Lexikon
DNS sejtbe juttatása közvetítő segítségével az alábbi módokon történhet.
Liposzóma közvetítéssel
Liposzómákat kiterjedten alkalmaznak hidrofób yógyszerek, kozmetikumok, egyéb ágensek sejtmembránon át történő sejtbe juttatáshoz. Liposzómákba zárt DNS-t könnyen felveszi a máj és a lép és viszonylag könnyen és ott gyorsan kifejeződnek.
Kalciumfoszfátos komplex formájában
Kalciumfoszfáttal komplexált DNS-t jó hatásfokkal veszi fel a máj és az izomszövet. A gének egy része képes kifejeződni bejuttatás után. Ennek a ténynek nagy figyelmet szentelnek, mert ettől várják az izomsorvadás elleni génterápia megvalósulását.
Transzdukcióval
Transzdukció tulajdonképpen a vírus közreműködésével történő génbejuttatás baktériumba. A természetes folyamat baktériumból baktériumba történő génátvitel (természetes genetikai rekombináció) jelent. A folyamatot tetszés szerinti célgén bejuttatására is fel lehet használni: manipulált genomú fággal történő fertőzés által.
Transzfekcióval
Általában vírus közvetítésével történő génbevitel növényi vagy állati sejtbe, de gének közvetlen (közvetítő nélküli) bejutására is alkalmazzák ezt a kifejezést (vö. transzformáció). Az emlős és a növényi géntechnikákban nagyon általános értelemben használják: mindenféle génbevitelre és rekombinációra.
Parazita baktérium közvetítésével
Agrobacterium tumefaciens közvetítésével, növényi sejtbe.
oldott szerves széntartalom vizekben, szennyvizekben. A mintát általában 0,45 mikrométeres pórusméretű szűrőn átszűrjük, és az ezután mért összes szerves széntartalmat (lásd TOC) oldott szerves széntartalomnak tekintjük.
22 szénatomos, 6 kettőskötést tartalmazó omega-3 zsírsav. Ld. omega-3 zsírsavak.
olyan eszközök és környezettudományi ismeretek, melyek a lehető legjobb módszerek, eljárások és technológiák BAT kiválasztásában segítik a döntéshozókat. A döntéstámogató eszközök és rendszerek a primer információk és mérési eredmények értékelése alapján abszolút vagy relatív mérőszámokat eredményeznek. A mérőszámokká alakított információ megkönnyíti, és hatékonyabbá teszi a döntéshozatalt.
Egy környezeti probléma megoldásához, pl. szennyezett területtel kapcsolatos döntések meghozatalához szükséges felmérések gazdasági, környezeti és szociális hatásokat vizsgáló és mérőszámmal jellemző metodikákat igényelnek. A felmérés eredményeinek értékelése és megfelelő interpretációja elengedhetetlen része a döntéstámogatásnak. A kockázatmenedzsmentben használatos leggyakoribb interpretálási módszer a kockázatfelmérés.
kockázatfelmérésben szerepet játszó eszközök és módszerek egyrészt adatokat szolgáltatnak a kockázatfelméréshez, másrészt maguk a kockázatfelmérési módszerek és a kapott eredmények következményeinek értelmezése és kezelése. A felméréshez szükségesek a szennyezőanyag koncentrációjának mérésére vagy előrejelzésére szolgáló módszerek és eszközök, valamint a szennyezőanyag hatásának megállapítására szolgáló mérési és előrejelzési módszerek fizikai-kémiai analitikai módszerek, biológiai tesztek, környezettoxikológiai tesztek, humántoxikológiai tesztek, ökológiai vizsgálatok, terjedési modellek, GIS-alapú modellek, távérzékelés, kockázatfelmérési módszerek, stb.,
az élővilágban általánosan elterjedt katekolamin típusú neurotranszmitter, azaz ingerületátvivő molekula az agyban. Az ingerületet fogó dopamin-receptorok szintén az agyban találhatóak. A dopamin hormonként is funkcionál, a hormont az agyalapi mirigy termeli. A dopaminnak sokféle funkciója van az agyban, befolyásolja a viselkedést, a tudatot, a megértést, a tudatos mozgást, a motívációt. Hormonként a gátolja a prolaktin termelését, ezzel befolyásolja az alvást, a hangulatot, a figyelmet, a memóriát és a tanulási képességeket.
