Lexikon

a cél és tárgy meghatározása (angolul „goal and scope definition”) az életciklus felmérés első lépése.

A cél meghatározásánál arra kell választ adni, hogy mi motiválja az életciklus felmérés elvégzését, ill. mik az elképzelések az eredmények felhasználásával kapcsolatban. A cél meghatározása nagyban befolyásolja az életciklus felmérés egészét, ill. az eljárás során alkalmazott módszertani megoldásokat.

Az életciklus felmérés célja gyakran terméktervezési folyamat során az egyes tervezési alternatívák összehasonlítása (pl. különöző alapanyok használata) és a környezeti szempontból előnyösebb tervezési irányok meghatározása. Cél lehet a vállalat termékeivel, vagy szolgáltatásaival összefüggő környezeti hatások bemutatása és kommunikációja (pl. ügyfeleknek, fogyasztóknak, közigazgatási szerveknek). Az életciklus felméréssel konkurens termékek is összehasonlíhatók, tehát ez is lehet egy megfogalmazott cél (pl. különböző csomagolóanyagok összehasonlítása). Gyakran alkalmazzák az életciklus felmérést különböző hulladékkezelési alternatívák összehasonlítására is. Egyes vállalatoknál az életciklus felmérés a környezetirányítási rendszer szerves része, azaz környezeti mutatókkal szolgál a vállalat környezeti teljesítményének nyomonkövetéséhez és optimalizálásához.

Az életciklus felmérés céljának ismeretében határozzuk meg az elemzés tárgyát, amely több olyan döntést foglal magában, amelyek meghatározzák az eljárás további lépéseit. Ekkor határozzuk meg pontosan a vizsgált életciklust, azaz, hogy az életciklus mely részeit vesszük figyelembe a felmérés során és esetleg melyeket nem (ld. termék rendszer, rendszerhatárok, megosztási szabály és kivágási szabály). Meghatározzuk azt is, hogy a végeredmények mekkora mennyiségű termékre vonatkozzanak (ld. funkció egység, referencia áram). Döntés születik arról, hogy milyen „minőségű” legyen az elemzés, azaz milyen adatforrásokat használjunk fel az adatgyűjtési folyamatban (ld. életciklus leltárelemzés) és milyen becslések és megközelítések alkalmazhatóak a felmérés egyszerűsítésére. Ekkor határozzuk meg a környezeti hatások számszerűsítésére alkalmas módszereket (ld. életciklus hatásvizsgálat) és az eredmények kiértékelésének módját (ld. életciklus értelmezés). Ekkor születik döntés a felmérés ellenőrzésének szükségességéről is külső szakértők bevonásával (ld. kritikai felülvizsgálat).

A tárgy meghatározását nagyban befolyásolja, hogy mire kivánjuk alkalmazni az eredményeket. Amennyiben a cél az eredmények külső kommunikációja, akkor a tárgy meghatározásánál arra kell törekedni, hogy a felmérés minél megbízhatóbb és átláthatóbb legyen.

az életciklus a biológiában egy élőlény adott generációjának egy bizonyos életfázisától a következő generáció azonos életfázisáig tartó szakaszát jelöli.

A közgazdaságtanban az életciklus kifejezés eredetileg egy termék előállítását, piacon való megjelenését, gyártásának befejezését és a piacról való kikerülését foglalja magában. Ez a megközelítés alkalmazható szolgáltatások, technológiák és vállalkozások életciklusára is.

A környezettudományok terén az életciklus azoknak a folyamatoknak az összességére vonatkozik, amely magában foglalja egy termék előállítását, használatát és hulladékba kerülését. Az életciklus tehát figyelembe veszi a nyersanyagok kinyerését, az alkatrészek és a termék előállitását, a köztes szállitási folyamatokat, a használati szakaszt és az „életút” végén zajló hulladékgazdálkodást. Szokás ezt a megközelítést "bölcsőtől a sírig" kifejezéssel jellemezni. Ez a szemlélet nemcsak termékekre, hanem szolgáltatásokra, vagy technológiákra is értelmezhető, ha figyelembe vesszük az adott szolgáltatás, vagy technológia megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges anyagok, termékek és energiaforrások életciklusát.

az életciklus értelmezés az életciklus felmérésben használt kifejezés.

Az életciklus értelmezés az életciklus környezeti szempontból legkritikusabb pontjainak meghatározását és a felmérés minőségével, megbízhatóságával kapcsolatos vizsgálatokat foglalja magában (pl. érzékenység vizsgálat). Az életciklus értelemzés során arra keressük a választ, hogy milyen következtetések vonhatók le az életciklus felmérés alapján és milyen esetleges ajánlások fogalmazhatók meg.

