alba) gyökér- és szárnövekedés-gátlását mérik a vizsgálandó anyag különböző hígításainak hatására. A gátlás mértékét kontrollközegben mért növekedés %-ában adják meg. Az eredményekből EC20, vagy EC50 érték határozható meg.
általában egy fajt alkalmazó, laboratóriumi, akut toxicitási tesztként alkalmazzák. Alkalmas: pórusvízre, talajkivonatra és teljes talajra vagy annak vizes szuszpenziójára. Leggyakoribb tesztnövények a fehér mustár (Sinapis alba) és kerti zsázsa (Lepidum sativum). A növények a szennyezőanyagok széles skálájára érzékenyek.
A teszthez műszer nem szükséges, csak vonalzó vagy más hosszúságmérő eszköz. A kiértékelés vizuális és manuális, tehát munka- és emberigényes. A tesztelés minimális időtartama: 72 óra. Teljes talajra, direkt érintkezéssel európai szabványok léteznek, Magyar szabvány csak vízre vagy kivonatra.
A talajok víztartalmát egyensúlyi nedvességtartalomnak megfelelő értékre kell állítani. A tesztnövény csírázóképessége minimum 95 % kell legyen.
A gyökérhossz nem minden esetben arányos a gátló hatással. A gyökér a szennyezett talaj, a talaj heterogén eloszlású szennyezőanyagainak elkerülésére gyakran a gyökerek abnormális megnyúlásával reagál. Ezt a fajta "gyökérnövekedést" vizuálisan meg lehet különböztetni a valódi gyökérnövekedéstől, mert a kényszerűségből meghosszabbodott gyökerek vékonyabbak. A szár növekedése jobb korrelációt mutat a szennyezettséggel.
A szár és gyökérnövekedés-gátlás eredményt megadhatjuk a kontroll százalékában vagy ED20 és ED50 értékben a talajminták minták hígítási sorozatával nyert eredménysor statisztikai értékelése alapján.
A gyökér- és szárnövekedés-gátlását a kontrollközegben kicsírázott magvak gyökerének hosszúságához viszonyítva, százalékban adjuk meg, hígításonként a következő összefüggéssel:
X = (K - M / K )*100, ahol
X: gyökérnövekedés, % ill. szárnövekedés %; K: kontroll magvak gyökérhossza, ill. szárhossza, mm; M: a kezelt magvak gyökérhossza ill. szárhossza, mm.
A talajhígítási sort Petri-csészékben készítjük. A szennyezett talajokból: 5 g, 2,5 g, 1,25 g, 0,62 g, 0,31 g-ot mérünk be, ezután 5 g-ra egészítjük ki a kontroll talajjal, majd minden mintához annyi vizet adunk, hogy az megfeleljen az egyensúlyi telített nedvességtartalomnak. A Petri-csészékbe 20-20 magot teszünk egyenletes elrendezésben. Az így előkészített mintákat 20oC-on sötét szobában tartjuk, és 2-5 nap elteltével (növényfüggő) mérjük a kifejlődött növények szár- és gyökérhosszát valamint nyers tömegét (biomassza).
a biogazdálkodás alternatív eszközöket követel a növényvédelemben is. Szintetikus peszticidek helyett agrotechnikák és természetes szerek, ellenszerek vagy ellenségek használatával próbálkoznak a biogazdák.
A leggyakoribb növénykártevők a rovarok, a nematódák, a gombák és a baktériumok.
A rovarok elleni védelem lényege, hogy a növényt igyekeznek erőssé, ellenállóvá tenni, megfelelő tápanyag és nedvességellátás segítségével. A növény nem pusztul bele a rovarok támadásába, de ha ennek veszélye mégis felmerül, akkor a növényt mechanikai védelemmel (zacskó, háló, stb.) lehet ellátni, vagy össezfogdosni körülötte a rovarokat, pl. légypapírral.
Hatékony módszer lehet a vegyes növénykultúra alkalmazása, a kényesek közé rovarokkal szemben ellenálló, esetleg rovarokat elrisztó fajok ültetése. A rovarokat elriasztó növényeken kívül a rovarkártevő természetes ragadozóit is alkalmazhatjuk: olyan rovarokat, növénykártevőket fogyasztó bogarakat érdemes telepíteni, melyek nem röpülnek el. Az imádkozó sáska jól bevált, szívesen megmarad egy helyen. Ragadozó atkák használhatóak más, növénykártevő atkák ellen.
