Lexikon
a kromatográfiának az a fajtája, mikor a mozgófázis folyadék, az állófázis pedig szilárd halmazállapotú. Egy összetett anyag komponenseinek szétválasztása olyan alapon történik, hogy a különböző fizikai-kémiai tulajdonságú komponensek megoszlása a mozgó és állófázis között eltérő. Egyik megvalósítási módja, a nagy hatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC) a környezeti analitika kedvelt módszere.
keverékek elválasztását szolgáló olyan kromatográfiás eljárás melyben a mozgófázis gáz halmazállapotú, az állófázis lehet szilárd és helyhez kötött folyadék halmazállapotú. Dinamikus szorpciós-deszorpciós folyamatokon alapuló elválasztási módszer, mely a bomlás nélkül gázhalmazállapotba juttatott (elpárologtatott) minta alkotóinak elválasztására alkalmas. Nem használható kis molekulájú ionos vegyületek és nagy molekulájú vegyületek (fehérjék, polipeptidek, poliszacharidok, stb.) vizsgálatára. (Forrás: Balla J.: A gázkromatográfia analitikai alkalmazásai. Budapest, 1987)
A környezeti analitikában légszennyező anyagok szerves alkotóinak, víz illó alkotóinak, porok szerves alkotóinak mérésére, továbbá talajok illékony szennyezőanyagainak, hulladékok illékony alkotóinak meghatározására, mezőgazdasági termékek, élelmiszeripari termékek, növényi és állati minták szermaradványainak kimutatására használják. szennyezőforrások felderítésében, a szennyezettség felmérésében, a szennyezőanyag terjedésének, bioakkumulációjának nyomon követésére, szennyezett területek kockázatának felmérésére, technológiamonitoringra és utómonitoringra alkalmazott fizikai-kémiai módszerek egyike.
az ion-kromatográfia, amint neve is mutatja, az ionok és egyéb töltéssel rendelkező poláris molekulák elválasztását szolgáló analitikai eljárás. Az elválasztás alapja a mintában lévő, meghatározandó ion töltése. Az ionkromatográfia szinte minden töltéssel rendelkező molekula elválasztására alkalmas, így fehérjék, nukleinsavak, aminosavak, stb. Mivel a vizsgálat folyadékfázisban történik, az ionkromatográf fő része egy elválasztó oszlop. Az elválasztás a mozgó fázisban lévő minta ionjainak az álló fázisban található ellenkező töltésű csoportokkal való kölcsönhatása révén történik. A mintában lévő különféle ionok különböző erősséggel kötődnek az álló fázison, így visszatartásuk mértéke és az oszlopból lemosásukhoz szükséges idő un. elúciós idő eltér. Az eltérések a következő paraméterektől függ: vegyérték, ionsugár és disszociáció fok.
Az ionkromatográfiát nem csak analízisre, hanem kvantitatív elválasztásra, például fehérjék tisztítására is alkalmazzák.
Az oszlopról eluált ionok detektálása történhet vezetőképesség-méréssel, UV-detektálással vagy bármilyen, a konkrét molekulát szelektíven érzékelő módszerrel. Az eluens ionjai megnehezíthetik detektálást, mivel hasonlóak a minta ionjaihoz.
A króm a talajban Cr3+ és Cr6+ vegyületek formájában egyaránt megtalálható. A Cr6+ a talajokban igen instabil, könnyen Cr3+ ionná redukálódik, erősen savanyú és lúgos körülmények között pedig könnyen mobilizálódik. Mindez igen fontos jelenség, mivel a Cr3+ ion jóval kevésbé toxikus és a növényEK számára nehezebben felvehető, mint a Cr6+ ionforma. A talajok meszezésével, foszfor és szervesanyag kijuttatással a növények krómfelvétele csökkenthető. A Cr6+ ion kevésbé toxikus Cr3+ ionná redukálása kénnel, levélkomposzttal elősegíthető.
A talajok krómmal az ipari termelés pl. bőrcserzés, galvanizálás, festékgyártás melléktermékeivel, illetve a légszennyezés acélipar, fémkohászat, szén elégetése következtében szennyeződhetnek el.