Az életciklus értelemzésre az életciklus leltárelemzés és életciklus hatásvizsgálat eredményei alapján kerül sor a cél és tárgy meghatározásának figyelembevételével.

Az életciklus értelmezés során az eredmények alapos kiértékelése a cél és a felhasznált adatok és az eredmények közötti ok-okozati összefüggések feltárása. Ez gyakran a felmérés során elkövetett hibák és téves feltételezések megállapítására és javítására is alkalmas.

az életciklus felmérés LCA vegyi anyagok, termékek és szolgáltatások veszélyességének, környezeti kockázatának számszerű jellemzése teljes életciklusuk figyelembevételével, hogy teljes és helyes képet kapjunk gyártáshoz, a felhasználáshoz és hulladékként megjelenéshez kötődő összes kibocsátásból és ebből adódó környezeti és egészségkockázatról.
A termékek életciklus-felmérésénél általában a globális kockázatokat veszik figyelembe széndioxid-kibocsátás, üvegházhatás, meg nem újuló források felhasználása, savas esőket okozó kibocsátások, ózon-réteg tönkretétele, eutrofizáció, sivatagosodás, környezettoxicitás, stb. és a felmérés anyagáramokon, anyagmérlegeken alapul. Már a termék tervezésénél elvégzik, erre utal az "ökodizájn" kifejezés. A vegyi anyagok teljes életciklusát mind regionális, mind lokális szintű kockázatfelmérésnél figyelembe veszik. Az LCA a cél meghatározását követően, egy leltár felvételével, majd az egyes globális kockázatok mennyiségi értékelésével folytatódik. Az értékelésnél meghatározzák a főkomponenseket és megfelelő statisztikai módszerekkel értékelik az érzékenységet az eredmény érzékenysége egyes komponensekre és a bizonytalanságot. Végül az interpretáció egy kumulált mérőszám formájában történik, mely megadja, hogy a termék vagy szolgáltatás mennyire terheli, mennyire kockázatos a Föld egészére nézve.

az életciklus felmérés (angolul „Life Cycle Assessment”, rövidítve LCA) olyan módszer, amely lehetővé teszi a környezettudományok szerint értelmezett életciklus lehetséges környezeti hatásainak számszerűsítését.

Egy termék életciklusának minden egyes szakasza (gyártási és szállítási folyamatok, használat, hulladékkezelés) anyag- és energia-fogyasztással és a környezetbe történő kibocsátásokkal jár. Ezeknek a fogyasztásoknak és kibocsátásoknak környezeti hatásuk van, melyeket az életciklus felmérés figyelembe vesz: az ökológiai következményeket (globális felmelegedés, ózonlyuk képződése, eutrofizáció, savas esők, ökotoxicitás stb.), az emberi egészségre káros hatásokat (pl. szmog képződés, humán toxicitás, stb.) és a nyersanyagok felhasználásához kapcsolódó hatásokat (pl. nem megújuló energiaforrrások és ásványi anyagok, vízfogyasztás stb.).

Az életciklus felmérés a cél és tárgy meghatározásával kezdődik, ahol pontosan definiáljuk, hogy mire vonatkozik a felmérés. Ezek után az életciklus anyag- és energiafogyasztásáról, ill. a kibocsátásokról készül egy leltár az ún. életciklus leltárelemzés során. A leltár alapján kerül sor a környezeti hatások számítására az életciklus hatásvizsgálat módszereivel, amelyek mennyiségi mutatókat eredményeznek. A felmérés utolsó lépése az életciklus értelmezés, amikor kiértékeljük az eredményeket, vizsgálhatjuk a felmérés minőségét és megbízhatóságát, ill. megfogalmazzuk a célok figyelembevételével levonható következtetéseket.

Az életciklus felmérés gyakorlati jelentősége, hogy a számszerűsített eredmények segítségével az életciklus környezeti hatásával kapcsolatos információ hatékonyan integrálható a döntéshozatali folyamatokba.

Az életciklus felmérésre vonatkozó nemzetközi szabványok az ISO 14040 és ISO 14044.

Az életciklus felmérés szolgáltatások és technológiák vizsgálatára is alkalmas, hiszen figyelembe vehetők az adott szolgáltatás, vagy technológia megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges anyagok, termékek és energiaforrások életciklusai.

az életciklus hatásvizsgálat az életciklus felmérésben használt kifejezés.

