Lexikon

&pattern

A legtöbb szervetlen Pb²⁺-vegyület (karbonát, szulfát, szulfid, foszfátok) oldhatósága kicsi. koncentrációja és oldhatósága a talajoldatban, elsősorban a pH-tól, a kolloidok mennyiségétől és minőségétől függ. Szerves komplexek képződése és specifikus adszorpciós folyamatok révén az ólom a legerősebben lekötött fém. Leginkább a vas- és a mangán-oxidok adszorbeálják. Oldhatósága 5 feletti pH-értékeknél elenyészően csekéllyé válik. Ha viszont a pH 4,5-5 alatt van, akkor megnő a kicserélhető és az oldható ólom mennyisége (mivel az oldott kelátképzők a mobilizálódást segítik), de túlsúlyban van a humuszanyagokhoz kötött nem mobilis forma (fém-szerves komplexek).
Az ólomszennyezés forrásai: az ólomtartalmú üzemanyagok elégetése, a fémkohók és ólomfeldolgozó üzemek, a szénégetés, az ólomtartalmú hulladékok, valamint a szennyvíziszapok.
Az ólom sorsa az emberi szervezetben: a felszívódott ólom több mint 90%-a a vörösvértestekhez kötődik, a vérárammal jut a májba, vesébe, csontvelőbe és az idegrendszerbe (lágy szöveti raktárakba), ahol átmenetileg tárolódik, majd elsősorban a csontokban, de kisebb mértékben a hajban, valamint a körmökben halmozódik fel. Az akut mérgezés hatása a hányás, hasmenés és a görcsös hasi fájdalom. A súlyos központi idegrendszeri károsodások következtében kezdetben fáradtság, fejfájás, mozgás- és emlékezetzavar, majd izomrángások és görcsök fordulhatnak elő, de szélsőséges esetben kóma és halál is bekövetkezhet. Krónikus expozíció esetén a szervezetbe jutott ólom számos szulfhidril csoportot tartalmazó enzimet képes gátolni. Az ólom krónikus idegrendszeri hatásai: az intellektuális képességek csökkenése, levertség, izomgyengeség, személyiségváltozás, perifériás idegbénulás. Az ólom átmegy a placentán, ezért hatására fejlődési rendellenességek - érdaganat, ujjösszenövés - valamint koraszülés alakulhat ki.
Az ólom és vegyületei állatkísérletekben rákkeltőnek bizonyultak, de embernél a karcinogén hatásukra vonatkozó adatok nem egyértelműek. Így a Nemzetközi Rákkutató Intézet (az IARC) lehetséges humán karcinogénnek minősítette az ólmot és vegyületeit.
Az ólom a növényEK számára nem esszenciális, de igen kis koncentrációban (2-6 mg/kg-ban) stimuláló hatású. A talajból történő ólomfelvétel esetén a gyökerek jóval több ólmot tartalmaznak, mint a föld feletti szervek. Az ólom a többi nehézfémhez képest mérsékelten fitotoxikus, az ólommal szennyezett talajokban azonban csökken a mikrobiológiai tevékenység és az enzimaktivitás. A növények 30-300 mg/kg-os ólomkoncentrációja esetén alakulnak ki toxicitási tünetek: a növények fejlődése lelassul, fotoszintézise, sejtosztódása, vízfelvétele gátlódik. Az ólom legnagyobb mértékben a levélzöldségekben (elsősorban a salátában) akkumulálódik, de jelentős kockázatot képviselhet a levegőből a porral a levelekre rakódott ólommennyiség is.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 25 mg/kg; felszín alatti vizekben: 3 μg/liter. szennyezettségi határérték (rendelet szerint) talajra: 100 mg/kg; felszín alatti vizre: 10 μg/liter.