Lexikon
A 67/548/EGK irányelv alapján ezek a standard mondatok jelzik a speciális kockázatokat, melyek a veszélyes anyagok és készítmények használatából erednek. Például a "nagyon súlyos, visszafordíthatatlan hatások", "korlátozott bizonyíték a rákkeltő hatásra". Amikor a jelenlegi intézkedést hatályon kívül helyezik és a GHS hatályba lép, az R-mondatokat kicserélik "veszélyességi nyilatkozatokra". (Forrás: REACH)
Az egyszerű és összetett R-mondatok felsorolását a"vegyi anyagok kockázatának szóbeli jellemzése" címszó alatt találhatja meg.
Risk Assessment, környezeti kockázatfelmérés. vegyi anyagok vagy szennyezett területek környezeti kockázatának számszerű jellemzése
Risk Assessment Committee = kockázatfelmérési Bizottság, az ECHA egyik bizottsága, mely a REACH végrehajtásában közreműködik.
A kockázatértékelési Bizottság az Ügynökség bizottsága, amely az Ügynökség értékelésekre, engedélyezési kérelmekre, korlátozási javaslatokra, az osztályozási és címkézési jegyzék szerinti osztályba sorolásra és címkézésre vonatkozó javaslatokra, valamint egyéb olyan, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleményének előkészítéséért felelős, amelyek e rendelet alkalmazásából adódnak. A bizottság tagjait hároméves időtartamra, mely meghosszabbítható, az igazgatóság nevezi ki, úgy, hogy minden jelöltet állító tagállam jelöltjei közül legalább egy, de legfeljebb két tagot nevez ki. A bizottságok tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe. (Forrás: REACH)
Risk Abatement Center for Contaminated Soil in CEE Countries = Központ a szennyezett talaj kockázatcsökkentéséért a középkeleteurópai országokban
az az ember által felvett energiamennyiség, mely a környezetben lévő radioaktív vegyi anyagokból származik. A fevett mennyiség (dózis) nem azonos a környezetben lévő radioaktivitással, mert függ a test méreteitől és az ott töltött időtől is.
betegségcsoport, mely akkor jelenik meg, ha a test sejtjeinek növekedése és szaporodása kontrollálatlanná válik.
A vegyi anyagok egy része rákkeltő idegen szóval karcinogén, ezt a káros hatást állatkísérletekben tesztelik. A rákkeltő hatást mérő tesztben a vegyi anyag növekvő dózisainak hatására bekövetkező rákos megbetegedést és a megjelenő tumorokat vizsgálják.
tetszőleges hozzáférésű memória angolul: RAM=Random Access Memory), egy félvezető kivitelezésű tárolóeszköz (lapka), mely cellánként bitnyi információ tárolására képes: írható, törölhető, újraírható. Sokkal gyorsabb mint a mechanikus tárolók, de ellentétben ezekkel, alapkivitelben csak bekapcsolva és rendszeresen frissítve képes információt tárolni. A legkorszerűbbek a DDR2 és a DDR RAM-ok, de még sok ma működő gépbe az ún. SDRAM-ra van szükség. Tipikus memóriaméretük: 128, 256, 512 vagy 1024 MB.
magyarul tetszőleges hozzáférésű memória, közvetlen hozzáférésű memória, vagy gyakran véletlen hozzáférésű memória (angolul Random Access Memory), bár ezutóbbi helytelenül terjedt el, hiszen nem véletlen,hanem pontos cím szerinti elérésről van szó. Írható és olvasható adattároló eszköz. A RAM tárolja a CPU által végrehajtandó programokat és a feldolgozásra váró adatokat. Az adatok csak addig maradnak meg benne, amíg a számítógép feszültség alatt van: kikapcsoláskor a benne tárolt adatok elvesznek.
A számítógép memóriája a processzor mellett alapvető fontosságú alkatrész. A RAM főbb feladata az ideiglenes adatok tárolása: például a programok utasításai, adatok, a CPU munkájának eredményeinek a tárolása. A régi, mechanikus elemeket is tartalmazó memóriaegységek (mágnesdob-tár, ferritgyűrűs memória mára teljes mértékben felváltották a félvezető RAM-ok. Mivel a RAM jóval lassabb, mint a processzor, ezért a processzorban saját, gyors memória is van, ez a cache.
A RAM egy bájtnyi információt tároló részét memóriarekesznek nevezzük. A memóriarekeszek sorszámát címnek nevezzük, a CPU ennek alapján találja meg a keresett információt a RAM-ban. A memóriákban lévő cellák (memóriarekeszek) a négyzetrács pontjaiként helyezkednek el, így az adatok lekéréséhez tudni kell a sorok és az oszlopok számát. Az alapot képező NYÁK-lapon több memóriachip is található (lásd a képet), és ezekben a chipekben vannak a számítógép által értelmezhető 0 és 1 töltési értéket tároló apró cellák (1 cella egyenlő 1 bittel, 8 cella egyenlő 1 bájttal). A CPU a memóriavezérlőegységre bízza a RAM kezelését. A memóriából való kiolvasáshoz a vezérlő először kiválasztja a megfelelő sort, amihez a megfelelő sorcímet elhelyezi a címvezetéken, és bekapcsolja a RAS (Row Address Strobe) jelet. Ezután várni kell, majd a címvezetékre kerül az oszlopjel, és a CAS (Column Address Strobe) jel. Ekkor újra várakozni kell, és ezután megérkezik az adat.
A memóriák sebességének növelése érdekében gyakran két kisebb memóriamodult kötnek a gépbe: így növekszik a sávszélesség, ezáltal a sebesség is. Ez az úgy nevezett dual channel, azaz kétcsatornás mód. Ma már minden memóriavezérlő képes erre a módra.
A CPU és a RAM közötti összeköttetést buszrendszer biztosítja. A régi RAM-ok aszinkronok voltak: nem volt órajelük, sebességüket csak az elérési idő jellemezte, mértékegysége ns, azaz nanoszekundum. Tokozás alatt a memóriák külső burkát, érintkezőinek kialakítását értjük.RAM–tokozási fajták: SIMM; DIMM; SO DIMM. A CPU az északi hidat használja a RAM-mal való összes kommunikációra.
Manapság kétfajta szabvány verseng egymással, A DDR (Double DataRate) és a DDR2. A DDR kisebb késleltetési időkkel, de alacsonyabb órajellel dolgozik, a DDR2 pedig magas órajellel, de nagyobb késleltetési idővel. A DDR már letűnőben van, a számítógépek java része DDR2-t használ, a DDR3 még nem túlzottan elterjedt.
