Lexikon

elszín alatti víztartókban található vagy onnan származó, a kútfejen - a kút maximális vízhozama esetén -, forrás esetében a kifolyásnál mért 30 °C fokos vagy annál melegebb víz.

a hévíz felszínre hozatalát, kezelését és a fogyasztás (felhasználás) helyére történő eljuttatását szolgáló vízilétesítmények összessége.

járművek, ipari berendezések hidraulikus rendszereiben alkalmazott erőátviteli folyadékok, melyeknek hatékonyan kell erőt és nyomást átadniuk, ezért viszonylag összenyomhatatlannak kell lenniük, továbbá szabadon kell folyniuk, kielégítően kell kenniük a szivattyút, de nem szabad könnyen kijutniuk a rendszerből. Legelterjedtebben kis viszkozitású kőolajtermékeket használnak (Forrás: Olajipari értelmező szótár). Korábbi években jó hidraulikai tulajdonságai miatt - mára már betiltott - poliklórozott bifenilek (PCB) terjedtek el erre a célra.

szennyezett talajoknál és in situ talajkezeléskor alkalmazott megoldás, melynek célja a folyékony szennyezőanyag és/vagy a szennyezett talajvíz tovaterjedésének megakadályozása a szennyezett területen létesített depresszió segítségével. Ez állandóan szivattyúzott víznyerőkutakkal oldható meg, olyan sűrűségben elhelyezve, hogy a szennyezett területen egyenletesen nyomáscsökkenés alakuljon ki. Ezzel megváltozik a talajvíz áramlás iránya, visszatartható a szennyezett területről származó víz tovaterjedése.

lásd talaj vízáteresztő képessége.

a hidrogén üzemanyag-cellás járművekben a hidrogént a levegő oxigénjével elégetik elektromos energiatermelés céljából. Az így nyert elektromos energiával hajtják a jármű elektromos motorját. A hidrogén származhat földgázból, hulladék gázosításból, mikrobiológiai technológiából vagy elektrolízissel történő vízbontásból.

Egy másik megoldás, amikor a hidrogént elektrolízis segítségével nyerik a vízből. A vízből szétválasztott hidrogént és oxigént egy robbanómotorba vezetik a szívórendszeren keresztül. A hidrogéngenerátor egy tartályból, és a benne rögzített speciális geometriájú hidrogén-cellából áll. A hidrogén termeléshez az áramot az akkumulátor szolgáltatja. A vízhajtású rendszerrel aktív, robbanásra kész üzemanyagot táplálunk a motorba.

vízföldtan; a geológia egyik ága, amely a föld felszíne alatti vizek keletkezését, mozgását, fizikai és kémiai tulajdonságait és a felszínnel való kapcsolatukat, a felszínen való megjelenésük körülményeit tanulmányozza.

vegyületek vízzel való reakció hatására bekövetkező bomlása.
1. Kémiai hidrolízis: 1. sók hidrolízise savvá és bázissá, 2. észterek hidrolízise savra és alkoholra, 3. poliszaccharidok keményítő, cellulóz felbomlása monoszaccharidokra egyszerű cukrok lúgos vagy savas hidrolízis hatására, 4. zsírok elszappanosítása.
2. enzimes hidrolízist a hidrolázok észterázok: glikozidázok, proteázok, peptidázok; karbohidrázok; proteolitikus enzimek végzik. A legtöbb szerves anyag biodegradációjának bevezető lépése hidrolízis. A keményítő és cellulóz hidrolízise nagy jelentőségű a hulladékhasznosítás és a megújuló energiaforrások előállítása szempontjából.
3. kémiai és/vagy biológiai technológia, melynek során olcsó mezőgazdasági termékek keményítőtartalmú magvak, mezőgazdasági és erdészeti hulladékok maghéj, kukoricacsutka, szalma, faforgács, fűrészpor, élelmiszer-, textil- és papíripari hulladékok konzervipari és vágóhídi hulladékok, hulladék rostanyagok, szulfit-szennylúg hidrolízissel cukrokká alakulnak. Az így nyert cukorból erjesztéssel biokonverzió bioalkoholt, vagy más módon feldolgozva facukor, furfurol, takarmányélesztő hasznos termékeket lehet előállítani.

rövidítve HPBCD, nagyon jó oldóképességű, hidrofil cukorszármazék, amely molekuláris kapszulázás (zárványkomplexképzés) révén vizes oldatba visz egyébként vízben nem oldódó szerves anyagokat, pl. szénhidrogéneket. Emiatt alkalmazzák talajok szerves szennyezőanyagainak mobilizálására (→"sugar flushing" technologia), ezek biológiai hozzáférhetőségének, és ezzel biodegradálhatóságának javítására. Szerkezete szerint olyan ciklodextrin, amely molekulánként 3-6 hidroxipropil-oldalláncot tartalmaz. talajban viszonylag gyorsan biodegradálódó anyag (felezési ideje <1 év). A talajmikroflorát nem károsítja, inkább jó hatású a mikroorganizmusokra, mivel javítja tápanyagaik hozzáférhetőségét. Emberekre nem veszélyes, gyógyszerek, élelmiszerek segédanyaga.

