Lexikon
Magyarországon a területhasználatokat "Az országos településrendezési és építési követelményekről" szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet nevesíti és csoportosítja.
A. A beépítésre szánt terület lehet:
1. lakóterület: nagyvárosias, kisvárosias, kertvárosias, falusias;
2. vegyes: településközpont és központi vegyes terület;
3. gazdasági: kereskedelmi, szolgáltató és ipari;
4. üdülőterület: üdülőházas és hétvégi házas;
5. különleges: nagy bevásárlóközpont és nagykiterjedésű kereskedelmi célú, vásár, kiállítási és kongresszusi terület, oktatási központok területe, egészségügyi (kórház, szanatórium, gyógyszálló, gyógyüdülő stb.), nagykiterjedésű sportolási célú, kutatás-fejlesztés, megújuló energiaforrások (pl. szél-, napenergia) építményeinek területe, állat- és növénykert, temetők, nyersanyaglelőhelyek (bányák) telkeinek, építményeinek területe, honvédelmi terület, hulladékkezelők, és lerakók (települési szilárd és folyékony, egyéb veszélyes, radioaktív hulladékok stb.) és épületnek minősülő közlekedési építmények területe.
B. A beépítésre nem szánt terület lehet:
1. közlekedési és közműterület;
2. zöldterület;
3. erdőterület, ezen belül: védelmi erdő, gazdasági, egészségügyi, szociális és turisztikai erdő, oktatási-kutatási erdő;
4. mezőgazdasági terület, ill.
5. egyéb terület: a folyóvizek medre és partja, az állóvizek medre és partja, a folyóvizekben keletkezett, nyilvántartásba még nem vett szigetek, a közcélú nyílt csatornák medre és partja, a vízbeszerzési terület (védett vízbázis) és védőterületei (hidrogeológiai védőidom).
Környezetvédelmi és kockázatkezelési szempontból célszerűbb a konkrét területhasználati módokat figyelembe venni, európai ajánlások alapján pl. az alábbiakat:
1. multifunkcionális területek, melyek bármilyen célra használhatóak, beleértve a lakóterületeket (különösen érzékeny);
2. játszóterek (különösen érzékeny);
3. közösségi- és magánkertek, zártkertek, veteményesek (különösen érzékeny);
4. sportterületek (erősen érzékeny);
5. parkok és pihenő területek, növényzettel nem vagy csak gyéren fedett területek, beépítetlen területek (erősen érzékeny);
6. mezőgazdasági területek (erősen érzékeny);
7. nem mezőgazdasági ökoszisztémák (pl. erdő) területe (közepesen érzékeny);
8. burkolatlan ipari és raktárterületek (kevéssé érzékeny);
9. burkolt ipari és raktárterületek (nem érzékeny).
A fölsorolt területhasználatok szennyezéssel szembeni érzékenysége jellemzően 1-től a 9. felé haladva csökken, de a konkrét szennyezőanyagtól függően a sorrendben csekély mértékű módosulás lehetséges. A tervezésnél a jelenlegi és a jövőbeni területhasználatot is figyelembe kell venni. A területhasználat, ill. a területérzékenység integráltan jelenik meg a környezeti kockázat mennyiségi felmérése során, hiszen a területhasználatból következnek a konkrét receptor szervezetek és adódnak az expozíciós utak. szennyezőanyagok megengedhető környezeti koncentrációját mindig a legérzékenyebb területhasználathoz tartozó kockázat nagysága korlátozza.