Lexikon

bioakkumulációs faktor, melyet két koncentráció hányadosaként definiálunk: a vegyi anyag koncentrációja egy szervezetben vagy a szervezet valamelyik részében, pl. szervében valamint a környezetben, aminek az organizmus ki van téve. Bioakkumulációs faktornak (BCF) is nevezik.

szelektíven ható, baktériumölő szerek, melyeket szerteágazóan alkalmaznak az orvosi gyakorlatban, a mezőgazdaságban növényvédelem és az iparban. Lehetnek fertőtlenítőszerek dezinficiáló szerek, antiszeptikumok vagy antibiotikumok.

a baktériumok növekedését, szaporodását gátló ágens, lehet kémiai vagy biológiai eredetű anyag. A bakteriosztatikus szerk időlegesen csökkentik vagy teljes egészében gátolják a baktériumok szaporodását, de nem pusztítják el a baktériumokat. Így, amint a szer eltűnik a baktérium környezetéből, az újra szaporodásnak indul.

Bakteriosztatikus szerek lehetnek antibiotikumok, fertőtlenítőszerek, tartósítószerek.

a legkisebb és legegyszerűbb sejtes felépítésű élőlény. Prokariótának is nevezik, mert nincs sejtmembránnal elhatárolt sejtmagja, a genetikai anyaga közvetlenül a sejtplazmába ágyazódik. Egyetlen gyűrű alakú kromoszómája van és un. plazmidjai lehetnek, melyek apró nem kromoszómális, DNS-ből álló információhordozók. Mérete 0,5-1 μm x 0,5-5 μm. Sejtszervecskéi sincsenek, az összes energiatermelő és szintetizáló folyamat a sejtmembrán funkcionálisan különböző részeihez kötött. Genetikai és biokémiai potenciálja változékonysága, adaptálódó képessége, környezethez való alkalmazkodóképessége igen nagy. Emiatt a baktériumoknak kiemelten fontos szerepük van az elemek körforgásában, a földi biogeokémiai ciklusok fenntartásában. Ezek a folyamatok a talajban és a felszíni vizekben élő mikroorganizmusok, elsősorban baktériumok tevékenységéhez kötődnek. Egy gramm aktív talaj akár 10⁹ darab baktériumot is tartalmazhat. Lásd még talajmikroflóra adaptálódása.
Az ökoszisztéma mikroflórájának összes genetikai információját nevezik metagenomnak. Ez a metagenom ugrásszerű mennyiségi és minőségi változáson megy végbe egy szennyezett területen.
A baktériumok végtelen biokémiai és genetikai potenciálja jelenti az alapot a bioremediációs eljárásokhoz. aerob és anerob biodegradáción, kometabolikus biodegradáción, biológiai kioldáson, bioakkumuláción, oxidáción és redukción, mikrobiális termékekkel lejátszódó kémiai reakciók révén csökkentik a baktériumok a környezeti kockázatot.

a redukált állapotú kénvegyületeket oxidáló baktériumcsoportok népszerű elnevezése. A kénhidrogén, a különböző fém-szulfidok, az elemi kén és a tioszulfát oxidálása útján két baktériumcsoport képes energiát nyerni: a fototróf kénbaktériumok pl. vörös és zöld kénbaktériumok és a kemolitotróf színtelen kénbaktériumok pl. a fonalas kénbaktériumok és a Thiobacillus fajok. Az ún. bányászbaktériumok szulfidtartalmú kőzetekben, a talajban és a vizekben élnek és működnek, legtöbbjük savtűrő pH 1-5. Legjelentősebb folya;mataik a vas és a kén oxidációja, a Thiobacillus ferrooxidans egymaga mindkettőre képes: FeS₂ + 3,5 O₂ + H₂O = FeSO₄ + H₂SO₄ és 2 FeSO₄ + 0,5 O₂ + H₂SO₄ = Fe₂SO₄₃ + H₂O. A bányászbaktériumok felelősek a toxikus fémek felszabadításáért szulfidos kőzetekből, a savas bányavizek létrejöttéért, a betoncsövek korróziójáért. A bányászbaktériumok átalakító tevékenysége biotechnológiákban hasznosítható 1. a szén kéntelenítésére, 2. kis fémtartalmú kőzetekből fém kioldására, pl. kalkopiritből rézszulfát CuFeS₂ + 2 Fe₂SO₄₃ = CuSO₄ + 5 FeSO₄ + S, 3. fémmel szennyezett talajból, üledékből, hamuból történő kioldásra bioleaching.

nyomásegység. A normál atmoszférikus nyomás, 1 atm = 1.013 bar (= 1013 mbar).

ipari vagy kereskedelmi létesítmények barnamezős területeken történő létrehozása. A felhagyott tevékenység után hátrahagyott szennyezett területek remediálás és rehabilitás utáni újrahasznosításáról van szó. A barnamezős területek újrahasznosításával megelőzhetjük a zöld mezős területek ipari vagy kereskedelmi célú használatát. A szennyezett terület tulajdonosa költség-haszon számítás alapján veheti figyelembe a remediálás költségeit. Új tuljadonos esetében a remediáció költségeit levonhatják a vételárból.

felhagyott ipari, bányászati, hulladékkezelési vagy tárolási tevékenység után megmaradt, nem remediált, nem rehabilitált szennyezett területek. Ezeket a területeket remediáció (kezelés, ártalmatlanítás) után ismét lehet hasznosítani. Célszerű, és a hatékony környezetmendzsment meg is kívánja a barnamezős területek felhasználását új ipari vagy kereskedelmi létesítmények létrehozatalakor egyúttal a zöldmezős területek megtartását, kímélését.

lásd legjobb elérhető technológia

angol rövidítés azokra a BAT, vagyis elérhető legjobb technológiákra, melyeknek nics túlzott költségigénye.