Két főbb típusuklétezik:
1. Statikus RAM, SRAM (ang. Static Random Access Memory). Minden memóriacellát egy kétállapotú tároló alkot, amelyet több tranzisztor alkot, ezért bonyolultabb, és drágább kivitelű. Előnye viszont hogy fogyasztása rendkívül kicsi és nagyobb a sebessége mint a dinamikus RAM-nak, ezért főleg gyorsítótárakban (Cache) alkalmazzák.
2. Dinamikus RAM, DRAM (ang. Dynamic Random Access Memory). Egy memória cellát egy kondenzátor, és egy tranzisztor épít fel. Az információt addig tárolja, amíg a kondenzátor ki nem sül. Az információ elvesztését kiküszöböli a memória frissítése. Előnye az olcsósága, kis mérete, hátránya a frissítés szükségessége, valamint kisebb sebessége.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9letlen_el%C3%A9r%C3%A9s%C5%B1_mem%C3%B3ria
véletlenszerűen metilezett béta-ciklodextrin, olyan ciklodextrin származék, amely molekulánként átlagosan 12 metil-csoportot tartalmaz. A tenzidekhez hasonlóan nagyon jó oldóképességű, ezért használható pl. szerves talajszennyezőanyagok mobilizálására, biológiai hozzáférhetőségük növelésére, biodegradálhatóságuk javítására. A hidroxipropil-béta-ciklodextrinnél általában jobb oldóhatású, de lényegesen lassabban bomlik le a talajban (felezési ideje 1-1,5 év). A talajmikroflorát nem károsítja, inkább jó hatású a mikroorganizmusokra, mivel javítja tápanyagaik hozzáférhetőségét. Emberekre nem veszélyes, gyógyszerek, kozmetikumok, élelmiszerek segédanyaga.
kockázatjellemzés, angolul risk characterisation (RC), a kémiai biztonsági felmérés utolsó lépése. Ez a lépés a káros hatás gyakoriságának és előfordulásának értékelését jelenti. Arról a káros hatáásról van szó, mely az emberi populációban vagy a környezeti elemekben megjelenhet az előrejelzett kitettség vagyis az anyag aktuális vagy előrejelzett koncentrációjának hatására. A mennyiségi kockázatértékelés ennek a valószinűségnek az objektív értékekkel történő mennyiségi kifejezése. A kockázatjellemzést minden egyes expozíciós forgatókönyvre elkészítik, minden célpopulációra vagy elemre. (Forrás: REACH)
Registration, Evaluation, Authorization and Restriction of Chemicals = vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása. Az EU vegyi anyagokra vonatkozó rendelete. Az EC No. 1907/2006 rendeletet 2006. decemberében fogadták el és 2007. június 1-én lépett érvénybe. A rendelet értelmében, Helsinkiben megalakult az ECHA, az European Chemicals Agency, vagyis az Európai Vegyianyag Ügynökség melynek vezetésével 2008. június 1.-étől megindul a REACH működtetése.
A jogszabály legfontosabb rendelkezése az, hogy minden vegyi anyagot, melyet évente 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártanak vagy importálnak, regisztrálni kell az ECHA-nál. Ha nem történik meg a bejelentés, akkor nem gyárthatják, illetve nem importálhatják. Tehát az egyik alapelv: ha nincs adat, nincs piac!
A REACH mellett megmaradnak a szektorspecifikus rendeletek, pl. a kozmetikumokra, detergensekre, stb. vonatkozóak.
Nem tartoznak REACH hatálya alá a gyógyszerek és élelmiszeripari vegyi anyagok, ezekre más európai törvények vonatkoznak. A természetes anyagok sem tartoznak REACH hatálya alá, ha nem veszélyesek, és ha nincsenek kémiailag módosítva.
A REACH célja és feladata, hogy minden évi 1 tonna fölött gyártott, importált vagy használt, kereskedelmi forgalomba hozott vegyi anyagot regisztráljon Európában, felmérje ezek kockázatát és az eredmény birtokában osztályozza és cimkézze a vegyi anyagokat és ha szükséges kockázatcsökkentési intézkedést, pl. korlátozást vagy tiltást rendeljen el.
A REACH rendelet meghatároz bizonyos prioritásokat, mint pl. a MCR anyagok és a PBT és vPvB anyagok kiemelt kezelését. Az anyagok bejelentéséhez szükséges információkat egységesítette, megadta a releváns végpontokat (mutagenitás, toxicitás, bioakkumulatív hajlam, stb.). Nem teljesen világos még, hogy képes-e a rendszer objektíve meghatározni az a kockázati szintet, ami alatt nem kell a vegyi anyaggal foglalkozni. A költséghatékonyság érdekében erre nagy szükség van.
A REACH rendelet végrehajtója és közreműködője az ECHA, mely szorosan együttműködik a nemzeti hatóságokkal, minden ország un. Competent Authority-jával (CA), mely Magyarországon az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI).
