Lexikon
az Európai Parlament és Tanács1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállítást szabályozza.
Bár a hulladék tagállamon belüli szállításának felügyelete és ellenőrzése tagállami hatáskörbe tartozik, a hulladékszállítással kapcsolatos nemzeti rendszereknek koherenseknek kell lenniük a közösségi rendszerrel, hogy a környezetvédelem és az emberi egészség védelme megvalósuljon.
Az ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánt hulladék szállítása esetén az ilyen szállításokra vonatkozó előzetes írásos beleegyezéssel kell biztosítani a felügyeletet és ellenőrzést. Az ilyen eljáráshoz ennek megfelelően előzetes bejelentésre van szükség, amely az illetékes hatóságok számára kellő tájékoztatást biztosít az emberi egészség és a környezet
védelméhez szükséges intézkedések meghozatalához. Az előzetes értesítésnek a hatóságok számára azt is lehetővé
kell tennie, hogy indokolt kifogással élhessenek az ilyen szállításokkal szemben. A hasznosításra szánt hulladék szállítása esetén meghatározott kísérőadatokat írnak elő.
A rendelet egységes alkalmazása, valamint a belső piac megfelelő működése érdekében, továbbá a hatékonyság miatt szükséges annak előírása, hogy a bejelentéseket a küldő ország illetékes hatóságán keresztül tegyék meg.
A vonatkozó bejelentőlapot és kísérődokumentumot – amennyiben lehetséges – a hulladéktermelőnek kell kiállítania.
Az ártalmatlanításra szánt hulladék szállítása esetén számításba kell venni a földrajzi közelség, a hasznosítás elsődlegessége és az önellátás elveit, közösségi és nemzeti szinten.
A tagállamoknak a hulladékok ártalmatlanítása terén önellátóvá kell válniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell hogy a hulladékgazdálkodásra szolgáló létesítmények az elérhető legjobb technikákat a létesítmény engedélyének megfelelően alkalmazzák, továbbá, hogy a hulladék kezelésére a környezetvédelmi szabványokkal összhangban kerüljön sor.
A rendelet a hulladékkezelő létesítményekre és az egyedi hulladékanyagok kezelésére valamint az újrafeldolgozásra kötelező követelményeket ír elő az egész Közösségben egységesen.
Kötelezővé teszi, hogy illegális szállításért felelős személy vigye vissza az adott hulladékot, vagy annak hasznosítására vagy ártalmatlanítására alternatív lépéseket tegyen. Amennyiben ez a személy elmulasztaná ennek megtételét, akkor – illetékességüktől függően – a küldő vagy a célország illetékes hatóságainak maguknak kell beavatkozniuk.
A rendelet tisztázza az országok közötti szállítás feltételeit és hogy mit lehet és mit nem lehet exportálni, illetve importálni és hogy hogyan történjék a harmonizálás a Bázeli Egyezménnyel és más vontakozó európai rendeletekkel. Kitér a szükséges együttműködésre a hulladékszállítmányok ellenőrzése érdekében. Azt követeli többek között, hogy a bejelentőlap és a kísérődokumentum terjedelme lehetőség szerint két oldalon elférjen.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:190:0001:0098:HU:PDF
a 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladékjegyzék meghatározásáról szól és mellékletében tartalmazza a nem veszélyes és a veszélyesnek minősülő hulladékok jegyzékét.
Ez a jegyzék a hulladékok harmonizált jegyzéke. Rendszeresen felülvizsgálatra kerül, és amennyiben szükséges, a 75/442/EGK irányelv 18. cikkével összhangban módosítják. Azonban egy anyag jegyzékbe történő felvétele nem jelenti azt, hogy az anyag minden körülmények között hulladék. Az anyagok csak abban az esetben minősülnek hulladéknak, ha a 75/442/EGK irányelv 1. cikke a) pontjának hulladékra adott meghatározása teljesül.
A jegyzékben szereplő különböző típusú hulladékokat teljes mértékben meghatározza a hulladék hat számjegyű kódja, és a vonatkozó két számjegyű és négy számjegyű fejezetcímek. Ezek alapján, valamely hulladéknak a jegyzékben történő azonosításához a következő 4 lépést kell megtenni.
- Azonosítsa a hulladékot termelő forrást és állapítsa meg a megfelelő hatszámjegyű hulladékkódot
- Kezdje a 01–12. vagy 17–20. főcsoportokba sorolással, ha ide nem illik, akkor a 13., 14. és 15. főcsoportot kell megvizsgálni, amennyiben ezek közül a hulladékkódok közül egyik sem alkalmazható, akkor a hulladékot a 16. főcsoport szerint kell besorolni. Amennyiben a hulladék a 16. főcsoportba sem sorolható be, akkor a 99-es kódot (közelebbről nem meghatározott hulladékok) kell használni a jegyzéknek az első lépésben azonosított tevékenységnek megfelelő fejezetében.
Minden csillaggal (*) jelölt hulladék a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv 1. cikke (4) bekezdésének első francia bekezdése értelmében veszélyes hulladéknak minősül. Ezen hulladékokra a 91/689/EGK irányelv rendelkezései vonatkoznak, kivéve amennyiben az irányelv 1. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. E határozat alkalmazásában „veszélyes anyag” minden olyan anyag, amely a 67/548/EGK irányelvben, illetve annak módosításaiban veszélyesként került vagy kerül besorolásra; „nehézfém” az antimon, arzén, kadmium, króm(VI), réz, ólom, higany, nikkel, szelén, tellúr, tallium és ón minden vegyülete, illetve ezek az anyagok fémes formában, amennyiben azok veszélyes anyagként vannak besorolva. Amennyiben a hulladék a veszélyes anyagokra történő specifikus vagy általános hivatkozással veszélyesként kerül azonosításra, a hulladék csak akkor minősül veszélyesnek, ha ezeknek az anyagoknak olyan magas a koncentrációja (tömegszázalékban), hogy a hulladék rendelkezik a 91/689/EGK tanácsi irányelv III.
mellékletében felsorolt tulajdonságokkal.
A jegyzék főcsoportjai, kétszámjegyű kódokkal jelölve
01 Feltárásból, bányászatból, dúsításból, valamint ásványi anyagok és meddő további feldolgozásából származó hulladékok
02 Mezőgazdaságból, kertészetből, vadászatból, halászatból, valamint elsődleges vízgazdálkodási termelésből, élelmiszer
előállításból és feldolgozásból származó hulladékok
03 Fafeldolgozásból, valamint papír, kartonpapír, cellulózrost-szuszpenzió, lap és bútor előállításból származó hulladékok
04 Bőr-, szőrme- és textiliparból származó hulladékok
05 Kőolaj-finomításból, földgáz-tisztításból és kőszén pirolitikus kezeléséből származó hulladékok
06 Szervetlen kémiai folyamatokból származó hulladékok
07 Szerves kémiai folyamatokból származó hulladékok
08 Bevonatok (festékek, lakkok és zománcok), tömítőanyagok és nyomdafestékek gyártásából, kiszereléséből, forgalmazásából és felhasználásából származó hulladékok
09 Fényképészeti iparból származó szervetlen hulladékok
10 Termikus folyamatokból származó szervetlen hulladékok
11 Fémkezelésből és fémek bevonatainak készítéséből, valamint nemvasfém hidrometallurgiából származó szervetlen, fémtartalmú hulladékok
12 Fémek és műanyagok alakításából valamint mechanikai felületkezeléséből származó hulladékok
13 Olajhulladékok (az étkezési olajok kivételével, 05 és 12)
14 Oldószerként használt szerves anyagokból származó hulladékok (07 és 08 kivételével)
15 Hulladékká vált csomagolóanyagok; közelebbről nem meghatározott abszorbensek, törlőkendők, szűrőanyagok és védőruházat
16 A jegyzékben közelebbről nem meghatározott hulladékok
17 Építkezésből és bontásból származó hulladékok (beleértve az útépítést is)
18 Emberek, illetve állatok egészségügyi ellátásából és/vagy az azzal kapcsolatos kutatásból származó hulladékok (kivéve
azokat a konyhai és éttermi hulladékokat, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátásból származnak)
19 Hulladékkezelő létesítményekből, nem a helyszínen üzemelő szennyvíztisztító üzemekből, valamint a vízkezelő iparból
származó hulladékok
20 Kommunális, illetve hasonló kereskedelmi, ipari és létesítményi hulladékok, beleértve az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat is.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:05:32000D0532:HU:PDF
az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról. Néhány fontos kitét az irányelvből:
A hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozás alapvető célja az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen. Meghatározza a hulladék fogalmát és tartalmazza a hulladékártalmatlanításra és -hasznosításra vonatkozó hatékony és következetes szabályozást, melyet néhány kivételtől eltekintve, alkalmazni kell minden ingó dologra, amelytől tulajdonosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.
A természeti erőforrások megőrzése érdekében ösztönzi a hulladék hasznosítását és a hasznosított anyagok nyersanyagként történő használatát.
A környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamoknak – azon kívül, hogy lépéseket tesznek a hulladékok felelősséggel végzett ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására – intézkedéseket kell tenniük a hulladéktermelés korlátozására, különösen a tiszta technológiák és a termelési folyamatba visszavezethető és újrahasználható termékek támogatásával, figyelembe véve a hasznosított hulladék meglévő vagy lehetséges piaci elhelyezési lehetőségeit. A Közösség egésze számára fontos, hogy önellátóvá váljon a hulladékártalmatlanítás területén, és kívánatos, hogy valamennyi tagállam hasonlóképpen önellátásra törekedjen. E célok elérése érdekében a tagállamoknak hulladékgazdálkodási terveket kell készíteniük.