természetes elem, fém, atomszáma 80. A tiszta higany folyékony. Szerves és szervetlen formái léteznek a környezetben. A redoxviszonyoktól függően a higany különböző oxidációs fokokban jelenik meg a környezetben. Viselkedése a talajban nagymértékben függ a Hg₂²⁺ « Hg²⁺ + Hg⁰ egyensúlyt meghatározó körülményektől. A higany fontosabb formái három nagy csoportba sorolhatók:
1. illékony anyagok: Hg⁰, CH₃₂Hg;
2. oldott formák: Hg²⁺, HgX₂⁰, HgX₃^-, HgX^2- ahol X =OH ^-, vagy Cl^- és az oldható szerves Hg-komplexek;
3. nem oldható vegyületek: CH₃Hg⁺, CH₃HgCl, CH₃HgOH, HgS, valamint a humusz-Hg-komplexek.

A Hg²⁺-ionokat és a higanygőzt az ásványi és a szerves kolloidok erősen adszorbeálják. Az adszorbeált higany nagy része nem kicserélhető. Viszont, ha a talaj pH-ja kisebb mint 4, a szerves anyagok Hg megkötő képessége nagymértékben csökken.

Higannyal szennyeződhetnek talajaink a bányászat, kohászat, fosszilis tüzelőanyagok elsősorban a szén elégetése, ipari termelés és szemétégetés következtében.

Az emberi szervezetben akut higanymérgezés során a központi idegrendszer károsodik főképpen, jellemző tünete az egész testre kiterjedő remegés. A tápcsatornába jutott szervetlen higanyvegyületek a gyomor nyálkahártyájának vérzéses gyulladását idézik elő. A hosszú távú higany expozíció elsősorban neurológiai elváltozásokat okoz, ezért a karok remegése, fokozott ingerlékenység, magatartási zavarok, személyiségváltozás, emlékezőképesség romlása, tudatzavar és hallucináció is megfigyelhető. A krónikus higanymérgezés további jellemző tünete a fogíny és a száj nyálkahártyájának gyulladása. A szerves higanyvegyületek közül a metil-higany tragikus következményekkel járó krónikus mérgezést okozott Japánban, ami "Minamata-betegség" néven vált ismertté. Az érintettek körében a metil-higany az idegrendszert támadta meg: rossz közérzet, gyengeség, homályos látás, az ujjak, ajkak, valamint a nyelv bénulása, a látótér beszűkülése, nagyothallás, erős fejfájás, továbbá a mozgáskoordináció zavara fordult elő. Emellett a szerves higanyvegyületek átjutva a placentán már rendkívül kis dózisban is fejlődési rendellenességeket okoznak a magzatnál.

A vízi ökoszisztémában a halevő, a szárazföldi ökoszisztémákban a ragadozók vannak kitéve a higany káros hatásainak.
A növények számára a higany nem esszenciális mikroelem A növények a higanyt elsősorban a gyökerükben dúsítják fel, általában kevés kerül be a föld feletti szerveikbe. A higannyal szennyezett területeken az élelmiszernövényeink higanytartalma jelentősen megnőhet, a legnagyobb koncentrációkat gombákban mérték. Higanymérgezés esetén a növények fejlődése megáll, fotoszintézisük, vízgazdálkodásuk, proteinszintézisük gátlódik

A környezet mikroflórája különféle rezisztenciamechanizmusokat dolgozott ki a higany káros hatásai ellen. Az egyik a higanyvegyületek redukciója fémhigannyá, mely illékony anyag lévén távozik a talajból, vízből, üledékből. Egy másik bakteriális ártalmatlanító mechanizmus a higany metilezése monometil-, majd dimetil-higannyá. Ez utóbbi nagyon illékony, tehát könnyen távozik a légkörbe. Sajnos a metil-higany extrém toxicitást mutat magasabb rendű élőlényekre.Tehát, ami mentesíti a mikroorganizmusokat a talajban, az nagy kockázatot jelenthet a többi élőlényre.

A vízi és szárazföldi táplálékláncokban egyaránt jellemző a higany, illetve a metilhigany bioakkumulációja, illetve a tápláléklánc mentén történő biomagnifikációja. A halfogyasztó népek nagymértékben kitettetk a higany krónikus káros hatásainak. Elsősorban a predátor-halakban felgyülemlett higany jelent veszélyt, tehát a halak közül inkább a zsírosabb növényevők fogyasztása javasolt, mint például a lazac. A fehérhúsú tonhal például mindig több higanyt tartalmaz, mint a lazac.