A dopamint gyógyítási céllal is alkalmazzák, a szimpatikus idegrendszerre hat, növeli a pulzusszámot és a vérnyomást. A vér-agy gáton nem tud átkerülni, így az agyban fellépő dopaminhiány esetén (pl. Parkinson-kór) a dopamine prekurzorát (elővegyülete, vagyis amiből kiindulva a szervezet képes dopamint szintetizálni), az L-DOPA nevű vegyületet (L-3,4-dihidroxifenylalanine;) adják gyógyszer formájában.
oldott szerves kéntartalom vizekben, szennyvizekben, például a kőolajfinomítók szennyvízében a merkaptánok. Meghatározásakor először el kell távolítani a szervetlen kéntartalmat (a szulfátot lecsapják báriummal), meghatározzák a maradék szulfáttartalmat, majd reduktív pirolízissel kénhidrogénné alakítják és gázkromatográfiával, lángfotometriás detektorral mérik. (Chavous, B., Filippino, K.C., Cutter, G.A. (1997) Determination of Dissolved Organic Sulfur in Seawater, and its Distribution in the Chesapeake Bay. http://adsabs.harvard.edu/abs/2001AGUFMED42A0173C)
nem radioaktív anyagok dózisa az az anyagmennyiség, melynek egy ember vagy egy élőlény bizonyos időn keresztül ki van téve. Mértékegysége mg vegyi anyag / kg testtömeg / idő. A vegyi anyag dózis az ivóvízzel vagy a táplálékkal jut az emberi szervezetbe, ilyenkor a gyomron és a bélcsatornán keresztül szívódik fel. De felszívódhat a bőrön, a tüdőn vagy a szemen keresztűl is a szervezetbe.
Meg kell különböztetni a kitettséget, vagyis a környezetben előforduló mennyiséget a valóban felvett, a szervezetbe bejutott mennyiségtől. A környezetben lévő mennyiség a környezeti koncentrációval jellemezhető. Hogy ebből milyen mennyiség kerül a szervezetbe az nemcsak a környezetben, vízben, táplálékban lévő mennyiségtől függ, hanem attól is hogy azokból mennyit fogyasztunk, azokkal hogyan érintkezünk.
Az expozíciós paraméterek nagyban függenek életmódunktól, tevékenységünktől, nemünktől és korunktól és attól, hogy éppen hogyan használjuk a környezetünket. Ha fizikai munkát végzünk vagy sportolunk, akkor több levegőt szívunk, több vizet iszunk, a gyerekek testtömegükhöz képest viszonylag többet vesznek be mindenből és olyasmit is megesznek, amit nem kéne (talajt, falat, stb.), tehát ők jobban ki vannak téve a környezetet szennyező anyagoknak, mint a felnőttek.
a környzettoxikológiában vagy a toxikus anyag dózisának vagy koncentrációjának hatását vizsgáljuk.
Dózis az az aktuális anyagmennyiség, amely az organizmusba bekerül, melyet az organizmus különböző expozíciós útvonalakon felvesz. Ez történhet a környezetben vagy a toxikológiai tesztben, mindkét esetben a dózis-hatás görbe mnutataja az összefügést a dózis és hatása között.
A koncentráció a vegyi anyag aktuális koncentrációja abban a környezti elemben vagy fázisban, amit az ember belégzik, vagy amibe az élőlények, az ökoszisztémák tagjai élnek. A valós környezetben vagy a környezettoxikológiai tesztben lezajló hatást a koncentráció-hatás görbe írja le.
A dózis–válasz összefüggést vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a vegyi anyagok kis dózisa gyakran stimulál. Más esetekben küszöbérték jelentkezik, ami azt jelenti, hogy növekvő koncentráció alkalmazása ellenére egy küszöbértékig nem jelentkezik a hatás. Ez általában a káros hatást kompenzáló metabolikus aktivitás létezésével, illetve kapacitásának kimerülésével magyarázható. A dózis növekedtével a hatás egy darabig arányosan nő, majd csökkenő sebességgel tart egy felső maximális határig, pl. az összes tesztorganizmus elpusztulásáig.
Az ökotoxikológus dózis helyett környezeti koncentrációval dolgozik, koncentrációértékeket használ, hiszen az ökoszisztémában, az ökoszisztéma tagjai esetében nem tudjuk ellenőrizni, hogy a környezetben lévő anyagból mennyi jut be a szervezetbe. A humántoxikológusok által ismert dózisoknak kitett (beinjektált, megetetett) állatokkal szemben, a környezettel szoros kapcsolatban lévő organizmus a vegyi anyagnak több expozíciós útvonalon keresztül is kitett. Például egy talajlakó ugróvillás teljes testfelületével érintkezik a talajjal, belégzi a talajgőzöket, és ha éhezik, emésztés útján is juthat talaj a szervezetébe. A földigiliszta teljes külső és belső (bélrendszer) felületével érintkezik a talajjal. A növényi gyökerek és a mikroorganizmusok lokálisan kibocsátott anyagaikkal kölcsönhatásba lépnek a szennyezett talajjal, mobilizálják a környezetükben lévő anyagokat. A környezettoxikológiai tesztekben felvett koncentráció-hatás görbék tehát nem veszi figyelembe a környezetből a szervezet által valóban felvett anyagmennyiséget.