Egyes növényvédőszerek alkalmazása megengedett az organikus gazdálkodásban ilyen a "spinosad" és a "neem" nevű szerek. Alkalmazható a nikotin-szulfát (nagyon mérgező, de gyorsan bomlik), és a bordói lé (rézgális tartalmú), melynek réztartalma hat a gombák ellen. A természetes anyagok közül használható a szappan, a fokhagyma, a citromolaj, a kapszaicin, a bórsav. A kaprilsavat, ezt a természetes zsírsavat is hatékonynak találták.
Egyes baktériumok képesek a rovarok elpusztítására, ilyen a Bacillus popillae, Beauvaria bassiana valamint a Bacillus thüringiensis. A gombák ellen a Bacillus subtilis, a Bacillus pumilus, valamint a Trichoderma harzianum használható.
Nagyon fontos a beteg növények eltávolítása, a vetésforgó és a peszticidrotáció, mellyel megelőzhetjük a kártevők rezisztenciájának kialakulását.
A növénynemesítés tudománya és gyakorlata a legegyszerűbb ősi technikáktól a mai modern géntechnikákig a tudomány pillanatnyi állása szerinti minden lehetséges eljárást felhasznál az egyre nagyobb mennyiségű és egyre jobb minőségű növényi termékek előállítására. Az emberiség számbeli növekedése különösen nagy nyomást gyakorol erre a területre.
Növénynemesítés kezdetén egy meghatározott, az átlagnál jobb tulajdonságú egyed kiemelése és utódainak elszaporítása volt az egyetlen járható út a növénynemesítésben. Később a a különleges képességű és tulajdonságú egyedek létrejöttét nem bízták a véletlenre, hanem mutációkat indukáltak mutagén anyagokkal vagy ágensekkel való kezeléssel, hogy nagyobb választékból lehessen szelektálni.
A géntechnikák megjelenésével a növénynemesítés hatékonyságának növelésére a DNS-manipulációs lehetőségeket is igénybe veszik a tudósok, fejlesztők, termelők.
A manipulált gének környezetbe kijuttatását megfelelő körültekintéssel, kockázatfelmérés, illetve kockázat-haszon felmérés után lehet csak engedlélyezni és megvalósítani. A kockázatot az információ- és tudáshiány is növeleheti.
A génmanipulált növényektől való félelem alapját az illegális és átgondolatlan használatból, illetve az új technikák nem etikus alkalmazásából adódó negatív példák adják. A megoldás nem a tiltás vagy az új technikák válogatás nélküli elutasítása lenne, hanem az, hogy az emberiség ezen a területen is próbáljon meg etikusan viselkedni.
a növénytermesztésben használt olyan kemikáliák (egyszerű vagy összetett vegyi anyagok), melyek a növénykártevők elpusztításra terveztek, gyártanak és állítanak elő. A földön a legnagyobb környezetbe kikerülő vegyi anyag mennyiséget jelentik, ezért környezeti kockázatuk globálisan problémát okoz. A növényvédőszereket lehet kémiailag csoportosítani a vegyületek típusa szerint vagy funkcionálisan, az ölendő növényi ellenség szerint. Funkcionális növényvédőszer-csoportok: herbicidek (gyomirtó-szerek), akalicidek (atkaölő-szerek), baktericidek (baktériumölő-szerek), fungicidek (gombaölőszerek), inszekticidek (rovarölő-szerek), rodenticidek (rágcsálók elleni szerek). Hasonló ölő-szereket nem csak a mezőgazdaság használ, hanem az élelmiszeripar, a vegyipar és más iparágak, és használatosak raktározás során és a háztartásokban is. Vegyület típusa szerinti legfontosabb csoportok a drinek (aldrin, klórdin, dieldrin, endrin, stb.), a triazinok, foszforsavészterek, fenoxi-karbonsavak, karbamátok, klórozott és brómozott, valamint poliklórozott szénhidrogének, stb. Alkalmazási formák szerint lehetnek permetező szerek (emulziók, szuszpenziók), porozó szerek, gázok, aeroszolok, és csalétkek.
