Lexikon

kétfázisú talaj, amelyre az jellemző, hogy a szilárd fázis valamennyi pórusát teljes mértékben folyadékfázis tölti ki tehát a telített talajban nincs gázfázisú levegő, legfeljebb vízben oldott. Szabad felszínű talajvíz esetén a talajvízszint alatti talajrétegekben, a telítetlen talaj alatt található. A talaj vízáteresztő képességét a hidraulikus vezetőképességgel (K) jellemezhetjük: telített talajon időegység alatt átszivárgott víz mennyisége cm/nap egységben. A K tényező a talaj fontos jellemzője; mind a talajkezelési technológiák tervezésénél, mind a szennyezőanyagok terjedésének alapvető paraméter, mely meghatározza az áramlási viszonyokat. A szennyezőanyagok nem csak oldódnak és áramlanak a talajvízben, de meg is oszlanak a szilárd és folyadék fázis között, a megoszlási hányadosuktól függő (K_d, K_p) mértékben. A vízben oldott anyaghányad a vízzel együtt mozog (migráció) a tiszta talajtérfogat fizikai, kémiai és biológiai szűrőhatásának kitéve.
Az élővilág a telített talajban anaerob vagy fakultatív anaerob. A redoxpotenciáltól függő anyagcserével és légzésformákkal rendelkező közösségek a telítetlen talaj aerob közösségéhez képest kevésbé intenzív anyagcserét folytatnak, tehát a szennyezőanyagok bontása általában lassabban vagy egyáltalán nem történik meg. Ugyanakkor, más, anoxikus vagy anaerob körülmények között biodegradálódó szennyezőanyagok csak a telített talaj által kínált redoxpotenciálokon és a hozzá tartozó mikrobiális légzésformák mellett bonthatóak.

levegő vagy oxigén injektálása, bevezetése a telített talajba (az aquiferbe) illékony komponensek kihajtása, sztrippelése céljából. Az illékony anyaggal szennyezett vízen átbuborékoltatott, szennyezőanyag-tartalmú levegő kezelése a felszínen történik.
A telített talaj biológiai célból történő levegőztetését a "biosparging" elnevezéssel illetik, szintén levegőbevezetés történik, de nem az illó anyag kihajtása, hanem a mikroflóra aktiválása céljából.