Az életciklus hatásvizsgálat a teljes életciklus során a nyersanyagok (pl. ásványi anyagok, energiaforrások) természetből történő kivonásával és a különböző anyagok természetbe történő kibocsátásával (pl. lég-, víz, talajszennyezőkkel) járó lehetséges környezeti hatásokat számszerűsítő eljárás.

Az életciklus hatásvizsgálat azután következik, hogy összegyűjtöttük, feldolgoztuk és dokumentáltuk a vizsgált életciklusra vonatkozó adatokat (ld. életciklus leltárelemzés). Az életciklus hatásvizsgálat lépései a következők:

• osztályozás és jellemzés, amellyekkel a különböző nyersanyagok és kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok) együttes, aggregált hatása fejezhető ki bizonyos környezeti problémákkal összefüggésben (pl. globális felmelegedés, eutrofizáció, ökotoxikusság stb, melyek az ún. hatáskategóriák),
• normalizálás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összehasonlíthatókká tehetők,
• súlyozás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összevonhatókká válnak, azaz egy számmal tudjuk kifejezni a környezeti hatást.

Az életciklus hatásvizsgálat gyakorlati jelentősége, hogy a leltárelemzés során kapott hosszú lista, amely a bemenő és kimenő áramok mennyiségét tartalmazza, az eljárás során néhány mutatóvá alakítható. Ezek a mutatók könnyen kezelhetőek és kifejezik az életciklus lehetséges környezeti hatását.

leltárelemzésen általában a meglévő készletek (pl. árúkészlet, anyagkészlet stb.) feltárását és számbavételét értjük. Az elemzés eredménye a leltár, ami gyakorlatilag egy lista, amely tartalmazza a készlet összetevőire vonatkozó minőségi és mennyiségi információkat.

Az életciklus felmérés esetében a leltárelemzés az életciklus során fellépő anyag- és energiafogyasztásokra, továbbá kibocsátásokra (ún. bemenő és kimenő áramokra) vonatkozó mennyiségi adatok gyűjtését, rendszerezését, feldolgozását és dokumentációját jelenti. Az életciklus leltárelemzés csak azután következik, hogy pontosan meghatároztuk, mire vonatkozik a felmérés (ld. cél és tárgy meghatározása). Az adatgyűjtéshez általában kérdőívet készítünk, amely az életciklus egy adott folyamata (ún. folyamategysége) esetén vonatkozhat például a felhasznált alapanyagok minőségére, kémiai összetételére és mennyiségére; a folyamat energiafelhasználására; a kibocsátott szennyezőanyagok és a termelt hulladékok mennyiségére.

Az életciklus azon folyamategységeiről, amelyekről nem áll módunkban közvetlenül, helyszíni adatokat gyűjteni, általában irodalmi forrásokat és adatbázisokat használunk fel (pl. alapanyagok előállítása, energiatermelési folyamatok, szállítási folyamatok fogyasztása és kibocsátásai stb.)

A leltárelemzés során az egyes folyamategységekről gyűjtött adatok alapján felépítjük a teljes életciklus modelljét. Ezt a gyakorlatban általában erre alkalmas szoftver megoldások segítségével tesszük meg. A leltárelemzés végeredménye a teljes életciklus bemenő és kimenő áramainak listája a vizsgált termék egy választott mennyiségére vonatkozóan (ld. funkció egység és referencia áram).

az érzékenységi vizsgálat általában annak megállapítására szolgál, hogy egy tudományos elemzés során alkalmazott adatok, vagy információk bizonytalansága mennyire befolyásolja az eredmények és a következtetések megbízhatóságát.

életciklus felmérés során alkalmazott érzékenység vizsgálattal az alkalmazott módszertani megoldások (pl. megosztási szabályok) és a felhasznált adatokkal kapcsolatos becslések, elhanyagolások hatása ellenőrizhető az eredmények minőségére és a következtetések megbízhatóságára.

Az életciklus felmérés során gyakran nehézségekbe ütközik pontos adatok gyűjtése az életciklus minden egyes folyamategységéről. Az ilyen esetekben alkalmazott közelítő értékek bizonytalanságának meghatározása és az eredmények érzékenységének ellenőrzése fontos a felmérés megbízhatóságának szempontjából.

jellemzésen, angolul „characterisation”, általában azt értjük, hogy bizonyos dologgal kapcsolatban valamilyen információt szolgáltatunk, mely segíti annak leírását és megértését.