A metil-higany további mikrobiológiai átalakulásokon mehet keresztül, például redukálódhat fémhigannyá vagy higanyszulfiddá, mely oldhatatlan és biológiailag hozzáférhetetlen csapadék formájában kicsapódik. Reduktív körülmények között, üledékekben, lápokban mikrobiológiai közvetítés nélkül is oldhatatlan, így kevéssé kockázatos higanyszulfid formát ölt. Ez mindaddig nem okoz problémát, míg a lápok lecsapolása vagy az anaerob körülmények megváltozása be nem következik.

Háttérértéke Magyarországon: talajban 0,15 mg/kg; felszín alatti vizekben: 0,2 μg/liter. szennyezettségi határérték rendelet szerint talajra: 0,5 mg/kg; felszín alatti vizre: 1 μg/liter.

Az EU korlátozza a higany gyártását és használatát, a hőmérőkben és barométerekben történő felhasználás korlátozása éppen manapság van napirenden.

ha a kibocsátás az engedélyezett (üzemnapra, illetve egyéves időszakra vonatkozó) szennyvízmennyiséget indokolatlanul túllépi, továbbá ha a kibocsátó a szennyvíz-mintavétel ideje alatt friss vizet kever a szennyvízhez a mintavételi pont előtt, a kibocsátási határérték teljesítése érdekében.

száraz talaj által a légtér páratartalmából megkötött víz mennyiség. Elsősorban a talaj agyag- és humusztartalmától függ. A mérési módszer lényege, hogy állandó és ismert páratartalmú térbe exszikkátorhelyezzük a kiszárított talajt és az egyensúly beállását követően mérjük a tömegnövekedést. Kétféle "standard" páratartalmú teret alkalmaznak:
Hy: 10%-os kénsav feletti: ez 95,6 % relatív páratartalmat jelent 20 ^oC-on;
hy: 50%-os kénsav feletti: ez 35,2% relatív páratartalmat jelent. A hy érték homoktalajnál 0,5-1,0%, vályogtalajnál 2,0-3,5%, agyagtalajnál: 5,0-6,0%.

szöveges dokumentum, amely linkeket, más dokumentumokra mutató kapcsolódási helyeket tartalmaz. A hipertext szerkezete nem felel meg minden elvárásnak, például egy regényének, amit folyamatosan szeretnénk olvasni, nem tennének jót a szöveget folyamatosan megszakító linkek. A hipertext főbb alkalmazási területei a szótárak, referencia kézikönyvek, illetve lexikonok. A hipertext kifejezést (és a szerkezetet) eredetileg Ted Nelson ötlötte ki még 1965-ben. Előrevetítette a Xanadu, azaz egy globális hipertextes rendszer létrejöttét, amelyhez a felhasználók majd dokumentumokat csatolnak. Egy cég el is kezdte ennek megvalósítását, de 1992-ben leállt a fejlesztéssel. Ugyanabban az évben azonban a CERN megjelentette a World Wide Web hálózatot létrehozó szoftverét.

agyalapi mirigy, vagy agyfüggelék, gerincesek belső elválasztású mirigye. A hipotalamusszal egy nyél köti össze. A hipofízis a többi belső elválasztású mirigyet szabályozó hormonokat és a szervezet homeosztázisáért felelős hormonokat termel. A hipofízis által termelt hormonok a növekedési hormon, az adrenokortokotrop hormonok, a tireotrop hormonok és a gonadotrop hormonok, valamint az összehangolást végző trophormonok.

beugratás, átverés, álhír, kacsa, amely e-mailekkel terjed. Lehet például hamis vírusriasztás, pánikkeltés, mely fájlok indokolatlan törlését, felesleges vizsgálódásokat eredményez.

lásd termolízis

a folyónak kis- és közepes vizek esetén, a folyóval nem vagy csak az egyik végén összefüggő, áramlás nélküli mellékága.

a Celsius-skála egy hőmérsékleti skála, melyet Anders Celsius vezette be, később Stromer svéd tudós módosította. Európában ez a legelterjedtebb hőmérsékleti skála. Ezen a skálán atmoszferikus nyomás mellett olvadó jég hőmérséklete adja a 0 °C értéket, a forrásban levő víz hőmérséklete pedig a 100 °C. A kettő különbsége pontosan 100 részre van osztva, ez a Celsius-fok.