A CrIII az emberi szervezetben esszenciális mikroelem, így kis koncentrációban fontos szerepet játszik a szénhidrát, zsír és fehérje anyagcserében. Nagy dózisokban azonban mérgező károsítja a gyomrot, a légzőszerveket, a májat és a vesét, allergiás tüneteket válthat ki. A CrVI vegyületei már egész kis koncentrációban is mérgezőek és rákkeltőek. Így az IARC értékelése szerint a krómVI egyértelműen humán karcinogénnek minősül, mivel a tüdőrák és egyéb légzőszervi daganatos betegségek kialakulásában játszhat szerepet.
A króm nem tartozik az esszenciális növényi tápelemek közé, kis koncentrációban azonban biopozitív hatású lehet. A növények gyökerének krómtartalma a legtöbb esetben jóval nagyobb, mint a hajtásé. A legkevesebb króm a termésben illetve a magvakban található. A növényekben általában a 1-10 mg/kg okoz mérgezési tüneteket: a hajtás elhervad, a fiatal levelek klorotikusakká, a gyökér növekedés és számos esszenciális elem felvétele gátoltá válik.
talajmikroflóra számára a króm VI jelent veszélyt, melyet képesek króm III-má redukálni, ezzel egy kevéssé toxikus formává alakítani.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 30 mg/kg; felszín alatti vizekben: 1 μg/liter. szennyezettségi határérték rendelet szerint talajra: 100 mg/kg; felszín alatti vizre: 50 μg/liter. króm VI nem fordul elő a természetben, háttérértéke a magyar talajokban a kimutathatósági határ alatt van, szennyezettségi határértéke: 1 mg/kg. Felszín alatti vizekben a háttéréték: 10 μg/liter, a szennyezettségi határéték: 20 μg/liter.
szerkezeti kromoszómakárosodás, amely egy kromatid törésében vagy kromatidok közötti törésben és újraegyesítésben nyilvánul meg. Mutagenitást és kromoszóma rendelleneséget vizsgáló tesztekben különféle törzsek, sejtvonalak vagy primer sejttenyészetek, emberi sejteket is ideértve, használhatók (például kínai hörcsög fibroblasztok, ember vagy más emlős perifériás limfociták). A tesztben meghatározott időközönként metafázis blokkoló szerrel (például Colcemid® vagy kolchicin) kezelik a sejteket, majd az összegyűjtött, megfestett és metafázisban lévő sejteket mikroszkóp segítségével elemezni kell, azért hogy a kromoszóma-rendellenességet megvizsgáljuk.
a kromatográfia olyan elválasztási módszer, amelynél a vizsgálandó minta alkotóinak elválasztása egy helyhez kötött állófázis és az ezzel érintkező, mozgó (fluid) fázis közötti anyagátmeneten, valamint az egyes alkotóknak az állófázissal való eltérő kölcsönhatásán alapul. A fázisok közötti anyagátmenet hajtóerejét a két fázis közötti potenciálkiegyenlítődési törekvés biztosítja. A kémiai potenciálbeli különbség mindig megújúl a mozgófázis állandó áramlása következtében. Az elválasztandó minta molekulái, atomjai, ionjai az állófázissal különböző típusú és mértékű kölcsönhatásokat alakíthatnak ki, így az állófázisban eltérő ideig tartózkodnak, az visszatartja őket (retenció). Ennek következtében a mozgó fázissal való előrehaladásuk átlagos sebessége különböző lesz és így az állófázist már elkülönülve, egyenként hagyják el. Az elkülönített alkotókat kémiai vagy fizikai tulajdonságuk alapján jelezzük (detektáljuk). Az állófázis lehet szilárd vagy folyékony halmazállapotú. A mozgófázis lehet gáz, szuperkritikus fluid, vagy folyékony halmazállapotú. A mozgófázis halmazállapotától függően lehet gázkromatográfia, szuperkritikus fluid kromatográfia és folyadékkromatográfia. (Forrás: Balla J.: A gázkromatográfia analitikai alkalmazásai. Budapest, 1987) Mind három kromatográfiás technikát alkalmazhatjuk keverékek összetételének, környezeti minták szennyezettségének jellemzésére, állapotfelmérésre, technológiamonitoringra, utómonitoringra.
