Lexikon

a mikroinjektálás egy olyan géntechnika, mellyel idegen DNS-t emlőssejtbe juttatunk. Meglepő módon igen hatékonynak bizonyult a mikroinjektálás, vagyis az, hogy egy igen vékonyra kihúzott üveg mikropipettával egyenesen a sejtmagba injektáljuk a DNS-t. Ezt mikroszkópra szerelt mikromanipulátorral lehet kivitelezni. Aki ügyes kézzel végzi a mikroinjektálást, az óránként 500-1000 sejtbe is képes injektálni.

Az injektált sejtek felébe stabilan beépül a bevitt gén. Nagy előnye, hogy bármely gén bevihető bármilyen sejtbe. Hátránya a kivitelezés nehézkessége, a manuális munka szükségessége.

Ha a mikroinjektálás a megtermékenyített petesejtre irányul, akkor a teljes állat transzgénikussá tehető. Már az 1970-es évek elején bebizonyították, hogy korai embriókba injektált gének a nevelőanyában kifejlődött egerek 40 %-ában megtalálhatóak voltak. Az eredetileg beinjektált gének a megszületett egér legkülönfélébb szöveteiben fordultak elő, stabilan beépültek és öröklődtek.

A mikroinjektálás első tapasztalatai után a technikát úgy módosították, hogy az injektálást petesejt megtermékenyítése utánra időzítették, amikor a már egyesült ivarsejtek magjai még nem olvadtak össze. A klónozott gént rendszerint a spermiumból származó sejtmagba injektálják, mert az bonyolult átalakulások után egyesül a petesejt magjával és ezek az átalakulások segítik az idegen gén beépülését. A manipulált petesejtet ezután vagy a petevezetékbe transzplantálják, vagy a blasztula stádium elérése után a méhbe ültetik be.

Kutatási célból bármilyen gén petesejtbe injektálása megoldható, történelmi jelentőségű volt az emberi interferon és az inzulin génjének, a nyúl béta-globingénjének, a Herpes simplex vírus timidinkináz génjének vagy az egér leukémia vírus cDNSének mikroinjektálása.

Ezekből a kezdeti kísérletekből meg lehetett állapítani, hogy 5 000−50 000 bázispár nagyságig lehet DNS-t bejuttatni, hogy a bejuttatott gének integrációja nem kromoszómaspecifikus és, hogy a bevitel hatásfoka igen jó, még a kezdeti kísérletek átlaga is eléri a 10%-ot, ami 1−2%-os beépüléstől egészen 40%-os beépülésig változó hatásfok átlagát jelenti.

Manapság már rutinszerûen alkalmazzák a mikroinjektálást marha, birka, kecske és sertés esetében.

A mikroinjektálás két fő céllal szokott történni. Az egyik a háziállatok nemesítése, a másik hogy ezeket a génmanipulált állatokat expressziós rendszerként alkalmazzák, vagyis, hogy valamilyen terméket, többnyire speciális fehérjéket termeltetnek velük.

a mikroinjektálás egy olyan génmanipulációs technika, amikor a DNS oldatát egy igen vékony, un. mikrokapillárissal juttatjuk a befogadó sejtbe vagy annak sejtmagjába. Az eljárást mikroszkóp alatt ellenőrizzük.