Lexikon
az élővilág egy meghatározott élőhelyen található olyan szerveződése, amelyben a különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt.
az elhullás közeli állapot a toxikológiában arra az állapotra utal, amikor a vizsgálandó vegyianyagból beadott dózis olyan mértékű egészségkárosodást okoz a tesztállatnak, hogy az az esetleges kezelés ellenére is az elhullás közelében lévő állapotot vagy túlélésre való képtelenséget mutat.
a kompetens hatóság által elismert testület,mely felelős a radioaktivitást mérő eszközök kalibrálásáért, az adatok leolvasásának, értékelésének és interpretációjának helyes voltáért.
Forrás: 96/29 EURATOM Direktíva, http://ec.europa.eu/energy/nuclear/radioprotection/doc/legislation/9629_en.pdf
vízelvezető csatornák és tavak telítődése finomszemcsés üledékkel, iszappal általáéban a környező területek eróziója, helytelen talajgazdálkodás vagy erdőírtások miatt.
eljárás specifikus technológiai határértékeket állapítanak meg egy sor olyan technológiára, amelyek fejlettségi szintje bizonyos szennyezőanyagok tekintetében szigorúbb, vagy enyhébb követelmények betartását teszi lehetővé. Az eljárás-specifikus technológiai határértékek – a részletesen szabályozott technológiák kivételével – csak az adott eljárás meghatározott anyagaira vonatkoznak, a technológiákból kikerülő egyéb, szennyező anyagokra az általános technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
technológiai céllal kialakított mezokozmosz, vagyis, több fajt tartalmazó vízi, sekélyvízi vagy szárazföldi ökoszisztéma. Tágabb értelemben minden technológia, melyben a biokonverziót, a biodegradációt vagy más átalakítást végző központi katalizátor szerepét egy ökológiai közösség tölti be. Az élőgép ökológiai közössége lehet természetes vagy mesterségesen kialakított. Szűkebb értelemben szennyvízzel, szerves anyagokkal, tápanyagokkal terhelt élővizek tisztántartására, szennyezett felszíni vagy felszín alatti vizek remediálására vagy szennyvíztisztításra kifejlesztett, intenzív biodegradáló aktivitással és stabilitással rendelkező, széles fajspektrumú, minden trofikus szint élőlényeit tartalmazó, mesterséges kialakított közösség és élőhely.
Élővizek és szennyvizek tisztítására alkalmas megoldások a tavas szennyvíztisztítás és az épített mocsár. Ezekben a három fázisú rendszerekben minden folyamat lejátszódik, ami a vízi és a sekély vízi ökoszisztémák üledékére, pórusvízére és vízére jellemző. A természetes élővizek vagy mocsarak trofikus szintjeinek élőlényei, így a detritusz, a növények és az állatok egyaránt jelen vannak és működnek. szennyvíztisztásra kifejlesztett élőgép recirkulációval ellátott reaktorrendszer, mely lehet fix vagy úszó kivitelű A fix kiképzésű általában üzemszerűen telepített, kaszkád elrendezésű reaktorokból álló szennyvíztisztító ökotechnológia élőgépes szennyvíztisztítás, de lehet felszíni befogadó parti sávja vagy folyásirány szerint a befogadó fölött létesített, szintén kaszkádrendszerű mesterséges tó vagy medence, melyen megfelelően irányítva és szükség esetén recirkuláltatva halad át a nagy szervesanyag-tartalmú szennyezett víz. Az úszó élőgép, tutajszerűen van kiképezve, víz feletti része a láptalajokra vagy mocsarakra jellemző növényzetet, vízfelszín alá nyúló része pedig a növények gyökerét valamint a gyökérmezőre és az üledékre jellemző közösséget tartalmazza. élőgépként intenzív anyagcserét folytató, - szennyvíz szempontjából jó tisztítóképességgel rendelkező közösség alkalmazható - olyan mezokozmosz, melynek tápanyagigénye meghaladja az elérhető lehetőségeket, emiatt folyamatos "éhezés" jellemzi. Ha egy ilyen rendszerbe oldott tápanyag vagy holt szerves anyag kerül, az gyorsan felhasználódik, teljes egészében mineralizálódik és a növényi trofikus szint rendelkezésére áll és felhasználódik. A növényekbe beépült anyag a növényzet learatásával kikerülhet a rendszerből. Ha a külső körülmények miatt kevésbé intenzív tápanyag-hasznosítás jellemzi az élőgépt, például mesterséges lápként, vagy nádasként van megalkotva, akkor a szervesanyag felhasználatlan része másodlagos átalakulások után humuszanyagként, vagy fosszilizálódás után szerkezeti anyagként raktározódik, ezzel növeli az élőgép szilárd fázisának térfogatát. még ökomérnökség, élőgépes szennyvíztisztítás, természetes szennyvíztisztítás, mezokozmosz.
