Lexikon
az alábbiakban felsoroljuk a hulladékok veszélyességét eredményező tulajdonságokat:
H1 „Robbanásveszélyes”: anyagok és készítmények, amelyek láng hatására felrobbanhatnak, vagy amelyek ütés
vagy dörzsölés hatására a dinitrobenzolnál érzékenyebben reagálnak.
H2 „Oxidáló”: anyagok és készítmények, amelyek más anyagokkal, különösen gyúlékony anyagokkal érintkezve
erősen hőtermelő (exoterm) reakcióba lépnek.
H3-A „Tűzveszélyes”:
– folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 °C alatt van (beleértve a fokozottan
tűzveszélyes anyagokat is), vagy
– anyagok és készítmények, amelyek a környezeti hőmérsékleten a levegővel érintkezve energiabefektetés
nélkül felmelegedhetnek, és végül lángra lobbanhatnak, vagy
– szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrással történő rövid idejű érintkezés hatására könnyen
lángra lobbanhatnak, és a gyújtóforrás eltávolítása után is égnek, vagy
– gáz halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyek a levegőn normál nyomáson gyúlékonyak, vagy
– anyagok és készítmények, amelyeknek vízzel vagy nedves levegővel történő érintkezésekor veszélyes
mennyiségben keletkeznek tűzveszélyes gázok.
H3-B „Kevéssé tűzveszélyes”: folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 oC vagy annál
magasabb, és 55 oC vagy annál alacsonyabb.
H4 „Irritáló vagy izgató”: nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel vagy nyálkahártyával történő
közvetlen, hosszan tartó vagy ismételt érintkezés esetén gyulladást okozhatnak.
H5 „Ártalmas”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
korlátozott mértékű veszélyt jelentenek az egészségre.
H6 „Mérgező”: anyagok és készítmények (beleértve a rendkívül mérgező anyagokat és készítményeket is), amelyek
belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva súlyos, akut vagy krónikus egészségkárosodást,
vagy akár halált is okozhatnak.
H7 „Rákkeltő (karcinogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül
felszívódva rákot okozhatnak, vagy annak előfordulási esélyét növelhetik.
H8 „Maró”: anyagok és készítmények, amelyek az élő szövettel érintkezve azt elroncsolhatják.
H9 „Fertőző”: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazó anyagok, amelyek ismert módon
vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetekben.
H10 „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító (teratogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve
vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva nem öröklődő fejlődési rendellenességet okozhatnak, vagy
azok előfordulási esélyét növelhetik.
H11 „Mutagén”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
örökletes genetikai károsodást okozhatnak, vagy azok előfordulási esélyét növelhetik.
H12 Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy valamely savval érintkezve mérgező vagy erősen
mérgező gázokat fejlesztenek.
H13 Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük az ártalmatlanítást követően valamely
formában – pl. kimosódás – a fenti tulajdonságok bármelyikével rendelkező anyag keletkezzék.
H14 „Környezetre veszélyes (ökotoxikus)”: anyagok és készítmények, amelyek közvetlenül vagy közvetve veszélyt
jelentenek vagy jelenthetnek egy vagy több környezeti elemre.
Megjegyzések
1. A „mérgező” (és „erősen mérgező”), „ártalmas”, „maró” és „irritáló vagy izgató” veszélyességi tulajdonságoknak a
meghatározása a 79/831/EGK tanácsi irányelvvel (1) módosított a veszélyes anyagok osztályozására,
csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló,
1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) VI. mellékletének I. A. és II. B. része szerinti kritériumok alapján
történt.
2. A „karcinogén”, „teratogén” és „mutagén” tulajdonságokkal kapcsolatosan a tudomány mai állását tükröző
kritériumokat a 83/467/EGK bizottsági irányelvvel (1) módosított 67/548/EGK tanácsi irányelv VI. mellékletben
(II. D. rész) foglalt veszélyes anyagok és készítmények osztályozásához és jelöléséhez készült Útmutató tartalmaz.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31991L0689:HU:HTML
a hulladékok veszélyességét eredményező tulajdonságok
H1 >„Robbanásveszélyes”: anyagok és készítmények, amelyek láng hatására felrobbanhatnak, vagy amelyek ütés
vagy dörzsölés hatására a dinitrobenzolnál érzékenyebben reagálnak.
H2 „Oxidáló”: anyagok és készítmények, amelyek más anyagokkal, különösen gyúlékony anyagokkal érintkezve
erősen hőtermelő (exoterm) reakcióba lépnek.