A Fahrenheit egy másik hőmérsékleti skála, amely Daniel Gabriel Fahrenheit (1686–1736) német fizikusról kapta a nevét. E szerint a skála szerint a víz fagyáspontja 32 fok, leírva: 32 °F, forráspontja 212 °F.

A Celsius-fok (^oC) és a Fahrenheit-fok (^oF) közötti összefüggést és átszámítást mutatja a táblázat:

A Kelvin a hőmérséklet alapegysége az SI rendszerben, amelyben a zérus helyett az abszolút nullapont (-273 fok) a kiinduló érték, így a 20 Celsius-foknak 293 Kelvin felel meg (K). Bevezetője lord Kelvin. A Kelvin mellé nem használjuk a fokot.

a hőmérsékletnek a magasság növekedésével való csökkenési mértékét hőmérséklet-gradiensnek nevezzük. A troposzférában a hőmérséklet gradiens értéke általában 0,65 °C/100 m. Vannak azonban olyan meteorológiai helyzetek, amelyek ettől eltérő értékeket alakítanak ki. Légszennyeződési szempontból különösen hátrányos, ha a hőmérséklet emelkedik a magassággal, ekkor a gradiens negatív. Ezt az állapotot inverziónak nevezzük. Általában kora reggel vagy éjszaka, derült égbolt és gyenge szél esetén alakul ki a talaj feletti rétegben.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

&search

üledékes kőzet 0,02-2, 0 mm méretű szemcsecsoportja. A homok lehet víz által vagy szél által szállított és osztályozott folyami homok, tengeri homok, futóhomok szemcsefrakció. A homokfrakción belül megkülönböztetünk finom homokot és durva homokot, a kettő határa 0,2 mm szemcseátmérő. Fő ásványi alkotói a kvarc és a prímer szilikátok, a szemcséket vas- és alaumínium oxidok és oxihidroxidok vonják be. Tengerpati homok gyakran tengeri állatok vázából aprózódott mészhomok. A másodlagosan összetapadt, kötőanyag által cementált homok a homokkő. Lásd még textúra, talajé.

bor tárolására használt, fából készült edény.

A hordó kifejezés térfogat mértékegységül is szolgál. Az angol és amerikai hordók (barrel) átszámítását literre és gallonra a táblázatban láthatjuk.

A hordó magyar mértékként 1395-től használatos. A különféle vidékek, eltérő hordói alapján 1 hordó = 8-93 köböl = 80,5-930 liter térfogatot jelenthet http://hu.wikipedia.org/wiki/Hord%C3%B3_(m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9g

Erdélyi hordó három méretben létezik: 1823-ig 218 liter; 436 liter; 872,1 liter; 1823-tól 56,6 liter; 113,2 liter; 452,8 liter.
A gönci egész és fél hordó: a XVII. század elejéig 352,5 liter és 176,25 liter; XVII. század további részében 201,44 liter és 100,72 liter; a XVIII. század-tól csak egyféle: 151,07 liter; 1807-től 147,73 liter); 1 gönci hordó 2,5 akó.
A soproni hordó a XVIII. század elejéig 930,6 liter; utána 105,75 liter.
A tokaj-hegyaljai hordó a XVIII. század elejéig 134,29 liter; utána 1807-ig 157,07 liter; 1807-től 147,73 liter.

a

az a zárt csatornában (kémény, kürtő) áramló gáz, gázelem, amely a légszennyező anyagot a technológiai berendezésből a légszennyező forráson keresztül a környező légtérbe juttatja.
Forrás: MSZ 21853/1–7

egy toxikus anyagnak azon tulajdonsága, hogy kis koncentrációban stimulálja a különben gátolt tulajdonságot vagy anyagcsere-folyamatot, pl. a növekedést.

a hormonrendszert károsító anyagok listáját az USA EPA (Környezetvédelmi Ügynökség) publikálta egy többlépcsős felmérés első lépése, a vegyületek szűrővizsgálata alapján. A lista az angol "endocrine disruptors, list" címszó alatt szerepel a MOKKA Lexikonban.

a hormonrendszert károsító anyagok természetes anyagok vagy xenobiotikumok lehetnek, melyek a természetes hormonokkal kölcsönhatésba lépnek vagy szimulálják azok hatását. Képesek bekapcsolni, kikapcsolni vagy módosítani a hormonok által produkált biokémiai jeleket, elfoglalják a természetes hormonreceptorokat és a természetes hormonokhoz képet nagyobb, kisebb vagy más jelet adnak a hormon által irányított szervnek, szövetnek. A hormonrendszert károsító vegyi anyagok szerepet játszhatnak a rák, például a mellrák és a hererák kialakulásában. Környezetben kialakuló koncentrációjuk jóval alatta avan a krónikus hatásokat mutató koncentrációknak, nem mérhetőek a hagyományos dózis-hatáson alapuló toxikológiai módszerekkel és ritkán jellemezhetőek a dózis-hatás vagy koncentráció-hatás görbékkel.