&show
épített ökoszisztéma felhasználása szennyvizek, csurgalékvizek, szennyezett felszín alatti vagy élővizek tisztítására. A szennyvízkezelésre alkalmazott élőgép egy aktív mezokozmosz, mely jól tűri a szennyezettségből adódó körülményeket, azok között működni képes élőközösséget hordoz. Eltérően az eleveniszapos vagy csepegtetőtestes szennyvíztisztítástól, az élőgép nem csak mikroorganizmusokat, hanem állatokat és növényeket is tartalmaz. A növények képesek felhasználni a szerves anyagok mineralizációjával nagy feleslegben előállott szervetlen anyagokat, így azok nem okozhatnak további problémákat a befogadókban, pl. eutrofizációt nitrát és foszfát élővízbe kerülése és anaerobitást oxigénhiány. Az élőgépes szennyvíztisztítást tekinthetjük növényeket alkalmazó természetes szennyvíztisztítás és az eleveniszapos és a csepegtetőtestes szennyvíztisztítás olyan kombinációjának, amely a környezethez a lehető legjobban illeszkedő, bonyolult fajeloszlással és együttműködéssel jellemezhető ökológiai rendszert alkalmazza az élőgépes szennyvíztisztítási technológiában. - Az élőgépes szennyvíztisztítás egyik megoldása üledékes ágyazatot használ, mesterséges tóban, ahol a növényzet a gyökerekkel a tavi üledékhez rögzül. A másik az üledékmentes, medencés megoldás, amikor betonmedencét vagy konténerekből összeállított nyitott tartályokat használnak. Ezeknél a növényeket a felszín-közeli rácsozathoz rögzítik, úgy, hogy gyökérzetük a vízfelszín alá kerüljön, hasonlóan a hidropónikus termesztéshez. Főként a növények gyökérzete, de néha laza töltőanyag is szolgálhat hordozóul a szennyvíztisztításban szerepet játszó mikroorganizmusokat tartalmazó eleveniszap kötődéséhez. Valamennyi élőgépes szennyvíztisztítási rendszer fontos sajátossága, hogy benne kaszkádos felépítéssel, különböző funkciókra kialakított elkülönített terek és gradiensek hozhatóak létre, eltérő környezeti paraméterekkel és ökológiai közösségekkel. Így ki lehet alakítani intenzíven levegőztetett, anoxikus vagy anaerob egységet és utókezelőt. Élővizek kezelésére magát az élőgépet helyezzük a szennyezett felszíni vízbe, pl. tavakba, tározókba, folyók holtágába, mint egy úszó tutajt vagy hajót. Szennyezett élővizek esetén a természet egyensúlya megbomlik, ha egyszerre túl sok szerves vagy szervetlen szennyezőanyag kerül bele. Az úszó élőgépre rögzített növények és a növényi gyökerek által kötött mikróbaközösség együtt biztosítják az illető ökoszisztéma megbomlott egyensúlyának, homeosztatikus állapotának visszaállítását, a felhalmozódott anyagok bontását, az eredeti fajeloszlás visszaállítását. Az élőgépes szennyvíztisztításra megvalósult berendezések oktatási és kutatási célokat is szolgáló ökológiai központokként működnek. még élőgép, mezokozmosz, ökomérnökség, szennyvíztisztítás, természetes szennyvíztisztítás.
az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya (populáció), vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak.
a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövőbeni károsodásának megelőzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés.
clearly beneficial
az élővizek toxikológiája vagy a vízi ökotoxikológia a vízi ökoszisztéma válaszát méri veszélyes vegyi anyagok vagy fizikai ágensek hatására. A vízi ökoszisztéma szennyezettséggel összefüggő állapotát mérhetjük közvetlenül az ökoszisztémán, ilyenkor a vízi ökoszisztéma fajeloszlását és a vízi közösség ökológiai jellemzői vizsgáljuk és hasonlítjuk ugyanezen ökoszisztéma ép állapotához. Egy másik koncepció szerint a vízi ökoszisztéma egyes tagjainak a vegyi anyag koncentrációjától függő válaszát mérjük és több trófikus szintet képviselő fajok eredményéből extrapoláluk a teljes vízi ökoszisztémára. Mindkét koncepció hibáktól terhes, így az eredmények bizonytalansága nagy. Ennek megfelelően biztonsági faktorokkal vagy más, a hibákat is figyelembe vevő extrapolációs módszert kell alkalmazni.