1989-ben fogadták el és 1992. májusában lépett érvénybe. A Bázeli Egyezmény célja a veszélyes hulladék mennyiségének csökkentése és a határokon keresztül történő veszélyes hulladék-mozgás és lerakás teljes kontrollja.

ex situ talajremediációs technológia, klórozott szénhidrogénnel szennyezett talajokra. Kémiai kezeléssel kombinált termikus deszorpció. Egyik megoldása a BCD, melynek kivitelezésekor a klórozott szénhidrogénekkel, növényvédőszerekkel, pl. klórdánnal és heptaklórral szennyezett talajt Na-bikarbonáttal keverik össze, majd a keveréket termikus deszorberbe helyezik és 315-500^oC-ra melegítik. A magas hőmérséklet hatására elpárolognak a klórozott vegyületek, melyeket a gőztérből összegyűjtve kondenzáltatnak. A kondenzátumot további kémiai kezelésnek vetik alá NaOH katalízis mellett, olajos közegben, 32 ^oC felett, 3-6 órán keresztül, a vegyület teljes kémiai bomlásáig. Az így kezelt talaj feltöltésre, takarásra használható. Ezt a technológiát US-EPA kutatói fejlesztették ki és szabadalmaztatták 2004-2005-ben.

biokoncentrációs faktor, mely megadja, hogy a bioakkumulációra képes élőlény a vele érintkező környezetben lévő elem vagy vegyület koncentrációját hányszorosára növeli meg saját szervezetében. Nagyságát az egyensúlyi állapotban mérhető: C_élőlény / C_környezet hányados adja meg.

a beadott dózis a toxikológiában a vizsgálandó anyag beadott mennyiségét jelenti. A dózist a vizsgálandó anyagnak a kísérleti állatok testtömegegységére számított tömegében (pl. mg/kg) fejezik ki. A pontos mennyiség beadása: gyomorszondával a gyomorba, illetve vérbe vagy bőr alá injektálással vihető be a tesztállat szervezetébe.

lásd intézkedési határérték

a felszíni víz, valamint annak medre.

A regisztráció, egy, az EU-ban (és ha bevezezik, az EGK országaiban) előállított, vagy importált anyag technikai dokumentációinak, és ha szükséges, a kémiai biztonsági jelentésének benyújtása az Ügynökség részére.
REACH által definiált folyamat, a különös információk benyújtása az Ügynökség részére a jogalkotási követelménnyel összhangban. A REACH Rendelet megkívánja a fogyasztói lánc szereplőitől (gyártók, importőrök, továbbfelhasználók), hogy bizonyos körülmények között a következő típusú bejelentéseket nyújtsák be:
az árucikkben előforduló anyag bejelentése.
osztályozás és címkézés bejelentése.
termék- és folyamatorientált kutatás és fejlesztés anyagainak bejelentése.
továbbfelhasználó által benyújtott, a szállítói lánc korábbi szereplőjének kiadott engedély feltételei szerint való felhasználás bejelentése.
A felhasználás újrakezdésének bejelentése a továbbfelhasználó által
A bejelentés vonatkozhat a 67/548/EGK irányelv alapján bejegyzett anyagokra.

A bejelentés a regisztrációs dokumentumok (angol szóhasznákat szerint "dosszié") beküldését jelenti. Az anyagokat önmagukban vagy készítményekben gyártóknak vagy importálóknak vagy az árucikkek termelőinek vagy importálóinak bizonyos körülmények esetén regisztrációs dossziét kell készíteniük az Európai Vegyianyag Ügynökségnek a 10, 11, 12, 17 és 18-as cikk szerint. Ez tartalmaz egy műszaki dokumentációt, és ha szükséges, egy kémiai biztonsági jelentést. (Forrás: REACH)

A teratogenitási tesztek az utódokban jelentkező fejlődési rendellenességeket vizsgálják, amely megmutatkozhat az embrió pusztulásában, gátolt növekedésében és fejlődésében, valamint fenotípusban is jelentkező fejlődési rendellenességekben. A toxikus vegyi anyagok nagy része okozhat fejlődési rendellenességeket, hiszen az embriók érzékenyebbek, mint a kifejlett egyed. A természet általában többszörös védelemmel látja el az embriókat, de vannak olyan fajok, amelyek embriói a szabadban fejlődnek. Ilyenek a békaembriók.

Teratogenitási teszthez olyan tesztorganizmus szükséges, melynek eredményéből extrapolálhatunk az emberi teratogenitásra.