H3-A „Tűzveszélyes”:
– folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 oC alatt van (beleértve a fokozottan
tűzveszélyes anyagokat is), vagy
– anyagok és készítmények, amelyek a környezeti hőmérsékleten a levegővel érintkezve energiabefektetés
nélkül felmelegedhetnek, és végül lángra lobbanhatnak, vagy
– szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrással történő rövid idejű érintkezés hatására könnyen
lángra lobbanhatnak, és a gyújtóforrás eltávolítása után is égnek, vagy
– gáz halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyek a levegőn normál nyomáson gyúlékonyak, vagy
– anyagok és készítmények, amelyeknek vízzel vagy nedves levegővel történő érintkezésekor veszélyes
mennyiségben keletkeznek tűzveszélyes gázok.
H3-B „Kevésbé tűzveszélyes”: folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 oC vagy annál
magasabb, és 55 oC vagy annál alacsonyabb.
H4 „Irritáló vagy izgató”: nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel vagy nyálkahártyával történő
közvetlen, hosszan tartó vagy ismételt érintkezés esetén gyulladást okozhatnak.
H5 „Ártalmas”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
korlátozott mértékű veszélyt jelentenek az egészségre.
H6 „Mérgező”: anyagok és készítmények (beleértve a rendkívül mérgező anyagokat és készítményeket is), amelyek
belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva súlyos, akut vagy krónikus egészségkárosodást,
vagy akár halált is okozhatnak.
H7 „Rákkeltő (karcinogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül
felszívódva rákot okozhatnak, vagy annak előfordulási esélyét növelhetik.
H8 „Maró”: anyagok és készítmények, amelyek az élő szövettel érintkezve azt elroncsolhatják.
H9 „Fertőző”: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazó anyagok, amelyek ismert módon
vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetekben.
H10 „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító (teratogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve
vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva nem öröklődő fejlődési rendellenességet okozhatnak, vagy
azok előfordulási esélyét növelhetik.
H11 „Mutagén”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
örökletes genetikai károsodást okozhatnak, vagy azok előfordulási esélyét növelhetik.
H12 Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy valamely savval érintkezve mérgező vagy erősen
mérgező gázokat fejlesztenek.
H13 Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük az ártalmatlanítást követően valamely
formában – pl. kimosódás – a fenti tulajdonságok bármelyikével rendelkező anyag keletkezzék.
H14 „Környezetre veszélyes (ökotoxikus)”: anyagok és készítmények, amelyek közvetlenül vagy közvetve veszélyt
jelentenek vagy jelenthetnek egy vagy több környezeti elemre.
Megjegyzések
1. A „mérgező” (és „erősen mérgező”), „ártalmas”, „maró” és „irritáló vagy izgató” veszélyességi tulajdonságoknak a
meghatározása a 79/831/EGK tanácsi irányelvvel (1) módosított a veszélyes anyagok osztályozására,
csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló,
1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) VI. mellékletének I. A. és II. B. része szerinti kritériumok alapján
történt.
(1) HL L 259., 1979.10.15.,10. o.
(2) HL L 196., 1967.8.16., 1. o.
15/2. kötet HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 85
2. A „karcinogén”, „teratogén” és „mutagén” tulajdonságokkal kapcsolatosan a tudomány mai állását tükröző
kritériumokat a 83/467/EGK bizottsági irányelvvel (1) módosított 67/548/EGK tanácsi irányelv VI. mellékletben
(II. D. rész) foglalt veszélyes anyagok és készítmények osztályozásához és jelöléséhez készült Útmutató tartalmaz.
a magyar hulladéktörvény az alábbi nemzeti szabványok szerint végzendő vizsgálatokat írja elő hulladékok veszélyességének megállapítására:
1. A hulladékok minősítésére szolgáló nemzeti vizsgálatok
1.1. Fizikai és kémiai vizsgálatok
A hulladék veszélyes összetevői anyagi minőségének és koncentrációjának meghatározása:
A pH meghatározása
A kémiai oxigénigény meghatározása
A szárazanyag-tartalom meghatározása
A lobbanáspont meghatározása (tűzveszélyesnek ítélt hulladékok esetében)
Kioldás desztillált vízzel, 4,5 pH-értékű ammónium-acetát pufferoldattal és ásványi savval (L/S=10)
Részecskeméret-eloszlás meghatározása (Porok és iszapok esetében, ha szükséges, az alkalmas mérési módszert a vizsgálandó hulladék összetételétől függően az akkreditált laboratórium választja ki.)
Fém-ionok meghatározása (pl. Pb, Cd, összes króm, Cr(Vl), Hg, As, Mn, Cu, V, Sb, Co, Ni, Sn, Ba)
Anionok meghatározása (szulfid, összes cianid, szabad cianid, fluorid, nitrit, nitrát stb.)