a REACH hatályba lépése után az anyagok legalább évi 1 tonna mennyiségben való gyártása vagy importálása regisztrációhoz kötött. Azokra az anyagokra, amelyek már kereskedelmi forgalomban vannak (bevezetett anyagok), átmeneti intézkedések vonatkoznak, feltéve, hogy a gyártó vagy importőrök előzetesen regisztrálják anyagaikat 2008. június 1. és 2008. december 1. között. Az előzetes regiszráció lehetővé teszi a cégEK számára, hogy folytassák a bevezetett anyagok gyártását, illetve importját a regisztrációs dokumentáció benyújtásának határidejéig. Az előzetesen regisztrálónak be kell nyújtania az Ügynökség részére egy előregisztrációs dokumentációt, amelynek tartalmaznia kell az anyag megnevezését, a regisztráló nevét és elérhetőségét, a tervezett regisztrációs határidőt, az anyag előállítására vagy behozatalára vonatkozó mennyiségi tartományt, valamint az anyag megnevezését a kereszthivatkozásos megközelítéshez, a csoportosításhoz vagy QSAR-hoz. (Forrás: REACH)
az áramló gáz azon legkisebb sebessége, melynél az áramba helyezett részecskét egy tetszőleges irányú felületről elragadja (Mértékegység: m/s).
Forrás: MSZ 21460/3–78
az I. Környezetvédelmi Világkonferenciát 1972-ben az ENSZ rendezte meg Stockholmban "Az emberi környezet" címmel. A tanácskozások végeredménye az a megállapítás, hogy környezetkímélő gazdasági fejlődésre van szükség, csak így érhető el az éhezés megszüntetése és az életszínvonal kiegyenlítése a világ országaiban. A konferencia egyenes következményeként születtek meg azok a nemzetközi egyezmények, melyek az egységes környezetvédelem és a fenntartható fejlődés alapját jelentették, így
1. Nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés korlátozása, (Genf, 1979);
2. Kén-dioxid kibocsátás csökkentését előirányzó megállapodás (Helsinki, 1985);
3. Nitrogén-oxidok kibocsátásának korlátozásáról szóló megállapodás (Szófia, 1988);
4. Sztratoszférikus ózonréteg védelmére kötött egyezmények (Bécs, 1985 és Montreal, 1987).
azok a légszennyező anyagok, amelyek kémiai szerkezete nem változott meg azóta, hogy a légkörben tartózkodnak, (Forrás: MSZ 21460/2–78).
A szennyezőanyagok a levegőben lehetnek gáz, folyadék vagy szilárd formában. A levegővel alkothatnak gázkeveréket, gőzt és aeroszolokat (füst, köd, szállópor). A leggyakoribb elsődleges légszennyező anyagok az alábbiak:
A kén oxidjai (SOx) – elsősorban is a kéndioxid, SO2, mely nem csak vulkánokból származhat, de egy sor ipari folyamat, tüzelés, kéntartalmú szenek, kőolajok és egyéb kéntartalmú anyagok égetésekor keletkezik. Az SO2 a levegő páratartalmával kénes savvá, vagy tovább oxidálódva SO3-ból kénsavvá alakul, mely savas eső formájában hullik vissza a földfelszínre.
Nitrogén oxidok (NOx) – elsősorban a nitrogéndioxid, NO2 , mely szintén az égetés terméke, vöröses-barna, szúros szagú, toxikus gáz. A levegő nedvességtartalmában oldódva salátromsavvá alakul, mely savas eső formájában visszahull a földfelszínre.
Szénmonoxid – színtelen, szagtalan, nagyon mérgező gáz, a tökéletlen égés terméke. A légkörbe elsősorban a járművek kipufogógázából kerül.
Széndioxid (CO2) – biológiai és antropogén égetés termékeként kerül a légkörbe, ugyanakkor fel is használódik, mivel a fotoszintetizáló mikroorganizmusok és a növények felveszik és beépítik sejtjeikbe, szöveteikbe. A légkörben jelentkező abnormálisan nagy széndioxid-koncentráció a keletkezés és a felhasználás egyensúlyának felbomlása miatt jelentkezik. A nagy széndioxid koncentrációból adódó globális probléma az üvegházhatás.