A Xenopus laevis békafaj az emberre is extrapolálható eredményt ad, ezen kívül számos előnnyel bír, mint tesztorganizmus. Jól ismert kísérleti állatfaj, széles körben használják genetikai és fejlődésgenetikai vizsgálatokhoz. Laboratóriumi körülmények között jól tenyészthető és fenntartható, egyszerre sok utódot hoz létre, így a kísérletekhez és mérésekhez megfelelő számú egyed áll rendelkezésünkre. További előnye, hogy az emlősökkel, a madarakkal és a hüllőkkel ellentétben az embriói a szabadban fejlődnek, így megfigyelhetőek.

A FETAX egy gyorsteszt, melynek előnye, hogy emlősökre és más fajokra is extrapolálható eredményt ad viszonylag rövid időn belül. Segítségével veszélyes hulladékok valamint tiszta és keverék vegyi anyagok teratogén hatása tesztelhető. Nem csak a teratogenitás indikálására használható, hanem ökotoxicitás pontos előrejelzésére is, hiszen a gyanúsított anyagok már sokkal kisebb koncentrációban hatnak a békaembriókra, mint a felnőtt, kifejlett egyedekre, tehát igen érzékeny tesztrendszer hozható létre az alkalmazásukkal. A FETAX eljárást érzékenysége és gyorsasága miatt a teratogenitás szűrésére és kizárására lehet a legjobban használni, negatív eredmény esetén. Ha viszont teratogenitást mutat, akkor más tesztekkel és tesztorganizmusokkal is kell azt bizonyítani.

A vizsgálathoz minimum 2 éves felnőtt hímekre és 3 éves nőstényekre van szükség. A felnőtt hím 7,5−10 cm hosszú, a nőstény 10−12 cm hosszú. A felnőtt egyedeket hetente háromszor kell etetni vitaminokkal feljavított marhamájjal.

A tesztedény egy nagyméretű akvárium a tenyésztésre szánt felnőttek számára, legalább 30 cm magas, 2−30 liter térfogatú, buborékoltató levegőztetéssel. Egy 40x40 cm-es akváriumban 4-6 egyed élhet.

Az embriókat Petri-csészében tartjuk és a tesztelést is abban végezzük. 10 ml tesztelegyben 25 embriót helyezünk a vizsgálathoz. Az embriók a tesztelendő vegyi anyagnak állandóan, végig a teszt alatt ki vannak téve. A tesztelendő anyagot naponta ismételten alkalmazzuk. A teszt időtartama 96 óra. A koncentrációk száma 5, az ismétléseké legalább 2.

A tesztközeg hőmérséklete a felnőtteknél átlagosan 23 ^oC, az embrióknál 24 ^OC. 12 órás megvilágítást 12 órás sötétség követ. A pH 6,5−9 között változhat.

A végpont az akut tesztnél a pusztulás, a szubakut vizsgálatnál a teratogenitás.

belvizek elvezetésére szolgáló, meghatározott vízszállító képességű ásott meder, egykori természetes vízfolyás esetleg földmunkával kibővített medre.

lehatárolt vízgyűjtő terület, amelyről a belvizet általában egy ponton, egyetlen főcsatorna segítségével, gravitációsan vagy szivattyúzással vezetik le.

a bemenő, angolul „input” áramok belépnek egy adott rendszerbe, míg a kimenő, angolul „output” áramok kilépnek belőle. A bemenő és kimenő áramok hozzák létre, építik fel az adott rendszert.

Az életciklus felmérésben bemenő áramoknak az életciklust felépítő folyamatokba (pl. bányászat, szállítás, gyártás, használat, hulladékkezelés stb.) belépő anyag- és energiaáramokat nevezzük. Ezek lehetnek a természetből származó nyersanyagok (pl. bányászat során az ásványi anyagok, vagy bármely ipari folyamatnál a felhasznált kútvíz és felszíni víz), továbbá a folyamathoz szükséges vegyszerek, alapanyagok, üzemanyagok, villamos- és hőenergia. A kimenő áramok az ezen folyamatok során előállított termékek, hulladékok és egyéb kibocsátások (lég-, víz- és talajszennyezők).

a bemenő, angolul „input” áramok belépnek egy adott rendszerbe, míg a kimenő, angolul „output” áramok kilépnek belőle. A bemenő és kimenő áramok hozzák létre, építik fel az adott rendszert.

Az életciklus felmérésben bemenő áramoknak az életciklust felépítő folyamatokba (pl. bányászat, szállítás, gyártás, használat, hulladékkezelés stb.) belépő anyag- és energiaáramokat nevezzük. Ezek lehetnek a természetből származó nyersanyagok (pl. bányászat során az ásványi anyagok, vagy bármely ipari folyamatnál a felhasznált kútvíz és felszíni víz), továbbá a folyamathoz szükséges vegyszerek, alapanyagok, üzemanyagok, villamos- és hőenergia. A kimenő áramok az ezen folyamatok során előállított termékek, hulladékok és egyéb kibocsátások (lég-, víz- és talajszennyezők).

a BMD koncepciója arra épül, hogy a dózisra adott válasz adataihoz egy matematikai modellt illesztenek. A BMD a válaszképpen előre meghatározott változást okozó dózis.