A hulladékok szállítását csökkenteni szükséges, és ennek érdekében a tagállamok hulladékgazdálkodási terveikben intézkedéseket tehetnek.
A magas szintű védelem és hatékony felügyelet biztosítása érdekében szükség van a hulladék ártalmatlanítását és hasznosítását végző vállalkozások működésének engedélyeztetésére és ellenőrzésére. Az egyes vállalkozások, amelyek maguk dolgozzák fel saját hulladékaikat vagy hasznosítást végeznek, bizonyos feltételekkel, továbbá biztosítva, hogy megfeleljenek a környezetvédelem követelményeinek, mentesíthetők az engedélyezési követelmények alól. Az ilyen vállalkozásokat nyilvántartásba kell venni.
Annak érdekében, hogy a hulladék keletkezésétől a végső ártalmatlanításáig felügyelet alatt álljon, a hulladékokkal foglalkozó olyan egyéb vállalkozásokat, mint például a hulladékgyűjtéssel, -szállítással foglalkozókat és a közvetítőket, ugyancsak engedély megszerzésére kell kötelezni vagy nyilvántartásba kell venni, továbbá hatékonyan ellenőrizni kell.
A költségeknek azt a részét, amely a hulladékhasznosítás bevételeiből nem térül meg, a „szennyező fizet” elvvel összhangban kell megfizetni.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:114:0009:0021:HU:PDF
biológiailag lebontható/lebomló vagy biodegradálható hulladék minden olyan hulladék, amely hajlamos anaerob vagy aerob bomlásra, mint pl. az élelmiszer- és kerti hulladék, papír és kartonpapír;
Forrás: A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31999L0031:HU:HTML
Az Európában keletkező mintegy 2 milliárd tonna hulladék menedzsmentjét EU irányelvek és rendeletek szabályozzák.
A különféle jogi dokumentumok listájából aktív linkek vezetnek a magyar nyelvű jogi szövegekhez.
- ÁLTALÁNOS KERETTÖRVÉNYEK
- Hulladék irányelv
- Hulladéklerakás (2010 végéig)
- Stratégia a hulladék mennyiségének csökkentésére és újrahasznosítására
- Integrált szennyezés-megelőzés és kontroll: IPPC irányelv
- Hulladékmenedzsment statisztika
- Az újrahasznosító iparágak versenyképessége (csak angolul)
- Hulladéklerakók
- Hulladékok égetése
- Hulladék szállítása
- VESZÉLYES HULLADÉK
- FOGYASZTÓI JAVAKBÓL KELETKEZÕ HULLADÉKOK
- A csomagolásról és csomagolási hulladékokról
- A poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról
- A hulladékelemekről és -akkumulátorokról
- A hulladékolajok ártalmatlanításáról
- Az elhasználódott járművekről
- Gépjárművek újrafelhasználhatósága, újrafeldolgozhatósága és hasznosíthatósága
- Elektromos és elektronikus eszközök hulladékai
- SPECIÁLIS TEVÉKENYSÉGEKBÕL SZÁRMAZÓ HULLADÉK
- Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről
- A biztonságos és környezetbarát hajóbontás
- Zöld könyv a hajóbontás gyakorlatának javításáról
- Elhasznált olaj- és gázberendezések bontása és ártalmatlanítása (csak angolul)
- A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről
- A hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői
létesítményekről
- RADIOAKTÍV HULLLADÉKOK ÉS ANYAGOK
- Radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek szállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről
- Radioaktív anyagok tagállamok közötti szállításáról
- A radioaktív hulladék menedzsmentjének 1999-es állapota a jövőbeli lehetőségek (csak angolul)
- A kiégett nukleáris fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről
EWC, angol rövidítése az European Waste Catalogue = Európai Hulladék Katalógus fogalomnak.
A hulladékkatalógusnk nevezett jegyzékben szereplő különböző típusú hulladékokat teljes mértékben meghatározza a hulladék hat számjegyű kódja, és a vonatkozó két számjegyű és négy számjegyű fejezetcímek.
A kétszámjegyű főcsoportok az alábbiak:
01 Feltárásból, bányászatból, dúsításból, valamint ásványi anyagok és meddő további feldolgozásából származó hulladékok
02 Mezőgazdaságból, kertészetből, vadászatból, halászatból, valamint elsődleges vízgazdálkodási termelésből, élelmiszer
előállításból és feldolgozásból származó hulladékok
03 Fafeldolgozásból, valamint papír, kartonpapír, cellulózrost-szuszpenzió, lap és bútor előállításból származó hulladékok
04 Bőr-, szőrme- és textiliparból származó hulladékok
05 Kőolaj-finomításból, földgáz-tisztításból és kőszén pirolitikus kezeléséből származó hulladékok
06 Szervetlen kémiai folyamatokból származó hulladékok
07 Szerves kémiai folyamatokból származó hulladékok
08 Bevonatok (festékek, lakkok és zománcok), tömítőanyagok és nyomdafestékek gyártásából, kiszereléséből, forgalmazásából és felhasználásából származó hulladékok
09 Fényképészeti iparból származó szervetlen hulladékok
10 Termikus folyamatokból származó szervetlen hulladékok
11 Fémkezelésből és fémek bevonatainak készítéséből, valamint nemvasfém hidrometallurgiából származó szervetlen, fémtartalmú hulladékok
12 Fémek és műanyagok alakításából valamint mechanikai felületkezeléséből származó hulladékok
13 Olajhulladékok (az étkezési olajok kivételével, 05 és 12)
14 Oldószerként használt szerves anyagokból származó hulladékok (07 és 08 kivételével)
15 Hulladékká vált csomagolóanyagok; közelebbről nem meghatározott abszorbensek, törlőkendők, szűrőanyagok és védőruházat
16 A jegyzékben közelebbről nem meghatározott hulladékok
17 Építkezésből és bontásból származó hulladékok (beleértve az útépítést is)
18 Emberek, illetve állatok egészségügyi ellátásából és/vagy az azzal kapcsolatos kutatásból származó hulladékok (kivéve
azokat a konyhai és éttermi hulladékokat, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátásból származnak)
19 Hulladékkezelő létesítményekből, nem a helyszínen üzemelő szennyvíztisztító üzemekből, valamint a vízkezelő iparból
származó hulladékok
20 Kommunális, illetve hasonló kereskedelmi, ipari és létesítményi hulladékok, beleértve az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat is.
Ezeken a főcsoportokon belül további csoportok és azon belül konkrét hulladékfajták szerepelnek.
Lásd még 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladéklistáról
EWC, az European Waste Catalogue = Európai Hulladék Katalógus fogalom angol rövidítése.
Lásd Európai Hulladék Katalógus, EWC és 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladéklistáról
olyan anyagok, termékek vagy tárgyak (használt tárgyak, anyagkeverékek, anyagegyüttesek, maradványok, környezetbe kikerült anyagok, szennyezőanyagok) melyek az ember mindennapi tevékenysége során, vagyis az anyagok és termékek gyártása és használata során keletkeznek, a környezetbe ellenőrzött vagy ellenőrizetlen módon kikerülnek, haszontalanná válnak. A hulladékok kezeléséről, újrahasználatáról vagy újrahasznosításáról, ennek hiányában tárolásáról ha szükséges ártalmatlanításáról a vonatkozó szabályok szerint kell gondoskodni.
a magyar jogszabályi keretek között a hulladék alapvető jellemzőinek meghatározását, továbbá azon adatok, információk megadását jelenti, amelyek alapján a hulladék biztonságosan lerakható inert, nem veszélyes (jellemzően kommunális) vagy veszélyes hulladéklerakóban.
Az alapjellemzés tartalmazza:
- a hulladék EWC kódszámát
- a hulladékot eredményező technológia rövid leírását
- a hulladék fizikai megjelenési formáját
- minőségi összetételét
- teljes mennyiségét, illetve rendszeresen képződő hulladék esetén az időegység alatt képződő mennyiséget
- a lerakással történő ártalmatlanítás szempontjából jellemző tulajdonságait, különös tekintettel a hulladéklerakóban várható változásaira, a kémiai kölcsönhatásokra, illetve a hulladéklerakó szigetelő anyagával való kölcsönhatásokra
- a hulladék veszélyességi jellemzőinek meghatározását:
- H1 „Robbanó”
- H2 „Oxidáló”
- H3-A „Tűzveszélyes”
- H3-B „Kevéssé tűzveszélyes”
- H4 „Irritáló vagy izgató”
- H5 „Ártalmas”
- H6 „Mérgező”
- H7 „Karcinogén”
- H8 „Maró”
- H9 „Fertőző”
- H10 „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító”
- H11 „Mutagén”
- H12 Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy savval
érintkezve mérgező vagy nagyon mérgező gázokat fejlesztenek - H13 Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük a lerakást követően
valamely formában – pl. kimosódás – a felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkező
anyag keletkezzék - H14 „Környezetre veszélyes”
- a hulladék kioldódási jellemzőit és azoknak a hulladéklerakóban várható változásait
- a kioldódási jellemzőknek a lerakhatósági szempontok szerinti értékelését és a hulladék átvételére megfelelő hulladéklerakó-kategória meghatározását
- rendszeresen képződő hulladék esetében a kritikus paraméterek kiválasztását a megfelelőségi vizsgálathoz és a megfelelőségi vizsgálat elvégzési gyakoriságának meghatározását
- annak bemutatását, hogy a lerakásra szánt hulladék sem eredeti, sem előkezelt formájában gazdaságosan nem hasznosítható.
