Lexikon

pálcika alakú, sárgán pigmentált, csillókkal mozgó, lumineszkáló (fényt kibocsátó) baktérium, régebbi nevén Photobacterium phosphoreum. Tengeri környezetben él, szaporodásához 200 mM nátriumkloridot igényel, laboratóriumban könnyen szaporítható. Szabadon élve és halak specifikus világító szimbiontájaként egyaránt előfordul. Fénykibocsátása olyan aerob oxidációs biokémiai folyamat, mely során nem kémiai vegyületben kötve (ATP), hanem fény formájában képződik az energia:
FMNH₂ + O₂ + RCHO ^luciferáz hν (490 nm) + FMN + H₂O + RCOOH egyenlet szerint,
ahol FMNH₂: flavinmononukleotid redukált formája;
RCHO: luciferin, fénykibocsátó hosszúláncú alifás aldehid;
luciferáz: bakteriális enzim, vegyes funkciójú oxigenáz;
hν: emittált fényenergia;
FMN: flavinmononukleotid;
RCOOH: hosszúláncú szerves sav.
A Vibrio fisheri lumineszkálása ún. autoindukciós szabályozás alatt áll: csak a mikroorganizmusra előnyös körülmények között működik, attól eltérő, nem optimális, a mikroba számára kellemetlen, ártalmas, mérgező körülmények között viszont gátolva marad. Ezen alapul a Vibrio fisheri tesztorganizmusként való felhasználása ökotoxikológiai tesztekben. vegyi anyagok, hulladékok és szennyezett környezeti minták akut toxicitásának mérésére több, szabványosított, laboratóriumi gyors-tesztmódszer is létezik (DIN 38412, 1991; Microtox) melyek végpontként a lumineszcens fény intenzitását mérik és a fényintenzitás gátlásának mértékéből következtetnek a toxikus hatásra. A koncentráció-lumineszcencia;gátlás, ill. a dózis-lumineszcenciagátlás görbéről olvassák le a 20%-os, ill. 50%-os gátláshoz tartozó koncentráció ill. dózis értékeket: EC₂₀ és ED₂₀ ill. EC₅₀ és ED₅₀.