Lexikon
kigőzölésen, illetve kihajtáson alapuló környezetvédelmi technológia, melyet illékony, vagy vízgőzzel illó szerves szennyezőanyagok eltávolítására alkalmaznak ipari szennyvizek, szennyezett felszíni és felszín alatti vizek kezelésekor. ex situ megoldás esetén a kiszivattyúzott kezelendő szennyezett vizet levegőztető (sztrippelő) toronyba vagy tartályba vezetik, ahol diffúz, tálcás vagy esőztető levegőztetéssel növelik meg az illékony komponenseket magával ragadó levegő érintkezési felületét és sebességét. A tartózkodási időt az oszlop kivitelűeknél töltettel, a tartályoknál terelőlemezekkel növelik. A levegőztető berendezéseknek van fix és mobil formájuk, működtethetőek szakaszosan, vagy folytonosan. Alternatív megoldásként meleg levegőt vagy gőzt is alkalmaznak. A sztrippelőtorony tetején fúvókán porlasztják be a kezelendő vizet, ez gravitációsan lefelé csurogva találkozik a kompresszor által alulról befúvott ellenáramú levegővel. in situ sztippelésre is van megoldás, speciálisan kiképzett kútban történhet a szennyezett talajvíz kezelése. A két szinten szűrőzött vákuumkút vizébe levegőt injektálnak. Az illékony komponens gázfázisba kerülése a kútban játszódik le. A talajvíz az alsó és a felső szűrő között cirkulál, a kezelt víz a légbefúvás miatt megemelkedett vízszint hatására a felső szűrőn keresztül jut vissza a vízadóba. A levegőinjektor más adalékanyagok bejuttatására is használható. A szennyezett levegőt a felszínre szivattyúzás után a szennyezőanyag függvényében kezelni kell (adszorpció, abszorpció, katalitikus égetés, bioszűrők, stb.).
bármilyen kémiai vegyület, amely egy biokémiai reakcióban enzim vagy enzimrendszer katalitikus aktivitásának hatására átalakulást szenved. Az enzimek specificitása azt jelenti, hogy térszerkezete komplementer a szubsztrátéval, így kapcsolódásuk nagy valószínűséggel következik be: az összekapcsolódott enzim-szubsztrát komplex aránya a disszociált formához képest.
a szuperhang intenzítása I > 101 W • m-2 olyan nagy intenzitású, hogy a hallható tartományon kívül esik.
Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008
a szűréssel történő poreltávolítás az elmúlt időszakban az egyik legfőbb porleválasztó folyamattá vált. Míg a mechanikus és elektrosztatikus leválasztók szűrőparaméterei felső határukhoz közelednek, a szövetszűrők széles lehetőséget nyújtanak a további fejlődéshez. Az utóbbi időben új típusú szűrőanyagok jelentek meg, amelyek hatékonysága lényegesen felülmúlja a hagyományos szövetszűrőkét.
A szűrési folyamat lejátszatásakor a portartalmú gázt porózus szűrőrétegen vezetjük keresztül, ekkor a porszemcsék valamilyen szűrőhatás eredményeképpen visszamaradnak. A szűrőréteget szövetek, rostos és szemcsés anyagok képezhetik. A szűrőközeg kialakítási formája szerint tömlős, táskás, szemcseágyas, rostágyas valamint gyertyaszűrőkről beszélhetünk.
Tömlős kialakításnál a szűrőszövetből különféle hosszúságú és átmérőjű, tömlő alakú szűrőt készítenek. A tömlőt gyakran úgy merevítik ki, hogy a belsejébe támasztógyűrűket varrnak mégpedig elsősorban a szennyezett levegőnek kívülről a szűrőtömlőbe való áramlása esetén. A tömlő hosszának és átmérőjének aránya többnyire 15–25 között mozog.
Táskás kialakításkor a szövetet lapos, téglalap vagy ék alakúra képezik ki. Ezekben az esetekben gyakorlatilag mindig használnak támasztó merevítőket, ami lehetővé teszi, hogy a gáz kívülről a táskába, innen pedig a tiszta oldalra jusson.
A szemcseágyas szűrők szűrőrétegét sértetlen felületű, 1–10 mm közötti átmérőjű kvarchomok ömlesztett halmazából alakítják ki.
A rostágyas szűrők szűrőrétege gyapjúból, növényi rostokból, műszálakból, üvegszálból, azbesztből vagy ezek közül egy-két fajtának a keverékéből áll.
A gyertyaszűrők pórusos kerámiából, zsugorfémekből, pórusos műanyag elemekből kialakított szűrőtestek.
Szövetrétegű szűrőknél /tömlős, táskás/ a szűrőanyagok szövetek vagy filcek lehetnek. Anyaguk készülhet gyapotból, gyapjúból, lenből, kenderből valamint mesterséges műszálakból (poliamid, poliészter, PVC stb.). Ugyancsak alkalmazható az ásványgyapot, a fémszál illetve üvegszál. A természetes szálak 100, a műanyagok 250 °C-ig használhatók, míg az üvegszálakat 350 °C-ig alkalmazzák. Az alumínium-szilikát szálak 800, az alumínium-bórszilikát szálak pedig közel 1000 °C-ig alkalmazhatók.
A szűrőanyagok tulajdonságai közvetlenül hatnak a szűrés hatékonyságára és gazdaságosságára. A szűrőszövetek legfontosabb tulajdonságai a leválasztó képesség, a kopásállóság és az üzemi nyomásveszteség.
A szűrőszövetekben végbemenő porleválasztás a leválasztási folyamatban résztvevő valamennyi tényező tulajdonságától függ.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000