Ha az alapjellemzés, a megfelelőségi vizsgálat, továbbá a helyszíni ellenőrző vizsgálat alapján a hulladék eleget tesz az adott kategóriájú hulladéklerakó átvételi követelményeinek, a hulladék az adott hulladéklerakóban lerakható, ellenkező esetben a hulladék átvételét a hulladéklerakó üzemeltetőjének meg kell tagadnia. A hulladéklerakó üzemeltetője az átvett hulladék megnevezéséről, kódszámáról és mennyiségéről elismervényt állít ki.
a hulladékgazdálkodási törvény szerint az előkezelés a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár.
Műszaki értelemben előkezelésnek tekinthető minden olyan eljárás, amellyel a hulladék mennyisége és/vagy veszélyessége csökken, a hulladék könnyebben kezelhetővé, hasznosíthatóvá vagy ártalmatlaníthatóvá válik, vagy közvetlenül hasznosítható állapotba kerül.
Tekintettel a hulladékok sokféleségére, az előkezelés is sokféle lehet, sőt az eljárások kombinációi is előfordulhatnak. Ezért az ilyen jellegű eljárásokat, az Európai Közösség előírásaival összhangban, a magyar hulladékgazdálkodási törvény 3. és 4. melléklete (2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról) ártalmatlanítást, illetőleg a hasznosítást szolgáló műveletek között sorolja fel.
a hulladéklerakó üzemeltetője telephelyének beléptető pontján, illetve a lerakás helyén köteles helyszíni ellenőrző vizsgálatot végezni annak megállapítására, hogy a lerakásra szánt hulladék azonos-e az alapjellemzésben, megfelelőségi vizsgálatban megadottal. A helyszíni ellenőrző vizsgálatnak ki kell terjednie:
- a kísérő dokumentumok ellenőrzésére,
- a hulladékszállítmány szemrevételezéssel történő ellenőrzésére,
- szükség esetén a hulladék átvétele szempontjából lényeges alapjellemzők gyorsteszttel történő vizsgálatára.
A vizsgálati eredményeket és a mintákat legalább egy hónapig meg kell őrizni.
a hulladékhierarchia a hulladékok mennyiségének és kockázatának csökkentési lehetőségeit adja meg fontossági sorrendben. A háromszög csúcsán lévő legkedvezőbb megoldás a hulladék megelőzés felől halad a kevésbé kedvező megoldások felé, melyek az következők: csökkentés, minimalizálás (reduce), újrahasználat (reuse) , hasznosítás (recycle), energia előállítás hulladékból, hulladéklerakás. A manapság elterjedt két alsó szintről célszerű lenne fellépni a felsőbb szintekre a 3R (reduce, reuse, recycle) szintekre.
a lerakott hulladék térfogatának csökkenését, a felszín süllyedését jelenti. A hulladék várható összenyomódását elméletileg a talajmechanikából jól ismert konszolidációs elmélettel lehet közelíteni, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hulladék:
− a szokásos talajokhoz képest lényegesen változatosabb, heterogénebb;
− fizikai paramétereinek pontos meghatározása lényegesen nehezebb.
A hulladék konszolidációja nemcsak a mechanikai terhelés (saját tömege) hatására bekövetkező tömörödés, hanem a különböző alkotórészek kémiai-biológiai lebomlásával rendszerint együtt járó térfogatcsökkenés eredménye is.
A süllyedés várható mértékét számos tényező befolyásolja, amelyek a következők:
− a lerakott hulladék kezdeti tömörsége, hézagtényezője, térfogatsűrűsége;
− a feltöltés magassága;
− a biológiailag lebomló, illetőleg nem-lebomló hulladékmennyiség aránya;
− a hulladék lerakás előtti és közbeni kezelése;
− a csurgalékvíz szintje, ingadozása;
− a környezeti tényezők (nedvességtartalom, hőmérséklet, a biogáz-képződés folyamata, fázisa).
A konszolidáció már a lerakó feltöltése során elkezdődik. A süllyedés üteme az idő előrehaladtával lassul. A kezdeti szakaszban az öntömeg hatására bekövetkező süllyedések dominálnak (elsődleges konszolidáció), mértéke általában 5–30 %-a a feltöltési vastagságnak, és a süllyedés nagy része a feltöltés utáni első évben lejátszódik. Az elsődleges konszolidációt követi a másodlagos konszolidáció szakasza, ami időben hosszan elnyúló, és kifejezetten a hulladékban lejátszódó folyamatoktól függ.
az integrált hulladékmenedzsment egyik lehetősége a hulladék keletkezésének megelőzése. A hulladékmegelőzés azon tevékenységek és intézkedések összessége, mely a hulladék keletkezésének elkerülését, csökkentését eredményezi. Célja, hogy minél kisebb mennyiségű, illetve minél kisebb kockázatot jelentő hulladék keletkezzen.
A megelőzés lehetséges módjai:
- Hosszú élettartamú, tartós, jó minőségű termékek gyártása
- Kisebb tömegű termékek gyártása
- Javítható termékek gyártása, a kisipari javító szolgáltatások támogatása
- Termékhelyettesítés − kisebb vagy kevésbé veszélyes hulladékképző termékkel
- Takarékos termelés és termékhasználat
- A fogyasztás csökkentése − bizonyos termékekről való lemondás
- A technológiák módosítása: hulladék helyett hasznosítható melléktermékek előállítása
az azonos termelési, hulladékkezelési technológiából származó, rendszeresen képződő hulladék ellenőrzését jelenti, vagyis az alapjellemzésben meghatározott kritikus paraméterek mérését és azok értékelését.
A hulladék átadója a hulladék átvételét megelőzően az alapjellemzéssel, azt követően pedig megfelelőségi vizsgálattal igazolja a hulladéklerakó üzemeltetője felé, hogy a hulladék az adott hulladéklerakón átvehető.
Több létesítményben rendszeresen keletkező hulladék esetében is átvehető a hulladék megfelelőségi vizsgálattal. Az átvétel követelménye az egyes létesítményekben keletkező hulladék megfelelőségének jellemzésére használandó kritikus paraméterek mérése, majd az azonos komponensekből átlagérték képzése. A számított átlagértéktől legfeljebb ±20%-kal lehet eltérni az egyes létesítményekben.
a hulladék ujrafelhasználása, vagy hasznosítása azt jelenti, hogy a hulladék anyaga ismételten felhasználásra kerül a termelési-fogyasztási anyagáramban, vagy eredeti céljának megfelelő termékként, vagy komolyabb átalakítás nélkül nyersanyagként, vagy átalakított anyagként.
A hasznosítással csökken a lerakandó/elégetendő hulladék mennyisége, csökkenthető a kitermelt természeti erőforrások mennyisége, csökken a kitermelt természeti erőforrások átalakításához, a termeléshez köthető kibocsátások és egyéb környezetterhelések.
A hasznosítás típusai:
- Újrahasználat: ebben az esetben nincs lényeges fizikai vagy kémiai átalakítás, a hasznosított anyag megőrzi anyagát és funkcióját (visszaváltható üveg, használt ruha, stb.)
- Újrafeldolgozás: az anyag vagy termék jellegű hulladék anyagának hasznosítása nyersanyagként, előzőhöz hasonló vagy attól eltérő termékké (például újraolvasztott üvegpalackból bármilyen üveg készülhet, a papírból újrapapír, gumiabroncsból gumiszőnyeg, stb.)
- Újraelőállítás: az átlagosnál mélyrehatóbb fizikai és kémiai átalakítást jelent, tulajdonképpen újrafeldolgozásról van szó (például műanyagpalackból termo-textília készítése, tejesdobozból parketta vagy bútor, stb.)
- A hulladékban lévő hasznos anyagok energiaként történő hasznosítása égetéssel, gázosítással, rothasztással metántermelés mellett.
A hasznosítás lépései:
- A hasznosítás előfeltétele a szelektív hulladékgyűjtés. Ez biztosítja a tiszta és homogén anyagot.
- A hulladék anyagának átalakítása
- A hulladékból előállított nyersanyag feldolgozása, termékké alakítása.
A szelektív hulladékgyűjtést tehát nem elegendő, azt követnie kell a hasznosítás többi lépésének.
A hulladék okozta környezetterhelés csökkentését, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetését, kizárását jelenti az adott környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával.
A hulladék ártalmatlanítása környezetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenység, amely történhet:
- hulladéklerakóban történő lerakással (lerakással kizárólag hulladék előkezelés ártalmatlanítható néhány inert hulladék kivételével),
- termikus ártalmatlanítással,
- más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárással.
A hulladékártalmatlanítási tevékenységek, illetve az ártalmatlanítást szolgáló műveletek a hulladékgazdálkodási törvény 3. sz. melléklete alapján (2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról) a következők:
- D1 Lerakás a talaj felszínére vagy a talajba
- D2 Talajban történő kezelés (folyadékok, iszapok talajban történő biológiai lebontása stb.)
- D3 Mély-injektálás (szivattyúzható anyagok kutakba, sódómokba vagy természetes üregekbe juttatása stb.)
- D4 Felszíni feltöltés (folyadékok, iszapok elhelyezése árkokban, mélyedésekben, tározó vagy ülepítő tavakban stb.)
- D5 Lerakás műszaki védelemmel (elhelyezés fedett, szigetelt, a környezettől és egymástól is elkülönített cellákban stb.)