Forrás: REACH

üledéklakó élőlények közössége, idegen eredetű kifejezéssel bentosz.

a fenéküledék ökoszisztémája, bonyolult táplálékhálót alkotó élőközösség, mikroorganizmusokkal, alacsonyabb és magasabb rendű növényi és állati élőlényekkel. Az üledékben élő élőlényak méretétől függően megkülönbözteteünk mikro és makrobenthoszt.

Lásd még zoobentosz.

kőolajok és/vagy mesterséges szénhidrogén elegyek atmoszférikus lepárlásakor illetőleg kőolajtermékek hőbontásakor vagy katalitikus átalakitásakor nyert olyan cseppfolyós termék, amely 30-210^oC közötti forráspontú szénhidrogénekből áll. Bizonyos adalékokat - régebben szerves ólomvegyületet, ólomtetraetilt, manapság pl. metil-tercier-butil-étert (MTBE) kevernek hozzá. Gépjárművek üzemanyagaként használják. (Forrás: Olajipari értelmező szótár). Az üzemanyag-töltő állomásokon kiömlő benzin a talajt beszennyezi. Kisebb forráspontú komponensei hamar elpárolognak, a nagyobb forráspontú komponensek tartós talajszennyeződést okoznak, mely hosszabb-rövidebb idő alatt lecsökken a talajmikroflóra biodegradáló tevékenysége következtében.

édes illatú, színtelen folyadék, a szénhidrogének közé tartozik, az aromás vegyületek legegyszerűbb képviselője. Képlete: C₆H₆. Fajsúlya 20 °C -on 0,880 g/cm³; forráspontja 80,5 °C, olvadáspontja 6 °C. Gyorsan elpárolog, kicsit oldódik vízben. Gyúlékony. Természetes és mesterséges úton egyaránt keletkezik. A kőolaj, benzin, cigarettafüst egyik alkotórésze. A vegyipar széles körben használja alapanyagok előállítására, pl. műanyag, műszál, gumi, festék, mosószer, gyógyszer, növényvédőszer gyártásában. A talajban lassan lebomlik, a talajból könnyen a talajvízbe kerül. Növényekben és állatokban nem halmozódik fel. Nagyon nagy mennyiségben belélegezve halált okoz, kisebb mennyiségben szédülést, gyors szívverést, fejfájást, remegést, zavart állapotot és eszméletlenséget idéz elő. Élelmiszerben vagy italban nagy mennyiségben fogyasztva hányás, gyomorirritáció, szédülés, álmosság, gyors szívverés és halál következhet be. Hosszú távú kitettség esetén a legfontosabb hatása, hogy a csontvelő károsítása miatt csökken a vörös vértestEK száma. Erős vérzés léphet fel, az immunrendszer leromlik, megnő a fertőzés veszélye. A vérképző szervek rákos elváltozása következtében leukémia alakulhat ki. A Nemzetközi Rákkutató Intézet (International Agency for Research on Cancer, IARC) és az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) karcinogénnek minősítette. (Forrás: Amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Regisztere, ATSDR, www.atsdr.cdc.gov)

Lásd BTEX

CAS-száma: 50-32-8, a ®PAH-vegyületek közé sorolt ®policiklikus aromás szénhidrogén. Öt benzolgyűrű kondenzálódásával jön létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Mutagén és karcinogén vegyület, kristályos szilárd anyag. 300-600 ^oC közötti, tökéletlen égés során jön létre nagy mennyiségben.
Fő forrása a kőszén-kátrány, dízel-motorok kipufogógáza, dohányfüst, faégetés füstje, faszénen sűlt ételek. A piritós-kenyér is nagy mennyiségben tartalmazza.
benzo[a]pirén tulajdonképpen a benzo[a]pyrene-diol-epoxid karcinogén elővegyülete. A benzo[a]pyrene-diol-epoxid képes interkalálódni a DNS molekulába, ez azt jelenti, hogy beékelődik és kovalensen beköt a DNS spirál tekervényei közé és ezzel deformálja a DNS molekulát. Ennek eredménye, hogy átíródáskor hibás DNS szintetizálódik erről szálról. A legtöbb mutációt a p53 génen figyelték meg, amely egy sejtciklust szabályozó és tumorképződést gátló fehérjét kódol.
Háttérértéke Magyarországon talajban 0,02 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,001 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,01 μg/liter, talajban csak az össz-PAH értékben szerepel: 1 mg/kg.

angol rövidítés: Best Environmental Practice (BEP) vagy Best Environmental Practices (BEPs), vagyis a legjobb környezeti gyakorlat, értsd alatta, hogy a környezet szempontjából legjobb megoldás, például a lehető legjobb ellenőrzési, monitoring vagy kockázatcsökkentési eljárások vagy ezek kombinációjának alkalmazása annak érdekében hogy a vegyi anyagok vagy más káros hatások minél kisebb kockázatot jelentsenek a környezetben, a környezetet használók, vagyis az ökoszisztéma és az ember számára.

