Lexikon

a tüzelőberendezésben vagy annak kiegészítő berendezésében (pl. füstgáz-kéntelenítőben) adott időtartam alatt leválasztott kén tömegének ugyanazon időtartam alatt a tüzelőberendezésbe bejuttatott és felhasznált tüzelőanyagban lévő összes kén tömegéhez viszonyított aránya, százalékban kifejezve.
Forrás: 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet

lásd földkéreg

kőolajszármazék, a sugárhajtóműves repülőgépek üzemanyaga. Előállításuk a 145-300^oC forráspont tartományú (a benzin és a dízelolaj közötti) kőolajpárlatból történik, annak hidrogénezésével és gyantamentesítésével. (Forrás: Olajipari értelmező szótár)

betegség vagy sérülés, mely vegyi anyagnak vagy fizikai ágensnek való múltbéli kitettségből származik.

a késleltetett elhullás toxikológiai teszteknél használatos fogalom, mely arra az esetre használunk ha egy állat 48 órán belül nem hull el, illetve nem tűnik elhullásközeli állapotban lévőnek, de később, a 14 napos megfigyelési időszak során elpusztul.

REACH által definiált kifejezés, kettő vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat.
(Forrás: REACH 3. cikk, 2)

vízzel telített talaj, melyben csak két fázis van jelen, a szilárd és a vizes. A pórusokat teljesen víz tölti ki, így kiszorítja a levegőt. A vízfázis különböző aktivitású és kötöttségű vizekből áll: pórusvíz, kapillárisvíz, mikrokapillárisokban és biofilmekben elhelyezkedő víz.
Lásd még telített talaj és talajvíz.

Magyarországon, a rendszerváltás után tételesen meghatározták azokat tárgyköröket, amelyekben az Országgyűlés csak kétharmados többséggel alkothat, módosíthat vagy helyezhet hatályon kívül törvényt. Ezeket más szóval alkotmányerejű törvényeknek vagy sarkalatos törvényeknek nevezzük.

a felszíni víztestbe való közvetlen bevezetés bevezetési pontjának közvetlen környezetében a víztest egy részének lehatárolásával kijelölt térrész.

új, oldószermentes mintaelőkészítési technika kémiai analízishez, a keverőbaba márkaneve után Twisternek is nevezik. Egyensúlyi megoszláson alapul, valójában folyadék/folyadék extrakció. Mágneses keverőbabára felvitt poli-dimetil-sziloxán (PDMS) réteg extrahálja a mérendő komponenseket a mintából keverés közben. Az elv hasonlít a szilárd fázisú mikroextrakcióéhoz (SPME), mindkettőnél abszorpciós folyamat játszódik le, a különbség a megosztó fázis térfogata (SPME 0,5 mikroliter; Twister 50 mikroliter. Az abszorbeált komponenseket egy speciális termodeszorber egységben fűtik le, mely a gázkromatográfiás injektor fölé van szerelve. A deszorpció után a keverőbaba újra felhasználható. Szakirodalom alapján azok a vegyületek twiszterezhetőek hatékonyan, melyekre igaz, hogy a log Kow>2, pl. szénhidrogének, PAH vegyületek, PCBk. Előnye, hogy nincs szükség oldószerre, párhuzamosan több minta előkészítése folyhat ezzel a módszerrel, jó reprodukálhatóság, nagy érzékenység jellemzi.

(Forrás: F. David, B. Tienpont and P. Sandra: Stir-Bar Sorptive Extraction of Trace Organic Compounds from Aqueous Matrices, LCGC Europe, 2003, 1-7)

homogén rendszerben, viszonylag kis térfogatban (1liter) vizsgál az angol nomenklatúra szerint MFC rövidítéssel (Mixed Flask Culture) jelzett kevertetett vagy rázatott mikrokozmosz teszteljárás.

Ennél a vizsgálatnál 6 hetet szánnak a vízi közösség kialakulására, ezt az időszakot 12−14 hét vizsgálati szakasz követi.

A mikrokozmosz beoltásához a SAM-tól eltérően nem mesterségesen összeállított inokulumot használnak, hanem egy természetes eredetű törzstenyészetet. Ennek a törzstenyészetnek az előállítása 6 hónap alatt történik megadott módon, természetes eredetű közösségből indulva. Megadják, hogy a törzstenyészetnek milyen típusú és számú organizmust kell tartalmaznia: zöld algákat és kovamoszatokat, legalább egy fonalas zöld algát, legalább egy nitrogénkötő kék algát, protozoákat és makrogerincteleneket. A törzstenyészettel hetenként oltják a kísérleti mikrokozmoszt.