- D6 Bevezetés víztestbe, kivéve a tengereket és óceánokat
- D7 Bevezetés tengerbe vagy óceánba, beleértve a tengerfenéken történő elhelyezést is
- D8 E felsorolásban máshol nem meghatározott biológiai kezelés, amelynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket a D1-D12 műveletek valamelyikével kezelnek
- D9 E felsorolásban máshol nem meghatározott fiziko-kémiai kezelés, amelynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket a D1-D12 műveletek valamelyikével kezelnek (elpárologtatás, szárítás, kiégetés stb.)
- D10 Hulladékégetés szárazföldön
- D11 Hulladékégetés tengeren
- D12 Tartós tárolás (tartályokban történő elhelyezés mélyművelésű bányában stb.)
- D13 Keverés vagy elegyítés a D1-D12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében
- D14 Átcsomagolás a D1-D12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében
- D15 Tárolás a D1-D14 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolás és gyűjtés kivételével)
a hulladékégetés a hulladék energiaforrásként történő hasznostását jelenti. A hulladékgazdálkodás egyik eszköze, a hulladékhierarchia egyik alsó foka, br nem a legalsó, mert az a hulladék lerakása.
A hulladék égetésével csökken a lerakandó hulladék térfogata és anyagának veszélyessége.
Ma Európa hulladékának nagy részét elégetik, de a hosszútávú tervekben az értékesebb és környezetkímélőbb hasznosítás, újrahasználat illetve hulladékminimalizálás szerepel.
A hulladékégetés során a szilárd vagy folyékony hulladék csak részben alakul át gázhalmazállapotú égéstermékekké, egy részük továbbra is szilárd formában marad meg. Az égetés szilárd maradéka lerakásra kerül.
A hulladékégetés technológiája változatos, altérhet a tűztér kialaktíása, a szabályozó technológiák, a környezetvédelmi technológiák. A környezeti kockázat főképpen a keletkező füstgáz és salak minőségétől, összetételétől és kezelési módjától függ. A hulladékégetők hozzájárulása a környezetszennyezéshez jelentős mértékű.
hulladékgazdálkodás a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere. Foglalkozik a hulladékok keletkezésének megelőzésével, mennyiségének és veszélyességének csökkentésével, a hulladékok kezelésével, ezek tervezésével és ellenőrzésével. Gondoskodik a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetéséről, bezárásáról, utógondozásáról, a működés felhagyását követő vizsgálatokról, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadásról és oktatásról.
A hulladékgazdálkodás alapelvei:
- A megelőzés elve a hulladékok mennyiségének és veszélyességének a legkisebb mértékűre csökkentését jelenti.
- Az elővigyázatosság elve alapján a veszély és a kockázat valós ismerete nélkül úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének.
- A gyártói felelősség elve azt jelenti, hogy a termék előállítója felelős a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező anyagok, technológiák megválasztásáért. (Beleértve a termék előállítását, életciklusát, hulladékká válását, hasznosítását, ártalmatlanítását.) A gyártónak a hulladékok kezelésének költségeihez is hozzá kell járulnia.
- A megosztott felelősség elve szerint a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük.
- Az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó technológiák bevezetésére (anyag és energiatakarékos technológiák, környezetszennyező anyagok kiváltása stb.).
- A szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, ill. előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért, az okozott kár megtérítéséért.
A hulladékok fő típusai: lakossági szilárd (kommunális) hulladék, ipari és kereskedelmi hulladék, veszélyes hulladék.
a hulladéknak vagy valamely összetevőjének termelési vagy szolgáltatási folyamatban történő felhasználását jelenti.
A hulladék hasznosítása történhet:
- A hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történő ismételt felhasználásával (újrafeldolgozás).
- A hulladék valamely újrafeldolgozható összetevőjének leválasztásával és alapanyaggá alakításával (visszanyerés).
- A hulladék energiatartalmának kinyerésével (energetikai hasznosítás).
- A biológiailag lebomló szerves anyagok aerob vagy anaerob lebontása és további felhasználásra alkalmassá tétele szintén hasznosításnak minősül.
A magyar hulladékgazdálkodási törvény 4. sz. melléklete (2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról) hulladékhasznosítási tevékenységeket, illetve a hasznosítást szolgáló műveleteket tételesen tartalmazza, ez alapján a gyakorlatban alkalmazott eljárások a következők:
-
- R1 Fűtőanyagként történő felhasználás vagy más módon energia előállítása
- R2 Oldószerek visszanyerése, regenerálása
- R3 Oldószerként nem használatos szerves anyagok visszanyerése, regenerálása (beleértve a komposztálást és más biológiai átalakítási műveleteket is)
- R4 Fémek és fémvegyületek visszanyerése, újrafeldolgozása
- R5 Egyéb szervetlen anyagok visszanyerése, újrafeldolgozása
- R6 Savak vagy lúgok regenerálása
- R7 Szennyezéscsökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése
- R8 Katalizátorok összetevőinek visszanyerése
- R9 Olajok újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata
- R10 Talajban történő hasznosítás, amely mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból előnyös
- R11 Talajban történő hasznosítás, amely mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból előnyös
- R12 Átalakítás az R1-R11 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében
- R13 Tárolás az R1-R12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolás és gyűjtés kivételével)
A hulladékhasznosításra vonatkozó alapvető követelmény, hogy a hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél nagyobb környezetterhelést ne okozzon, a hasznosítási technológia alkalmazása ne veszélyeztesse az emberi egészséget és a környezetet, valamint az elérhető eredményhez képest ne jelentsen túlzott mértékű gazdasági terheket. A hulladékot tehát akkor lehet és kell hasznosítani, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott.
a hulladékkezelő tér a hulladéklerakónak, mint létesítménynek a hulladékok előválogatására, szelektálására, átmeneti (nem végleges), vagy végleges deponálására, elhelyezésére szolgáló, megfelelő műszaki védelemmel és műtárgyakkal ellátott része. A hulladékkezelő telep az előzőektől eltérően lehet önállóan létesülő (vagyis nem a hulladéklerakó részeként létesülő) egység, melyben a hulladékok valamilyen szempont szerinti hasznosítása (válogatása, átmeneti tárolása) történik.
A hulladékkezelő telep a hulladékok válogatásán és előkezelésén túl, a helyben válogatott, vagy az eleve válogatva (szelektáltan) érkező hulladékok valamilyen újrahasznosítására szolgál (pl. olajos iszapok, élelmiszeripari iszapok hasznosítására, komposztálással történő kezelése).
a hulladékok lerakással és a hullaldék izolálásával történő ártalmatlanítására szolgáló olyan létesítmény, amely a hulladékoknak a földtani közeg felszínén vagy a földtani közegben történő lerakására szolgál, oly módon, hogy abban a hulladék ideiglenesen, vagy véglegesen kerül elhelyezésre.
A lerakásra kerülő hulladék összetételétől, műszaki feltételektől függően hulladéklerakó lehet:
- inert hulladék lerakására szolgáló létesítmény,
- szervetlen nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló létesítmény,
- vegyes összetételű, jelentős szerves és nem szerves anyagtartalommal egyaránt rendelkező, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló létesítmény. Ezt a típusú hulladéklerakót jellemzően kommunális hulladék lerakóként tartják nyilván,
- eszélyes hulladékok lerakására szolgáló ún. veszélyeshulladék lerakó.
A hulladéklerakó a műszaki kialakítás függvényében lehet:
- felszínközelben kialakított, ún. medenceszerű kialakítás,
- védőgáttal kiemelt medence,
- hányószerűen (domb) kialakított lerakó,
- lejtőoldalnak támaszkódó kialakítású,
- a fentiek kombinációja (pl. védőgáttal kiemelt medence és lejtőoldalnak támaszkódó kialakítás).
A hulladéklerakó, mint olyan műszaki létesítmény, mely jelentős hatással bír a környezet elemeire, megfelelő szigeteléssel kell rendelkezzen, valamint az üzemeltetés során alkalmazott technológiák által mérsékelni kell a lerakásból eredő terheléseket. A szigetelési rétegrendek a lerakott hulladék összetételének, valamint a hulladéklerakó típusának függvényében kell készüljenek, hogy a lerakóból való kibocsátást biztonsággal megakadályozzák.
a hulladékmentes mezőgazdálkodás nem teljesen újkeletű, hiszen a hagyományos, nem nagyüzemi gazdaságokban mindig is volt ehhez hasonló törekvés, bár kisebb választék és kevésbé hatékony módszerek birtokában.
A mai környezetvédelmet és a fenntartható mezőgazdaságot célzó stratégiák visszatértek a hulladékmentes mezőgazdáslkodás idájához. A cél az, hogy minden melléktermék és hulladék a lehető legnyagobb haszon és a legkisebb kockázat mellett hasznosuljon.
A modern biotechnológiák közül a hulladékmentes mezőgazdálkodás integrálja a biológiai szerves hulladékok rothasztási technológiáját biogáztermelésre és a biogáz különféle hasznosításait enegrrginyerésre. Alkalmazza természetesen a komposztálást és a komposzt talajjavításra és talaj tápanyagpótlásra történő használatát. A biogáztermelés maradékát egysejtfehérje szaporításához használja (alga vagy takarmányélesztő), a termelt algából vagy más egysejtfehérjéből olajat (biodízel) gyárt, vagy közvetlenül használja állattakarmányozásra (marha, sertés vagy az algát haltenyésztésre).