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:396:0001:0849:HU:PDF
REACH RENDELET TARTALOMJEGYZÉKE
I. CÍM: ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1. fejezet Cél, hatály és alkalmazás
2. fejezet Fogalommeghatározások és általános rendelkezés
II. CÍM: ANYAGOK REGISZTRÁLÁSA
1. Fejezet Általános regisztrálási kötelezettség és tájékoztatási követelmények
2. fejezet Regisztráltnak tekintett anyagok
3. fejezet Regisztrálási kötelezettség és információs követelmények az elkülönített intermedierek bizonyos típusai tekintetében
4. fejezet Valamennyi regisztrálásra vonatkozó közös rendelkezések
5. fejezet A bevezetett anyagokra és a bejelentett anyagokra alkalmazandó átmeneti rendelkezések
III. CÍM: ADATOK MEGOSZTÁSA ÉS A SZÜKSÉGTELEN VIZSGÁLATOK ELKERÜLÉSE
1. fejezet Célkitűzések és általános szabályok
2. fejezet A nem bevezetett anyagokra és az előzetes regisztrálást el nem végző, a bevezetett anyagot regisztrálókra vonatkozó szabályok
3. fejezet A bevezetett anyagokra vonatkozó szabályok
IV. CÍM: TÁJÉKOZTATÁS A SZÁLLÍTÓI LÁNCBAN
V. CÍM: A TOVÁBBFELHASZNÁLÓK
VI. CÍM: ÉRTÉKELÉS
1. fejezet A dokumentáció értékelése
2. fejezet Az anyagok értékelése
3. fejezet Az intermedierek értékelése
4. fejezet Közös rendelkezések
VII. CÍM: ENGEDÉLYEZÉS
1. fejezet Engedélyezési követelmények
2. fejezet Az engedélyek megadása
3. fejezet Engedélyezés a szállítói láncban
VIII. CÍM: EGYES VESZÉLYES ANYAGOK ÉS KÉSZÍTMÉNYEK GYÁRTÁSÁVAL, FORGALMAZÁSÁVAL ÉS FELHASZNÁLÁSÁVAL KAPCSOLATOS KORLÁTOZÁSOK
I. fejezet Általános kérdések
2. fejezet A korlátozásokkal kapcsolatos eljárás
IX. CÍM: DÍJAK
X. CÍM: AZ ÜGYNÖKSÉG
XI. CÍM: OSZTÁLYOZÁSI ÉS CÍMKÉZÉSI JEGYZÉK
XII. CÍM: INFORMÁCIÓK
XIII. CÍM: ILLETÉKES HATÓSÁGOK
XIV. CÍM: VÉGREHAJTÁS
XV. CÍM: ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
I. MELLÉKLET AZ ANYAGOK ÉRTÉKELÉSÉVEL ÉS A KÉMIAI BIZTONSÁGI JELENTÉSEK ELKÉSZÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
II. MELLÉKLET ÚTMUTATÓ A BIZTONSÁGI ADATLAPOK ELKÉSZÍTÉSÉHEZ
III. MELLÉKLET AZ 1–10 TONNA MENNYISÉGBEN REGISZTRÁLT ANYAGOKRA VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK
IV. MELLÉKLET A REGISZTRÁLÁSI KÖTELEZETTSÉG ALÓLI MENTESSÉGEKA 2. CIKK (7) BEKEZDÉSÉNEK A) PONTJA ÉRTELMÉBEN
V. MELLÉKLET A REGISZTRÁLÁSI KÖTELEZETTSÉG ALÓLI MENTESSÉGEKA 2. CIKK (7) BEKEZDÉSÉNEK B) PONTJA ÉRTELMÉBEN
VI. MELLÉKLET A 10. CIKKBEN EMLÍTETT TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK
VII. MELLÉKLET A LEGALÁBB 1 TONNA MENNYISÉGBEN GYÁRTOTT VAGY BEHOZOTT ANYAGOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGESEN ELÕÍRT INFORMÁCIÓK
VIII. MELLÉKLET A LEGALÁBB 10 TONNA MENNYISÉGBEN GYÁRTOTT
VAGY BEHOZOTT ANYAGOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGESEN ELÕÍRT INFORMÁCIÓK
IX. MELLÉKLET A LEGALÁBB 100 TONNA MENNYISÉGBEN GYÁRTOTT VAGY BEHOZOTT ANYAGOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGESEN ELÕÍRT INFORMÁCIÓK
X. MELLÉKLET AZ 1000 TONNA VAGY AZT MEGHALADÓ MENNYISÉGBEN GYÁRTOTT VAGY BEHOZOTT ANYAGOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGESEN ELÕÍRT INFORMÁCIÓK
XI. MELLÉKLET A VII–X. MELLÉKLETBEN MEGHATÁROZOTT EGYSÉGES VIZSGÁLATI RENDSZERTÕL ELTÉRÕ ALKALMAZÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
XII. MELLÉKLET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A TOVÁBBFELHASZNÁLÓK SZÁMÁRA AZ ANYAGOK ÉRTÉKELÉSÉRÕL ÉS A KÉMIAI BIZTONSÁGI JELENTÉSEK ELKÉSZÍTÉSÉRÕL
XIII. MELLÉKLET A BIOAKKUMULATÍV, PERZISZTENS ÉS MÉRGEZÕ ANYAGOK, VALAMINT A NAGYON BIOAKKUMULATÍV ÉS NAGYON PERZISZTENS ANYAGOK AZONOSÍTÁSI KRITÉRIUMAI
XIV. MELLÉKLET AZ ENGEDÉLYKÖTELES ANYAGOK JEGYZÉKE
XV. MELLÉKLET DOKUMENTÁCIÓK
XVI. MELLÉKLET TÁRSADALMI-GAZDASÁGI ELEMZÉS
XVII. MELLÉKLET EGYES VESZÉLYES ANYAGOK, KÉSZÍTMÉNYEK ÉS ÁRUCIKKEK GYÁRTÁSÁVAL, FORGALOMBA HOZATALÁVAL ÉS FELHASZNÁLÁSÁVAL KAPCSOLATOS KORLÁTOZÁSOK
a REACH törvény által használt és definiált kifejezések gyűjteménye: http://www.okbi.hu/index.php/hu/fogalomtar
a REACH rendelet XV. melléklete lefekteti az alábbiakra irányuló javaslatok benyújtására és indokolására vonatkozó XV. melléklet szerinti dokumentáció elkészítésének általános alapelveit
1. CMRek, légzőszervi szenzibilizáló és egyéb hatásokat kiváltó anyagok harmonizált osztályba sorolása és címkézése
2. a környezetben tartósan megmaradó, biológiailag felhalmozódó és mérgező (PBT), valamint a környezetben nagyon tartósan megmaradó és biológiailag nagyon felhalmozódó (vPvB), vagy azzal azonos mértékű aggodalomra okot adó anyagok azonosítása
3. egy anyag gyártásának, forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozása a közösségen belül.
Javaslatot a különösen veszélyes anyagok korlátozására, és az azonosítására a Kompetens Hatóság, vagy az Ügynökség tehet a Bizottság kérésére. Javaslatot a harmonizált osztályozásra és címkézésre a Kompetens Hatóság tehet.
olyan dokumentáció, amelyet a XV. mellékletnek megfelelően készítettek el.
A dokumentáció két részből áll: a XV. mellékletnek megfelelő jelentésből, és egy a XV. mellékletnek megfelelő technikai dokumentációból, amely igazolja a jelentést.
