Lexikon

a szennyezett talajban leggyakrabban az oxigénhiány akadályozza a mikroorganizmusok szaporodását és légzését. A ~ olyan talajkezelési technológia, amely a szennyezett talajban élő és működő aerob mikrobaközösség megfelelő oxigénellátását biztosítja talajszellőztetéssel. Mind in situ, mind ex situ alkalmazható, önálló talajkezelési technológiaként vagy komplex remediációs technológia részeként. ex situ megoldása a levegőztető csőrendszerrel ellátott prizmás vagy reaktoros talajkezelés. in situ olyan esetekben alkalmazzuk, amikor a szennyezőanyag a telítetlen talajban, a talaj szilárd felületére abszorbeálva helyezkedik el és aerob körülmények között biodegradálható. Ilyenkor általában a talaj oxigénellátottsága a folyamat limitáló tényezője, hiszen a szennyezőanyagok talajban folyó biológiai bontása nagy mennyiségű oxigént igényel: 100 kg fütőolaj biodegradációjához elméletileg kb. 160 kg O₂ szükséges, ez kb. 800 kg levegőt jelent, de a gyakorlatban ennek 10-20-szorosával kell tervezni. A talajlevegő oxigéntartalma általában is kisebb, mint a légkörié, de szennyezett talajban a biodegradáció során termelődő CO₂ miatt még kisebb, így a talaj hézagtérfogatát kitöltő talajlevegő oxigénkoncentrációja túl kicsi ahhoz, hogy a mikropórusok biofilmjében élő és működő sejtekhez diffúzióval elegendő oxigén jusson. A bioventilláció a talajban célszerűen elhelyezett levegőztető kutak vagy csőrendszer függőleges, vízszintes, ferde, stb. segítségével légáramlást idéz elő az érintett talajtérfogatban. A szennyezőanyag-koncentráció és a bontó aktivitás igényei szerinti 1-5 légcsere/óra szükséges, lehetőleg szívással biztosítva. Ehhez kis kapacitású szellőztetőventillátorok kellenek. A technológia kapacitása függ a levegőbevezető nyílások számától, a ventillátor, illetve a légszivattyú teljesítményétől és a talaj tulajdonságaitól, elsősorban a porozitásától. Ha a talajt szennyező anyag illékony, a kiszívott talajgázt összegyűjtés után megfelelő módon kezelni kell. Ha a talajszennyező-anyag nem illékony, akkor levegő befúvást is lehet alkalmazni. Ennek előnye, hogy meleg levegő, esetleg gőz bejuttatásával felmelegíthető a kezelendő talajtérfogat. A szívás a talaj szerkezetéhez jobban illeszkedő megoldásnak bizonyult, mint a légbefúvás. Ennek áramlástechnikai okai vannak, nevezetesen az, hogy a levegő áramlása konvekcióval csak a nagyméretű talajhézagokban folyik, a mikropórusokba és mikrokapillárisokba, ahol felhasználásra kerül, diffúzióval jut, azt pedig az áramlás sebessége nem befolyásolja, csak a koncentrációkülönbség, mint a diffúzió hajtóereje. A szívóhatás a mikropórusokból kifele történő diffúziót segíti elő, melynek okvetlenül meg kell előznie a bediffundálást.
A megnövelt hőmérséklet fokozza a mikroorganizmusok aktivitását és elősegíti a szennyezőanyagok deszorpcióját. A talajszellőztetéssel fokozott párolgás is jár, ezért a talaj nedvességtartal;mának pótlásáról gondoskodni kell. A bioventilláció a talajgáz-elszívási technológiától, mely elsősorban fizikai beavatkozás és az illó talajszennyező-anyagok kiszívását jelenti, csupán célját tekintve különbözik, technikai megvalósításuk hasonló. Lásd még talajgáz elszívás, talajgáz kezelés, remediáció, bioremediácói, remediációs technológiák, in situ, ex situ, talajkezelés, injektálás, biodegradáció.