REACH által definiált kifejezés olyan anyagra, amely az alábbi kritériumok legalább egyikének megfelel:

1. Szerepel a Létező Kereskedelmi vegyi anyagok Európai Jegyzékében (EINECS);

2. Az anyagot az e rendelet hatálybalépését megelőző 15 év alatt legalább egyszer a közösségben vagy az Európai Unióhoz 1995. január 1-jén vagy 2004. május 1-jén csatlakozott országokban gyártották, de a gyártó vagy az importőr nem hozta forgalomba, feltéve, hogy a gyártó vagy az importőr rendelkezik az ezt igazoló okmányokkal;

3. Az anyagot a közösségben vagy az Európai Unióhoz 1995. január 1-jén vagy 2004. május 1-jén csatlakozott országokban e rendelet hatályba lépése előtt a gyártó vagy importőr forgalomba hozta, és azt úgy tekintették, mint a 67/548/EGK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésével összhangban bejelentett anyagot,
   de nem felel meg az e rendeletben a polimerekre vonatkozóan megállapított meghatározásnak, feltéve, hogy a gyártó vagy az importőr rendelkezik az ezt igazoló okmányokkal. Forrás: REACH 3. cikk (30)

a bifenil, difenil vagy fenil benzol aromás szénhidrogén vegyület, két benzolgyűrű egyszeres kötéssel való kapcsolódásával jön létre.

IUPAC neve: Bifenil

CAS-száma: [92-52-4]

PubChem 7095

ChemSpider 6828 Yes

Kémiai képlete: C₁₂H₁₀

Moláris tömege: 154,21 g/mol

Sűrűsége: 1,04 g/cm3

Oldhatósága: vízben rosszul oldódik: 4.45 mg/L

Olvadáspont: 68,9 °C

Forráspont: 256 °C

Veszélyessége: EU Index 601-042-00-8

EU classification: Irritant (Xi), Dangerous for the environment (N)

R-mondat: R36/37/38 R50/53

S-mondat: (S2) S23 S60 S61eszélyessége:

Színtelen vagy halványsárga kristályokat alkot, a természetben kőszénkátrányban, kőolajban és földgázban fordul elő. A kőolaj lepárláskor különválasztható egyik frakcióan feldúsul, innen nyerhető ki. Vízben nem, viszont szerves oldószerekben oldható. Az élelmiszeriparban tartósítószerként használják (E230), elsősorban a fonalas gombák gátlására.

Közepesen mérgező, biológiailag bontható, a bomlástermék nem mérgező. Néhány baktérium képes az aromás benzol-gyűrűbe oxigénmolekulákat építeni.

A bifenilek klórozott származékait évekig használták az iparban, mára tiltott veszélyes környezetszennyező anyagként ismertek: PCB-k, azaz poliklórozott bifenilek. A klórozás mértékétől függően veszélyesek, környezetre és emberre egyaránt. Az intenzív használat miatt a környezetbe kikerült nagy mennyiséget a bifenilt oxidálni képes baktériumok képesek - ha lassan is - bontani, ezzel ártalmatlanítani.

ezer millió, az USA-ban használatos kifejezés a milliárd helyett: 10⁹.

élőlények azon tulajdonsága, hogy egyes elemek, illetve vegyületek környezetből történő felvétele eredményeképpen saját szervezetükben nagyobb koncentrációt hoznak létre, mint amekkora a forrásul szolgáló környezeti elemben volt, tehát ezeket az elemeket vagy vegyületeket koncentrálják, feldúsítják sejtjeikben vagy egyes szöveteikben. biokoncentrációnak is nevezik, mértékét a BCF jellemzi.

bioakkumulatív, bioakkumulálódó, bioakkumulációra hajlamos egy anyag, ha
megfelel a bioakkumuláció kritériumának, vagyis:
– a biokoncentrációs tényezője (BCF) 2000-nél nagyobb.
A bioakkumuláció értékelése a REACH törvény szerint a vízi fajokon mért biokoncentrációs adatokon alapul. Édesvízi és tengervízi fajokon mért adatok egyaránt felhasználhatók. Ennek alapján mondják ki egy anyagról, hogy PBT, vagyis, hogy Perzisztens, Bioakkumulatív és Toxikus, ami a REACH törvényben kiemelt kategória, jogi konzekvenciákkal.

Bioakkumuláció más körülmények között, például emberi szervezetben, talajlakó állatokban és növényekben is létező jelenség, kockázati tényező. Egy vegyi anyag kockázatértékelésénél ezeket is figyelembe kell venni.

a biocidekre vonatkozó EU irányelvet 1998-ban fogadta el az Erópai Parlament és 2000 májusáig kellett a tagországoknak bevezetniük a direktíva előírásait nemzeti jogi szabályozásukba.

Ez az irányelv nagyban támaszkodik az 1991-es növényvédőszerekre vonatkozó 91/414/EEC korábbi irányelvre.