Az 1 literes tesztedénybe 900 ml Taub-féle tesztoldatot és 50 ml savval mosott homokot tesznek. 4 vizsgálati edényt használnak, 5−5 ismétléssel. 20 ^oC-on dolgoz-nak, 12 órás periódusokban világítják meg a mikrokozmoszt.

Végpontként oldott oxigéntartalmat, algasűrűséget, mikrobaszámot, légzésaktivitást, biomasszaprodukciót és a protozoa populáció összetételét vizsgálják. Többváltozós statisztikai módszerekkel értékelnek.

Az eljárás ellentmondása, hogy az inokulum céljára létrehozott törzstenyészetben a viszonylag nagy méret és a törzsfenntartás körülményei miatt kialakuló összetett közösség a vizsgálat során nagymértékben redukálódhat a tesztedény kis mérete és limitált fizikai-kémiai komplexitása miatt.

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény szerinti kötelezettségek teljesítésére felhasználható, egy tonna szén-dioxid-egyenérték meghatározott időn belül történő kibocsátását lehetővé tevő forgalomképes vagyoni értékű jog. Fontos tulajdonságai, hogy elidegeníthető, bárki megszerezheti, az elidegenítési lehetőség és az iránta várható kereslet miatt vagyoni értékkel bír.
Forrás: 2005. évi XV. Törvény

a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű terhelése, melynek meghaladása − a mindenkori tudományos ismeretek alapján − környezetkárosodást idézhet elő.

a Víz Keretirányelv (60/2000/EK) szerint a kibocsátási határérték egy vegyi anyag koncentrációval és/vagy kibocsátási szinttel kifejezett azon tömegét jelenti, amely egyáltalán nem vagy meghatározott időszakban nem léphető túl. Kibocsátási határértékek megállapíthatók az anyagok bizonyos csoportjaira, családjaira vagy kategóriáira is.

A kibocsátási határértéket - a kibocsátás utáni hígulást figyelmen kívül hagyva a kibocsátás meghatározása során - általában arra a pontra alkalmazzák, ahol a kibocsátott anyagok elhagyják a berendezéseket. A vízbe történő közvetett bevezetések esetén a szennyvíztisztító telep hatása figyelembe vehető az érintett berendezések kibocsátási határértékeinek meghatározásakor, feltéve, hogy a környezetvédelem egészét tekintve egy egyenértékű szint biztosítható, és feltéve, hogy ez a megoldás nem vezet a szennyeződés magasabb szintjeire a környezetben.

általában kerek vagy téglalap alakú felület, amelyen keresztül a légszennyező anyagok a környezeti levegőbe jutnak.
Forrás: MSZ 21460/1–1988

olyan szabályozásokat jelentenek, amelyekkel a kibocsátás meghatározott korlátozását követelik meg. Ez lehet például egy kibocsátási határérték előírása, vagy korlátokat vagy a feltételeket írhatnak elő a kibocsátás hatásaira, természetére vagy más jellemzőire vonatkozóan, illetve a kibocsátásokat befolyásoló üzemeltetésre.

angol nevéből (Purgable Organic Halides) rövidítve POX. A definíciót lásd ott.

kilogramm átszámítása más tömeg-egységekre

kilométer átváltása más hosszúság- és területegységekre:

a bemenő, angolul „input” áramok belépnek egy adott rendszerbe, míg a kimenő, angolul „output” áramok kilépnek belőle. A bemenő és kimenő hozzák létre, építik fel az adott rendszert.

Az életciklus felmérésben bemenő áramoknak az életciklust felépítő folyamatokba (pl. bányászat, szállítás, gyártás, használat, hulladékkezelés stb.) belépő anyag- és energiaáramokat nevezzük. Ezek lehetnek a természetből származó nyersanyagok (pl. bányászat során az ásványi anyagok, vagy bármely ipari folyamatnál a felhasznált kútvíz és felszíni víz), továbbá a folyamathoz szükséges vegyszerek, alapanyagok, üzemanyagok, villamos- és hőenergia. A kimenő áramok az ezen folyamatok során előállított termékek, hulladékok és egyéb kibocsátások (lég-, víz- és talajszennyezők).

a mentesülésnek kettős feltétele van:- a kár oka elháríthatatlan(előreláthatatlanság) legyen,- kívül essék a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén.A bizonyítási teher a kimentés körében a károkozón van.

