Lexikon

más néven szigetelő olaj, az olajfinomítás egyik terméke, magas hőmérsékleten is stabil és jó elektromos szigetelő tulajdonságú, paraffinokból, cikloparaffinokból, aromás vegyületekből álló világossárga folyadék. Dieletrikumként és hőátadóanyagként, továbbá a korona-kisülések megakadályozására is alkalmazzák. A hetvenes években poliklórozott bifenileket (PCB) használtak erre a célra, mert nem gyúlékony. Azóta kiderült, hogy toxikus, és számos országban betiltották. Ma inkább szilikonolajat és fluorozott szénhidrogéneket használnak. Újabban a növényi olaj alapú és szintetikus pentaeritritol zsírsavas (C7, C8) tetraészterek lassan kiszorítják a kőolaj-alapú transzformátorolajokat. Az észterek nem toxikusak, biodegradálhatók, kevésbé illékonyak, magasabb a gyulladási hőmérsékletük, mint az ásványi olajoké. A transzformátorolaj vízben nem oldódik, gyulladási hőmérséklete >140 ^oC. Normál használatkor nincs káros hatása, de bőrrel való hosszantartó vagy ismétlődő érintkezés viszketést, irritációt, ekcémát okozhat. Melegítésekor keletkező olajpermet vagy gőz belégzése irritálja a légutakat és köhögést idéz elő, szemirritácit okozhat. Lenyelésekor kisebb mértékű akut mérgező hatás léphet fel. (Forrás: biztonsági adatlap STATOIL) A transzformátorok csepegése miatt a talajt elszennyezi. Nem könnyen biodegradálható, ökotoxikológiai tesztek szerint káros hatású a talajéletre.