Lexikon

a szennyvíz szerves és szervetlen anyagainak biológiai úton történő eltávolítása. A szennyvízben lévő anyagokat a szennyvíztisztító mikroflóra tagjai anyagcserefolyamataikban hasznosítják: belőlük energiát termelnek (légzés, mineralizáció) és/vagy sejtjeik felépítéséhez és működtetéséhez szükséges anyagok bioszintézisére használják.

A biológiai szennyvíztisztítási technológiákban bonyolult közösségek végzik a szennyvíizek tisztítását, acélból, hogy a használt felszíni víz élővizekbe ereszthető legyen. A szennyviztisztító telepek mikroorganizmus-közössége számára a biotechnológus által irányított technológia biztosítja az optimális működési paramétereket. A szennyvíz "megtisztulása" nem jelenti minden szennyvízben lévő anyag elbontását, hanem inkább azt, hogy a vízben oldott anyagok koncentrációja lecsökken a befogadó felszíni víz által meghatározott, elfogadható szintre.

A szennyvízből tehát minden olyan szennyezőanyag eltávolítható illetve átalakítható, amely valamely mikroorganizmus számára tápanyagul (szubsztrátként) szolgálhat. A szennyvíztisztitók mikroflórája nagyon flexibilis, fajeloszlásával és genetikai változékonyságával képes adaptálódni a folyamatosan változó összetételű, esetleg akár toxikus szennyvizekhez is. Az éppen aktuális szennyezőanyagok bontását az optimális mikroflóra-összetétel, énnek a közösségnek a működéséhez szükséges körülmények (a szennyvíztisztítás optimális paraméterei) együttesen biztosítják.

A szennyezőanyagok vízben nem oldható és nehezen vagy egyáltalán nem biodegradálható része az eleveniszapos tisztítórendszerekben a szennyvíziszapban, a csepegtetőtestes rendszerekben, a rögzített fázisban, a gyökérzónás szennyvízkezelés során a talajban, tehát mindig a szilárd fázishoz kötve marad, abban feldúsul. Így ennek a fázisnak a hosszú távú kezelésére, elhelyezésére külön gondolni kell.

A vízben oldott szerves anyagokon kívül a szennyvízben lévő nitrát és foszfát is eltávolítható a szennyvíizekből biológiai úton. Az aerob szennyvíztisztás során az ammónium-ion nitráttá alakul, ez a nitrifikáció, a nitrát viszont csak anoxikus körülmények között képes nitrátlégző (denitrifikáló) baktériumok segítségével nitrogéngázzá – denitrifikáció – alakulni.

A szennyező anyagok mind aerob, mind anaerob módon bonthatóak. Az aerob lebontás hatékonyabb, gyorsabb, viszont levegőt igényel, amely költséges technológiai paraméter.

A biológiai szennyvíztisztítás természetközeli megoldásai a tavas kezelés, a mesterséges lápok, a nyitott csatornák, az élőgépek, melyek előnye, hogy ezek energiát nem igénylő, un. passzív rendszerek.

A biológiai szennyvíztisztítás a technológiai megoldások széles skáláját alkalmazza, melyek közül a legismertebbek az alábbiak:
- aerob eleveniszapos szennyvíztisztítás
- csepegtetőtestes biológiai tisztítók
- levegőztetett csepegtetőtestek,
- szabad felületű, illetve felületi levegőztetéssel ellátott medencék
- biológiai szűrők
- levegőztetett biológiai szűrők
- biológiai membrán-reaktorok
- lagunás kezelés
- mesterséges lápok alkalmazása
- nitráteltávolítás
- foszfáteltávolítás
- gyökérzónás szennyvízkezelés
- élőgépes szennyvízkezelés.

A szennyvíziszap további kezelésére alkalmas technológiák:
- aerob iszapkezelés
- anaerob iszaprothasztás, metántermeléssel
- komposztálás
- égetés biomasszaként
- szennyvíziszap közvetlen talajra alkalmazása
- szennyvíziszap (veszélyes) hulladékként történő lerakása.

olyan egyedi szennyvízkezelő létesítmények alkalmazása, amelyek legalább 1, legfeljebb 50 lakosegyenérték szennyvízterhelésnek megfelelő települési szennyvíz tisztítását, végső elhelyezését, illetve átmeneti gyűjtését, tárolását szolgálják.

olyan egy vagy több, zártan és vízzáróan kialakított tartályból, illetve medencéből álló közműpótló műtárgy, amely a szennyvizek ártalommentes gyűjtésére és a szennyvízből keletkező települési folyékony hulladék időszakos tárolására szolgál.

a szennyvizet és csapadékvizet azonos rendszerben összegyűjtő és a szennyvíztisztító telepre vezető szennyvízhálózat.