A REACH XVII. melléklete felsorolja a REACH rendelet alapján korlátozás alá vont anyagot, és a korlátozásuk feltételeit.
a REACH törvénnyel kapcsolatos tudnivalók, információk elektronikus formában is elérhetőek a http://reach-support.com/ oldalon.
a reaktív résfalak vagy pontosabb elnevezésük szerint felszín alatti áteresztő reaktív falak szennyezett felszín alatti vízek in situ, azaz a víz felszínre szivattyúzása nélküli kezelésére képesek. A szennyezőanyag ártalmatlanítását a reaktív résfal töltete végzi. A töltet ártalmatlanító hatása alapulhat fizikai (adszorpció), kémiai (oxidáció, redukció, átalakítás, kicsapás, stb.) vagy biológiai (biodegradáció, biológiai kicsapás) folyamaton. A PRB technológia un. passzív technológia, a felszín alatti vizet a topográfiai, illetve hidrológiai gradiens, vagyis a felszíni és felszín alatti szintkülönbségek juttaják át a résfalon, nincs szükség energiabefektetésre például szivattyúk vagy injektorok működtetéséhez, mint más, nem passszív vízkezelési technológiáknál. A megépítését követően kezeléséhez, fenntartásához rendszeres, de kis gyakoriságú fenntartási munka szükséges. Az elfolyó viz minőségét természetesen ellenőrozni kell.
Két fő fajtájuk van, az egyiknél a víz a reaktív résfal teljes felületén átfolyik, a másiknál a "funnel and gate" típusúnál csak egy kisebb falfelület reaktív és áteresztő, erre a felületre terelőlemezek irányítják a felszín alatti vizet. Az újabb típusok már inkább hasonlítanak egy felszín alá süllyesztett reaktorhoz, mint egy falhoz és megjelentek a cserélhető töltetű PRB-k is. A f reaktor szerű PRB-k többlépcsős vagy kaszkád elrendezésben is beépíthetőek a felszín alá, akár nagy mélységekbe (100 m) is, a mélyebben elhelyezkedő vizek kezelésére.
a reaktív résfalak rokona, talajvíz in situ kezelésére alkalmas átfolyásos rendszerről van szó, melynek elhelyezkedése és arányai nem falszerűek, inkább egy bizonyos talajtérfogatról, zónáról beszélhetünk, mely nem független a talaj saját szilárd fázisától. Olyan természetes vagy mesterségesen kialakított talajtérfogatról van szó, amelyben lezajlik a talajvíz szennyezőanyag-tartalmából adódó kockázat csökkentése. A talajvíz in situ kezelése megtörténhet egyetlen reaktív zónában vagy több, a talajvíz folyásának irányában kialakított, egymást követő zónában.
A reaktív talajzóna kialakítása lehetséges az eredeti talajban kívülről (a talajfelszínről) irányított műveletekkel, például injektálás (segédanyagok, szubsztrátok, redukáló vagy oxidálószerek, levegő, hő, stb.), vagy célszerű térfogat kialakításával, az eredeti talaj eltávolítását követően. A mesterségesen kialakított zónával kiküszöbölhető a rendszer dugulása, hosszú távon működő pH- vagy redox-puffer kapacitás, vagy bármilyen reaktív töltet beépítése.
Elsősorban biológiai vagy biológiaival kombinált fizikai-kémiai talajvízkezelés folyik a reaktív zónákban és lehetnek vagy teljesen passzív (magára hagyható)vagy részben passzív (minimáis munka- és energiaigényű) rendszerek. Lásd még passzív talajvízkezelés, reaktív résfalak.
1. érzéksejt: a külvilágból származó ingerek felvételére differenciálódott sejtek, amelyek vagy egyenként, vagy érzékhámmá rendeződve fordulnak elő és az érzékelés funkcióját végzik.
2. molekuláris szintűreceptor: hatóanyagok (hormon, enzim, ellenanyag,) kapcsolódási helye. A hatóanyag és a molekuláris receptor térszerkezete komplementer, a kapcsolódás történhet kovalens vagy másodlagos kémiai kötésekkel. A káros hatású anyag (szennyezőanyag, toxin) kapcsolódása a receptormolekulához megakadályozhatja a normális funkciójú anyag kötődését (antagonisták, vagy receptorgátlók), szerkezeti hasonlóság miatt kifejthet hormonhatást, okozhat allergiát, kapcsolódásával inaktíválhat sejtalkotórészeket, gátolhatja az enzimek működését, beleszólhat a génátírás szabályozásába vagy megváltoztathatja a genomot, stb. Gyakori hatásmechanizmus a narkózis, a hisztamin vagy epinefrin kibocsátás fokozása, a kelátképzés, a fémek szervek közötti vándorlásának megindítása, aminosavak közötti kötések (pl. kénhidak) létrehozása.
3. környezeti hatásoknak kitett receptor: a környezetet veszélyeztető vegyi anyag hatásának kitett és azt érzékelő élőlény, szerv, sejtcsoport, sejt, sejtrészlet, vagy molekula. A levegőszennyezettség szervszintű receptora a növények légzőnyílása, bőrszövete, membránjai, az állatok tüdőszövete vagy bőre. A szervezetbe bejutott toxikus anyag membránokon keresztüllépve jut el az átalakítás vagy a raktározás helyszínére, emlősök szervei közül a máj, az emésztőrendszer, a vese, a tüdő és a bőr sejtjeibe, ahol kifejtheti káros hatását. A káros hatás lehet az anyagcsere egyes folyamatainak gátlása, az idegrendszer funkcióinak megzavarása, nukleinsavakkal való kölcsönhatás (mutagenitás, karcinogenitás), vagy a reproduktív rendszer károsítása (teratogenitás).
4. Legtágabb értelemben receptor: a környezeti hatásnak kitett környezeti elem, annak ökoszisztémája, vagy az azt használó emberek csoportja.
&show
egy kémiai vagy biológiai rendszer oxidáló ill. redukáló;képes;ségének kvantitatív jellemzésére szolgáló mérőszám. A redoxpotenciálértéke platina vagy aranyelektróddal mérhető egy reverzibilis redoxrendszerben. A redoxpotenciál értékét szobahőmérsékleten az alább összefüggés adja meg, ahol z a redoxfolyamat során átvitt elektronok száma, {ox} az oxidált, {red} pedig a redukált alak koncentrációja, Eo pedig a redoxrendszer normál potenciálja abban az esetben, ha a
pH = 7 és az oxidált forma koncentrációja = redukált forma koncentrációjával;
0,058 ox
E= Eo + —— log ——
z red
Biológiai rendszerek esetében azonos koncentrációviszonyok mellett a negatív redoxpotenciálú rendszer redukál, a pozitív oxidál a mérőszámmal arányos mértékben. Minden rendszer redukálólag hat, a nálánál negatívabb redoxpotenciálú rendszerre. Hogy valóban lejátszódik-e redoxfolyamat, azt a folyamat aktiválási energiája, ill. katalizátor jelenléte szabja meg. Mivel az anyagcsere;folyamatok nagy része redoxfolyamat, ezért a sejtekben és a sejteken kívül uralkodó redox-, koncentráció- és pH-viszonyok döntő hatást gyakorolnak a folyamatok irányára, minőségi és mennyiségi jellemzőikre. A környezeti elemek, a talaj, a felszín alatti víz, a felszíni víz és üledék redoxpotenciálja a környezet levegőztetettségét, oldott oxigéntartalmát tükrözi, függ a hőmérséklettől, a nedvességtartalomtól és a pH-tól. 750 mV feletti redoxpotenciál aerobiózisra, 200 mV-nál kisebb redoxpotenciál érték anaerobiózisra utal. Kisebb redoxpotenciál értékű környezetben a mikroorganizmusok alternatív légzési formákhoz folyamodnak, melyek lényege, hogy energiatermelő folyamatukban nem a légköri oxigént használják fel a szerves szubsztrátok elégetéséhez, hanem más oxigéntartalmú un. alternatív elektronakceptorokat. Az aerob és anaerob légzési formákat a redoxpotenciál függvényében a következők: légzés, nitrátlégzés, szulfátlégzés, karbonátlégzés (acetogenézis, metanogenézis).