A modellek és megvalósult "prototípusok" tanusága szerint 1−5 hektár területű farmokon valósítható meg legjobban a hulladékmentes gazdálkodás. A harmadik világ agrárstratégiájában fontos helyet foglal el a hulladékmenetes mezőgazdálkodás, így Knában sokan gyakorolják és Brazília, Dél-Afrika, Kolumbia és India is próbálkozik vele.Igyekeznek ötvözni a hagyományos természetközeli módszereket a modern biotechnológiákkal. Melegebb éghajlaton jó esély van arra, hogy ezek a biotechnológiák gazdaságosan működtethetőek és a hulladékhasznosítás haszna megközelíti a költségeket.
A hulladékmentes mezőgazdálkodás javítja a biztonságot, részben önellátóvá, így kevésbé kiszolgáltatottá teszi a farmokat. Hozzájárul a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez és jól ötvözhető a biológiai gazdálkodással és a fenntartható fejlődéssel.
az Európai hulladék katalógust és veszélyeshulladék listát (European Waste Catalogue and Hazardous Waste List) – melyben minden hulladéknak minősülő termék, anyag megtalálható egyedi kódszámmal (EWC kóddal) jelölve – a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet honosította.
A jegyzékben a hulladékokat hat számjegyű, úgynevezett EWC kóddal jellemzik. A kód első két számjegye a keletkezés tevékenység szerinti főcsoportra, a második két számjegye a főcsoporton belüli alcsoportra utal. Megnevezés használata esetén a hulladék csak a keletkezési tevékenységnek megfelelő főcsoport és alcsoport megnevezésével együtt adható meg. A jegyzékben lévő hulladék azonosítása érdekében a következők szerint kell eljárni:
- A 01–12 és 17–20 főcsoport címe szerint, a keletkezési tevékenység alapján kell a hulladékot azonosítani, és kikeresni a hulladékra vonatkozó megfelelő hat számjegyű kódot (a fejezet 99-re végződő kódjának kivételével). A lista felépítéséből adódik, hogy adott hulladék több különböző tevékenység során is keletkezhet.
- A külön gyűjtött csomagolási hulladékot (beleértve a különböző csomagolási hulladékok keverékét is) a 15 01 alcsoportba kell besorolni, szemben a 20 01 alcsoporttal.
- Ha az adott hulladékot a 01–12, illetve a 17–20 főcsoportokba nem lehet besorolni, akkor a hulladék azonosítására a 13, 14 és 15 főcsoportokat kell használni.
- A (*)-gal megjelölt kódszámok veszélyes hulladékot jelölnek.
- Ha a hulladék besorolására egyik csoport sem alkalmazható, akkor a 16. főcsoport alapján kell besorolni a hulladékot.
- Ha a hulladék nem található a 16. főcsoportban sem, akkor a 99 kódot (közelebbről nem meghatározott hulladékok) kell használni a jegyzék azon fő- és alcsoportjában, amely megfelel az adott tevékenységnek, azonban 99-esre végződő kóddal veszélyes hulladék - a 13 08 99* kódszám kivételével - nem sorolható be.
- amennyiben a hulladékot valamely veszélyességi jellemzője alapján kell veszélyes hulladéknak besorolni, a veszélyességi jellemzők tekintetében a hulladékgazdálkodási törvény 2. számú mellékletében (2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról) felsorolt tulajdonságok az irányadók. A veszélyes anyag koncentrációjának elhatárolásához a H3-H8, H10 és H11 veszélyességi jellemzők tekintetében e rendelet 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet 1. § (3) bekezdésében felsoroltakat kell alkalmazni.
A 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet legutóbbi módosításával megvalósult az EU Hulladék Listájával teljes mértékben megegyező kódolási, és megnevezési rendszert alkalmazása Magyarországon is.
Lásd még 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladéklistáról
a hulladékok magyar jogi szabályozásában használt kifejezés. Kritikus paraméternek kell tekinteni a hulladéklerakók átvételi határkoncentrációit megadó táblázatokban szereplő jellemzők közül azokat, amelyek koncentrációja eléri vagy meghaladja a megadott határérték 80%-át, illetve amelyeknél a szóbanforgó jellemző koncentrációja nagymértékben szór. A táblázatok a (20/2006. (IV. 5.) KvVM rendeletben a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló fejezet 2. számú mellékletében találhatóak (2. számú táblázatokban)
az alábbiakban felsoroljuk a hulladékok veszélyességét eredményező tulajdonságokat:
H1 „Robbanásveszélyes”: anyagok és készítmények, amelyek láng hatására felrobbanhatnak, vagy amelyek ütés
vagy dörzsölés hatására a dinitrobenzolnál érzékenyebben reagálnak.
H2 „Oxidáló”: anyagok és készítmények, amelyek más anyagokkal, különösen gyúlékony anyagokkal érintkezve
erősen hőtermelő (exoterm) reakcióba lépnek.
H3-A „Tűzveszélyes”:
– folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 °C alatt van (beleértve a fokozottan
tűzveszélyes anyagokat is), vagy
– anyagok és készítmények, amelyek a környezeti hőmérsékleten a levegővel érintkezve energiabefektetés
nélkül felmelegedhetnek, és végül lángra lobbanhatnak, vagy
– szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrással történő rövid idejű érintkezés hatására könnyen
lángra lobbanhatnak, és a gyújtóforrás eltávolítása után is égnek, vagy
– gáz halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyek a levegőn normál nyomáson gyúlékonyak, vagy
– anyagok és készítmények, amelyeknek vízzel vagy nedves levegővel történő érintkezésekor veszélyes
mennyiségben keletkeznek tűzveszélyes gázok.
H3-B „Kevéssé tűzveszélyes”: folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 oC vagy annál
magasabb, és 55 oC vagy annál alacsonyabb.
H4 „Irritáló vagy izgató”: nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel vagy nyálkahártyával történő
közvetlen, hosszan tartó vagy ismételt érintkezés esetén gyulladást okozhatnak.
H5 „Ártalmas”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
korlátozott mértékű veszélyt jelentenek az egészségre.
H6 „Mérgező”: anyagok és készítmények (beleértve a rendkívül mérgező anyagokat és készítményeket is), amelyek
belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva súlyos, akut vagy krónikus egészségkárosodást,
vagy akár halált is okozhatnak.
H7 „Rákkeltő (karcinogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül
felszívódva rákot okozhatnak, vagy annak előfordulási esélyét növelhetik.
H8 „Maró”: anyagok és készítmények, amelyek az élő szövettel érintkezve azt elroncsolhatják.
H9 „Fertőző”: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazó anyagok, amelyek ismert módon
vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetekben.
H10 „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító (teratogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve
vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva nem öröklődő fejlődési rendellenességet okozhatnak, vagy
azok előfordulási esélyét növelhetik.
H11 „Mutagén”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
örökletes genetikai károsodást okozhatnak, vagy azok előfordulási esélyét növelhetik.
H12 Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy valamely savval érintkezve mérgező vagy erősen
mérgező gázokat fejlesztenek.
H13 Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük az ártalmatlanítást követően valamely
formában – pl. kimosódás – a fenti tulajdonságok bármelyikével rendelkező anyag keletkezzék.
H14 „Környezetre veszélyes (ökotoxikus)”: anyagok és készítmények, amelyek közvetlenül vagy közvetve veszélyt
jelentenek vagy jelenthetnek egy vagy több környezeti elemre.
Megjegyzések
1. A „mérgező” (és „erősen mérgező”), „ártalmas”, „maró” és „irritáló vagy izgató” veszélyességi tulajdonságoknak a
meghatározása a 79/831/EGK tanácsi irányelvvel (1) módosított a veszélyes anyagok osztályozására,
csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló,
1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) VI. mellékletének I. A. és II. B. része szerinti kritériumok alapján
történt.
2. A „karcinogén”, „teratogén” és „mutagén” tulajdonságokkal kapcsolatosan a tudomány mai állását tükröző
kritériumokat a 83/467/EGK bizottsági irányelvvel (1) módosított 67/548/EGK tanácsi irányelv VI. mellékletben
(II. D. rész) foglalt veszélyes anyagok és készítmények osztályozásához és jelöléséhez készült Útmutató tartalmaz.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31991L0689:HU:HTML
a hulladékok veszélyességét eredményező tulajdonságok
H1 >„Robbanásveszélyes”: anyagok és készítmények, amelyek láng hatására felrobbanhatnak, vagy amelyek ütés
vagy dörzsölés hatására a dinitrobenzolnál érzékenyebben reagálnak.
H2 „Oxidáló”: anyagok és készítmények, amelyek más anyagokkal, különösen gyúlékony anyagokkal érintkezve
erősen hőtermelő (exoterm) reakcióba lépnek.
H3-A „Tűzveszélyes”:
– folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 oC alatt van (beleértve a fokozottan
tűzveszélyes anyagokat is), vagy
– anyagok és készítmények, amelyek a környezeti hőmérsékleten a levegővel érintkezve energiabefektetés
nélkül felmelegedhetnek, és végül lángra lobbanhatnak, vagy
– szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrással történő rövid idejű érintkezés hatására könnyen
lángra lobbanhatnak, és a gyújtóforrás eltávolítása után is égnek, vagy
– gáz halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyek a levegőn normál nyomáson gyúlékonyak, vagy
– anyagok és készítmények, amelyeknek vízzel vagy nedves levegővel történő érintkezésekor veszélyes
mennyiségben keletkeznek tűzveszélyes gázok.
H3-B „Kevésbé tűzveszélyes”: folyékony anyagok és készítmények, amelyeknek lobbanáspontja 21 oC vagy annál
magasabb, és 55 oC vagy annál alacsonyabb.
H4 „Irritáló vagy izgató”: nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel vagy nyálkahártyával történő
közvetlen, hosszan tartó vagy ismételt érintkezés esetén gyulladást okozhatnak.