analitikai módszer esetén a detektálás alsó határa (angol nevének Limit Of Detection rövidítése LOD), más néven kimutatási határa azt a legkisebb koncentrációt vagy tömeget jelenti, amelynél az értékes jel a szokásos zajoktól biztonságosan megkülönböztethető. Általában a jel/zaj viszony legalább háromszorosát tekintjük a detektálás alsó határának.

kimutatási határ az a legkisebb mért mennyiség, amiből elfogadható statisztikai bizonyossággal következtetni lehet a vizsgált komponens jelenlétére. A kimutatási határt a mennyiség értéktartományában kell megadni, azaz μg/kg vagy mg/kg (vizsgált komponens/termék) egységben kell kifejezni, az elemzésre jellemzően alkalmazott vizsgálati anyagmennyiség megadásával (grammban). A kimutatási határ számszerűen egyenlő a vakpróbák középértéke szórásának háromszorosával (n ≥ 20). A vakpróba meghatározása a vizsgálati anyag kihagyásával vagy azzal egyenlő mennyiségű desztillált víz alkalmazásával végzett teljes analitikai eljárás.

&show&show

1. természetes folyamat: csapadéknak kitett kőzetek, talaj, hulladék, bármilyen lerakat oldható anyagtartalmának kioldása és - kontrollált összegyűjtés hiányában - talajba, talajvízbe mosódása. biológiai kioldás bioleaching: kőzetek, talaj, hulladék, lerakatok mikrobiológiai átalakító folyamatok hatására vízoldhatóvá váló komponenseinek kioldása. Pl. kénbaktériumok kénhidrogénből, elemi kénből vagy tioszulfátból színtelen kénbaktériumok, fonalas kénbaktériumok, bányászbaktériumok kénsavat szulfátot képesek előállítani oxidációval Thiobacillus thiooxidans. szennyvíz;elvezető betoncsövek korróziójáért a kénhidrogént H₂S képző baktériumok és a kénhidrogént kénsavvá oxidáló Thiobacillus ferrooxidans együttesen felelősek; a keletkező kénsav kioldja a beton alkotórészét, a CaCO₃-ot.
2. kioldáson alapuló ipari és környezetvédelmi technológiák: szén kéntelenítése vagy fémkioldás kőzetből, meddőanyagból, talajból, hulladékból. A technológia alapulhat fizikai, kémiai vagy biológiai folyamaton. Szennyezett talaj esetében lehet vizes, savas, lúgos vagy szerves oldószeres kioldás, a szennyezőanyag oldhatóságától függően. A biotechnológiák mikroorganizmusok vagy növényi gyökerek által szeparált technológiában előállított vagy a bioremediációs technológiában termelt savakat, biotenzideket, komplexképző anyagokat alkalmaznak.
3. A hulladékgazdálkodásban hulladékminősítésre szabványosított analitikai módszeregyüttes, amely a szilárd és iszap halmazállapotú hulladékból a víz által kioldható vegyületek meghatározására és a kioldási elúciós folyamat mechanizmusának vizsgálatára szolgál. Módszerei: elúció kolonnában, elúció liziméterben. A kioldás eredményét, az eluátumot, hulladékkezelési szempontból általában a következők szerint analizálják: kinézet, szag, zavarosság, kémhatás, vezetőképesség, oxidálóképesség, biológiai oxigénigény, oldott szerves anyag-, anion- és kationkoncentráció, toxicitás, bepárlási maradék.

olyan véggáz, mely belsőégésű robbanómotorok használatából ered.
Forrás: MSZ 21460/1–1988

kísérleti állatokkal végzett tesztelést végeznek (rendeletek és szabványok előírását követve) új vegyi anyagok, gyógyszerek, kozmetikumok és élelmiszeradalékok engedélyezését megelőzően vagy a szerek fiziológiai és környezeti hatásának tudományos vizsgálatához. Az állatokkal kapott eredményből jelzik előre a szóbanforgó vegyi anyag emberre gyakorolt hatását.

Általában az állatok védelmében már egy sor európai jogszabály és rendelet született, de a laboratóriumi kísérleti állatok védelméről elsőként a 86/609/EEC európai irányelv gondoskodott 1986-ban.

Az 1997-es un. Amsterdami Egyezmény kötelezi az EU-t és tagállamait hogy a jogi szabályozás során vegye figyelembe az állatok jólétét és lehetőleg fejlesszenek ki és alkalmazzanak olyan alternatív teszt-eljárásokat, amelyekhez egyáltalán nem kellenek állatok, vagy csak kevesebb állat szükséges, vagy kevésbé kínozzák meg az állatokat a tesztelés során.