A növényvédő szerek kockázata pontszerűen jelenik meg a gyártás során történő kibocsátások miatt, és diffúzan a mezőgazdasági használata során, a talajra vagy közvetlenül a növényre történő alkalmazáskor. A kockázat nem csak közvetlenül a szer toxicitásából adódik, hanem a célszervezeteké a nem célszervezetek elpusztítása miatti a biológiai egyensúlyok felborításából, a kiesett növénykártevő versenytársainak elszaporodásából, komplett táplálékláncok károsodásából.
A modern növényvédő szerek közepesen perzisztensek, és hatásuk viszonylag szűk spektrumú, azaz szelektíven, főleg a pusztítandó célszervezetre hatnak. Sokat csökkenthet a korábbi nagy kockázatokon a célszerű alkalmazás: előrejelzett kártevő-megjelenés esetén, célzottan a veszélyeztetett területre. Különösen fontos a felszíni vizek védelme, mert a vízi ökoszisztéma általában érzékeny a növényvédő szerekre. A hasznos rovarok (méhek), esszenciális ökoszisztéma- és tápláléklánctagok fokozott védelmet igényelnek. Nem szabd fogyelmen kívül hagyni a talajbiológiai hatásokat, a talajmikroflórára gyakorolt káros hatást.
A növényvédő szerek tervezése a gyógyszerek tervezéséhez hasonlóan a SAR és QSAR összefüggések figyelembe vételével történik. Engedélyeztetésük feltétele körültekintő és hosszútávú tesztelés: humán- és ökotoxicitás mérése és megadása, a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatást egyes országokban (pl. USA) több fajt alkalmazó mikrokozmoszokban is vizsgálni kell.
A szintetikus növényvédő szerek részben kiválthatóak biológiai növényvédelemmel.
az EU irányelv szabályozza a növényvédőszerek kereskedelmét és használatát, valamint maradványait az élelmiszerekben.
A 91/414/EEC irányelv lefekteti a növényvédőszer hatóanyagok európai jóváhagyásának és a tagországokban történő egységes engdélyeztetésének szabályait. Egy növényvédőszer csak akkor engedélyeztethető, ha annak aktív komponense szerepel az európai pozitív-listán. A tagországok csak akkor adhatnak engedélyt egy új termékre, ha annak hatóanyag szerepel az európai listán.
Az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványokkal a 396/2005/EC szabályozás foglalkozik. Megadja a még elfogadható határértékeket, a monitoring és az ellenőrzés módját. Az élelmiszerek növényvédőszer-tartalmára meghatározott határértékek a kockázat nagyságán alapulnak.
2009. januárjában megújították a növényvédőszerekre vontakozó irányelveket, betiltottak néhány veszélyes anyagot és szigorították a biztonsági szabályokat és előírásokat a neurotoxikus és az immunrendszert károsító anyagok esetében, valamint a méhekre veszélyes anyagoknál.
eukariota sejtek sejtszervecskéje, mely memebránnal különül el a sejtplazmától és a genetikai anyag nagy részét tartalmazza.
az ivóvízellátás céljára kitermelt, az elosztóhálózatba táplálást megelőzően kezelést igénylő vizet szállító vezeték.
a nyilvánvaló toxicitás a toxikológiai tesztekben a vizsgálandó anyag beadását követően jól látható mérgezési tüneteket leíró általános kifejezés, amelynél a következő legmagasabb rögzített dózis esetében a legtöbb állatnál súlyos fájdalom vagy súlyos szorongás tartós jelei, elhullásközeli, vagy valószínű elhullás várható.
a számítógépek egyik legfontosabb tartozéka, kijelző eszköz (kimenet, output), mely papírra nyomtat minden grafikus információt. A régebbi írógépszerű rendszereket először termikus, majd tintasugaras, később lézeroptikával író/rajzoló gépek követték. A nyomtató felbontásától és a papírtól függően, egyes rendszerek nyomtatványai ma megközelítik a fénykép-minőséget. Ma már fekete-fehér és színes lézernyomtataók egyaránt könnyen elérhetőek.