H5 „Ártalmas”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
korlátozott mértékű veszélyt jelentenek az egészségre.
H6 „Mérgező”: anyagok és készítmények (beleértve a rendkívül mérgező anyagokat és készítményeket is), amelyek
belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva súlyos, akut vagy krónikus egészségkárosodást,
vagy akár halált is okozhatnak.
H7 „Rákkeltő (karcinogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül
felszívódva rákot okozhatnak, vagy annak előfordulási esélyét növelhetik.
H8 „Maró”: anyagok és készítmények, amelyek az élő szövettel érintkezve azt elroncsolhatják.
H9 „Fertőző”: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazó anyagok, amelyek ismert módon
vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetekben.
H10 „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító (teratogén)”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve
vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva nem öröklődő fejlődési rendellenességet okozhatnak, vagy
azok előfordulási esélyét növelhetik.
H11 „Mutagén”: anyagok és készítmények, amelyek belélegezve vagy lenyelve vagy a bőrön keresztül felszívódva
örökletes genetikai károsodást okozhatnak, vagy azok előfordulási esélyét növelhetik.
H12 Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy valamely savval érintkezve mérgező vagy erősen
mérgező gázokat fejlesztenek.
H13 Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük az ártalmatlanítást követően valamely
formában – pl. kimosódás – a fenti tulajdonságok bármelyikével rendelkező anyag keletkezzék.
H14 „Környezetre veszélyes (ökotoxikus)”: anyagok és készítmények, amelyek közvetlenül vagy közvetve veszélyt
jelentenek vagy jelenthetnek egy vagy több környezeti elemre.
Megjegyzések
1. A „mérgező” (és „erősen mérgező”), „ártalmas”, „maró” és „irritáló vagy izgató” veszélyességi tulajdonságoknak a
meghatározása a 79/831/EGK tanácsi irányelvvel (1) módosított a veszélyes anyagok osztályozására,
csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló,
1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) VI. mellékletének I. A. és II. B. része szerinti kritériumok alapján
történt.
(1) HL L 259., 1979.10.15.,10. o.
(2) HL L 196., 1967.8.16., 1. o.
15/2. kötet HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 85
2. A „karcinogén”, „teratogén” és „mutagén” tulajdonságokkal kapcsolatosan a tudomány mai állását tükröző
kritériumokat a 83/467/EGK bizottsági irányelvvel (1) módosított 67/548/EGK tanácsi irányelv VI. mellékletben
(II. D. rész) foglalt veszélyes anyagok és készítmények osztályozásához és jelöléséhez készült Útmutató tartalmaz.
a magyar hulladéktörvény az alábbi nemzeti szabványok szerint végzendő vizsgálatokat írja elő hulladékok veszélyességének megállapítására:
1. A hulladékok minősítésére szolgáló nemzeti vizsgálatok
1.1. Fizikai és kémiai vizsgálatok
A hulladék veszélyes összetevői anyagi minőségének és koncentrációjának meghatározása:
A pH meghatározása
A kémiai oxigénigény meghatározása
A szárazanyag-tartalom meghatározása
A lobbanáspont meghatározása (tűzveszélyesnek ítélt hulladékok esetében)
Kioldás desztillált vízzel, 4,5 pH-értékű ammónium-acetát pufferoldattal és ásványi savval (L/S=10)
Részecskeméret-eloszlás meghatározása (Porok és iszapok esetében, ha szükséges, az alkalmas mérési módszert a vizsgálandó hulladék összetételétől függően az akkreditált laboratórium választja ki.)
Fém-ionok meghatározása (pl. Pb, Cd, összes króm, Cr(Vl), Hg, As, Mn, Cu, V, Sb, Co, Ni, Sn, Ba)
Anionok meghatározása (szulfid, összes cianid, szabad cianid, fluorid, nitrit, nitrát stb.)
Elektromos vezetőképesség meghatározása
Szerves oldószerrel extrahálható szerves anyagok bruttó koncentrációjának meghatározása
PAH-ok meghatározása
PCB-k meghatározása
THP-k meghatározása
Dioxinok/furánok meghatározása
(A PCB-k és a dioxinok/furánok meghatározását akkor kell elvégezni, ha a hulladékban való jelenlétük a technológia ismeretében megalapozott)
1.2. Ökotoxikológiai vizsgálatok: a törvény értelmében a konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium választja ki, de tudnunk kell, hogy ezekre a vizsgálatokra léteznek mind OECD, mind ISO tesztek
Daphnia-teszt
Halteszt
Csíranövény-teszt
Talajtesztek
Algateszt
1.3. Toxicitás vizsgálata (a rendelet értelmében a konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium feladata kiválasztani)
LD-50 egérteszt esetében
1.4. Mutagenitás vizsgálata (a rendelet értelmében konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium választja ki)
1.5. Mikrobiológiai (fertőzőképességi) vizsgálatok (a rendelet szerint a konkrét mérési módszert az akkreditált laboratórium választja ki)
Faecalis coliszám
Streptococcus faecalis
Salmonella
Bélféreg-peték
Szükség esetén egyéb patogén baktériumok
Forrás: 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről
1. számú melléklet a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelethez. A hulladék veszélyességének vagy veszélytelenségének megállapítására irányuló eljárás részletes szabályai
a hulladékválogatómű, a hulladékkezelő telep, vagy a hulladéklerakó azon része, mely lehetővé teszi az újrafelhasználható anyagok kiválogatását és hasznosításra történő előkészítését.
az a hulladék, amely életciklusa során, így hulladék formájában sem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton. Nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodás következne be. Csurgalékának szennyezőanyag-tartalma, illetve ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket.
A gyakorlatban az inert hulladék az építési és bontási hulladékot, kitermelt talajt és sittet jelenti, mely részben hasznosítható közvetlenül vagy közvetetten (azaz valamilyen előkészítési, feldolgozási műveletet követően). Ezeknek a hulladékoknak a lerakására szolgáló inert hulladéklerakók műszaki védelem szempontjából kevésbé igényesek, alsóbb kategóriába tartoznak, mint a települési szilárd hulladék lerakók, így kialakításuk is jóval olcsóbb.
a begyűjtéssel átvehető veszélyes hulladékok szállítása a termelőtől a kezelőhöz „K” kísérőjeggyel történhet. A „K” kísérőjegyet a begyűjtő tölti ki, azon a hulladék termelője aláírásával igazolja a begyűjtő járattal szállítandó hulladék mennyiségét és összetételét.
A „K” kísérőjegyet 2 példányban kell kitölteni. „K” kísérőjeggyel egy hulladéktermelőtől, alkalmanként, csak 2000 kg-nál kisebb mennyiségű, illetve ún. darabos veszélyes hulladék szállítható. A begyűjtő az átvett veszélyes hulladékért mint birtokosa felel tevékenysége időtartama alatt. A kezelőnek az átvételt, a kísérőjegy valamennyi példányán, cégszerű aláírásával kell igazolnia. A kísérőjegy 1. példányát bizonylatként meg kell őrizni. A 2. példányt a begyűjtőnek kell átadni.
a kommunális hulladék kategóriába alapvetően a háztartásokból, közterületekről származó és a gazdasági vállalatoknál keletkező szilárd hulladék tartozik bele (pl.: élelmiszerekből, fából, fémből, műanyagból, üvegből, textilből valamint inert anyagokból keletkező hulladékok).
- háztartási hulladék: az emberek mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára használt helységekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező,
- közterületi hulladék: közforgalmú és zöldterületeken keletkező,
- háztartási hulladékokhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék: gazdasági vállalkozásoknál keletkező – veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék.
Összetétele és mennyisége erősen függ az életszínvonaltól, az életmódtól és ezen belül a fogyasztási szokásoktól.
telephelyek és környezetvédelmi objektumok azonosítására szolgáló, országos érvényű egyedi azonosító.
Környezetvédelmi objektum valamennyi olyan helyhez kötött tárgy, létesítmény, terület, építmény vagy helyhez kötött természeti képződmény, amellyel összefüggésben környezetvédelmi adatszolgáltatást teljesítenek, vagy amely más módon kerül kapcsolatba a környezetvédelmi igazgatási tevékenységgel. A környezetvédelmi objektumok lehetnek, telephelyek, hulladéklerakók, vízi létesítmények, szennyezett területek, védőterületek, stb., azaz minden esetben térképen megjeleníthető információcsoportot kell jelölniük. Az objektum helyét az objektum jellemző pontja határozza meg.
Telephely fizikailag lehatárolható terület, ahol környezet igénybevételével járó tevékenység zajlik. A telephely környezetvédelmi objektum is egyben.
KTJ számmal csak azokat a telephelyeket és telephelyi objektumokat kell azonosítani (azaz azokról kell KAR bejelentést tenni), amelyek valamilyen környezetvédelmi adatszolgáltatás (pl. FAVI bejelentés) tárgyát képzik, vagy amelyekkel összefüggésben a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségeken az ügyfél államigazgatási eljárást kezdeményez (pl. engedélykérelmet nyújt be). Azokról az objektumokról, amelyek nem esnek bele az említett két csoportba, nem kell KAR bejelentést küldeni.
országos érvényű, egyedi azonosító jel, amely a környezetvédelmi igazgatási tevékenység kapcsán érintett természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek – amelyek különböző módon, ügyfélként, eljáró hatóságként, adatszolgáltatóként vagy egyéb minőségben kerülhetnek kapcsolatba a környezetvédelmi igazgatási szervekkel – azonosítására szolgál.
a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.
A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.
a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.