Illékony szerves anyagok – között megkülönböztetjük a metánt és a nem metán jellegű szerves anyagokat, példázul a VOC (Volatile Organis Compounds = illékony szerves szennyezőanyagok). A metán az egyik legveszélyesebb üvegházhatású gáz, hőelnyelése miatt. Nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez. A nem metán típusú illékony szerves anyagok között vannak olyanok, amelyekből gyökös reakcióval ózon keletkezik a levegő alsó rétegeiben, ahol ez kockázatot jelent az emberre és az ökoszisztémára. Vannak halogénezett szerves anyagok, amelyek viszont a Föld ózonrétegét fogyasztják.
Részecskék is szennyezik a levegőt, ezek igen finom eloszlású anyagok, melyek folyadékok vagy szilárdak is lehetnek, stabil aeroszolokat képezve a levegővel. A részecskék eredhetnek vulkánokból, viharok hozhatják eredeti helyükről (porvihar, homokvihar, futóhomok) vagy tüzek eredményeképpen kerülhetnek a légkörbe. A normális működés során nagymennyiségű spray formájú folyadék kerül a tengerekből a levegőbe. A legtöbb szilárd részecske a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor kerül a levegőbe.
Perzisztens, azaz bomlásnak ellenálló szabadgyökök gyakran a levegő finomszemcsés portartalmához kapcsolódnak.
Toxikus fémek, elsősorban a kadmium, az ólom és a cink.
Klórozott és fluorozott szerves vegyületek, melyek nagymértékben fogyasztják az ózonréteget. Legtöbbjüket már betiltották.
Az ammónia (NH3) jellegzetes szagú gáz, származhat természetes forrásokból vagy mezőgazdasági technológiákból. A nitrogén geobiokémiai ciklusának fontos láncszeme, a nitrogéntartalmú biológiai építőkövek alapvegyülete.
A radioaktív szennyezőanyagok atomrobbanásokból, balesetekből vagy természetes radioaktivitásból eredhet. A radioaktív anyagok bomlásának végterméke a radon a levegő egyik legveszélyesebb szennyezőanyaga.
A szerves és szervetlen mikroszennyezőanyagok legtöbbike előfordulhat a levegőben gáz, gőz vagy aeroszol formájában. Nagyon gyakori, hogy a nagyobb molekulájú perzisztens szerves vegyületek a szállopor szemcséinek felületére tapadva van jelen és szállítódik.
Említést érdemelnek a szagok, melyek illékony légszennyező anyagok. Forrásai az ipar, a mezőgazdaság és a hulladékok.
a települési szennyvíz fizikai és/vagy kémiai tisztítását jelenti, amely magában foglalja a lebegőanyag kiülepítését, vagy más eljárásokat, amelynek során a bejövő szennyvíz BOI5 értéke legalább 20 %-kal és az összes lebegőanyag mennyisége legalább 50 %-kal csökken a kibocsátás előtt.
a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő - a miniszter által - fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal, magaspart, árvízi tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló körtöltés.
mozgó fázis, mellyel a mintát eluáljuk a kromatográfiás oszlopról.
olyan vizsgálatok, melyek azt bizonyítják, hogy az ember bizonyos vegyi anyagok káros hatásának ki van/volt téve. Ezek a vizsgálatok lehetnek orvosi vagy klinikai kémiai vizsgálatok, például a vegyi anyagnak vagy metabolitjának, esetleg más markernek (pl. antitest) a kimutatása a vérből vagy szövetekből.
Toxikus fémek hatására például megnő a metallotioneinek koncentrációja a vérben. A metallotioneinek szerepe a fémek vízoldható és ezáltal könnyen kiválasztható formáinak előállítása az emberi szervezetben.
minden, eredeti állapotában vagy kezelés utáni állapotban levő, ivásra, főzésre, ételkészítésre és egyéb háztartási célokra szánt víz, függetlenül az eredetétől és attól, hogy szolgáltatása hálózatról, tartálykocsiból vagy palackozott formában vagy tartályokból történik. Bármely élelmiszergyártó vállalkozás által, emberi fogyasztásra szánt termékek vagy anyagok gyártásához, feldolgozásához, tartósításához vagy forgalmazásához használt valamennyi víz, hacsak az illetékes nemzeti hatóságok nem győződnek meg arról, hogy a víz minősége nem befolyásolhatja a végtermék formában levő élelmiszerek egészségességét.
http://www.emea.europa.eu
az emléktörvény valamely személy vagy esemény emlékét örökíti meg, ünnepélyes formában. Az ilyen törvény - értelemszerűen - szankciót nem tartalmaz.