A biocidekre vonatkozó irányelv harmonizálni kívánja az európai biocid-piacot, az emberi egészség és környezet védelme érdekében.

a biocidek meghatározása a biocid termékek (98/8/EK) irányelve szerint (2. cikk 1.pont):
"Hatóanyagok és egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelyek célja, hogy károsító szervezeteket kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, tevékenységében akadályozzon vagy azon más módon korlátozó hatást gyakoroljon."
Megjegyzés: mindazonáltal több olyan anyag, vagy készítmény, ami megfelel ennek a definíciónak, kivételt képez a biocid termékek irányelve alól, annak alapján, hogy más szabályozás vonatkozik rá. Mint pl: a növényvédő-szerek (91/414/EGK) irányelve és más, többek között az állatorvosi gyógyszerekhez, szabadalmazott orvosi termékekhez kapcsolódó irányelvek.
Az általános kifejezésekben, a biocid termékek irányelvének alkalmazási területe - 23 különböző terméktípust érintve - igen nagy. Magában foglalja a háztartási és ipari felhasználású fertőtlenítő szereket, a gyártott és a természetes termékek tartósítószereit. a nem mezőgazdasági célú rovar-, rágcsáló- és egyéb gerinceseket irtó szereket, és olyan speciális termékeket, mint a balzsamozáshoz és kitöméshez használt folyadékok és az algásodást gátló szerek. A terméktípusok teljes listája megtalálható a biocid termékek irányelvének V. mellékletében.
A REACH rendelet 15. cikkének 2. pontja értelmében azok a hatóanyagok, amelyek biocidként szabályozva vannak, a REACH alapján regisztráltnak tekintendők. Forrás: 98/8/EK Irányelv 1. és 2. cikk. Forrás: REACH 15. cikk 2. pont

szerves vegyületek, szerves szennyezőanyagok komplexitásának csökkentése vagy teljes lebontása, mineralizációja, biológiai hatásra. Az élőlények közvetlenül vagy közvetett módon fejtik ki biodegradáló hatásukat. Közvetlen biológiai bontás során a biodegradálható szerves szennyezőanyag szubsztrátként szolgál az élőlény számára, ilyenkor az élőlények enzimjeik segítségével leggyakrabban energiát termelnek katabolizmus a bontható vegyületből vagy kometabolizmus során bontják le azokat. Környezetünk élő szervezetei a biodegradálandó szubsztrátok nagy részét, főként a nagyobb méretű molekulákat a környezetbe kibocsátott exoenzimjeik segítségével bontják. A sejtből kibocsátott vagy a sejt pusztulásával a környezetbe kerülő enzimek hosszabb-rövidebb ideig működőképesek maradnak az élőlények jelenléte nélkül is és katalizálják a biodegradációs folyamatokat. A természetes ~t környezetvédelmi biotechnológiákban hasznosítjuk, mind élőlények közösségeinek alkalmazásával szennyvíztisztítás, komposztálás, talajremediáció, stb., mind pedig enzimtechnológiákban.

olyan biotechnológia, melyben a központi biokémiai folyamat a szerves anyagok biológiai, leggyakrabban mikrobiológiai bontása. Ez a bontás jelenthet energiatermeléssel egybekötött mineralizációt, vagy részleges bontást, esetleg kometabolizmust. Leggyakrabban hulladékok és szennyezőanyagok kezelésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására használt technológiák, például biológiai szennyvízkezelés, talajbioremediáció, komposztálás, stb.

a talaj- és talajvíz bioremediáció leggyakoribb alapfolyamata a biodegradáció. Ilyenkor a szennyezőanyag a talaj/talajvíz mikroflórájának szükséges tápanyagot szolgáltatja, amelyet a mikroorganizmusok energiatermelés céljára használnak, emiatt bontják, vagyis hidrolizálják, oxidálják, stb., mígnem teljesen eloxidálják szervetlen anyagokká. Ez a tökélete biodegradáció esete, ezzel a szennyezőanyag teljes mennyiségét eltávolíthatjuk a talajból/talajvízből. Ha ez a folyamata a technológiánk alapja, akkor e biodegradációt végző mikroflóra számára kell optimális körülményeket biztosítania a technológusnak, talajszelőztetéssel levegőztetéssel, vagy más oxigénforrás biztosításával, megfelelő körülmények hőmérséklet, nedvességtartalom redoxpotenciál, ozmotikus viszonyok, stb., kiegyensúlyozott tápanyag és mikroelem-ellátás biztosításával, és a termék felhalmozódás elleni beavatkozással pl. CO₂ kihajtás talajszellőztetéssel

a műanyagok biodegradálhatóságának növelésére fotooxidációra vagy fotolízisre érzékeny polimerfajtákat állítanak elő, melyek láncai UV sugárzás hatására széttöredeznek. A széttöredezett lánc már biodegradálható. A mezőgazdasági gyakorlatban nagy az igény a biodegradálható műanyag fóliákra, hogy azokat használat után ne kelljen felszedni. Fényre érzékeny polietilén, polibutén és más poliolefin származékok fotokémiai károsodás után könnyen biodegradálódnak. Azok a műanyagok, amelyek hagyományos polimerek és biodegradálható molekulák - leggyakrabban keményítő - keverékéből állnak, a talajba vagy felszíni vízbe kerülve csak részlegesen bomlanak el: a mikroorganizmusok a biodegradálható komponens elbontása után apró, bontásnak ellenálló polimer részecskéket hagynak hátra. Annak eldöntésére, hogy egy biodegradálható műanyag előrelépést jelent-e a környezet védelme szempontjából csak a biodegradálható műanyag termék teljes életciklusára vonatkozó környezeti kockázatfelmérés eredménye tud választ adni. Az bizonyos, hogy a biodegradálható műanyag sokkal gyengébb, mint a hagyományos, teherbíró képessége limitált, ezért sokkal nagyobb mennyiséget kell használni belőle, például palackok, vagy nagyobb tartályok előállításakor.