Az életciklus felmérés esetében az életciklus során a természetből származó nyersanyagokat és a természetbe jutó kibocsátásokat (ld. bemenő és kimenő áramok) jellemezzük, miután az egyes környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákba osztályoztuk őket (ld. osztályozás). Minden bemenő és kimenő áramhoz egy jellemzési faktort rendelünk, amely arányos az adott áram lehetséges környezeti hatásával. Minden hatáskategóriához tartozik egy jellemzési egység, amely a jellemzési faktorok mértékegysége. A jellemzési lépés elsődleges gyakorlati haszna, hogy az egy hatáskategóriához tartozó bemenő és kimenő áramok jellemzési faktorral korrigált értékei összeadhatóak, azaz egy számmal tudjuk kifejezni az áramok együttes környezeti hatását.

Például a globális felmelegedéssel összefüggő hatáskategóriában a jellemzési egység 1 kg szén-dioxid globális felmelegedést okozó potenciálja. A metán globális felmelegedést okozó potenciálja 25-szöröse a szén-dioxidénak (az Intergovernmental Panel on Climate Change 2007-es jelentése alapján), azaz 1 kg metán jellemzési faktora 25 kg szén-dioxid egyenérték. Amennyiben az életciklus felmérés során szén-dioxid és metán kibocsátás is előfordul, akkor a fenti jellemzési faktorok segítségével a két kibocsátás összesített hatása számszerűsíthető. (pl. 1 kg szén-dioxid és 1 kg metán összesített hatása 26 kg szén-dioxid egyenérték).

Fontos megjegyezni, hogy az egyes hatáskategóriák jellemzési eredményei nem hasonlíthatók össze.

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes bemenő és kimenő áramok jellemzési faktorait megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.

bármely tudományos tevékenység és publikáció felülvizsgálata az elvégzett munka és az eredmények ellenőrzését és bírálatát foglalja magában, amit általában független szakértők végeznek el.

Az életciklus felmérésnél alkalmazott kritikai felülvizsgálat (angolul „critical review”) a nemzetközi szabványok (ISO 14040 és ISO 14044) előírásainak való megfelelést ellenőrzi. Ez kiterjed az alkalmazott módszertani megoldásokra, a felhasznált adatokra, az eredmények értelmezésére és az LCA jelentésre is. A kritikai felülvizsgálat növeli az életciklus felmérés megbízhatóságát és átláthatóságát.

Az életciklus felmérések célja lehet konkurens termékek (áruk, szolgáltatások, technológiák) környezeti szempontú összehasonlító vizsgálata. Ebben az esetben a felmérés eredményei sérhetik egyes iparágak, vagy egyéb piaci szereplők érdekeit. Ilyen esetben különösen fontos az érintett piaci szereplők bevonásával végzett kritikai felülvizsgálat, főként abban az esetben, ha cél az eredmények külső kommunikációja.

a normalizálás általában azt jelenti, hogy bármely dolgot bizonyos szabályok figyelembevételével kezelünk, mely alapján szabályszerű, „normalizált” állapotba hozunk.

Adatkezelés esetén a normalizálás során az adatokat összehasonlíthatóvá, „együtt kezelhetővé” tesszük valamely szabályszerűség alapján.

Az életciklus felmérés esetében a normalizálás során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákra kapott jellemzési értékeket viszonyítjuk egy választott referencia-rendszer jellemzési értékeihez. Ez a referencia általában egy adott földrajzi terület egésze (pl. Európa, Magyarország stb.), vagy ezen belül az egy főre eső rész.

A gyakorlatban tehát normalizálási faktorokra van szükség, amelyek a válaszott referencia rendszer jellemzési értékeivel arányosak. Az ezekkel a faktorokkal normalizált eredmények minden egyes hatáskategóriára kifejezik, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék mennyiben járul hozzá a választott referencia-rendszer környezeti hatásához, mialatt betölti funkcióját. Ezzel az egyes hatáskategóriák normalizált értékei összehasonlíthatókká (de nem összeadhatókká) válnak.

Tegyük fel például, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék globális felmelegedést okozó lehetséges hatása 10 kg szén-dioxid egyenértéknek adódik a jellemzés során. Ha Európát vesszük a normalizálás referencia-rendszernek, akkor az Európában kibocsátott üvegházhatású gázok kg szén-dioxid egyenértékben kifejezett teljes globális felmelegedési potenciáljához kell viszonyítanunk a 10 kg szén-dioxid egyenértéket. A normalizált eredmény a két érték hányadosa lesz. Ugyanilyen számítást kell elvégezni a többi hatáskategóriára is.