Az állatkísérletek kiváltása történhet un. in vitro módszerekkel, amikoris élő állat helyett sejt- vagy szövettenyészeteket használnak a kísérletekben, de alkalmazhatunk matematikai modlleket is, amilyen a QSAR.

Az áttérés tudományos szempontból is fontos lehet, mert egyre több állatmodellről derül ki, hogy a kapott eredmények nem vihetők át az emberre a két faj biológiai és fiziológiai működésének különbözőségei miatt.

a kísérleti ES jelenti az expozícióbecslés és a kockázatfemérés kiindulópontját. Az átmeneti ES feltételezések sora (felhasználva az expozíció meghatározóit) arról, hogy egy folyamat hogyan zajlik le és milyen kockázatkezelési intézkedéseket alkalmaztak, vagy kellett volna bevezetni. A megismételt kémiai biztonsági értékelés során szükség lehet a kísérleti ES kiigazítására, mígnem azt mutatja, hogy felügyelik a kockázatokat. A végső ES-ek végrehajthatók saját gyártás/felhasználás céljára és/vagy közölni a továbbfelhasználókkal, a biztonsági adatlap mellékleteként.

kitettség, valamilyen fizikai, kémiai vagy egyéb hatásnak, például az éghajlat, a domborzat, a napsugárzás hatásának. A radiológiában a radioaktív izotópoktól származó sugárzás hatásának való kitettségről van szó.
A környezetvédelemben a szennyezőanyagoknak vagy ágenseknek való kitettséget kell meghatározni. A környezetet szennyező anyagok esetében a kitettséget a környezetbe kikerült vegyi anyag mennyisége, illetve koncentrációja jelenti. Az az élőlény, amelyik a vízben él, a vízben lévő szennyezőanyag koncentrációnak van kitéve. Hogy a kitettségből adódóan mekkora mennyiség jut a receptorszervezetbe, az az expozíciós útvonalaktól (belégzéssel, szájon át, bőrkontaktus útján) és az egyéni expozíciós paraméterektől (belélegzett levegő térfogata, elfogyasztott étel, ital mennyisége, bőrkontaktus módja, időtartama, stb.) függ. Az egyén vagy a populáció kockázatának meghatározásához a kitettségen kívül az ézékenységet is meg kell határozni.

A kitettséget a vegyi anyag vagy a környezetet szennyező anyag forrásból a receptorokig megtett útjával jellemezhetünk. terjedési modell segítségével a kibocsátás alapján megbecsülhetjük a vegyi anyag felhasználási módjától, illetve a szennyezett terület használatától függő receptorok kitettségét, vagyis a környezeti koncentrációt (PEC: előrejelezhető környezeti koncentráció) és az abból származtatott, a receptorszervezet által felvett, illetve a receptorszervezetbe bevitt napi mennyiségeket (ÁND: átlagos napi dózis).
Ahhoz, hogy az expozíciókat (kitettségeket) kiszámíthassuk, pontosan ismerni kell az összes használatot, a potenciális receptorokat. Ezt a kockázati modell, illetve az expozíciós forgatókönyv (expozíciós szcenárió) írja le. Lásd még expozíció.

a kivágási szabály, angolul „cut off” szabály, egy adott vizsgálat szempontjából nem lényeges, elhanyagolható értékek kizárását teszi tehetővé bizonyos szabályszerűség alkalmazásával.

Az életciklus felmérés során a kivágási szabály az adatgyűjtés (ld. életciklus leltárelemzés) egyszerűsítését segíti azzal, hogy a környezeti szempontból kevéssé jelentős anyag-, vagy energiafogyasztások (ún. bemenő áramok) elhanyagolására ad lehetőséget. Ennek során meg kell határozni az alkalmazott szabályt, amely alapján ezek az anyag vagy energia-áramok kizárásra kerülnek. Ez vonatkozhat a bemenő áramok tömegére, energiatartalmára, vagy előre ismert környezeti hatására.

A kizárási szabály lehet például az, hogy csak azokat a bemenő anyagáramokat vesszük figyelembe egy adott ipari folyamat esetében, amelyek össztömege a teljes anyagfelhasználás 95%-a.

