Lexikon

a nitrogén földi biogeokémiai ciklusának főbb elemei: az atmoszféra, ahol a nitrogéntartalékunk nagy része van (mintegy 4x10¹⁵ tonna), a talaj holt szervesanyag- és humusztartalma (2,5x10¹¹ tonna), a a szárazföldi növények (11,2x10¹⁰ t), a talaj;mikro;organiz;musok (5x10⁸ tonna), és az állatok (2x10⁸ t). A nitrogénformák jellemző áramai a talaj és az atmoszféra között: denitrifikáció után atmoszférába (130 x 106 t/év N₂), ammónia talajból atmoszférába (100x10⁶ t/év NH₃), biológiai nitrogénfixálás (140x10⁶ t/év N₂), műtrágyagyártás (40x10⁶ t/év N₂), atmoszférából nitrogénoxidok savas eső formájában (10x10⁶ t/év). A talajból 30x10⁶ t/év mennyiségű főleg nitát-nitrogén kerül a felszíni és felszín alatti vizekbe.
A talajban lejátszódó nitrogén-körforgásban a talajmikroorganizmusok és a növények játsszák a fő szerepet. A szervetlen nitrogénformák, elsősorban a nitrát szerves nitrogénvegyületekbe épül a bioszintézis folyamán (mikroorganizmusok, növények és állatok szervezetébe). A szervezetek pusztulásakor létrejött holt szerves anyag bontásakor (ismét szervetlen formává alakításakor: mineralizáció) keletkező ammónia vagy újra asszimilálódik (beépül élő szervezetekbe), vagy nitráttá oxidálják azok az aerob mikroorganizmusok (Nitroso- és Nitro-baktériumok), melyek az ammónia oxidációjából nyernek energiát (nitrifikáció). A nitrát további sorsa a fakultatív anaerob denitrifikáló baktériumoktól függ, ha azok felhasználják alternatív légzésükhöz, akkor nitrogéngáz (N₂) vagy nitrogénoxid (N₂O) keletkezik, mely az atmoszférába kerül. Amennyiben nincs egyensúlyban a nitrát keletkezése és a denitrifikáció, akkor a többletnitrát a talaj mélyebb rétegeibe vagy lefolyó vizekkel a felszíni vizekbe jut, és ott nitrát-szennyezettséget okoz. A légköri nitrogén közvetlen megkötésére is mód van, ezt a nitrogénfixáló talajbaktériumok, az Azotobacterek és a pillangós növényekkel szimbiózisban élő Rhizobiumok végzik a talajban.