&show

épített ökoszisztéma felhasználása szennyvizek, csurgalékvizek, szennyezett felszín alatti vagy élővizek tisztítására. A szennyvízkezelésre alkalmazott élőgép egy aktív mezokozmosz, mely jól tűri a szennyezettségből adódó körülményeket, azok között működni képes élőközösséget hordoz. Eltérően az eleveniszapos vagy csepegtetőtestes szennyvíztisztítástól, az élőgép nem csak mikroorganizmusokat, hanem állatokat és növényeket is tartalmaz. A növények képesek felhasználni a szerves anyagok mineralizációjával nagy feleslegben előállott szervetlen anyagokat, így azok nem okozhatnak további problémákat a befogadókban, pl. eutrofizációt nitrát és foszfát élővízbe kerülése és anaerobitást oxigénhiány. Az élőgépes szennyvíztisztítást tekinthetjük növényeket alkalmazó természetes szennyvíztisztítás és az eleveniszapos és a csepegtetőtestes szennyvíztisztítás olyan kombinációjának, amely a környezethez a lehető legjobban illeszkedő, bonyolult fajeloszlással és együttműködéssel jellemezhető ökológiai rendszert alkalmazza az élőgépes szennyvíztisztítási technológiában. - Az élőgépes szennyvíztisztítás egyik megoldása üledékes ágyazatot használ, mesterséges tóban, ahol a növényzet a gyökerekkel a tavi üledékhez rögzül. A másik az üledékmentes, medencés megoldás, amikor betonmedencét vagy konténerekből összeállított nyitott tartályokat használnak. Ezeknél a növényeket a felszín-közeli rácsozathoz rögzítik, úgy, hogy gyökérzetük a vízfelszín alá kerüljön, hasonlóan a hidropónikus termesztéshez. Főként a növények gyökérzete, de néha laza töltőanyag is szolgálhat hordozóul a szennyvíztisztításban szerepet játszó mikroorganizmusokat tartalmazó eleveniszap kötődéséhez. Valamennyi élőgépes szennyvíztisztítási rendszer fontos sajátossága, hogy benne kaszkádos felépítéssel, különböző funkciókra kialakított elkülönített terek és gradiensek hozhatóak létre, eltérő környezeti paraméterekkel és ökológiai közösségekkel. Így ki lehet alakítani intenzíven levegőztetett, anoxikus vagy anaerob egységet és utókezelőt. Élővizek kezelésére magát az élőgépet helyezzük a szennyezett felszíni vízbe, pl. tavakba, tározókba, folyók holtágába, mint egy úszó tutajt vagy hajót. Szennyezett élővizek esetén a természet egyensúlya megbomlik, ha egyszerre túl sok szerves vagy szervetlen szennyezőanyag kerül bele. Az úszó élőgépre rögzített növények és a növényi gyökerek által kötött mikróbaközösség együtt biztosítják az illető ökoszisztéma megbomlott egyensúlyának, homeosztatikus állapotának visszaállítását, a felhalmozódott anyagok bontását, az eredeti fajeloszlás visszaállítását. Az élőgépes szennyvíztisztításra megvalósult berendezések oktatási és kutatási célokat is szolgáló ökológiai központokként működnek. még élőgép, mezokozmosz, ökomérnökség, szennyvíztisztítás, természetes szennyvíztisztítás.

a lakóterületek és szolgáltató üzemek szennyvizét jelenti, amely főleg emberi anyagcseréből és háztartási tevékenységből származik.

ha a kibocsátás az engedélyezett (üzemnapra, illetve egyéves időszakra vonatkozó) szennyvízmennyiséget indokolatlanul túllépi, továbbá ha a kibocsátó a szennyvíz-mintavétel ideje alatt friss vizet kever a szennyvízhez a mintavételi pont előtt, a kibocsátási határérték teljesítése érdekében.

minden olyan szennyvíz, amit bármilyen ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatására szolgáló helyről bocsátanak ki és ami nem háztartási szennyvíz és csapadékvíz.

az a nem közüzemű létesítmény, amelyet több kibocsátó közösen használ a különböző eredetű, döntően technológiai szennyvizek tisztítására.

azt a szerves, biológiailag lebontható terhelést jelenti a szennyvízben, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI 5) 60 g oxigén/nap.

a szennyvizek - jogszabályoknak megfelelő mértékű tisztítást követő - bevezetése a természeti környezetbe.

olyan terület, amelyen belül a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék, szennyvíztisztító telepre és végső kibocsátási pontra vezessék.

a település házi, közintézményi, ipari és mezőgazdasági szennyvizeinek, továbbá egyesített rendszer esetén a csapadékvíz (a továbbiakban együtt: szennyvíz) összegyűjtésére, elvezetésére és tisztítására szolgáló létesítmény és azok tartozékai (szennyvízelvezető hálózat, átemelők és szennyvíztisztító telepek/művek, a tisztított szennyvíz és szennyvíziszap elvezetését, elhelyezését szolgáló műtárgyak, valamint berendezések, elzáró szerkezetek, torkolati művek).

a háztartási szennyvíz vagy a háztartási ipari szennyvíz és/vagy csapadékvíz keveréke.