Az emlőrák a fejlett országok népbetegsége: körülbelül minden tizedik nő betegszik meg emlőrákban élete folyamán. Magyarországon az emlőrák előfordulás a nyugati országokéhoz hasonló: 2000-ben 6190 új esetet diagnosztizáltak. Az emlőrák kialakulásáért különféle hajlamosító tényezők is felelősek. A civilizált életmód erősíti a hajlamosító tényezőket. Így a nagy kalóriatartalmú élelmiszerek fogyasztása, például finomított szénhidrátok, zsírok, kevés zöldség, az alkohol és ehhez még a mozgásszegény életmód. Esetenként a hormonkezelések. Az esetek kb. 10%-a alakul ki "örökletes" alapon, vagyis az örökítő anyag veleszületett hibája folytán.
Az emlőrákok nagy része életmódváltással megelőzhető, de újabban gyógyszer is létezik pl. a tamoxifen, melyet az Amerikai Egyesült Államokban már kifejezetten emlőrák rizikó csökkentésére is törzskönyveztek.
A tapintással történő rendszeres vizsgálat és a mammográfiás emlőszűrés jelentősen csökkenti a betegek számát.
Forrás: http://bioch.szote.u-szeged.hu/astrojan/onko/ibis/netaj.htm
az energiahordozó hasznosítható energiát tartalmazó anyag (elsődleges energiaforrás), vagy átalakítást igénylő energia (másodlagos energiaforrás) lehet. olyan természetes anyag, amely szerkezetéből eredendően alkalmas arra, hogy energiát nyerjünk ki belőle, például kémiai szempontból redukált anyagok (oxidálhatóak, elégethetőek), nukleáris vagy fizikai energiákat tartalmaznak, azt képesek átadni (mozgási-, hő-, vagy helyzeti energiát).
Elsődleges energiaforrások a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz), a víz és a szél potenciális vagy kinetikai energiája, a geotermikus energia, a természetes hasadóanyagok, a Nap sugárzása és megfelelő feltételek között a biomassza.
Másodlagos energiaforrások az ember által az elsődleges energiaforrásokból kinyert energiaforrások, így a gőz, a villamos áram, a sűrített levegő vagy a mesterséges radioaktív források sugárzása. Az energiaforrásokra használják még a megújuló és nem megújuló energiaforrások kifejezést, aszerint, hogy a megújulásukhoz szükséges idő emberi vagy földtörténeti léptékű-e.
A REACH Szabályzat alapján a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználása és forgalomba hozatala engedélykötelessé tehető. Ezeket az anyagokat a Szabályzat XIV. melléklete tartalmazza: ezek nem hozhatóak forgalomba vagy használhatóak fel engedély nélkül.
Ez az engedélyezési kötelezettség biztosítja az említett anyagok felhasználásából eredő kockázatok megfelelő ellenőrzését, illetve azt, hogy a felhasználásból származó társadalmi-gazdasági haszon meghaladja-e a kockázatokat.
Az alternatív anyagok vagy technológiák vizsgálata alapvető része lesz az engedélyezési eljárásnak. Forrás: REACH
az ENSZ keretében működő szervezetek nagy része foglalkozik környezeti és környezetvédelmi kérdésekkel is, hiszen az élet minden területét átszövik a környezet problémái, és a veszélyeztetett vagy károsodott környezetben élő ember gondjai.
UNEP: az ENSZ Környezetvédelmi Programja, székhelye Nairobi. Globális problémák kezelésével foglalkozik. Tevékenysége révén jött létre a globális környezeti megfigyelő rendszer, és az információs rendszer.
UNESCO: az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, kezdeményezésére és támogatásával dolgozták ki a világ kulturális és természeti védelméről szóló egyezményt (Párizs 1972).
FAO: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, mely 1981-ben elfogadta a termőtalaj védelmének elveit tartalmazó chartát.
WHO: az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, az egészségvédelem keretében foglalkozik környezeti kérdésekkel, pl. figyelemmel kíséri az ivóvíz-ellátottság helyzetét.
ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, a munkahelyi környezet állapotával kapcsolatos általános környezeti kérdésekkel is foglalkozik, pl. a határértékek megállapításával. 1979-ben dolgozták ki a vegyi anyagokkal kapcsolatos munkahelyi és foglalkozási követelményeket.