Megfelelő kivágási szabállyal jelentősen csökkenthető az életciklus felmérés erőforrás igénye, hiszen így leegyszerűsödik az adatgyűjtés. Az eredmények kiértékelésénél és a következtetések megállapításánál (ld. életciklus értelmezés) természetesen figyelembe kell venni a kivágási szabály okozta bizonytalanságot. Ez annál nagyobb, minél nagyobb százalékban zárunk ki bemenő áramok a felmérésből.

kísérleti expozíció, amikor az előzetesen kezelt kísérleti állatot kiteszik a vizsgált anyag hatásának az indukciós időszak után azzal a céllal, hogy meghatározzák túlérzékeny módon reagál-e.

a klimaváltozás kifejezéssel azt jelöljük, hogy az éghajlati viszonyok nagymértékben megváltoznak: egyik éghajlatból egy másikba kerülünk át. Sokan a klímaváltozást és a globális felmelegedést egy kalap alá veszik, de a tudományos megközelítés a klímaváltozást sokkal tágabban értelmezi, beleérti a természetes klímaváltozásokat is.

a klón és a klónozás definíciójánál meg kell különböztetnünk a genomklónozást és a génklónozást. A genom-klón csupa azonos genommal rendelkező egyedből áll, mikrobiológiából vett analógia az egysejt-tenyészet (olyan telepek, amelyek egyetlen sejtből fejlődtek ki).

Nem csak mikroorganizmusok alkothatnak genom-klónt, hanem növények (hagyományos és modern növényi klónozás) és az állatok is (pl. embrióosztással nyert utódok).

A génklónozás egyetlen génnek a gazdaélőlény által több példányban való előállítását jelenti, például lehet olyan mikroorganizmusból készült egysejt-tenyészet, amelynek genomjába beültettük az illető gént. A klónozandó gént tartalmazó azonos genomú egyedek nem csak mikroorganizmusok lehetnek, hanem növények vagy állatok is (transzgénikus élőlények).

A szűken értelmezett DNS klónozás a DNS (vagy a gén) sejtbe juttatását, genomba épülését és az utódoknak történő átadást jelenti. Ehhez képest többletkövetelmény, hogy a beépült gén ki is fejeződjék, azaz expresszió is történjék a génmanipulált sejtben.

a klór normál hőmérsékleten és nyomáson zöldes-sárga gáz. Minusz 34 Celsius fokon folyékonnyá válik.

A klór a 11. leggyakoribb elem a Földön, elterjedt a temészetben. leggyakoribb vegyülete a konyhasó, a NaCl.

A klór a modern vegyipar fontos építőeleme, három fő felhasználása van: direkt klór használat (fertőtlenítés), klórozott vegyi anyagok és termékek előállításához (műanyagok, gyógyszerek, növényvédőszerek) és intermedierként nem klórozott vegyi anyagok gyártásához.

más néven freonok, ózonréteget károsító hatásuk miatt mára többnyire betiltott, teljesen halogénezett szénvegyületek. A definíciót lásd: CFC gázok

a klórbenzolok családjára az jellemző, hogy a benzol egy vagy több hidrogénjét klór helyettesíti. Általános képletük: C₆H_6-nCl_n, ahol n=1-6.
12 különféle klórbenzol létezik, a monoklórbenzol, a di, - tri- és tetraklórbenzolok 3-3 izomerje, valamint hepta és hexaklórbenzol. A mono- di- és triklórbenzolok színtelen folyadékok, míg a több klórt tartalmazó molekulák kristályos szilárd anyagok (szobahőmérsékleten). A klórbenzolok vízoldhatósága kicsi, gőznyomásuk kicsi vagy közepes.
Peszticidek szintézisében intermedierként használják, de légfrissítő-, illatosító- és molyirtószerként is alkalmazzák, pl. az 1,4-diklórbenzolt.
A hexaklórbenzol kivételével emberre nem vagy kicsit toxikusak és a vízi- és szárazföldi ökoszisztémára vonatkozó kockázatuk is kicsi.
A környezetbe kikerülésük fő útvonala az atmoszférába történő elpárolgás, elsősorban vízből. Előszeretettel kötődik a talajhoz és a felszíni vízi üledékekhez, főleg, ha nagy a szervesanyag-tartalmuk. Kp értéke , azaz a szilárd és a folyadék közötti megoszlása a talajban: 500 és 50 000 között változhat.
A talaj, az üledék és a szennyvíziszap mikroorganizmusai jól bontják, elsősorban aerob deklórozással, de anaerob körülmények között is deklórozodik és bomlik, csak lassabban.
Bioakkumulálódik, elsősorban a szírszövetben és a májban.
Határértékei a magyar talaj határéték-rendszerben:
talaj háttérétéke: vegyületenként: 0,01ppm, összes halogénezett aromás: 0,01 ppm.
talaj szennyezettségi határértéke: összes halogénezett aromásra: 1 ppm.
talajvíz háttérértéke: vegyületenként: 0,01ppb, összes halogénezett aromás: 0,05 ppb.
talajvíz szennyezettségi határértékeI: MCB: 1 ppb; DCB: 0,5 ppb; TCB és TeCB: 0,1 ppb, PCB és HCB: 0,05 ppb, összes halogénezett aromás: 2 ppb.