Elektromos vezetőképesség meghatározása
Szerves oldószerrel extrahálható szerves anyagok bruttó koncentrációjának meghatározása
PAH-ok meghatározása
PCB-k meghatározása
THP-k meghatározása
Dioxinok/furánok meghatározása
(A PCB-k és a dioxinok/furánok meghatározását akkor kell elvégezni, ha a hulladékban való jelenlétük a technológia ismeretében megalapozott)
1.2. Ökotoxikológiai vizsgálatok: a törvény értelmében a konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium választja ki, de tudnunk kell, hogy ezekre a vizsgálatokra léteznek mind OECD, mind ISO tesztek
Daphnia-teszt
Halteszt
Csíranövény-teszt
Talajtesztek
Algateszt
1.3. Toxicitás vizsgálata (a rendelet értelmében a konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium feladata kiválasztani)
LD-50 egérteszt esetében
1.4. Mutagenitás vizsgálata (a rendelet értelmében konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium választja ki)
1.5. Mikrobiológiai (fertőzőképességi) vizsgálatok (a rendelet szerint a konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium választja ki)
Faecalis coliszám
Streptococcus faecalis
Salmonella
Bélféreg-peték
Szükség esetén egyéb patogén baktériumok
Forrás: 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről
1. számú melléklet a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelethez. A hulladék veszélyességének vagy veszélytelenségének megállapítására irányuló eljárás részletes szabályai
tűzveszélyes az olyan gáz, amely gyúlékony levegőn 20°C-on és 101.3 kPa nyomáson. Tűzveszélyes az olyan folyadék, melynek gyulladáspontja a C&L kritériumban megszabott felső határ alá esik és az olyan szilárd anyag, amely jól éghető (por alakú, szemcsés vagy pépszerű anyag), könnyen meggyullad egy gyújtó forrással (pl. egy égő gyufával) való rövid érintkezéskor, és a láng gyorsan szétterjed. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html)
azokat az anyagokat soroljuk ide, amelyek vízzel való érintkezéskor spontán módon gyúlékonnyá válhatnak vagy tűzveszélyes gázokat bocsátanak ki veszélyes mennyiségben. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html)
a veszély az anyag immanens tulajdonsága, adódik a vegyi anyag szerkezetéből, a molekulán előforduló kémiai csoportok minőségétől, a molekulatömegtől, a kémiai formától, a molekula térszerkezetétől, ionerősségétől, hidrofilitásától, stb. Ebből következik, hogy a vegyi anyag kémiai szerkezetének ismeretében előrejelezhető annak veszélyessége is, vagyis az, hogy robbanásveszélyes, tűzveszélyes, maró, toxikus, mutagén vagy egyéb káros hatás várható-e tőle.
A molekulatervezők is kihasználják ezt a kiszámítható összefüggést a molekulaszerkezet és a hatás között, a gyógyszerfejlesztés, a növényvédőszer-tervezés, a fehérjemérnökség is ezen alapul. Az örökítőanyag, a DNS esetében ez jól ismert és világos: a bázisok sorrendje egy élőlény legtöbb tulajdonságát meghatározzák.
Azokat a matematikai modelleket, melyek kvantitatív módon írják le az összefüggést a molekulaszerkezet és a vegyi anyag tulajdonságai, viselkedése és hatásai között QSAR-nak, vagyis a szerkezet és az aktivitás közötti összefüggést (Quantitative Structure Activity Relationship) leíró módszernek nevezik.
A vegyi anygaokon kívül a termékek és a hulladékok veszéyességét érdemes külön is definiálni. Ezek veszélyessége vagy fizikai állapotukból, vagy biológiai állapotukból, de leginkább az őket felépítő vegyi anyagok veszélyességéből adódik.
egy vegyi anyag azon immanens tulajdonsága, képessége, hogy kárt tud okozni. Ennek előrejelzése a fizikai-kémiai tulajdonságok alapján is lehetséges (QSAR), de pontosabb a becslés, ha környezettoxikológiai mérési eredményekből, a vegyi anyag perzisztenciájából és bioakkumulálódó képességből indulunk ki. A veszélyes vegyi anyag környezetbe kerülésekor veszélyessége a környezettel való kölcsönhatása miatt realizálódik, ezért ekkor már környezeti kockázatról beszélünk.
a vegyi anyagok osztályozása során a veszélyességi osztályok leírják az anyag, vagy a készítmény jelentette kockázat természetét. A 67/548/EGK irányelv alapján 15 veszélyességi osztály van. Az anyag és a készítmény lehet: a) robbanásveszélyes; b) oxidáló; c) rendkívül tűzveszélyes; d) fokozottan tűzveszélyes; e) tűzveszélyes; f) nagyon mérgező; g) mérgező; h) ártalmas; i) maró hatású; j) irritatív hatású; k) szenzibilizáló; l) rákkeltő; m) mutagén; n) reprodokciót károsító; o) környezetre veszélyes. A GHS alapján ezeket az osztályokat a veszélyesség szerinti osztályozás fogja helyettesíteni.