Lexikon
az élőlények közvetlen és közvetett módon járulnak hozzá a kőzetek mállásához.
A fák gyökere a sziklák repedésibe nőve keresi a vizet. Ahogy vastagszanak a gyökerek egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a sziklákra, melyek végül repednek. Ezen a fizikai mállasztó hatásokon kívül a gyökerek által termelt savak és komplexképző vegyületek kioldanak, savanyítanak, anyagtraszportot, az elemek áramlását indítják el a kőzetben, később a talajban.
A szervetlen anyagokon élő mikroorganizmusok, később pedig ezek és a növények elpusztult anyagán élő gombák és állati egysejtűek közössége aktív biológiai munkát végez, mely nagyban hozzájárul a kőzetek mállásához és a talajképződéhez. A mikroorganizmusok exoenzimeket, komplexképző anyagokat, reaktív kémiai vegyületeket választanak ki, melyek hozzájárulnak a kőzet mállásához. Biofilmeket képeznek a kőzet felületén. A biofilmben és alatta extrém kémiai körülmények alakulhatnak ki, melyek nagymértékben meggyorsíthatják a mállási folyamatokat.
Az állatok, melyek a mikroorganizmusokat és növényi maradványokat fogyasztják nagymennyiségű savas emésztőnedvet és nyálkákat bocsáthatnak ki, egyesek, például a giliszták táplálkozásukkor emésztőrendszerükön átengedik az aprózódott kőzetet, illetve a talajt. Ez és a málló kőzetben vagy talajban készített járatok egyaránt lazítják a kőzetet/talajt, mely több víz és gyökér bejutását eredményezik, tehát meggyorsítják a málást.
a fizikai mállás a kőzet fizikai hatásokra történő aprózódása, mállása, víz jelenlétében vagy anélkül.
A fizikai kőzet-aprítás történhet fagyhatásra: a repedésekbe került víz megfagy, ekkor térfogata megnő, ez az erő repeszti a sziklát.
A hőmérsékletingadozás, a sziklák folytonos váltakozó felmelegedése és lehülése repedéseket és mállást okoz.
Kémiai és biológiai folyamatokból eredő fizikai hatásra (nyomás) mállik, reped a szikla, amikor például a repedésekbe került esővízben oldott sók is vannak. A víz elpárolgásakor keletkező sókristályok repesztik ilyenkor a követ, a sziklát.
Vasvegyületeket tartalmazó kőzet repedéseiben a vasvegyületek oxidálódnak a levegő hatására. A vasoxid (rozsda) térfogata nagyobb, mint a redukált vasvegyületeké, a megnövekedett térfogat nyomást gyakorol a kőzetre, repedést, mállást okoz.
A növények gyökere nyomást gyakorol a kőzetre, a repedésekben növekvő gyökerek fizikai hatásukkal repesztik a sziklát.
a kőzet kémiai mállása a sziklák gyengén savanyú esővízzel való találkozásakor játszódik le. A kémiai mállás meleg éghajlaton, nedves környezetben gyorsabban zajlik, mint mérsékelt vagy hideg éghajlati viszonyok között. Ezért a kőzetből történő talajképződés nem egyforma gyorsasággal folyik különböző éghajlatokon, tehát a talajképződés gyorsasága éghajlat- és környezetfüggő. Ezt a talajok relatív korával szokták jellemezni.
A kémiai mállásának három fő típusát különböztetjük meg:
1. Kioldás vagy kilúgzás: a kőzet ásványi anyagainak kioldása szénsav tartalmú esővízzel történik, az ásványi anyagok, a sók oldhatóságának függvényében.
2. Hidrolízis: ez nem csak egyszerű oldást, hanem vízzel való reakciót is jelent. Legkönnyebben az alkáli földpátok majd a mészkő hidrolizál, lassabban és több lépcsőben folyik a szilikátok hidrolízise. A szilikátok hidrolízisének és átalakulásának eredménye az agyagásvány, mely a humusz mellett a legfontosabb talajalkotó.
3. Oxidáció: a kőzet oxigén jelenlétében, oxigén kapcsolódásával történő átalakulása, legtöbbször a vasvegyületek oxidációját jelenti.
a kőzetek mállása a kőzet aprózódása a Föld felszínén az esővíz, a hőmérsékletingadozások és a biológiai aktivitás hatására. Három alaptípusát különböztetjük meg: fizikai mállás, kémiai mállás és biológiai mállás.
A kőzetek mállása maga a talajképződés, a mállás eredménye a talaj.