olyan oldat, amely a reverzibilisen oxidálható és redukálható anyag oxidált és redukált formáját egyidejűleg tartalmazza. környezeti elemekben az oxigénkoncentrációtól, a nedvességtartalomtól, a pH-tól és az oldott anyagok koncentrációjától függő redoxrendszerek alakulnak ki, melyek meghatározzák az ott élő élőlények vagy közösségek anyagcsere-lehetőségeit, ezáltal fajeloszlásukat. A talaj redoxviszonyai, a pH-hoz és nedvességtartalomhoz hasonlóan nagy heterogenitást mutathatnak mind makro-, mind mikroméretben. A redoxrendszerek redukáló vagy oxidáló tulajdonságát, vagyis az elektronfelvételre vagy leadásra való hajlamát mennyiségileg a redoxpotenciál jellemezi.
a referencia áram az életciklus felmérésben használt kifejezés. A referencia áram az életciklus felmérés tárgyát képező termék azon mennyisége, amely betölti a funkció egységgel definiált funkciót. A felmérés eredményei, azaz a számszerű környezeti mutatók a referencia áramra vonatkoznak.
Például a műanyag palack funkciója az, hogy az italterméket tárolja és lehetővé tegyen annak szállítását, forgalmazását és fogyasztását. A referencia áram a funkció egység meghatározásától függ. Ha a funkcionális egység
- 1 darab palackra vonatkozik, akkor a referencia áram egy darab palack lesz, illetve ennek tömege.
- 6 darab egybecsomagolt palackra vonatkozik, akkor a referencia áram a fenti érték hatszorosa.
- egy adott vállalat által egy évben gyártott összes palackra vonatkozik, akkor ezek össztömege lesz a referencia áram.
- a Magyarországon egy személy által évente átlagosan elfogyasztott italtermékhez szükséges palackmennyiségre vonatkozik, akkor a referencia áram ezen mennyiségű palack össztömege.
az a folyamat, illetve tevékenység - ideértve a természetes regenerálódást is -, amelynek eredményeképpen a károsodott állapot megszűnik, a károsodott felszíni víz, illetve az általa nyújtott, károsodott szolgáltatás visszaáll az eredeti állapotba.
az egymással oly módon összefüggő - műszakilag elkülönítve gazdaságosan nem üzemeltethető - víziközművek, melyek egységes rendszert alkotnak, és a rendszer több települést (megyét) átfogó, összefüggő földrajzi területen (országrész, régió) nagyszámú, jellemzően vízbázistól távol fekvő település részére a vízkitermelést, -tisztítást, -elosztást - amelyhez a fogyasztók közműves ivóvízellátása, szennyvízelvezetése is tartozhat - látják el.
a regisztráció, egy, az EU-ban (és ha bevezezik, az EGK országaiban) előállított, vagy importált anyag technikai dokumentációinak, és ha szükséges, a kémiai biztonsági jelentésének benyújtása az Ügynökség (ECHA) részére.
az anyagokat önmagukban vagy készítményekben gyártóknak vagy importálóknak vagy az árucikkek termelőinek vagy importálóinak bizonyos körülmények esetén regisztrációs dossziét kell készíteniük az Európai Vegyianyag Ügynökségnek a 10, 11, 12, 17 és 18-as cikk szerint. Ez tartalmaz egy műszaki dokumentációt, és ha szükséges, egy kémiai biztonsági jelentést.
helyreállítás, elvesztett képességek visszaállítása, ill. a keletkezett hátrányok kiküszöbölése, a csökkent képességeknek megfelelő funkciók biztosítása.
1. Tájrehabilitáció: nagyobb összefüggő területek eredeti állapotának megőrzésére és/vagy visszaállítására irányuló tevékenység.
2. Területrehabilitáció: bármilyen okból tönkrement (földcsuszamlás, erózió, áradás, tűzvész, helytelen mezőgazdálkodás, ipari, bányászati használat, globális környezeti ártalmak helyi környezeti ártalmak pl. baleset, toxikus anyag kibocsátás, hulladéklerakás, stb.) terület eredeti állapotának visszaállítása vagy, ha ez nem lehetséges, akkor az irreverzibilis változásokat, a nagyobb környezeti kockázatot jelentő állapotot elfogadó új funkció, új területhasználat kialakítása.
3. Talajrehabilitáció: helytelen használat, vegyi anyagok okozta szennyezettség vagy talajkezelés (remediáció) miatt tönkrement vagy megváltozott talaj minőségének és környezeti kockázatának megfelelő új használata vagy újrahasznosítása.
4. Regeneráció: egy károsodott terület helyreállítása a növényzet újratelepítésével, magok vetésével vagy a túlélő növények elszaporodásával.
5. Talajregeneráció: megzavart, tönkrement talaj helyreállítása elsősorban a talajélet mesterséges kialakítása tápanyagpótlás, szervesanyag-tartalom növelés, a talaj mikroflórájának mesterséges oltóanyagokkal való pótlása, a termékenység növelése és növénytelepítés által.
6. Rekultiváció: a tönkrement terület elpusztult élővilágának, elsősorban növényzetének tudatos helyreállítása a szukcessziót is figyelembe vevő ültetéssel, talajjavítással, talajoltóanyagok alkalmazásával, tápanyagpótlással, stb.