szerves vegyületek immanens anyagi tulajdonsága a kémiai szerkezetéből adódó biológiai bonthatósága. A szerves anyagok bidegradálhatóságát standard körülmények között szokták mérni, de még így is függ a tesztben megvalósuló biodegradáció a bontást végző mikroorganizmus-közösségtől, melynek változékonysága nagyfokú. Ezért sokszor célravezetőbb egy anyag biodegradálhatóságát a molekulaszerkezet alapján megbecsülni.

A biodegradáció a valóságban a szerves anyag környezetbe kerülés után a biotával való kölcsönhatásuk eredményeképpen nyilvánul meg. A biodegradáció egy szerves molekula komplexitásának csökkentését, vagy teljes lebontását, mineralizációját jelenti, melynek mértékét és sebességét a szerves vegyület biodegradálhatósága és a környezet biodegradáló képessége együttesen szabja meg. Egy szerves vegyület biodegradálhatóságát fizikai-kémiai tulajdonságai alapvetően meghatározzák. A vegyi anyagok biodegradálhatóságuk alapján lehetnek könnyen vagy nehezen bidegradálható és perzisztens, azaz nem biodegradálható vegyületek. A biodegradálhatóságot a bontáshoz szükséges idővel, ill. felezési idővel, valamint a bomlási sebességi állandóval lehet jellemezni. Az 1. táblázat vízi ökoszisztémában folyó biodegradáció elsőrendű sebességi állandóit és a felezési időket mutatja könnyen és nehezen biodegradálható anyagokra EU TGD, 1996*. Egy szerves molekula biodegradálhatósága egyértelmű összefüggésbe hozható illékonyságával, vízoldhatóságával, polaritásával, illetve oktanol-víz megoszlási hányadosával K_ow.

A biodegradálhatóság és a K_ow összefüggését vegyülettípusonként eltérő egyenletekkel lehet leírni. A QSAR Quantitative Structure-Activity Relationship = a vegyi anyag szerkezetének és aktivitásának mennyiségi összefüggése lehetővé teszi, hogy egy vegyi anyag biodegradálhatóságának mértékét kísérletek nélkül, pusztán a molekula szerkezete és ismert biodegradálhatóságú vegyületekkel való összehasonlítása alapján, modellezés segítségével jellemezzük. A biodegradálhatóságot mérni is lehet, un. biodegradálhatósági tesztekkel, melyeket standard körülmények között, ismert mikroorganizmusokkal, vagy kontrollált mikrobaközösségekkel szennyvíziszap, talaj végeznek. A biodegradálhatósági tesztek mérési végpontja lehet a vegyi anyag mennyiségének csökkenése, vagy a bontó közösség aktivitása, sejtszáma, légzése, általános, vagy specifikus enzimaktivitásai. A szennyezőanyagok biodegradálhatóságának nagy szerepe van a vegyi anyag környezeti kockázatában. A kockázat mértéke a biodegradálhatósággal fordítottan arányos: minél inkább biodegradálható egy szennyezőanyag, annál rövidebb ideig lesz jelen a környezetben és fejti ki káros hatását. A biodegradálhatóság csak a környezettel kölcsönhatásban értelmezhető, ahol a biodegradáció folyik. A 2. táblázat a talajban és vízi üledékben érvényes felezési időket mutatja a biodegradálhatóság és vegyi anyag szilárd-víz fázis közötti megoszlási hányadosa K_p függvényében. Minél inkább hidrofób a vegyület, annál jobban kötődik a talaj üledék szilárd frakciójához, tehát annál kevesebb lesz a vizes fázisban biológiailag hozzáférhető állapotban. Emiatt a sebességi állandó ezeknél a vegyi anyagoknál nagyobb. A környezeti paraméterek hőmérséklet, pH, redoxviszonyok, stb. és főleg a biota állapota nagyban befolyásolja a biodegradálhatóságot. A környezet ökoszisztémája képes alkalmazkodni, hozzászokni, szubsztrátként elfogadni és hasznosítani a környezetbe kikerülő vegyi anyagokat még akkor is, ha azok természetidegen anyagok, un. xenobiotikumok. A környezet adaptációs képessége mögött a környezetbe kikerült vegyi anyagok szennyezőanyagok által kikényszerített evolúciós folyamatok állnak, a biota genetikai és biokémiai potenciáljának növekedése. Környezetünkben a legintenzívebb biodegradáció a szennyvizekben, a talajban és a felszíni vizekben folyik. A környezetközpontú gondolkodás jegyében, a biodegradálható természetes anyagok és termékek gyártása és használata papír, fa, stb. ajánlott vagy, ha a termék speciális igényeinek ezek nem tudnak megfelelni, akkor biodegradálható műanyagok, vagy biopolimerek használata. A peszticidek esetében is meg kell találni a kompromisszumot a hatás érdekében szükséges perzisztencia és a környezet általános terhelését csökkentő biodegradálhatóság között. A biodegradálhatóság a sebességi állandó és a felezési idő közötti összefüggést a következő egyenlet adja meg:

k_{biodegradáció, talaj}= ln 2/ DT_{50 biodegradáció, talaj}

Idézett könyv címe: *Technical Guidance Document in Support of Commission Directive 93/67/EEC on Risk Assessment for New Notified Substances and Commission Regulation EC No 1488/94 on Risk Assessment for Existing Substances, European Commission, Brussels, 1996