WMO: Meteorológiai Világszervezet, mely olyan monitoring feladatokat lát el, melyek segítik a levegő-szennyezettséggel kapcsolatos környezetvédelmi problémák kutatását és megoldását.
IAEA: Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a nukleáris energia békés célú felhasználása céljából ajánlásokat dolgoz ki. A csernobili balesetet követően rövid idő alatt kidolgozták a balesetekre vonatkozó korai tájékoztatásról szóló, valamint a radiológiai veszélyhelyzetre vonatkozó segítségnyújtási egyezményeket.
IMO: Nemzetközi Tengerhajózási Szervezet a hajóktól származó szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény kidolgozója (London 1973)
ICAO: Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet, mely határértékeket állapított meg a repülőgépek zaj- és szennyezőanyag kibocsátására.
katalizátor funkcióval rendelkező fehérjék, amelyek az élő szervezetben szubsztrátok specifikus módon történő átalakítását teszik lehetővé, ill. gyorsítják. Úgy működnek, hogy aktív csoportjuk a szubsztráttal enzim-szubsztrát komplexet alkot, melyből lehasad az enzimes reakció terméke, az enzim pedig visszaalakul eredeti, működőképes formájába. Az enzimek többsége összetett fehérje, általában csak egyfajta átalakulást katalizálnak, szubsztrátspecificitás jellemzi őket térbeli alakjuk komplementer a szubsztrátéval: úgy illenek egymáshoz, mint kulcs a zárba, működésük függ a környezeti paraméterektől pH, hőmérséklet, ozmózisnyomás, stb., a szubsztrát-koncentrációtól. Aktivitásukat az optimális körülmények között másodpercenként átalakított szubsztrátmolekulák számával jellemezhetjük. Működésüket az aktívátorok fokozzák, az inhibitorok gátolják. Az élő szervezetben az enzimek a szükségletek által szabályozott módon termelődnek, előállított mennyiségük nőhet indukció vagy gátlódhat represszió, ami a géneken kódolt információ átíródásának és a fehérjeszintézisnek a sejten belüli szabályozása által valósul meg. A katalizált reakció típusa szerint megkülönböztethető enzimek: 1. oxidoreduktázok, 2. transzferázok, 3. hidrolázok, 4. liázok, 5. izomerázok, 6. ligázok. Az élőlényekben a baktériumoktól az emberig a biokémiai átalakulásokat az enzimek katalizálják. A környezetben az elemek körforgásában, a holt szerves anyagok és a szennyezőanyagok lebontásában igen fontos szerepük van az élőlényekben zajló enzimes reakcióknak. A környezetben, elsősorban a talajban és az élővizekben élő mikroorganizmusok szinte végtelen biokémiai potenciálját enzimjeik sokasága eredményezi. A biomérnök a biotechnológia középpontjába ezeket az enzimes átalakulási folyamatokat állítja, vagy úgy, hogy a megfelelő enzimkészlettel és átalakító képességgel rendelkező organizmust, ill. közösséget használja fel, vagy úgy, hogy az átalakító biotechnológiától különválasztott lépésben termelteti meg azokat, a termelő sejtektől elkülönített enzimeket, amelyeket aztán ún. emzimtechnológiákban alkalmaz. Enzimes technológiákon alapulnak az erjedési iparok, az élelmiszeriparok kenyérgyártás, ecetgyártás, tejsavas erjesztéssel előállított termékek, alkoholtartalmú termékek, fermentált dohány és tea, savanyú tejtermékek és sajtok előállítása, stb., a megújuló energiaforrásokat előállító biotechnológiák bioetanol gyártás, a környezetvédelmi biotechnológiák biológiai szennyvíztisztítás, talaj bioremediációja stb. Ipari méretben előállított enzimeket a legtöbb iparág használ, pl. az élelmiszeripar tejfehérjék kicsapása oltóenzimmel, izocukorgyártás invertázzal, a konzervipar lényerés pektinázokkal, puhítás cellulázokkal, a textilipar, a mosószergyártás mosószerekbe adagolt fehérje- és zsírbontó enzimek, a gyógyszeripar emésztést segítő pepszin.