7. Revegetáció: egy korábban elnéptelenedett terület/talaj újra benövése növények által.
8. Remediáció: vegyi anyagokkal szennyezett terület/talaj környezeti kockázatának csökkentése, az eredeti területhasználat mellett a vegyi anyag környezeti koncentrációjának vagy hozzáférhetőségének csökkentésével.
9. Területhasználat változtatás: szennyezett terület/talaj maradandóan nagyobb környezeti koncentrációjához illeszkedő, új területhasználat/talajhasználat kialakítása (pl. óvoda helyett ipari terület). remediációval csökkentett környezeti kockázat esetén értékesebb terület/talajhasználat kialakítása (pl. ipari terület helyett lakóterület).
a rekombináns DNS technikák, vagy más szóval génsebészet olyan in vitro módszereket, technikát foglal magába, mely a génkészlet nagy-mértékű megváltoztatását, célzott keveredését teszi lehetővé. A genetikai információt az egyik élőlényből (állat, növény, mikroorganizmus) mesterségesen visszük át egy másik organizmusba.
Angolul legelterjedtebben talán a „genetic engineering” kifejezést használják, amely „genetikai mérnöki tevékenységet” vagy génmérnökséget jelent. Ez utal a DNS-fragmentumok összeépítésének tervezett és tudatos voltára, ezért találó elnevezés.
A szakemberek is elterjedten használják a DNS-klónozás meghatározást. Ezt köznapi életben is lehet használni, hiszen a biológiai ismeretterjesztésben a klón fogalma eléggé elterjedőben van.
A hibrid DNS molekulákat szokás rekombináns DNS-nek nevezni, ami újrarendezettet jelent.
szennyezett területek rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban megkapott kockázati érték, amely az egyes területeket önkényesen megválasztott, konkrét tartalommal és mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. szennyezett területek felmérését és kockázatuk csökkentését célul kitűző nemzeti programok, - mint amilyen pl. Magyarországon a Nemzeti Kármenetesítési Program - több ezer terület állapotát mérik fel, hogy közülük kiválasszák azokat, melyek környezeti kockázatát azonnal, vagy rövid időn belül csökkenteni kell. A relatív kockázatfelmérés során egyezményen alapuló prioritásokkal összefüggő pontszámokkal/osztályzatokkal jellemzik a szennyezett területeket, majd a relatív skálán elfoglalt helyüknek megfelelően döntenek a további teendőkről:
1. nem igényel intézkedést;
2. abszolút kockázatának felmérése szükséges,
3. azonnali intézkedés szükséges. A relatív kockázat felmérésének lépései a terület alapos megismerése, a szennyezőforrás és a szennyezőanyagok azonosítása, a terület hidrogeológiai jellemzése, a terjedési útvonalak feltérképezése, a területhasználatokból adódó expozíciós útvonalak felderítése stb. majd mindezek alapján az integrált kockázati modell felvétele. A szennyezett terület értékelésekor úgy súlyoznak, hogy a környezeti kockázat szempontjából prioritást élvező jellemzők (pl. ivóvízbázisok veszélyeztetése) nagyobb pontszámot kapnak, a kevésbé jelentősek kisebbet. A területet összpont;száma alapján helyezik el azon a relatív skálán, melyen az összes vizsgált terület szerepel és sorrendbe állítható.
dimenzió nélküli szám, amely az anyag egy 20°C-on meghatározott térfogatának tömegét a víz 4°C-on meghatározott ugyanakkora térfogatának tömegéhez viszonyítva adja meg. A REACH regisztrációhoz szükséges adatlap által előírt fizikai-kémiai jellemző. A relatív sűrűség értékét a REACH nem használja az osztályozáshoz és címkézéshez (C&L, vegyi anyagok osztályozása és címkézése) csak a viszkozitás meghatározásánál (amely az aspirációs kockázat osztályozási kritériumaihoz szükséges). (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) Nem kell elvégezni a meghatározást, ha az anyag csak bizonyos oldószerben stabil és az oldat sűrűsége hasonló az oldószeréhez. Ilyen esetekben elegendő azt közölni, hogy az oldat sűrűsége kisebb vagy nagyobb, mint az oldószeré. Ha az anyag gáz, az ideális gáztörvények alapján kell elvégezni a számítást.
latin kifejezés magyar jelentése: meggyógyítás. vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok környezeti kockázatának elfogadható mértékűre csökkentése. Leggyakrabban szennyezett talaj, talajvíz és üledék kezelésére alkalmazott kifejezés. Alternatív kifejezések: szennyezettség-csökkentés, rehabilitáció, ártalmatlanítás, talajkezelés. Kerülendő kifejezések: talajtisztítás, kármentesítés, mentesítés.
1. Az ökoszisztéma öngyógyítással igyekszik csökkenteni a környezetbe került szennyezőanyagok káros hatását: első lépésben hozzászokik, ezáltal képessé válik vagy a szennyezőanyag koncentrációjának csökkentésére (természetes bioremediáció, biodegradáció), vagy saját tűrőképessége növelésére (adaptáció, rezisztencia). Utóbbi az ökoszisztéma nem adaptálódott tagjai és az ember szempontjából nem jelent csökkent kockázatot.
2. A remediáció emberi beavatkozással levegő-, víz-, talaj- és hulladékkezelési technológiák alkalmazásával történik. A technológiák nagy része ismert mérnöki technológiáknak, műveleteknek, szennyezett környezeti elemekre/fázisokra történő célszerű alkalmazását jelenti (szűrés, aprítás, osztályozás, mosás, kioldás, extrakció, desztilláció, oxidáció, redukció, deszorpció, égetés, pirolízis, injektálás, buborékoltatás, levegőztetés, kevertetés, hőközlés, fermentáció, stb.). A remediáció történhet fizikai, kémiai vagy biológiai technológiával. A bioremediációs technológiák leggyakrabban a mikroorganizmusok vagy a növények átalakító tevékenységét hasznosítják és a vegyipar és a biomérnöki iparok műveleteit alkalmazzák. Az ökomérnöki technológiák természetes közösségeket és természetben lejátszódó folyamatokat hasznosítanak a vegyi anyagoknak tulajdonítható környezeti kockázatok csökkentésére. A fizikai-kémiai remediáció gyakran tönkreteszi, megszünteti a környezeti elem eredeti funkcióját - a biológiai és ökológiai technológiák kíméletesebbek. A remediáció történhet ex situ, azaz a környezeti elem/fázis eredeti helyéről való eltávolítás, kitermelés után és in situ, azaz a környezeti elem eredeti helyéhez rögzítve; ilyenkor a műveleteket (levegőztetés, mosás, hőközlés, stb.) a környezeti elemben hajtják végre, a technológiát a talajba, a talajvízbe, az üledékbe, mint egy nyitott (határtalan) reaktorba helyezik bele. (még remediálási technológiák, talaj remediáció, talajkezelés.
