Lexikon
A teratogenitási tesztek az utódokban jelentkező fejlődési rendellenességeket vizsgálják, amely megmutatkozhat az embrió pusztulásában, gátolt növekedésében és fejlődésében, valamint fenotípusban is jelentkező fejlődési rendellenességekben. A toxikus vegyi anyagok nagy része okozhat fejlődési rendellenességeket, hiszen az embriók érzékenyebbek, mint a kifejlett egyed. A természet általában többszörös védelemmel látja el az embriókat, de vannak olyan fajok, amelyek embriói a szabadban fejlődnek. Ilyenek a békaembriók.
Teratogenitási teszthez olyan tesztorganizmus szükséges, melynek eredményéből extrapolálhatunk az emberi teratogenitásra.
A Xenopus laevis békafaj az emberre is extrapolálható eredményt ad, ezen kívül számos előnnyel bír, mint tesztorganizmus. Jól ismert kísérleti állatfaj, széles körben használják genetikai és fejlődésgenetikai vizsgálatokhoz. Laboratóriumi körülmények között jól tenyészthető és fenntartható, egyszerre sok utódot hoz létre, így a kísérletekhez és mérésekhez megfelelő számú egyed áll rendelkezésünkre. További előnye, hogy az emlősökkel, a madarakkal és a hüllőkkel ellentétben az embriói a szabadban fejlődnek, így megfigyelhetőek.
A FETAX egy gyorsteszt, melynek előnye, hogy emlősökre és más fajokra is extrapolálható eredményt ad viszonylag rövid időn belül. Segítségével veszélyes hulladékok valamint tiszta és keverék vegyi anyagok teratogén hatása tesztelhető. Nem csak a teratogenitás indikálására használható, hanem ökotoxicitás pontos előrejelzésére is, hiszen a gyanúsított anyagok már sokkal kisebb koncentrációban hatnak a békaembriókra, mint a felnőtt, kifejlett egyedekre, tehát igen érzékeny tesztrendszer hozható létre az alkalmazásukkal. A FETAX eljárást érzékenysége és gyorsasága miatt a teratogenitás szűrésére és kizárására lehet a legjobban használni, negatív eredmény esetén. Ha viszont teratogenitást mutat, akkor más tesztekkel és tesztorganizmusokkal is kell azt bizonyítani.
A vizsgálathoz minimum 2 éves felnőtt hímekre és 3 éves nőstényekre van szükség. A felnőtt hím 7,5−10 cm hosszú, a nőstény 10−12 cm hosszú. A felnőtt egyedeket hetente háromszor kell etetni vitaminokkal feljavított marhamájjal.
A tesztedény egy nagyméretű akvárium a tenyésztésre szánt felnőttek számára, legalább 30 cm magas, 2−30 liter térfogatú, buborékoltató levegőztetéssel. Egy 40x40 cm-es akváriumban 4-6 egyed élhet.
Az embriókat Petri-csészében tartjuk és a tesztelést is abban végezzük. 10 ml tesztelegyben 25 embriót helyezünk a vizsgálathoz. Az embriók a tesztelendő vegyi anyagnak állandóan, végig a teszt alatt ki vannak téve. A tesztelendő anyagot naponta ismételten alkalmazzuk. A teszt időtartama 96 óra. A koncentrációk száma 5, az ismétléseké legalább 2.
A tesztközeg hőmérséklete a felnőtteknél átlagosan 23 oC, az embrióknál 24 OC. 12 órás megvilágítást 12 órás sötétség követ. A pH 6,5−9 között változhat.
A végpont az akut tesztnél a pusztulás, a szubakut vizsgálatnál a teratogenitás.
valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy élőlények utódait károsítja, azok számát csökkenti, vagy fejlődési rendellenességeket, torz egyedképződést vált ki, ill. ezEK számát növeli az átlagos gyakorisághoz képest. A teratogén hatás, teratogenitás érintheti a szülők szaporítószerveit, azok működését és kapacitását (fertilitás), károsíthatja az utód genomját, valamint magát a fejlődésben lévő embriót vagy magzatot. A teratogén hatás, teratogenitások a petesejt megtermékenyítésétől fogva az egyedfejlődés során általában a fejlődés adott szakaszaihoz kötve okoznak maradandó ártalmat, pl. ember esetében a rubeolavírus, a fejlődés első 3-4 hónapjában. A környezetbe kikerülő vegyi anyagok közül sok rendelkezik teratogén hatás, teratogenitással, ebből adódóan krónikus kockázattal. A teratogén hatás, teratogenitás korrelációt mutat a mutagén és karcinogén (rákkeltő) hatásokkal.
teratogén hatással, teratogenitással bírnak a
1. fizikai ágensek a sugárzások (ionizáló, UV, radioaktív, röntgen, stb.);
2. kémiai ágensek (mutagén vegyi anyagok, növényvédő;sze;rek, gyógyszerek: nyugtatók, fogamzásgátló szerek, citosztatikumok, drogok: nikotin, alkohol);
3. biológiai ágensek, pl. az embernél teratogén hatás, teratogenitást és ártalmakat okozó rubeola vírus, az onkogén vírusok, a herpeszvírus, a hepatitis-B vírus.
Ember esetében a teratogén hatás, teratogenitás eredményeképpen hibás vagy torz fejlődés, az érzékszervek fejlődésének zavara vagy funkciójának hiánya, szívfejlődési rendellenességek, értelmi fogyatékosság, anyagcsere- és enzim-rendellenességek jöhetnek létre.
A fizikai, kémiai és biológiai ágensek teratogén hatás, teratogenitása mérhető és jellemezhető
1. epidemiológiai és statisztikai adatok értékelésével: termékenység, libido, spontán vetélés, születési rendellenességek, stb.;
2. olyan állati tesztekkel, amelyek viszonylag kis generációs idejű tesztorganizmust használnak, hogy az utódok mennyisége és minősége alapján a teratogén hatás, teratogenitás statisztikailag jól értékelhető legyen.
A teratogén hatás, teratogenitás mérésére szabványosított biológiai tesztmódszerek közül a legismertebbek:
1. a halembrió tesztek;
2. a FETAX: békaembrió gyorsteszt a Xenopus laevis délafrikai galléros békával. A teszt értékeléséhez egy adatbázis (atlasz) is tartozik, amely az összes létező abnormitást tartalmazza. Az értékelésnél mind a letalitást, mind a torz egyedek mennyiségét és az abnormitások típusát figyelembe veszik. A hatást még nem mutató, ill. a legkisebb, már hatást mutató koncentráció ill. dózis küszöbértékkel jellemzik a vizsgált anyag teratogenitását.
Lásd még mutagenitás, géntoxicitás, reprotoxicitás, karcinogenitás.