a klórfenolok egy vagy több klórt tartalmaznak kovalens kötésben a fenolgyűrűhöz kapcsolódva. A legtöbb klórfenolnak több izomerje létezik, így a monoklórfenolnak 3, a diklórfenolnak 4, a triklórfenolnak 6, a tetraklórfenolnak 3, a pentaklórfenolnak (PCP) pedig értelemszerűen nincs. A klórfenolok közül a legismeretbb és a legveszélyesebb a PCP, kiterjedt biocid, szinte minden kártevő ellen hat, így használták antibakteriális, gombaölő-, atkaölő-, rovarölő-, és gyomirtószerként. Nagy mennyiségben alkalmazták fertőtlenítésre, fakonzerválásra, használata ma már korlátozott.
A klórfenolok határértékei a magyar talaj-határértékrendszerben az alábbiak:
talaj háttérérték: 0,001-0,003 ppm;
talaj szennyezettségi határérték összes klórfenolra: 0,01 ppm.
talajvíz háttéréték: 0,01 ppb;
talajvíz szennyezettségi határértékek: monoklórfenol: 5 ppb; di-, tri- és tetraklórfenol: 1 ppb; PCP: 0,5 ppb.

talaj mélyebb rétegeit és a talajvizet szennyező klórozott szénhidrogének és peszticidek mikrobiológiai bontása anaerob körülmények között klórlégzésre képes mikroorganizmusok segítségével történhet. Ilyenkor a környezetvédelmi biotechnológia a bontást végző klórlégző mikroorganizmusok számára teremt optimális működési körülményeket, például állandó nulla körüli vagy negatív redoxpotenciált.

a kloroformot (CHCl₃) a metán klórozásával állítják elő. Hűtőfolyadékként, agrokémiai intermedierként és fluor-polimerek előállításához használják. Korábban altatószerként alkalmazták az orvosi gyakorlatban, de ma már nem.

klórtartalmú alifás szerves anyagok csoportja, ahova elsősorban oldószerek tartoznak, melyek közül a legismertebbek: a perklóetilén PCE, triklóretilén TCE, 1,1,1-triklóretán TCA, 1,1-diklóretán DCE, klórmetán, diklórmetán, kloroform, széntetraklorid.
Gyakori talaj- és talajvíz-szennyező anyagok, többük karcinogén 1,2-Diklóretán, vinilklorid és a TCE és némelyek növénytoxikusak. Az ökoszisztéma más tagjaira nem gyakorolnak ismert hatást. A leggyakoribb klórozott alifás szénhidrogének az 1. táblázatban láthatóak.

1. táblázat: Leggyakrabban előforduló klórozott alifás talajszennyező anyagok

Ezek az alifás komponensek illékonyak és relative jól oldódnak vízban, és aerob körülmények között nem vagy alig biodegradálhatóak. Emiatt ipari területek felszín alatti vizeiben ez az egyik leggyakoribb perzisztens, emiatt felhalmozódott, szennyezőanyag, mely veszélyezteti az ivóvízbázisokat.

2. táblázat: Klórozott alifás talajszennyező anyagok fizikai-kémiai tulajdonságai

3. táblázat: Néhány klórozott alifás vegyület biodegradálhatósága

Szennyezett talaj és talajvíz remediációját kémiai vagy biológiai degradációval lehet megoldani, reduktív deklórozással vagy fémvas ZVI alkalmazásával..
A klórozott alifás szénhidrogének együttes szennyezettségi határértéke a magyar határértékrendszerben: talajra: 0,1 mg/kg, felszín alatti vízre: 40 μg/liter. Általában egy csoportban tárgyalják a többi halogénezett alifás szénhidrogénnel.

minden olyan klórozott vegyi anyag, mely legalább egy benzolgyűrűt tartalmaz. Ilyenek a benzol, a toluol, a fenol, a naftalin, a bifenil, melyek 1−6 vagy vagy több klórt tartalmazhatnak a gyűrűszámtól függően. A klórozott aromás vegyületeket intermedierként használja a gyógyszeripar, az agrokémiai iparok és a festékgyártás.

a klórozott oldószerek olyan klórtartalmú szerves anyagok, melyek más anyagokat képesek feloldani. legismertebb képviselőik a triklóretilén, a tetraklóretilén vagy perklóretilén és a metilénklorid. Mivel nem gyúlékonyak, ezért nagyon eleterjedtek a fémiparban a fémek felületének zsírtalanítására (pl. galvanizálás előtt) és textíliák száraz tisztítására. A 1,1,1,-trikóretánt 1995-ben a Montreáli Protokoll értelmében kivonták a forgalomból.