A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.
a szigetelési rétegrend, vagy szigetelési rendszer a hulladéklerakók alsó, oldalsó és felső fizikai zárását biztosító rétegekből álló olyan mechanikai rendszer, mely a hulladékoknak a földtani közegtől, a környezet elemeitől való elhatárolását szolgálja.
A hulladéklerakót – a lerakásra kerülő hulladék összetételének figyelembevételével – olyan műszaki védelemmel kell megtervezni és megépíteni, amely biztosítja a hulladéklerakó teljes élettartama során a környezeti elemek, különösen a közvetlen környezetében lévő felszíni és felszín alatti vizek, a földtani közeg és a levegő szennyeződés elleni védelmét.
Az egyes szigetelési rétegek, rétegrendszerek megfelelő mechanikai, kémiai, biológiai ellenállósággal kell rendelkezzenek és különböző technikai és gazdaságossági feltételeknek kell megfeleljenek, úgymint:
- vízzáróság (csapadék-, és adott esetben agresszív csurgalékvizekkel szemben),
- hőállóság,
- depóniaterheléssel szembeni ellenálló képesség (mechanikai sérülések, kémiai és biológiai hatások),
- süllyedésekkel, a hulladék mozgásából, konszolidációjából adódó mechanikai hatásokkal szembeni ellenállóság,
- mikroorganizmusokkal, rágcsálókkal, növényzet gyökérzetével szembeni ellenálló képesség,
- erózióval, a felső lezáró talajréteg súrlódásából adódó mechanikai erőhatásokkal szembeni ellenállóság
- technikailag egyszerű beépíthetőség,
- sérülés, rongálódás esetén egyszerű javíthatóság,
- gazdaságosság
- fenntarthatóság
- ökológiai hatékonyság.
A szigetelési rétegeket alkotó anyagok lehetnek mesterségesen előállított és a természetben megtalálható anyagok.
Mesterséges anyagok:
- különböző szigetelő fóliák (HDPE, PE stb.)
- valamilyen szőtt, vagy tűnemezeléssel és keveréssel előállított anyag: pl. bentonitos lemezek,
- geotextiliák,
- geomembránok, stb.
Természetes anyagok:
- homok,
- kavics,
- agyag,
- bentonit.
az egészségre és a környezetre nézve kockázatot jelentő anyagok, amelyek maguk vagy összetevői a következő tulajdonságok, főbb veszélyességi jellemzők bármelyikével rendelkeznek: robbanó, oxidáló, tűzveszélyes, irritáló vagy izgató, ártalmas, mérgező, karcinogén, maró, fertőző, reprodukciót és az utódok fejlődését károsító, mutagén, környezetre (ökoszisztémára) veszélyes.
A 16/2001. (VII. 18.) hulladékok jegyzékéről szóló KöM rendeletben felsorolt hatszámjegyű, úgynevezett EWC kóddal jellemzett hulladékok közül a (*)-gal megjelölt kódszámok veszélyes hulladékot jelölnek.
Veszélyes hulladékok szállítása a veszélyes áruk szállítására vonatkozó külön jogszabályok [38/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) és Mellékletének belföldi alkalmazásáról, a 39/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (RID) belföldi alkalmazásáról.] előírásai szerint végezhető Magyarországon.
Az ország területén történő hulladékmozgások követésére a veszélyeshulladék-forgalomban részt vevőknek „SZ”, illetve „K” kísérőjegyeket kell használni.
A hulladékok veszélyességi kategóriái az alábbiak:
H1 Robbanó
H2 Oxidáló
H3-A Tűzveszélyes
H3-B Kevéssé tűzveszélyes
H4 Izgató, irritáló
H5 Ártalmas (25%)
H6 Mérgező (3%) és nagyon mérgező (0,1%)
H7 Karcinogén (3. osztályú) és erősen karcinogén (1. vagy 2. osztályú)
H8 Maró (5%) és erősen maró (1%)
H9 Fertőző
H10 Reprodukciót gátló (5%) erősen gátló (0,5%)
H11 Mutagén (5%), erősen mutagén (1%)
H12 Gázokat fejleszt
H13 Bomlásterméke veszélyes
H14 Környezetre veszélyes
H15 Kimosódása várható
a veszélyes hulladék szállítása és begyűjtése a Környezetvédelmi- és Természetvédelmi Főfelügyelőség tevékenységi engedélyével végezhető. A szállító, illetve a begyűjtő csak olyan veszélyes hulladékot szállíthat, amelyre az engedélye feljogosítja, és amelyre vonatkozik a szerződése.
A környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül szállíthatja azonban a termelő a veszélyes hulladékot a telephelyén belül, valamint a termelő a birtokában lévő kis (500 kg/év) mennyiségű saját veszélyes hulladékát akkor, ha jogosult veszélyes áruk szállítására is, rendelkezik az előírásoknak megfelelő járművel, továbbá a veszélyes hulladékot a saját telephelyei között, vagy a gyűjtőhelyre, vagy a kezelőhöz szállítja.
Nem kell engedély a háztartásokban keletkező veszélyes hulladéknak a speciális gyűjtőhelyre, hulladékgyűjtő udvarra vagy átvételre jogosult kezelőhöz történő saját járművel végzett szállításához sem.
Veszélyes hulladékok szállítása a veszélyes áruk szállítására vonatkozó külön jogszabályok [38/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) és Mellékletének belföldi alkalmazásáról, a 39/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (RID) belföldi alkalmazásáról.] előírásai szerint végezhető Magyarországon. Amennyiben a veszélyes hulladék a szállítási megállapodások és szabályzatok más osztályának (1–8) előírásai szerint nem sorolható be, akkor a szabályzatok 9. osztályába (különféle veszélyes anyagok és tárgyak), a környezetre veszélyes anyagok csoportjába tartozónak kell tekinteni.
Az ország területén történő hulladékmozgások követésére a veszélyeshulladék-forgalomban részt vevőknek a 98/2001. (VI. 15.) Kormány rendelet – a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről – előírásainak megfelelően „SZ”, illetve „K” kísérőjegyeket kell használni.
Magyarországon a hulladékokok szabályozására meghozott kormányrendelet (1. számú melléklete tartalmazza azoknak a hulladék-típusoknak a listáját, melyek egy vagy több veszélyes tulajdonsággal rendelkeznek. Ezek a típusokat elsősorban az eredet alapján határozták meg.
1. anatómiai anyagok; kórházi és egyéb klinikai hulladékok;
2. gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények;
3. fakonzerváló szerek;
4. biocidok és növényvédő szerek;
5. oldószermaradékok;
6. halogénezett szerves anyagok, amelyek nem oldószerként használatosak, kivéve az inert polimerizált anyagokat;
7. cianidtartalmú edzősók;
8. ásványolajok és olajat tartalmazó anyagok (pl. olajelválasztó berendezésekből származó iszapok stb.);
9. olaj/víz, szénhidrogén/víz keverékek, emulziók;
10. PCB és/vagy PCT vegyületeket tartalmazó anyagok (pl. dielektrikumok stb.);
11. kátrányszerű anyagok, amelyek finomításból, lepárlásból és más, pirolitikus kezelésből származnak (pl. üstmaradékok stb.);
12. tinták, színezékek, pigmentek, festékek, lakkok, kencék;
13. gyanták, latex, lágyítók, enyvek/ragasztók;
14. vegyi anyagok, amelyek kutatási és fejlesztési vagy oktatási tevékenységből származnak, amelyeket nem azonosítottak, és/vagy újak, és amelyek emberre és/vagy környezetre gyakorolt hatása nem ismert (pl. laboratóriumi maradékok stb.);
15. pirotechnikai és más robbanásveszélyes anyagok;
16. fényképészeti vegyszerek és előhívó anyagok;
17. poliklórozott dibenzo-furán bármely rokonvegyületével szennyezett anyagok;
18. poliklórozott dibenzo-p-dioxin bármely rokonvegyületével szennyezett anyagok.
valamint az alábbiak, ha tartalmazzák 1−18 valmelyikét.
19. állati vagy növényi eredetű szappanok, zsírok, viaszok;
20. halogénmentes szerves anyagok, amelyek nem oldószerként használatosak;
21. fémeket vagy fémvegyületeket nem tartalmazó szervetlen anyagok;
22. hamuk és/vagy salakok;
23. föld, homok, agyag, beleértve a kotrási meddőanyagokat is;
24. cianidot nem tartalmazó edzősók;
25. fémporok;
26. kimerült katalizátorok;
27. fémeket vagy fémvegyületeket tartalmazó folyadékok vagy iszapok;
28. szennyezés megelőzésére alkalmazott műveletekből származó maradékok (pl. zsákos porszűrőből összegyűjtött por stb.), kivéve a (29), (30) és (33) pontban felsoroltakat;
29. csiszolóiszapok;
30. víztisztító berendezésekből származó iszapok;
31. dekarbonizációs maradékok;
32. ioncserélő oszlop maradékai;
33. szennyvíziszap, amely kezeletlen vagy mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan;
34. tartályok és/vagy berendezések tisztítása során keletkező maradékok;
35. szennyezett berendezés;
36. szennyezett tartályok (pl. csomagolások, gázpalackok stb.), amelyek veszélyes anyagot tartalmaztak;
37. akkumulátorok és más elektromos cellák;
38. növényi olajok;
39. háztartásokból származó, a szelektív hulladékgyűjtés eredményeként nyert anyagok, amelyek a veszélyességi jellemzők bármelyikével rendelkeznek;
40. bármely más hulladék, amely a felsorolt összetevők valamelyikét tartalmazza, és a veszélyességi jellemzők bármelyikével rendelkezik.