a települések hőháztartása miatt kialakuló, a környezeténél nagyobb hőmérsékletű légréteg.
Forrás: MSZ 21460/2–78

magyarul "forró pont" a környezeti kockázat térképezésekor kiugró érték. Olyan szennyezett terület vagy pont, melynek kiugróan nagy az ökológiai és/vagy az emberi egészségkockázata akár a veszély nagysága, akár a terület fokozott érzékenysége miatt. A szennyezettséggel összefüggő forró pont további szennyeződés kiindulópontja és kémiai időzített bomba is lehet.

vegyi anyagok környezetben való viselkedésével és hatásával kapcsolatban felmerülő, tápanyagoknál és hatóanyagoknál a hasznosulást, szennyezőanyagoknál a környezeti kockázat mértékét alapvetően meghatározó, kölcsönhatáson alapuló tulajdonság. Egy vegyi anyag hozzáférhetősége megnyilvánulhat a környezet abiotikus és biotikus elemeivel kölcsönhatásban, szennyezőanyagoknál legveszélyesebb módon a víz közvetítésével történő mozgékonyságban és az ökoszisztéma tagjai és az ember általi felvehetőségben. A vegyi anyagok a környezetben eltérő fizikai-kémiai formákban lehetnek jelen, pl. a vas, az alumínium vagy a kálium szilikátok rácsszerkezetébe beépülve hozzáférhetetlen, de ionosan kötve könnyen felvehető, vagy a legtöbb toxikus fém szulfidja hozzáférhetetlen, de szulfáttá oxidálódva vízben oldhatóvá és az élőlényEK számára felvehetővé válik, vagy a policiklikus szénhidrogének a talaj humuszanyagaiba beépülve hozzáférhetetlenek, így ártalmatlanok, de az állatok és az ember emésztőrendszerében hozzáférhetővé válnak, s így kifejthetik mutagén és teratogén hatásukat. Egy vegyi anyag a környezetben mindig csak részlegesen hozzáférhető, ennek okai: fizikai izoláltság, kis fajlagos felület, nagy molekulaméret, immobilis kémiai forma, oldhatatlanság, felületeken kötöttség és a kötés erőssége; másodlagos, ionos, kovalens kötések, élő anyagba beépült forma. Mindezeket befolyásolja a környezet fizikai-kémiai hőmérséklet, pH, redoxpotenciál, nedvességtartalom, szervesanyag-tartalom, stb. és a biológiai állapot bioakkumuláció, raktározás, anyagcsere-átalakulások, biotenzidek és komplexképző anyagok termelése, stb.. A biológiailag hozzáférhető koncentráció meghatározása a környezeti analitika egyik megoldandó feladata. A környezeti minták előkészítése és a kémiai analitikai módszerek egyáltalán nem modellezik a biológiai hozzáférhetőséget. Az aktuálisan ható, hozzáférhető anyagmennyiséggel arányos választ a toxikológiai és ökotoxikológiai vizsgálatok adnak. A vegyi anyag víz számára való hozzáférhetősége elsősorban a kémiai formától és az oxidációs foktól függ, melyeket a környezeti paraméterek módosíthatnak, befolyásolva ezzel az illékonyságot, az oldhatóságot, az szorbeálódó képességet és a megoszlást a környezeti fázisok között. A biológiai hozzáférhetőség meghatározó a tápanyagellátás, a biodegradáció, a bioakkumuláció és a vegyi anyag káros hatásainak szempontjából. biodegradáció során a hozzáférhetőség limitálhatja a bontási folyamat sebességét, ezért a biodegradáción alapuló remediációs technológia részeként a hozzáférhetőséget növelni kell; szerves szennyezőanyagok esetén alkalmazható: megnövelt víztartalom, tenzidek, felületaktív anyagok, ciklodextrin, biotenzideket termelő mikroorganizmusok, komplexképző szerek, komplexképző anyagokat termelő mikroorganizmusok vagy növényi gyökerek, szerves oldószerek, kovalens kötések bontására hidrolízis, a lítikus enzimek. A mozgékonyság növelhető hőmérsékletemeléssel, koncentrációgradiens alkalmazásával vagy kémiai átalakítással: oxidáció, redukció, dehalogénezés, termikus bontás, égetés, pirolízis, stb. szervetlen szennyezőanyagok esetén a hozzáférhetőség növelhető a víztartalom növelésével kioldás, mosás, a pH változtatásával savas mosás, szerves és szervetlen savakat termelő mikroorganizmusok gombák, kénsavbaktériumok és/vagy növény gyökérsavak hasznosításával, a redoxpotenciál változtatásával pl. higanyszulfid hozzáférhetetlen, higanyszulfát hozzáférhető komplexképző szerek pl. EDTA, oldószerkeverékek alkalmazásával, stb. A hozzáférhetőség csökkentésével csökkenthető a szennyezett területek vagy környezeti elemek/fázisok kockázata. Elsősorban az ivóvíz és a receptor szervezetek kockázatának csökkentésére alakultak ki hozzáférhetőséget csökkentő talajremediációs technológiák: a fizikai, a kémiai és a biológiai immobilizáció, stabilizáció.