üledékek, iszapok és vízben felszuszpendált talajok ex situ kezelése zagyreaktorban. talajremediáció iszapfázisban alkalmazása, a talaj szemcseméret szerinti nedves frakcionálását (előkezelés) követően célszerű, csupán a különválasztott, szennyező;anyagokat tartalmazó finom frakció (agyag, humusz) kezelésére. Száraz talajból vízzel és adalékokkal megfelelő sűrűségű zagyot kell készíteni. A remediáció iszapfázisban lehet fizikai-kémiai, de leggyakrabban biológiai technológia, mely a szennyezőanyag bontását végző mikroorganizmusok számára a tápanyagot, az oxigént, a megfelelő pH-t, hőmérsékletet stb. iszapreaktorban biztosítja. A remediáció iszapfázisban jellegzetességei: homogén rendszer, kevertethető, levegőztethető, a talaj elveszíti makro- és mikrostruktúráját, a mikrobaközösség intenzíven érintkezik a vízzel, így a benne oldott tápanyagokat, adalékanyagokat könnyen felveszi. Az üledék és a nedves iszapok mikrobaközössége számára a megszokotthoz hasonló körülményeket jelent, de a talajmikroflóra számára a természetestől eltérőeket, melyekhez adaptálódnia kell. Az iszapreaktor lehet egyszerű földmedence, betonmedence lassú keveréssel és levegőztetéssel vagy a célnak megfelelő felszereltségű pl. automatizált működésű, számítógépes vezérlésű acélreaktor. A remediáció iszapfázisban lehet aerob vagy anaerob, szakaszos vagy folyamatos, egylépcsős vagy többlépcsős. Az iszap kezelésének befejeztével a vizes és szilárd fázist elválasztják, a vizet további kezelésnek vetik alá, az iszapot víztelenítik és minőségétől függően elhelyezik vagy hasznosítják.
&search&pattern
vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek/fázisok környezeti kockázatának csökkentését szolgáló technológiák. A remediációs technológiák alapulhatnak a szennyezőanyag mobilizációján vagy immobilizációján, alkalmazhatnak fizikai, kémiai, termikus, biológiai és ökológiai módszereket. Az alkalmazás helyétől függően lehetnek in situ vagy ex situ remediációs technológiák, működhetnek előkezeléssel, utókezeléssel, jelenthetnek több különböző, párhuzamosan, vagy egymást követően alkalmazott technológiát, pl. háromfázisú talaj esetében a talaj in situ kezelése mellett a kiszívott talajvíz és talajgáz ex situ kezelése folyik. Minden szennyezettségi eset egyedi megoldást kíván, ezért a remediációs technológiákat a szennyezett terület állapot;felmérése alapján, a jövőbeni területhasználat ismeretében kell kiválasztani; az összes szóba jövő alternatíva költség-haszon felmérése alapján kell dönteni. A remediációs technológiák tervezéséhez laboratóriumi és félüzemi kísérletekre is szükség van, ezekkel határozzuk meg a technológiai paramétereket. A remediációs technológiáknak is van környezeti kockázatuk, ezért technológia-monitoringra, utómonitoringra és a szennyezőanyag-kibocsátás megelőzésére van szükség: gázelszívás és gázkezelés, csurgalékvíz gyűjtés és kezelés, adalékok kontrollált alkalmazása, különös tekintettel a hozzáférhetőséget növelő, mérgező vagy biológiailag aktív adalékokra. Legfontosabb remediációs technológiák:
1. sztrippelés: gázok vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ eltávolítására talajvízből, szennyezett felszíni vízből;
2. gázelszívás talajból: gáznemű, vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ elszívása talajból;
3. gázok kezelése: talajból vagy talajvízből eltávolított gáz összegyűjtés utáni kezelése elnyeletéssel: folyadékos mosókban, adszorpcióval, pl. aktív szenes szűrőn, égetéssel, katalitikus oxidációval vagy bioszűrők alkalmazásával;
4. a talajból kiszivattyúzott szennyezett víz, felszíni víz, pórusvíz vagy csurgalékvíz oldott állapotú szennyezőanyagainak eltávolítása a szennyvíz;tisztításból ismert kémiai módszerekkel: kicsapás, oxidáció, redukció, extrakció, adszorpció;
5. aerob vagy anaerob biodegradáción alapuló módszerrel kezelhetőek a biodegradálható szerves anyagokat tartalmazó szennyezett vizek, a szennyvíztisztításnál is alkalmazott módszerek-kel;
6. ökológiai módszer a mezokozmosz vagy az élőgép alkalmazása szennyezett vizekre;
7. szennyezett talajvíz kiszivattyúzása és felszíni kezelése vízben oldható anyaggal szennyezett telített talajnál alkalmazható;
8. szennyezett talajvíz in situ kezelése fizikai-kémiai módszerekkel: adalékanyagokkal, az áramlásirányba épített felszín alatti reaktív falakkal vagy biodegradáción alapuló technológiákkal;
9. talaj vizes mosása: in situ vagy ex situ módon, a vízoldható szennyezőanyagok mobilizálására és eltávolítására alkalmazható. in situ alkalmazás esetén a vízoldható szennyezőanyag talajvízbe jutását és továbbterjedését meg kell előzni. A mosóvíz kezeléséről további technológiai lépésekben kell gondoskodni;
10. termikus deszorpció: szilárd felületre abszorbeálódó, vízben nem oldható, közepesen mozgékony talajszennyező-anyagokra alkalmas módszer, főként ex situ megoldásait alkalmazzák. Alacsony (100-300 oC) és magas hőmérsékletű (300-540 oC) deszorpció különböztethető meg. A deszorbeált szervesanyag összegyűjtésére és kezelésére kapcsolódó technológiákat kell alkalmazni: pl. ciklonos leválasztó, katalitikus égető, adszorber;
11. bioremediációt biodegradálható szerves szennyezőanyagokkal szennyezett talaj és üledék kezelésére alkalmazunk: in situ megoldások: bioventilláció, aktivált biodegradáció, ex situ megoldások: agrotechnikai talajkezelés, prizmás talajkezelés, iszapfázísú talaj;kezelés;
12. fitoremediációt elsősorban toxikus fémekkel szennyezett talaj fémtartalmának csökkentésére alkalmazunk. A hiperakkumuláló növények által termelt biomasszát veszélyes hulladékként kell kezelni;
13. a kioldás (leaching) leggyakrabban toxikus fémekkel szennyezett talaj és üledék szervetlen vagy szerves savakkal történő extrakcióját jelenti. biológiai kioldásról (bioleaching) beszélünk, ha a savak termelése mikrobiológiai folyamat eredménye;
14. oldószeres extrakció szerves anyagokkal szennyezett talaj és üledék ex situ kezelésére alkalmazható: a berendezés szakaszos vagy folytonos működésű extraktor, az oldószert a szennyezőanyag oldhatóságától függően kell megválasztani. Az oldószert a kezelt talajból kapcsolódó technológiával kell eltávolítani, majd regenerálni, esetleg más módon kezelni, pl. égetéssel vagy pirolízissel.