a természet öntisztuló, az ökoszisztéma bonyolult közösségeinek szennyezőanyagokat ártalmatlanító és bontó képességét kihasználó ökomérnöki technológiák összessége. A természetes szennyvíztisztítás vízi (tavas, lagúnás szennyvíztisztítás), sekélyvízi (mesterséges láp, mocsár) és szárazföldi (gyökérzónás szennyvízkezelés) megoldásokat alkalmaz.
1. A tavas szennyvíztisztítás az üledék mikroflóráján kívül a természetes vízi vagy mocsári növényi közösséget és az üledéklakó állatokat is használja. A tavak általában átfolyással működnek, recirkulációjuk nincs, ennek ellenére a szennyvíztisztító telepekkel összehasonlítva jó nitrát- és foszfáteltávolítási hatásfokkal jellemezhetőek. A szennyvíztisztító tó lehet:
A.) aerob tó: általában 90-100 cm vízmélységű, stabilan aerob lagúna, melynek szennyvíztisztító kapacitása a hőmérsékleti viszonyoktól, az időjárási körülményektől és a tó geometriájától függ.
B.) Levegőztetett tó: 3-5 m vízmélységű, mesterséges levegőztetéssel ellátott tó.
C.) Fakultatív anaerob tó: 1,5-2 m vízmélységű, aerob-anaerob viszonyokkal jellemezhető tó, gyakran aerob tó után következő egység.
D.) anaerob tavak: 2-5 m vízmélység és anaerob viszonyok jellemzik, a kellemetlen szaghatás miatt korlátozott BOI és szulfátterhelés engedhető meg.
E.) Tórendszerek kombinációja: a szennyvíz minőségétől függően több tó egymáshoz, valamint elő- és utótisztító egységekhez kapcsolása.
A szennyvíz előkezelése után a kezelő tóban viszonylag hosszú utat tesz meg, melynek mentén a víz változó összetétele és az eltérő külső körülmények kvázi-kaszkád rendszert eredményeznek, a tó kialakításától függően aerob, anaerob és anoxikus viszonyokkal, elő- és utótisztítási szakaszokkal. A növényi anyag felhalmozódása és belőle humusz képződése a tavak folyamatos feltöltődését eredményezheti. Ez a növények learatásával, betakarításával és az üledék kotrással való eltávolításával megakadályozható.
2. Az épített láp és épített mocsár (constructed wetland) a lápra, ill. a mocsárra jellemző sekélyvízi ökoszisztéma tagjait tartalmazza, beleértve a detrituszt, a növényeket és az állatokat.
3. A gyökérzónás szennyvízkezelés a szennyezőanyagok biodegradációján kívül nagymértékű immobilizációra is képes rendszer. Növényzettel kombinált talajszűrőnek is tekinthető. A gyökérmezőben aerob és anaerob zónák vannak és komplex biocönózis felelős a szennyvíztisztításért. A biodegradációt a gyökérmező mikroorganizmusai, a mineralizált tápanyagok elfogyasztását a növények végzik. Legfontosabb folyamatok: ammonifikáció, nitrifikáció, denitrifikáció, foszfátmobilizáció, szulfátredukció, metánképződés, humuszképződés. Leggyakoribb megoldásai:
A.) A mesterséges nádas (reed bed) felszíni rávezetést, ill. elárasztást követő függőleges és vízszintes átfolyással működik. Tervezése és építése során lejtősen kiképzett, vizet át nem eresztő szigetelésre vízáteresztő hordozóanyagot rétegeznek, erre telepítik, az általában egyetlen fajból álló növényzetet. Az egyetlen növényfajhoz széles fajeloszlású talajközösség adódik. Leggyakrabban alkalmazott növények: Phragmites australis (nád), Schoeneplectus lacostris (káka), Typha latifolia (gyékény). Azok a növények használhatóak előnyösen, amelyek ún. átszellőztető alapszövettel (aerenchima) rendelkeznek. A növényi anyagot általában nem távolítják el, így azok holt anyagából humusz képződik. Alkalmazzák kommunális szennyvízre (2 m²/lakos helyigény), ipari szennyvizekre, olajos szennyvíz vagy talajvíz utókezelésére, vegyi anyagokat tartalmazó ipari szennyvizekre.
B.) A gyökérzónás szennyvíztisztítás szárazföldi ökoszisztémát alkalmaz, általában erre a célra telepített fákat. A szennyvizet felszín alatti rávezetéssel és vízszintes átfolyással közvetlenül a fák gyökeréhez juttatják. Mind szennyvíz, mind szennyvíziszap kezelésére alkalmazzák.
4. Élőgépes szennyvíztisztítás: vízinövények gyökérzetükhöz kötődő mikroorganizmusok együttes működését kihasználó kaszkád-reaktoros technológia, mely lehet szárazföldön elhelyezett vagy vízen úszó kezelőtelep.

olyan biológiai szennyvíztisztítási eljárás, amely során a szennyezőanyagok lebomlását a hordozó talajhoz, homokhoz, kavicshoz, növények gyökerének felületéhez kapcsolódó mikroorganizmusok végzik aerob vagy anaerob módon, valamint a tavas szennyvíztisztítási megoldások.