hidroxipropil béta-ciklodextrin

nagyteljesítményű folyadék kromatográfia

nagymennyiségben történő gyártás, előállítás.

High Production Volume Chemicals = nagy mennyiségben gyártott vegyi anyagok.
A „nagy mennyiségben gyártott” kifejezés a korábbi európai – vegyi anyagokkal foglalkozó – jogszabályokban az évi 1000 tonnánál nagyobb mennyiségben való előállítást jelentette. A REACH ezt a kifejezést már nem használja, de például az OECD által végzett globális kockázatfelmérések még igen.

Forrás: REACH

egészségkockázati hányados, a környezetbe kikerülő vegyi anyagok emberi egész;ségkockázatát mennyiségileg jellemző mérőszám, mely két dózis, vagy két koncentráció hányadosaként kapható meg: 1. Szájon át és bőrkontakt útján történő expozíciónál: HQ = ADD / TDI, vagyis az átlagos napi dózis és a tolerálható, károsan még nem ható napi bevitel hányadosa; 2. Belégzéssel: HQ = IC / RfC, vagyis a levegővel belégzett szennyezőanyag-koncentráció és a károsan még nem ható referencia-koncentráció hányadosa.

az "egészség, biztonság és környezet" közös megnevezésére használt üzleti kifejezés (HSE = Health, Safety and Environment).

Az angol Munkaegészségi és -Biztonsági Főigazgatóságnak, (Health and Safety Executive, United Kingdom) is ez a rövidítése.

olyan személyi számítógép jelölésére szolgál, amelyet televízióhoz vagy nagy méretű monitorhoz csatlakoztatnak (angolul: HTPC=Home Theatre PC). Gyakran használják ezeket a gépeket fényképek, zene, videók lejátszására, televíziózásra, valamint digitális videórögzítésre. Emiatt média központként (media center) vagy médiakiszolgálóként (media server) is említik.

hálózati jelosztó. Ejtése: "hab". Rendeltetése hasonló, mint a “switch”-nek (kapcsoló), de a teljesítménye sokkal kisebb, így ma már ritkán alkalmazzák. Minél több gép csatlakozik hozzá, annál inkább csökken az egy gépre jutó hálózati sebesség.

olyan anyagok, termékek vagy tárgyak (használt tárgyak, anyagkeverékek, anyagegyüttesek, maradványok, környezetbe kikerült anyagok, szennyezőanyagok) melyek az ember mindennapi tevékenysége során, vagyis az anyagok és termékek gyártása és használata során keletkeznek, a környezetbe ellenőrzött vagy ellenőrizetlen módon kikerülnek, haszontalanná válnak. A hulladékok kezeléséről, újrahasználatáról vagy újrahasznosításáról, ennek hiányában tárolásáról ha szükséges ártalmatlanításáról a vonatkozó szabályok szerint kell gondoskodni.

a magyar jogszabályi keretek között a hulladék alapvető jellemzőinek meghatározását, továbbá azon adatok, információk megadását jelenti, amelyek alapján a hulladék biztonságosan lerakható inert, nem veszélyes (jellemzően kommunális) vagy veszélyes hulladéklerakóban.

Az alapjellemzés tartalmazza:

• a hulladék EWC kódszámát
• a hulladékot eredményező technológia rövid leírását
• a hulladék fizikai megjelenési formáját
• minőségi összetételét
• teljes mennyiségét, illetve rendszeresen képződő hulladék esetén az időegység alatt képződő mennyiséget
• a lerakással történő ártalmatlanítás szempontjából jellemző tulajdonságait, különös tekintettel a hulladéklerakóban várható változásaira, a kémiai kölcsönhatásokra, illetve a hulladéklerakó szigetelő anyagával való kölcsönhatásokra
• a hulladék veszélyességi jellemzőinek meghatározását:
  • H1                           „Robbanó”
  • H2                           „Oxidáló”
  • H3-A                      „Tűzveszélyes”
  • H3-B                      „Kevéssé tűzveszélyes”
  • H4                           „Irritáló vagy izgató”
  • H5                           „Ártalmas”
  • H6                           „Mérgező”
  • H7                           „Karcinogén”
  • H8                           „Maró”
  • H9                           „Fertőző”
  • H10                         „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító”
  • H11                         „Mutagén”
  • H12                       Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy savval
                                 érintkezve mérgező vagy nagyon mérgező gázokat fejlesztenek
  • H13                         Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük a lerakást követően
                                   valamely formában – pl. kimosódás – a felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkező
                                   anyag keletkezzék
  • H14                         „Környezetre veszélyes”
• a hulladék kioldódási jellemzőit és azoknak a hulladéklerakóban várható változásait
• a kioldódási jellemzőknek a lerakhatósági szempontok szerinti értékelését és a hulladék átvételére megfelelő hulladéklerakó-kategória meghatározását
• rendszeresen képződő hulladék esetében a kritikus paraméterek kiválasztását a megfelelőségi vizsgálathoz és a megfelelőségi vizsgálat elvégzési gyakoriságának meghatározását
• annak bemutatását, hogy a lerakásra szánt hulladék sem eredeti, sem előkezelt formájában gazdaságosan nem hasznosítható.

Ha az alapjellemzés, a megfelelőségi vizsgálat, továbbá a helyszíni ellenőrző vizsgálat alapján a hulladék eleget tesz az adott kategóriájú hulladéklerakó átvételi követelményeinek, a hulladék az adott hulladéklerakóban lerakható, ellenkező esetben a hulladék átvételét a hulladéklerakó üzemeltetőjének meg kell tagadnia. A hulladéklerakó üzemeltetője az átvett hulladék megnevezéséről, kódszámáról és mennyiségéről elismervényt állít ki.

a hulladékgazdálkodási törvény szerint az előkezelés a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár.

Műszaki értelemben előkezelésnek tekinthető minden olyan eljárás, amellyel a hulladék mennyisége és/vagy veszélyessége csökken, a hulladék könnyebben kezelhetővé, hasznosíthatóvá vagy ártalmatlaníthatóvá válik, vagy közvetlenül hasznosítható állapotba kerül.

Tekintettel a hulladékok sokféleségére, az előkezelés is sokféle lehet, sőt az eljárások kombinációi is előfordulhatnak. Ezért az ilyen jellegű eljárásokat, az Európai Közösség előírásaival összhangban, a magyar hulladékgazdálkodási törvény 3. és 4. melléklete (2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról) ártalmatlanítást, illetőleg a hasznosítást szolgáló műveletek között sorolja fel.

a hulladéklerakó üzemeltetője telephelyének beléptető pontján, illetve a lerakás helyén köteles helyszíni ellenőrző vizsgálatot végezni annak megállapítására, hogy a lerakásra szánt hulladék azonos-e az alapjellemzésben, megfelelőségi vizsgálatban megadottal. A helyszíni ellenőrző vizsgálatnak ki kell terjednie:

• a kísérő dokumentumok ellenőrzésére,
• a hulladékszállítmány szemrevételezéssel történő ellenőrzésére,
• szükség esetén a hulladék átvétele szempontjából lényeges alapjellemzők gyorsteszttel történő vizsgálatára.

A vizsgálati eredményeket és a mintákat legalább egy hónapig meg kell őrizni.

a hulladékhierarchia a hulladékok mennyiségének és kockázatának csökkentési lehetőségeit adja meg fontossági sorrendben. A háromszög csúcsán lévő legkedvezőbb megoldás a hulladék megelőzés felől halad a kevésbé kedvező megoldások felé, melyek az következők: csökkentés, minimalizálás (reduce), újrahasználat (reuse) , hasznosítás (recycle), energia előállítás hulladékból, hulladéklerakás. A manapság elterjedt két alsó szintről célszerű lenne fellépni a felsőbb szintekre a 3R (reduce, reuse, recycle) szintekre.

ld. 2006/12/EK hulladék irányelv

a lerakott hulladék térfogatának csökkenését, a felszín süllyedését jelenti. A hulladék várható összenyomódását elméletileg a talajmechanikából jól ismert konszolidációs elmélettel lehet közelíteni, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hulladék:

− a szokásos talajokhoz képest lényegesen változatosabb, heterogénebb;

− fizikai paramétereinek pontos meghatározása lényegesen nehezebb.

A hulladék konszolidációja nemcsak a mechanikai terhelés (saját tömege) hatására bekövetkező tömörödés, hanem a különböző alkotórészek kémiai-biológiai lebomlásával rendszerint együtt járó térfogatcsökkenés eredménye is.