extrahálható szerves halogénvegyületek egy környezeti mintában. Angol nevéből (Extractable Organic Halides) rövidítve, az összes szerves halogénvegyület, amely egy megadott oldószerrel, pl. etilacetáttal extrahálható a módszer leírásában megadott körülmények között. (Szilárd hulladékra az EPA SW-846 9023 számú módszer írja le.) Klór-, bróm- és jódtartalmú vegyületek mérésére alkalmas, pl. PCB vegyületek analitikai meghatározására használják ivóvízben, felszíni és felszín alatti vizekben, szennyvízben, kifolyókban, ipari hűtővizekben, talajban, üledékben, iszapban, hulladékban. Fluor-tartalmú vegyületek mérésére nem alkalmas. Kumulatív paraméter, az összes halogenidet egyben adja meg. Az extrahált szerves halogenideket pirolizálják, és a továbbiakban az AOX meghatározására előírt módszer szerint járnak el, pl. kulometriával titrálják.
Az angol Extractable (Total) Petroleum Hydrocarbon kifejezésből adódó rövidítés. Magyarul extrahálható (összes) petróleum, azaz kőolaj eredetű szénhidrogén: a C10-30 (40) szénatomszámú frakció, amely alkánokat, cikloalkánokat, elágazó szénhidrogéneket, alkéneket és heterociklusos vegyületeket tartalmaz. Az angolszász technikai irodalomban a DRO (Diesel Range Organics) rövidítést használják. Megkülönböztetjük a VPH, VTPH = volatile (total) petroleum hydrocarbons, magyarul illékony kőolaj eredetű szénhidrogén-frakciótól, amely 12-nél kisebb szénatomszámú vegyületekből áll.
az epidemiológia az a tudományterület és gyakorlat, mely az egészségi állapot és a betegségek jellemzőit és eloszlását vizsgálja az emberi populációkban: az előfordulásokat, okokat és hatásokat.
a vulkáni törmelékes kőzetek egyik fajtája. Az epiklasztitok a kitörés után, külső, eróziós hatásokra, a vulkáni törmelékmozgások során keletkezett kőzettörmelékek. Elkülönítésük az elsődleges folyamatok során létrejött képződményektől nagyon nehéz. A rétegsorban mindig jelen vannak és jelentős mennyiségűek.
Az epiklasztitok típusai:
-Vulkáni lavinák (nagy tömegűek)
-Lahar: friss, forró vulkáni lávát megmozgató iszapárak. Osztályozatlan, általában egykori völgyeket tölt ki.
olyan építőipari tevékenység, amely környezeti zajt vagy rezgést okoz.
Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet
fémeket, fémvegyületeket nagy koncentrációban tartalmazó kőzet, melyből gazdaságosan kinyerhető a fém. A fémtartalmú és a meddőkőzetet un. ércelőkészítési műveletekkel választják szét. Az ércelőkészítés régebben kézi válogatással kezdődött, majd speciális pofás törőkkel, forgó hengerekkel vagy golyósmalmokkal aprították az ércet. A mai napig ez az ércelőkészítés lényege. A törést követően a legkülönfélébb fizikai és kémiai elválasztási módszereket alkalmazzák a meddő és a fémtartalmú érc sűrűségének, nedvesíthetőségének, mágnesességének vagy radioaktivitásának eltérése alapján, így osztályozást, flotálást, szérelést, mágneses szétválasztást, ülepítést. Gyakran kémiai adalékokkal dúsítják a kibányászott ércet, így kioldással kilúgzás, pl. aranyat cianidtartalmú oldószerekkel, a rezet savas oldatokkal. A kilúgzás történhet biológiai módszerrel is, a szulfidérceken élő Thiobacillusok kénsavtermelését kihasználva, ezt nevezik biológiai kioldásnak vagy angol szakkifejezéssel bioleaching-nek. Karbonátos érceket pörköléssel kezelik a széndioxid eltávolítása céljából. Az ércelőkészítési műveletek befejező lépése a szárítás. A meddőanyagot izolált hányókon tárolják és egy-egy bányaterületen a bányászkodás befejeztével kapszulába zárva izolálják a környezettől.