A normalizálás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó normalizálási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.

az osztályozás általában azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat (pl. állatfajok, könyvek, adatok stb.) csoportosítunk valamilyen közös jellemző, ill. hasonlóság alapján.

Az életciklus felmérésben az életciklus során a természetből származó nyersanyagokat és a természetbe jutó kibocsátásokat osztályozzuk az alapján, hogy milyen környezeti problémával hozhatók összefüggésbe, azaz ennek alapján csoportosítjuk őket a hatáskategóriákba. Az osztályozás tehát azokra a bemenő és kimenő áramokra vonatkozik, melyeket a leltárelemzés eredményeként kapunk.

Például a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és több egyéb lehetséges kimenő áram az üvegházhatású gázok csoportjába tartozik, ezért ezeket a globális felmelegedéssel összefüggő hatáskategóriába osztályozzuk.

Előfordul, hogy az osztályozás során egyes áramok több hatáskategóriával is összefüggésbe hozhatóak (pl. a nehézfém kibocsátások a humán toxicitással és ökotoxicitással összefüggő hatáskategóriákba is csoportosíthatók).

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz csoportosított bemenő és kimenő áramok listáját.

a rendszerhatárok az életciklus felmérésben használt kifejezés.

A rendszerhatárok meghatározzák, hogy az életciklus mely részeit és folyamatait vesszük figyelembe az életciklus felmérés során. A rendszerhatárokkal definiáljuk, hogy mely folyamategységek alkotják a felmérés tárgyát képező életciklust és hogyan épül fel ezekből a vizsgált termék rendszer.

Az életciklus felmérés céljától függően akár nagyobb életciklus szakaszok is a rendszerhatáron kívülre kerülhetnek. Ilyenek például az ún. „bölcsőtől a kapuig” típusú felmérések, amikor a termék használatával és hulladékká válásával összefüggő folyamategységeket nem vesszük figyelembe.

Még „bölcsőtől a sírig” típusú felméréseknél is előfordul, hogy az egyszerűsítés kedvéért a termék gyártásából keletkező hulladékok kezelésének folyamatai a rendszerhatáron kívülre esnek.

Egy jellemzően „rendszerhatáron kívülre helyezett” tényező az életciklus során használt infrastruktúra (pl. gyár, gépek, utak, járművek) előállításának folyamatai. Ezek hozzájárulása egy adott termék életciklusának környezeti hatásához általában elhanyagolható. Jellemző ellenpélda a megújuló energiák életciklusa, ahol például a szélerőművel és a napelemek gyártásának környezeti hatása jelentősen hozzájárul a megtermelt energia (pl. 1 kWh) életciklusának környezeti hatásához.

Az életciklus felmérés átláthatósága és értelmezhetősége érdekében fontos a rendszerhatárok pontos dokumentációja.

a súlyozás során a tudományos eredmények számításához felhasznált adatokhoz rendelünk súlyozási faktorokat. Ezzel meghatározhatjuk, hogy mely adatoknak legyen „nagyobb súlya” a végső eredmények szempontjából.

Az életciklus felmérés során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákhoz rendelünk faktorokat, amelyek az egyes környezeti problémák „súlyosságát” fejezik ki egymáshoz viszonyítva. Az életciklus felmérés során kapott normalizált eredményeket lehet „súlyozni” ezekkel a faktorokkal. Ezzel a több hatáskategória normalizált értékei összevonhatókká válnak, azaz egy aggregált számmal kifejezhető a lehetséges környezeti hatás.

Például, ha „súlyosabb” problémának ítéljük meg a globális felmelegedést, mint a szmog képződést, akkor az életciklus során kibocsátott üvegházhatású gázok nagyobb részben fognak hozzájárulni az egy számmal kifejezett, „súlyozott” környezeti hatáshoz, mint a szmog képződést okozó szennyezők.

A súlyozási lépés hátránya, hogy csökkenti az életciklus felmérés átláthatóságát és az alkalmazott faktorokkal növeli az eredmények bizonytalanságát. Előnye ugyanakkor, hogy egyetlen számmal tudjuk kifejezni a lehetséges környezeti hatást. Ennek megfelelően a súlyozás alkalmazása akkor javasolt, ha a jellemzés, vagy a normalizálás által eredményezett több környezeti mutató kezelése nehézségekbe ütközik és egyetlen mutatószám alkalmazására van igény (pl. belső terméktervezési folyamatnál). Ugyanakkor nem javasolt a súlyozás alkalmazása, amennyiben az eredmények külső kommunikációja is cél.

A súlyozás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó súlyozási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.