A klórozott oldószerek használata kezd visszaszorulni, a környezetben viszont perzisztens, toxikus és mutagén szennyezőanyagként hosszú időn keresztül megmaradnak.

A fémipari és ruhatisztítási használat során mindenütt a világon nagy mennyiségben kerültek klórozott oldószerek a talajba, illetve a talajvízbe. Mivel a víznél nehezebb folyékony anyagokról van szó, a talajra kerülést követően annak egyre mélyebb rétegeibe szivárognak be, elérik a talajvizet, és a talajívzréteg alján a vízzáró réteg bemélyedéseiben lencsék formájában összegyűlnek. A lencsék láthatatlan felszín alatti szennyezőforrásként hosszú időn keresztül képesek szennyezetté tenni a lencse fölött áramló talajvízet. További problémát jelent, hogy a vízzáró réteg nem működik zárórétegként a klórozott oldószerekkel szemben, azok még az agyagrétegen is képesek átszivárogni, mi több képesek járatokat vágni (vájni) a felső vízzáró rétegben és az alá kerülve elszennyezni a rétegvizeket is.

A talajba került klórozott oldószerek nemcsak a talajt és a talajvizet veszélyeztetik, de illékonyságuk miatt a talaj pórusait kitöltik gőzeikkel, melyek aztán lassan felefele diffundálnak, ki a talajból. Ha a szenyezett talaj vagy a mélyben rejtőző lencse fölött épület áll, akkor az oldószegőzök összegyűlhetnek az épület légterében megmérgezve az ott tartózkodókat.

a klórozott paraffinokat a kőolajlepárlással előállított folyékony n-paraffinok vagy a szilárd paraffin-viasz klórozásával nyerik. A klórozott paraffinokat lágyítószerként alkalmazzák polimerekhez, festékekhez, bevonatokhoz és ragasztókhoz. A nagyobb klórtartalmúakat tűzoltó vagy tűzgátlószerként használják, műanyagokhoz, építőanyagokhoz adva. Fémmegmunkáláshoz, gépekhez kenőanyagot klszítenek belőle. Bőrpuhításra, kikészítésre is használják.

a baktériumok praktikus rendszerezése során ezeket a baktériumokat az „endospórát képző pálcák és kokkuszok” csoportjába sorolják. Mozgásra képes pálcák, peritrich flagellumok (a sejt teljes kerületén elhelyezkedő ostorszerű mozgásszervek) veszik körül a sejtet. Ovális vagy gömb alakú spórát képeznek, mely deformálja a sejtet: mivel a sejt egyik végében helyezkedik el, dobverő alakot formálva. A legtöbb faj szigorúan anaerob, nem redukálják a szulfátot. Van közöttük talaj- és tápcsatornalakó is.

Emberi egészségre veszélyes klosztrídiumok

A Clostridium botulinum a botulizmus (kolbászmérgezés) kórokozója. A baktérium által termelt toxin hatására nem képes összehúzódni a harántcsíkolt izom. A Clostridium tetani lóbélben él természetes körülmények közt, lótrágyával kerül a talajba, vagy a felszínre a spóra, ahol sokáig vegetál. Földdel szennyezett sérülésnél tetanusz léphet fel, mivel ez a baktérium egy olyan idegmérget termel, ami merevgörcsöt okoz (nem tud elernyedni az összehúzódott harántcsíkolt izom).

Sérülés esetén kezelés céljából passzív immunizációt, vagyis állatokban előre megtermeltetett ellenanyagot, a humán tetanusz (anti-tetanospazmin) immunoglobulint alkalmazhatunk. Ha nem elérhető ez a specifikus antitest-készítmény, akkor normális emberi immonoglobulin is alkalmazható, bár ennek hatása nyilván kevésbé specifikus.

Megelőzés céljára aktív immunizálást, vakcinációt alkalmaznak szerte a világon, Magyarországon Di-Per-Te oltás formájában.

További patogén klosztrídiumok:

C. difficile, képes túlnőni a bélbaktériumokat is, súlyos bélfertőzést okozva ezzel.

C. perfringens, ételmérgezést és gázgrangénákat képes okozni. Juhokban és kecskékben súlyos bélbetegségeket okozhat.

C. sordellii halálos szepszist okozhat, különösen veszélyes gyermekágyban.

A legtöbb klosztrídium faj neurotoxinokat is termel, a szimptómák ezzel tovább súlyosbodnak.