A süllyedés várható mértékét számos tényező befolyásolja, amelyek a következők:

− a lerakott hulladék kezdeti tömörsége, hézagtényezője, térfogatsűrűsége;

− a feltöltés magassága;

− a biológiailag lebomló, illetőleg nem-lebomló hulladékmennyiség aránya;

− a hulladék lerakás előtti és közbeni kezelése;

− a csurgalékvíz szintje, ingadozása;

− a környezeti tényezők (nedvességtartalom, hőmérséklet, a biogáz-képződés folyamata, fázisa).

A konszolidáció már a lerakó feltöltése során elkezdődik. A süllyedés üteme az idő előrehaladtával lassul. A kezdeti szakaszban az öntömeg hatására bekövetkező süllyedések dominálnak (elsődleges konszolidáció), mértéke általában 5–30 %-a a feltöltési vastagságnak, és a süllyedés nagy része a feltöltés utáni első évben lejátszódik. Az elsődleges konszolidációt követi a másodlagos konszolidáció szakasza, ami időben hosszan elnyúló, és kifejezetten a hulladékban lejátszódó folyamatoktól függ.

az integrált hulladékmenedzsment egyik lehetősége a hulladék keletkezésének megelőzése. A hulladékmegelőzés azon tevékenységek és intézkedések összessége, mely a hulladék keletkezésének elkerülését, csökkentését eredményezi. Célja, hogy minél kisebb mennyiségű, illetve minél kisebb kockázatot jelentő hulladék keletkezzen.

A megelőzés lehetséges módjai:

• Hosszú élettartamú, tartós, jó minőségű termékek gyártása
• Kisebb tömegű termékek gyártása
• Javítható termékek gyártása, a kisipari javító szolgáltatások támogatása
• Termékhelyettesítés − kisebb vagy kevésbé veszélyes hulladékképző termékkel
• Takarékos termelés és termékhasználat
• A fogyasztás csökkentése − bizonyos termékekről való lemondás
• A technológiák módosítása: hulladék helyett hasznosítható melléktermékek előállítása

az azonos termelési, hulladékkezelési technológiából származó, rendszeresen képződő hulladék ellenőrzését jelenti, vagyis az alapjellemzésben meghatározott kritikus paraméterek mérését és azok értékelését.

A hulladék átadója a hulladék átvételét megelőzően az alapjellemzéssel, azt követően pedig megfelelőségi vizsgálattal igazolja a hulladéklerakó üzemeltetője felé, hogy a hulladék az adott hulladéklerakón átvehető.

Több létesítményben rendszeresen keletkező hulladék esetében is átvehető a hulladék megfelelőségi vizsgálattal. Az átvétel követelménye az egyes létesítményekben keletkező hulladék megfelelőségének jellemzésére használandó kritikus paraméterek mérése, majd az azonos komponensekből átlagérték képzése. A számított átlagértéktől legfeljebb ±20%-kal lehet eltérni az egyes létesítményekben.

a hulladék ujrafelhasználása, vagy hasznosítása azt jelenti, hogy a hulladék anyaga ismételten felhasználásra kerül a termelési-fogyasztási anyagáramban, vagy eredeti céljának megfelelő termékként, vagy komolyabb átalakítás nélkül nyersanyagként, vagy átalakított anyagként.

A hasznosítással csökken a lerakandó/elégetendő hulladék mennyisége, csökkenthető a kitermelt természeti erőforrások mennyisége, csökken a kitermelt természeti erőforrások átalakításához, a termeléshez köthető kibocsátások és egyéb környezetterhelések.

A hasznosítás típusai:

• Újrahasználat: ebben az esetben nincs lényeges fizikai vagy kémiai átalakítás, a hasznosított anyag megőrzi anyagát és funkcióját (visszaváltható üveg, használt ruha, stb.)
• Újrafeldolgozás: az anyag vagy termék jellegű hulladék anyagának hasznosítása nyersanyagként, előzőhöz hasonló vagy attól eltérő termékké (például újraolvasztott üvegpalackból bármilyen üveg készülhet, a papírból újrapapír, gumiabroncsból gumiszőnyeg, stb.)
• Újraelőállítás: az átlagosnál mélyrehatóbb fizikai és kémiai átalakítást jelent, tulajdonképpen újrafeldolgozásról van szó (például műanyagpalackból termo-textília készítése, tejesdobozból parketta vagy bútor, stb.)
• A hulladékban lévő hasznos anyagok energiaként történő hasznosítása égetéssel, gázosítással, rothasztással metántermelés mellett.

A hasznosítás lépései:

• A hasznosítás előfeltétele a szelektív hulladékgyűjtés. Ez biztosítja a tiszta és homogén anyagot.
• A hulladék anyagának átalakítása
• A hulladékból előállított nyersanyag feldolgozása, termékké alakítása.

A szelektív hulladékgyűjtést tehát nem elegendő, azt követnie kell a hasznosítás többi lépésének.