A környezeti koncentráció és a felvett dózis tehát nincs egymással szoros összefüggésben. Az organizmus fajlagos felülete, alakja, határolófelületének minősége, légzése, stb. nagyban befolyásolja a környezeti koncentráció – felvett dózis arányt. A környezetből felvett mennyiség fajfüggő.
a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő mennyiségének kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag mennyiségének függvényében ábrázolva, mely jellegzetes szigmoid alakú görbét eredményez. A szigmoid illesztése a mérési pontokra, illetve más statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatást jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó dózisértéket, pl. ED50 vagy NOEL.
Dangerous Preparations Directive (1999/45/EC)
a peszticidek közé tartozó rodenticidek rágcsálók elleni szerek egyik vegyületcsoportja; melyet a növényekben vagy azok termésében kárt okozó rágcsálók elpusztítására alkalmaznak, általában csalétekbe keverve. Kémiai felépítésüket tekintve klórozott, de nem DDT jellegű szénhidrogének, legismertebb képviselőik az aldrin, a dieldrin és az eldrin. Az aldrin kémiailag: 1,2,3,4,10,10-hexaklór-1,4,4a,5,8,8a-hexahidro-1,4,5,8-biszendo-metilén-naftalin. Igen toxikus, kontakt-, légzési- és gyomormérgek. A veszélyes anyagok prioritási listáin előkelő helyen szerepelnek a drinek, főként vízi ökoszisztémák nagymértékű veszélyeztetése miatt, mind az USA-ban, mind Európában. Mind akut, mind krónikus hatásuk számottevő, a szövetekben felhalmozódnak, emiatt a táplálékláncon keresztül is nagy kockázatot jelentenek. A ’80-as évektől kimutathatóak a vízi ökoszisztémákban, ahol az ártalmatlan koncentrációjuk, akut toxicitás esetén, édesvízben: aldrin: 3,0 μg/liter; didieldrin: 2,5 μg/liter; endrin: 0,18 μg/liter, krónikus hatások esetén: dieldrin: 0,0019 μg/liter; endrin: 0,0023 μg/liter.
Diesel Range Organics (a dízelolaj komponenseivel azonos mérettartományba eső szerves anyagok) a technikai irodalomban a szennyezett környezeti elemekből (talajból, vízből) extrahálható összes petróleum, azaz kőolaj eredetű szénhidrogén (Extractable Total Petroleum Hydrocarbon, EPTH): a C10-30 (40) szénatomszámú, 160-560 oC forráspontú frakció, amely policiklikus aromás vegyületeket, alkánokat, cikloalkánokat, elágazó szénhidrogéneket, alkéneket és heterociklusos vegyületeket tartalmaz. Megkülönböztetjük a GRO (Gasoline Range organics) frakciótól, amely az illékony (C12-nél kisebb szénatomszámú) szénhidrogéneket tartalmazza.
A Drupal PHP-ben írt nyílt forráskódú tartalomkezelő rendszer és fejlesztői keretrendszer, melyet Dries Buytaert fejlesztett ki. Manapság számos nagy látogatottságú oldalon használják, ilyen például a Spread Firefox, KernelTrap. Különösen népszerű az internetes közösségi oldalak létrehozásánál.
A Drupal szó a holland „druppel” szó angol fordítása, ami azt jelenti, hogy csepp. A név a drop.org weboldalról származik, aminek a kódja volt a Drupal alapja. Dries tulajdonképpen "dorp"-nak (falunak) akarta nevezni az oldalt, de elgépelte a szót és végül úgy gondolta, hogy ez jobban hangzik. A projekt 2000-ben kezdődött.
A Drupal kategóriakezelő rendszere (taxonomy) rendkívül testre szabható, bármilyen tartalom osztályba sorolható, amit az oldal adminisztrátora hoz létre. Ez egy olyan funkció, amely megkülönbözteti a többi hasonló rendszertől. A beállítás után a taxonomy modul automatikusan osztályozza az új tartalmat. Az árnyoldala ennek az előnynek az, hogy a konfigurálás már összetettebb. Több esetben sok időt vesz igénybe a jól kiépített konfigurálás.
Könnyű integráció valósítható meg a Drupal magja és a modulok között, melyek segítségével új funkciókkal lehet bővíteni az alaprendszert. A Drupal magja védelmet nyújt számos biztonsági problémára, mint például az SQL támadások.
A KÖRINFO tudásbázis a Drupal platformot alkalmazza adatainak kezelésére.
Dangerous Substances Directive (67/548/EEC)
67/548/EEC Dangerous Substances Directive (DSD) = veszélyes anyag irányelv:
1999/45/EC Dangerous Preparations Directive (DPD) = Veszélyes készítmények irányelv
Safety Data Sheets for substances (SDS) = vegyi anyagok biztonsági adatlapja
Magyarország területén a Dunához tartozó részvízgyűjtő a Tisza, a Dráva és a Balaton részvízgyűjtőjének kivételével.