egy vegyi anyag összetevőinek jellegzetes eloszlása egy kromatogramon. A jól megválasztott ujjlenyomat úgy jellemzi a vegyi anyagot, hogy egyben megkülönbözteti más vegyi anyagoktól vagy keverékektől. Tehát azonosításra szolgál.
keverék anyagok összetételének megállapítása céljából végzett kromatográfiás elválasztást követően a detektorból származó, az idő függvényében felrajzolt jelek eredményezik a kromatogramot. A kromatogram alapján következtetünk a minta minőségi és mennyiségi összetételére.
a sejtosztódás metafázisának mikroszkopikus vizsgálata során észlelhető változás a kromoszóma szerkezetében, mint a deléciók és fragmentumok, a kromoszómán belüli vagy a kromoszómák közötti átrendeződés. Genotoxicitás teszteknél használjuk ki a kromoszómák ilyesfajta rendellenességét. Ebben az esetben azt nézzük, hogy a vizsgálandó vegyület a kezelt sejtek hány százalékánál okoz kromoszóma szerkezeti rendellenességet. A gyakorlatban úgy járnak el a pozitív eredmény meghatározásánál, hogy például a kromoszóma rendellenességekkel rendelkező sejtek számának növekedését vizsgálják a dózis függvényében, vagy egyetlen mintavétel alkalmával egy meghatározott dózis mellett a rendellenességet mutató sejtek számának egyértelmű növekedését nézik. Először meg kell vizsgálni az eredmények biológiai jelentőségét, mielőtt brmiféle következtetést levonnánk. Statisztikai módszerek használhatók a vizsgálati eredmények értékelésének elősegítésére.
szerkezeti kromoszómakárosodás, amely a két kromatid azonos helyén történt törésében, vagy törésben és újraegyesülésben nyilvánul meg. Mutagenitást és kromoszóma rendelleneséget vizsgáló tesztekben különféle törzsek, sejtvonalak vagy primer sejttenyészetek, emberi sejteket is ideértve, használhatók (például kínai hörcsög fibroblasztok, ember vagy más emlős perifériás limfociták). A tesztben meghatározott időközönként metafázis blokkoló szerrel (például Colcemid® vagy kolchicin) kezelik a sejteket, majd az összegyűjtött, megfestett és metafázisban lévő sejteket mikroszkóp segítségével elemezni kell, azért hogy a kromoszóma-rendellenességet megvizsgáljuk.
a kromoszómák számának eltérése a felhasznált sejteket jellemző normál számértéktől. A vizsgálandó vegyület géntoxikus voltának megllapítására használjuk.
hosszúság mértékegység, a méter (m) 1 milliomod része, azaz 0,000 001 m.
1 mm (egy milliméter) = 1000 mikrométer. Rövidítése: μm, a görög "mű" és utána egy latin m.
Másik neve: mikron.
érett, riboszómákat már nem tartalmazó eritrocita, amely a riboszómákra szelektív festéssel különböztethető meg a polikromáziás eritrocitától.
éretlen eritrocita, közbenső fejlődési szakaszban, amely még mindig tartalmaz riboszómákat, és ezért a riboszómákra szelektív festésekkel különböztethető meg az érett, normokromáziás eritrocitától.
olyan analízis, melyben az ismeretlen anyag kromatogramját egy referencia anyag kromatogramjával hasonlítjuk össze azonosítás céljából.
ultraibolya fény elnyelésén alapuló detektálási technika, amit előszeretettel használnak folyadékkromatográfiához. Egyes vegyületeknek (pl. PAH vegyületek) jellemző UV elnyelési spektrumuk van, melyek ennek alapján azonosíthatók. Az elnyelés nagysága a mérendő komponens mennyiségével arányos.
olyan kromatográfiás technika, melyben az állófázis finomszemcsés vékony réteg valamilyen hordozón (üveg, műanyag, alumínium) megkötve. Rövidített neve VRK vagy angol neve (Thin Layer Chromatography) után TLC. A mintát, pl. az extraktumot a lap aljára cseppentjük fel, majd a lapot az oldószeres futtató kádba helyezzük. Az oldószer (mozgófázis) a kapilláris erők hatására fokozatosan benedvesíti a lapot és elválasztja a komponenseket az állófázissal és az oldószerrel kialakuló kölcsönhatások alapján.