Az alábbi vegyi anyagok jelenléte a hulladékban alapul szolgálhat veszélyessé nyilvánításához:
C1 berillium; berilliumvegyületek;
C2 vanádiumvegyületek;
C3 króm(VI)vegyületek;
C4 kobaltvegyületek;
C5 nikkelvegyületek;
C6 rézvegyületek;
C7 cinkvegyületek;
C8 arzén; arzénvegyületek;
C9 szelén; szelénvegyületek;
C10 ezüstvegyületek;
C11 kadmium; kadmiumvegyületek;
C12 ónvegyületek;
C13 antimon; antimonvegyületek;
C14 tellúr; tellúrvegyületek;
C15 báriumvegyületek; kivéve a bárium-szulfátot;
C16 higany; higanyvegyületek;
C17 tallium; talliumvegyületek;
C18 ólom; ólomvegyületek;
C19 szervetlen szulfidok;
C20 szervetlen fluorvegyületek; kivéve a kalcium-fluoridot;
C21 szervetlen cianidok;
C22 a következő alkáli- vagy alkáliföldfémek: lítium, nátrium, kálium, kalcium, magnézium szabad formában;
C23 savas oldatok vagy szilárd halmazállapotú savak;
C24 lúgos oldatok vagy szilárd halmazállapotú lúgok;
C25 azbeszt (por vagy szálak);
C26 foszfor; foszforvegyületek, kivéve az ásványi foszfátokat;
C27 fém-karbonilok;
C28 peroxidok;
C29 klorátok;
C30 perklorátok;
C31 azidok;
C32 PCB és/vagy PCT vegyületek;
C33 gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények;
C34 biocidok és növényvédő szerek;
C35 fertőző anyagok;
C36 kreozotok;
C37 izocianátok; tiocianátok;
C38 szerves cianidok (pl. nitrilek stb.);
C39 fenolok; fenolvegyületek;
C40 halogéntartalmú oldószerek;
C41 szerves oldószerek, kivéve a halogéntartalmú oldószereket;
C42 szerves halogénvegyületek, kivéve az inert polimerizált anyagokat és más, ebben a mellékletben külön nevesített anyagokat;
C43 aromás vegyületek; policiklikus és heterociklikus szerves vegyületek;
C44 alifás aminok;
C45 aromás aminok;
C46 éterek;
C47 robbanásveszélyes anyagok, kivéve az ebben a mellékletben külön felsoroltakat;
C48 szerves kénvegyületek;
C49 poliklórozott dibenzo-furán bármely rokonvegyülete;
C50 poliklórozott dibenzo-p-dioxin bármely rokonvegyülete;
C51 szénhidrogének és oxigén-, nitrogén- és/vagy kéntartalmú szénhidrogének, amelyek ebben a mellékletben nincsenek külön nevesítve.
Forrás:
98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről, és
1. számú melléklet a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelethez: A hulladék veszélyességének vagy veszélytelenségének megállapítására irányuló eljárás részletes szabályai
veszélyes hulladékok kategóriái vagy típusai: az alábbiakban szereplő listák az Európai Tanács 1991. december 12.-ei, a veszélyeshulladékokról szóló, 91/689/EGK számú irányelvének mellékletei. A veszélyes hulladékok jellegüknek vagy a képződésüket eredményező tevékenységnek megfelelő felsorolásban szerepelnek (szilárd vagy folyékony halmazállapotú hulladékok és iszapok).
I. A. MELLÉKLET
1. anatómiai anyagok; kórházi és egyéb klinikai hulladékok;
2. gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények;
3. faanyagvédő szerek;
4. biocidok és növényvédő szerek;
5. oldószermaradékok;
6. halogénezett szerves anyagok, amelyek nem oldószerként használatosak, kivéve az inert polimerizált anyagokat;
7. cianidtartalmú edzősók;
8. kőolajok és olajat tartalmazó anyagok (pl. olajelválasztó berendezésekből származó iszapok stb.);
9. olaj/víz, szénhidrogén/víz keverékek, emulziók;
10. PCB és/vagy PCT vegyületeket tartalmazó anyagok (pl. dielektrikumok stb);
11. kátrányszerű anyagok, amelyek finomításból, lepárlásból és más, pirolitikus kezelésből származnak (pl. üstmaradékok stb.);
12. tinták, színezékek, pigmentek, festékek, lakkok, kencék;
13. gyanták, latex, lágyítók, enyvek/ragasztók;
14. vegyi anyagok, amelyek kutatási és fejlesztési vagy oktatási tevékenységből származnak, amelyeket nem azonosítottak, és/vagy újak, és amelyek emberre és/vagy környezetre gyakorolt hatása nem ismert (pl. laboratóriumi maradékok stb.);
15. pirotechnikai és más robbanásveszélyes anyagok;
16. fényképészeti vegyszerek és előhívó anyagok;
17. poliklórozott dibenzo-furán bármely rokonvegyületével szennyezett anyagok;
18. poliklórozott dibenzo-p-dioxin bármely rokonvegyületével szennyezett anyagok.
I. B. MELLÉKLET
19. állati vagy növényi eredetű szappanok, zsírok, viaszok;
20. halogénmentes szerves anyagok, amelyek nem oldószerként használatosak;
21. fémeket vagy fémvegyületeket nem tartalmazó szervetlen anyagok;
22. hamuk és/vagy salakok;
23. föld, homok, agyag, beleértve a kotrási meddőanyagokat is;
24. cianidot nem tartalmazó edzősók
25. fémporok;
26. kimerült katalizátorok;
27. fémeket vagy fémvegyületeket tartalmazó folyadékok vagy iszapok;
28. szennyezés megelőzésére alkalmazott műveletekből származó maradékok (pl. zsákolóból összegyűjtött por stb.), kivéve a (29), (30) és (33) pontban felsoroltakat;
29. gáztisztításból származó iszapok;
30 víztisztító berendezésekből származó iszapok;
31. dekarbonizációs maradékok;
32. ioncserélő oszlop maradékai;
33. szennyvíziszap, amely kezeletlen vagy mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan;
34. tartályok és/vagy berendezések tisztítása során keletkező maradékok;
35. szennyezett berendezés;
36. szennyezett tartályok (pl. csomagolások, gázpalackok stb.), amelyek a II. mellékletben felsorolt egy vagy több összetevőt tartalmaztak;
37. akkumulátorok és más elektromos cellák;
38. növényi olajok;
39. háztartásokból származó, a szelektív hulladékgyűjtés eredményeként nyert anyagok, amelyek a III. Mellékletben felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkeznek;
40. bármely más hulladék, amely a II. mellékletben felsorolt összetevők valamelyikét tartalmazza és a III. Mellékletben felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkezik.
II. Melléklet: a felsorolt hulladékokat veszélyessé tevő összetevők:
C1 berillium; berilliumvegyületek;
C2 vanádiumvegyületek;
C3 króm(VI)vegyületek;
C4 kobaltvegyületek;
C5 nikkelvegyületek;
C6 rézvegyületek;
C7 cinkvegyületek;
C8 arzén; arzénvegyületek;
C9 szelén, szelénvegyületek;
C10 ezüstvegyületek;
C11 kadmium; kadmiumvegyületek;
C12 ónvegyületek;
C13 antimon; antimonvegyületek;
C14 tellúr; tellúrvegyületek;
C15 báriumvegyületek; kivéve a bárium-szulfátot;
C16 higany; higanyvegyületek;
C17 tallium; talliumvegyületek;
C18 ólom; ólomvegyületek;
C19 szervetlen szulfidok;
C20 szervetlen fluorvegyületek, kivéve a kalcium-fluoridot;
C21 szervetlen cianidok;
C22 a következő alkáli- vagy alkáliföldfémek: lítium, nátrium, kálium, kalcium, magnézium szabad formában;
C23 savas oldatok vagy szilárd halmazállapotú savak;
C24 lúgos oldatok vagy szilárd halmazállapotú lúgok;
C25 azbeszt (por vagy szálak);
C26 foszfor; foszforvegyületek, kivéve az ásványi foszfátokat;
C27 fém-karbonilok;
C28 peroxidok;
C29 klorátok;
C30 perklorátok;
C31 azidok;
C32 PBC és/vagy PCT vegyületek;
C33 gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények;
C34 biocidok és növényvédő szerek (pl. peszticidek stb.);
C35 fertőző anyagok;
C36 kreozotok;
C37 izocianátok; tiocianátok;
C38 szerves cianidok (pl. nitrilek stb.);
C39 fenolok; fenolvegyületek;
C40 halogéntartalmú oldószerek;
C41 szerves oldószerek, kivéve a halogéntartalmú oldószereket;
C42 szerves halogénvegyületek, kivéve az inert polimerizált anyagokat és más, ebben a mellékletben külön nevesített anyagokat;
C43 aromás vegyületek; policiklikus és heterociklikus szerves vegyületek;
C44 alifás aminok;
C45 aromás aminok;
C46 éterek;
C47 robbanásveszélyes anyagok, kivéve az ebben a mellékletben külön felsoroltakat;
C48 szerves kénvegyületek;
C49 poliklórozott dibenzo-furán bármely rokonvegyülete;
C50 poliklórozott dibenzo-p-dioxin bármely rokonvegyülete;
C51 szénhidrogének és oxigén-, nitrogén- és/vagy kéntartalmú szénhidrogének, amelyek ebben a mellékletben nincsenek külön nevesítve.
A hulladékok veszélyességét eredményező tulajdonságokat a veszélyesség címszó alatt találhatjuk meg.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:02:31991L0689:HU:PDF