Lexikon

általában az az organizmus, melyen fizikai ágens, vegyi anyag vagy biológiai folyamat hatását tanulmányozzuk.
Környezettoxikológiában a laboratóriumi ökotoxikológiai és toxikológiai tesztekben és az aktív biomonitoring során alkalmazott testorganizmus kontrollált körülmények között felnevelt, azonos korú és tulajdonságú egyedekből álló tenyészetből származik. A tesztorganizmusnak jól mérhető és reprodukálható választ kell adnia a vizsgálandó anyag hatására. Válasza arányos kell legyen a hatóanyag/szennyezőanyag mennyiségével illetve koncentrációjával.
Passzív biomonitoring során a természetben élő és elődorduló egyedeket vizsgáljuk, melyek rosszabb statisztikával rendelknek, mint a kontrollált körülmények között felnevelt és vizsgált tesztorganizmusok.

A környezettoxikológiában

A tesztorganizmus kiválasztásához adunk meg néhány szempontot illetve követelményt az alábbiakban:

• Könnyen hozzáférhető faj legyen törzsgyűjteményből vagy természetből.
• Fenntartható és tenyészthető legyen laboratóriumi körülmények között.
• A tenyészet története, genetikája ismert legyen: két igen jól ismert laboratóriumi tesztorganizmus az Escherichia coli és a norvég patkány.
• Ökoszisztéma reprezentánsként több különböző típusú vegyi anyagra is érékeny legyen.

Korai figyelmeztető indikátorként nagyon érzékeny és/vagy szelektíven érzékeny legyen

• Jól mérhető végpontja legyen, reprodukálható eredményt adjon.
• Ne legyen patogén, ne hordozzon más kockázatot.
• Jól reprezentálja osztályát vagy trofikus szintjét.

Utóbbi kritérium azért túlzó, mert sem az ökoszisztémát, sem annak trofikus szintjeit általában nem ismerjük olyan jól, hogy el tudnánk dönteni, hogy melyik tesztorganizmus reprezentálja azt jól.

Nem mindig egyértelmű, hogy a mikor milyen érzékenységű ökoszisztéma tagot alkalmazzunk. Ez a vizsgálat célja ismeretében egyes esetekben eldönthető (korai figyelmeztető rendszerek), más esetekben nem (vegyi anyagok engedélyezése). Egy másik dilemma, hogy valóban a legérzékenyebb ökoszisztéma tagot kell-e védenünk? Sokan az ökoszisztéma védelmét, az ökoszisztéma szempontjából még elfogadható káros hatást úgy definiálják, illetve ahhoz a feltételhez kötik, hogy az eredeti fajeloszlás 95 %-os valószínűséggel változatlan maradjon. Ez a megfogalmazás nyilvánvalóan nem a legérzékenyebb ökoszisztéma komponenst veszi alapul. Az is problémát jelent, hogy általában nem tudjuk, hogy melyik a legérzékenyebb ökoszisztéma tag. Gondoljunk egy talajra, ahol a talaj ökoszisztémájában igen fontos mikroorganizmusok legtöbbjét (fonalas baktériumok) még izolálni vagy kimutatni sem tudjuk.