A klosztrídiumok között vannak technológiai folyamatokban hasznosítható fajok is.

C. thermocellum lignocellulóz tartalmú hulladékból képes etanolt előállítani.

C. acetobutylicum aceton és biobutanol előállítására használható. Weizmann már1916-ban felhasználta ezt a törzset puskapor és TNT gyártásához.

Az anaerob C. ljungdahlii, melyet csirketrágyából izoláltak, etanolt képes előállítani egyszerű gázokból, mint szénmonoxid és hidrogén. Arkansasban működik egy kísérleti üzem, melyben szintézisgázból állítanak elő etanolt.

A klosztrídiumok egyik nem patogén faját a rák gyógyításához próbálják használni: segítségével gyógyszereket juttatnak szelektíven a ráksejtekben. A kísérleti stádiumban lévő eljárás azon alapul, hogy a baktérium egyes ráksejteket szelektíven fertőz, így hordozóként lehet alkalmazni rákellenes szerek bejuttatására.

kolloid rendszer részecskéinek egyesülése. A koaguláció során a szemcseméret nő, a részecskeszám csökken.
Forrás: MSZ 21460/2–78

&

általában, a kockázat a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata. Mérőszáma fontos faktor a döntések meghozatalában. A kockázat tulajdonképpen a dolgok lényegéből fakadó veszélynek egy bizonyos környezeti, társadalmi, szociális szituációba helyezését jelenti. A közlekedés veszélyei adottak, de nem ugyanazt a kockázatot eredményezik Amerikában és Magyarországon. kockázat minden területen létezik és hasonlóképpen számítható, így a gazdasági tevékenység során, a közlekedésben, a sporttal kapcsolatban, az emberek vagyontárgyaival vagy életével kapcsolatban. Ugyanezt jelenti a vegyi anyagok környezeti kockázata esetében is. A vegyi anyagok kockázata mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag környezetbe kerülése alapján előrejelezhető át jellemzi abszolút vagy relatív skálán. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az RQ = kockázati hányados, mely az előrejelezhető környezeti koncentráció PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték PNEC = Predicted No Effect Concentration hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. Értéke akkor elfogadható, ha RQ

a kockázat-haszon felmérés és elemzés azt jelenti, hogy a kockázatok mértékét és a várható hasznokat megpróbáljuk egymáshoz viszonyítva értékelni. A környezeti kockázat és az egészségkockázat bizonyos mértékben elfogadható, ha nagy hasznot tudunk vele szemben felmutatni. A döntés meghozatalához alapos döntéselőkészítésre és a várható károk és várható hasznok számszerűsítésére, lehetőleg azonos egységben, például pénzben kifejezett értékelésére (monetarizálás) van szükség.

az elviselhetetlenül nagy kockázatokat le kell csökkenteni a még elviselhető értékre. A környezeti kockázat esetében ez azt jelenti, hogy az RQ > 1 kockázatot - RQ = PEC/PNEC összefüggés figyelembevételével - vagy a PEC csökkentésével, vagy a PNEC növelésével az RQ-t a megfelelő értékre csökkentjük:
1. megelőzéssel a vegyi anyag gyártott és felhasznált mennyiségének csökkentése, alternatív anyagok felhasználása, a gyártás, szállítás, raktározás és használat során történő kibocsátás csökkentése, a hulladék kontrollált kezelése;
2. remediálással a környezetbe kikerült hulladék elszállítása, izolálása, elbontása, immobilizálása, mozgékonyságának, terjedésének megakadályozása, a szennyezett környezeti elemek kezelése, stb.; vagy
3. korlátozással, mely leggyakrabban a veszélyes anyag gyártásának, használatának betiltását, szennyezett terület használatának korlátozását jelenti érzékeny haználatok tiltása, kevésbé érzékeny használatok engedélyezése, pl. horgászni tilos, fürödni tilos, belépni tilos, stb.

a kockázatcsökkentésre alkalmas megoldásokat, jellemző módon a megelőzést, a korlátozást és a remediációt ezen belül pedig az eltérő megoldási alternatívákat több szempontból történő értékelés alapján rangsorolják és döntenek a legmegfelelőbb kiválasztásáról. A döntési szempontok magukba foglalják a technológiai aspektusokat, a gazdasági szempontokat, szociális és környezeti hatások.