15. az égetés és a pirolízis a termikus módszerek közé tartozik. A füstgázok kezelésére további technológiák alkalmazása szükséges. Nagy energiaigényű, nagy környezeti kockázatú technológia, de a szennyezőanyag végleges eltüntetését eredményezi.
16. szennyezőanyag immobilizációját eredményező remediációs technológiák: a fizikai, a kémiai, a biológiai stabilizálás és a vitrifikáció;
17. frakcionálás: a szemcseméret szerinti osztályozás gyakori és célszerű előkezelési módszer, főként üledékeknél. Célja a kezelendő anyagmennyiség csökkentése. A kis fajlagos felületű frakciók (kavics, homok) újrahasznosíthatóak, a finom frakció (iszap, agyag és humusz) pedig a szennyezőanyag minőségétől függő módszerrel kezelhető. A frakcionálás történhet ciklon alkalmazásával, ülepítéssel vagy flotálással.
a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény egyéb szerveket (Kormány, miniszterek stb.) csak rendelet alkotására jogosítja fel.
üzemszerű működésen kívülálló okból (műszaki meghibásodás, gondatlan kezelés, baleset) bekövetkező vízszennyezés, illetve a közcsatorna károsító szennyezése, továbbá, ha a felszíni víz, közcsatorna szennyezése nem szennyvízzel történt.
a rendszerhatárok az életciklus felmérésben használt kifejezés.
A rendszerhatárok meghatározzák, hogy az életciklus mely részeit és folyamatait vesszük figyelembe az életciklus felmérés során. A rendszerhatárokkal definiáljuk, hogy mely folyamategységek alkotják a felmérés tárgyát képező életciklust és hogyan épül fel ezekből a vizsgált termék rendszer.
Az életciklus felmérés céljától függően akár nagyobb életciklus szakaszok is a rendszerhatáron kívülre kerülhetnek. Ilyenek például az ún. „bölcsőtől a kapuig” típusú felmérések, amikor a termék használatával és hulladékká válásával összefüggő folyamategységeket nem vesszük figyelembe.
Még „bölcsőtől a sírig” típusú felméréseknél is előfordul, hogy az egyszerűsítés kedvéért a termék gyártásából keletkező hulladékok kezelésének folyamatai a rendszerhatáron kívülre esnek.
Egy jellemzően „rendszerhatáron kívülre helyezett” tényező az életciklus során használt infrastruktúra (pl. gyár, gépek, utak, járművek) előállításának folyamatai. Ezek hozzájárulása egy adott termék életciklusának környezeti hatásához általában elhanyagolható. Jellemző ellenpélda a megújuló energiák életciklusa, ahol például a szélerőművel és a napelemek gyártásának környezeti hatása jelentősen hozzájárul a megtermelt energia (pl. 1 kWh) életciklusának környezeti hatásához.
Az életciklus felmérés átláthatósága és értelmezhetősége érdekében fontos a rendszerhatárok pontos dokumentációja.
egy mérési módszer reprodukálhatóságát meghatározza a módszer ismételhetősége, - akár hosszútávon és másik berendezésen, másik személy által -, a visszanyerés mértéke és a hiteles mintaanyagokkal kapcsolatos adatok, eredmények.
Az ismételhetőség ugyanazokra a körülményekre és egymást követő mérésekre vonatkozik.
vegyi anyagok vagy ágensek olyan káros hatásainak összefoglaló elnevezése, mely magában foglalja mind a szaporodási képességet, mind pedig az utódok fejlődési rendellenességeit. Az utódok esetében a káros hatások közé soroljuk az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejenn keresztül érő káros hatásokat is. A szaporodóképességen belül további különbségtétel lehetséges: a szexuális képesség és az ivarsejtek nemzőképességének (fertilitásának) csökkenése, károsodása. A reproduktivitást károsan befolyásoló toxikus hatást röviden reprotoxicitásnak is nevezik. A reprotoxicitást okozó vegyi anyagok az un. reprotoxikus vegyi anyagok.
az élőlények azon tulajdonságai, hogy milyen számú és minőségű utódot hoznak létre. A káros vegyi anyagok mutagén, citotoxikus, teratogén és reprotoxikus hatása a reproduktivitáson, mint végponton mérhető le. Hal- vagy békaembrión szokták tesztelni a vízi ökoszisztémára gyakorolt reprotox hatást.
lásd reproduktív toxicitás.
reprotoxikus az a vegyi anyag, mely káros hatást gyakorolhat a reproduktivitásra. A reproduktivitásra gyakorolt káros hatás, magába foglalja a nemzőképességet, valamint az utódok számát és genetikai állományát károsan érintő mutagén, citotoxikus, teratogén hatásokat, valamint az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejen keresztül érintő káros hatásokat. Lásd még reproduktív toxicitás.
a reprodukciót károsító hatások különös aggodalomra adnak okot, mivel az emberi faj folytonossága a reprodukciós ciklus sértetlenségétől függ. Ez többszörösen különböző végpontok által jellemezhető, mint a férfi és női reprodukciós funkciók vagy képesség (fogamzóképesség) károsodásától, nem örökletes káros hatások keltése az utódban (fejlődési toxicitás) és a szoptatásra gyakorolt vagy az által közvetített hatások.
A reprodukciót károsító hatások felbecsülésének célja a következők megállapítása:
- az embereknek illető anyagnak való expozíciója össze volt-e kapcsolódva a reprodukciót károsító hatásokkal;
- az emberi adatoktól különböző információk alapján előre lehet-e jelezni, hogy az anyag a reprodukciót károsító hatásokat idéz elő az emberekben;
- a terhes nő potenciálisan hajlamosabb-e az általános toxicitásra;
- az adag-válasz viszony a reprodukciót károsító minden hatásra.
Forrás: REACH