az ércásványok a a belőlük nyerhető fémek ásványai. A legfontosabb ércásványok és a belőlük nyerhető fémek a következők:
- Alumínium: böhmit, diaszpor, AlO(OH); gibbszit, Al(OH)3
- Antimon: antimonit, Sb2S3
- Arany: termésarany, Au, piritben rejtve
- Arzén: auripigment, As2S3; realgár, As2S2
- Cink: szfalerit, ZnS
- Ezüst: termésezüst, Ag; argentit, Ag2S, galenitben rejtve
- Higany: cinnabarit, HgS
- Króm: krómit, FeCr2O4
- Lítium: szpodumen, LiAlSi2O6, lepidolit-csoport
- Mangán: piroluzit MnO2
- Molibdén: molibdenit, MoS2
- Nikkel: pentlandit, (Fe,Ni)9S8; nikkelin, NiAs
- Ólom: galenit, PbS
- Ón: kassziterit, SnO2
- Platina: Termésplatina, Pt
- Réz: kalkopirit, CuFeS2; bornit, Cu5FeS4, kalkozin, Cu2S; kovellin, CuS
- Titán: ilmenit, FeTiO3
- Urán: uraninit, uránszurokérc, UO2
- Vas: hematit, Fe2O3; magnetit, Fe3O4; pirrhotin, FeS; goethit, FeO(OH)
- Wolfram: wolframit, (Mn,Fe)WO4, scheelit, CaWO4
Forrás: http://fold1.ftt.uni-miskolc.hu/~foldshe/telep01.htm
többezer éves technika termőterület nyerésére erdők helyén. Az erdőből kihasított földdarabon a fákat levágják, a maradékot leégetik, hogy legelőt és szántőföldet nyerjenek. A területet addig használják mezőgazdasági célokra, míg tápanyagtartalma ki nem merül, utána hagyják hogy ismét elfoglaja az erdő. Ha a klíma megengedi, hogy az erdő ismét elfoglalja és a talaj regenerálódjon, akkor ez a módszer akár fenntartható gazdálkodást is eredményezhet, ahogy évezredeken át ez a gyakorlatban történt. Ugyankkor, ha az erdő elpusztítása visszafordíthatatlan károkat, talajpusztulást eredményez, akkor a erdőírtás több évszázadra vagy örökre is visszavetheti a talaj regenerálódását és az erdők, az erdei növényzet élőhelyének ismételt kialkulását. Ez a kár nem vethető össze azzal a néhány éves talajhasználattal, mely az így nyert területeken hasznot hozhat. A brazíliai esőerdők kiírtása a szójaültetvények miatt vagy a távolkeleti őserdők kiirtása az olajpálmák vagy gumifák termesztése miatt az egész Föld ökológiai egyensúlyát és jövőjét veszélyeztetik.
terméketlen, kopasz vagy mezőgazdasági terület beültetése fákkal és erdei növényekkel. Ha korábban is erdő volt azon a helyen, amit kivágtak, vagy leégett, akkor újraerdősítésről beszélünk.
a környezetkárosodás bekövetkezésének időpontjában a környezetnek vagy valamely elemének és az általa nyújtott szolgáltatásoknak a rendelkezésre álló legjobb információ alapján meghatározható állapota, mely akkor állt volna fenn, ha a károsodás nem következik be.
az ergonómia olyan tudományos alapokon nyugvó tervezés, mely a munkát, a munkahelyet (ülés, támla szöge, asztal, látás, megvilágítás, stb.) és a berendezést, szerszámot tökéletesen az emberhez igazítja. Ezzel megelőzhetőek a munkahelyi egészség ártalmak, a visszatérő fájdalmak, melyek hosszú távon mozgássérültséghez vezethetnek.
Az ergonómia tudománya a tervezés megalapozásához tudományos megalapozottsággal vizsgálja a termelésben részt vevő emberi tényezőket, az ember, a munkaeszköz, a gép és a környezet kölcsönhatását. Az ergonómia magában foglalja az emberrel foglalkozó vizsgálatokat, a biztonságtechnikát, a munkalélektant és élettant, a munkaszervezést és a munkaszociológiát olyan szempontból, amely szemléletet és módszert nyújt a tervszerűen és tudományosan megalapozott embercentrikus termelés kialakításához.
Az ergonómia a műszaki tudományok és az emberrel foglalkozó vizsgálódás kombinációja. Az 1949-ben alapított Angol ergonómiai Társaság révén vált széleskörűen ismertté és nemzetközileg elismert tudományterületté.
Az ergonómia lényegesebb elemei a következők: fizikai munkavégzés (erőkifejtés, napi ritmusok, munkateljesítmény, energiaforgalom); klímahatások; érzékszervi hatások (látás, megvilágítás); zajhatás a teljesítményre (vibráció); az ember és a gép közötti információcsere (jelzőelemek, kezelőelemek, kezelőpultok és a munkahelyek kialakítása); az igénybevétel és megterhelés (fáradtság, unalom, pszichés terhelés).