1. táblázat Felezési idők biodegradációs tesztek alapján, a K_p függvényében

2. táblázat Felezési idők és sebességi állandók összefüggése vízi rendszerben

biológiai diverzitás, a fajok száma és eloszlása, az eltérő genetikai, alaktani és funkciójú élőlények egymás viszonyított aránya a közösségekben és az ökoszisztémákban. A biodiverzitás, a fajok sokféleségének csökkenése egyes ökoszisztémákban az egyik súlyos globális probléma. A csökkent diverzitás csökkenti az ökoszisztémák ártalmakhoz való alkalmazkodóképességét, illetve az alkalmazkodni képes fajok feldúsulnak a közösségekben. Ilyen körülmények között a környezeti ártalmak még jobban sújtják az amúgyis hátrányba került érzékenyebb fajokat.

Lásd még: diverzitás

etilalkohol előállítása biokonverzióval: A bioetanol növények által előállított nagy energiatartalmú redukált szubsztrátokból állítják elő biotechnológiával, mikroorganizmusok közreműködésével. A leggyakoribb alapanyagok: keményítő- vagy cukortartalmú mezőgazdasági termékek, erdészeti, élelmiszeripari és papíripari melléktermékek és/vagy hulladékok. A megújuló biomasszának energiahordozó előállítására való felhasználása a meg nem újuló források kimerülésének globális problémáját hivatott megoldani. Mind az etanol, mind a metanol felhasználható alternatív hajtóanyagként, kőolajalapú termékek helyett vagy azokkal keverve. Belső égésű motorok szerkezetében csak csekély mértékű változtatásra van szükség, hogy - a benzinnel tetszés szerinti arányban keverhető - alkoholt használjunk. Az alkoholüzemű autók Brazíliában a legelterjedtebbek, ahol az olcsó, hazai nyersanyag, a cukornád teszi versenyképessé a bioetanolt, a kőolajalapú üzemanyagokkal.

a kőolajfinomítók mintájára elnevezett biomasszafeldolgozó üzemeket nevezik bio-finomítóknak. Egy komplex bio-finomító mindazt tudja, mint a kőolajfinomítók, vagyis az alapanyagból hajtóanyagot, hőt, energiát, vegyi anyagokat, műanyagokat, finomvegyszereket előállítani. Ma még nincsnek teljesen komplett biomasszára épülő finomítók, de hőt és villamosenergiát termelő biomasszára alapuló üzemek már léteznek és egyre népszerűbbek szerte Európában és a világ más részein.

A biomassza lehet bármilyen mezőgazdasági termény, gabonafélék, olajos magvak, olajpálma, amiből gazdaságosan lehet hőt, energiát nyerni és módosított anyagokat előállítani, de hasonlóképpen népszerű alapanyagok a mikroorganizmusok, így élesztőgombák, baktériumok vagy algák valamint a szerves hulladék.

A főtermékek, vagyis a biogáz, a bioetanol és a biodízel mellett a hő és egyéb anyagok és termékek előállítása történik az alapanyag függvényében összeállított műveletek segítségével: mechanikai előkészítés, kémiai vagy enzimes sejtfalbontás, fermentáció, azt követő tisztítás és izolálás, átalakítás, stb.

P-vitamin komplex vagy citrin néven is ismert, növényi eredetű biológiailag aktív anyag. A növényekben többféle szerepet is betölt, pl. a legtöbb virág színe is nekik köszönhető, de szerepük van baktériumokkal szimbiózis kialakításában is.

Az ember viszonylag nagy mennyiséget fogyaszt ezekből a növényi anyagokból, melyekről bizonyított, hogy jótékonyan befolyásolják az emberi szervezet reakcióját allergénekkel, karcinogénekkel, vírusokkal és egyéb kórokozókkal szemben, tehát antimikróbás, gyulladáscsökkentő, allergia ellenes és rákellenes hatásai lehetnek.

Jól ismert a flavonoidok in vitro antioxidáns hatása, amit az élelmiszer és kozmetikai ipar hasznosít. In vivo, azaz a szervezetben klinikailag nem bizonyított ez a hatás, de az igen, hogy megakadályozza a C-vitamin idő előtti lebomlását, ami antioxidáns szerepét bizonyítja.

A flavonoidok olyan mechanizmusokat indítanak a szervezetben, melyek segítik a rákos sejtek elpusztítását, a daganatok növekedését.

Egyes bioflavonoidok, mint a rutin, a diosmin, a troxerutin vagy a hidrosmin jótékony hatást gyakorol az erekre, védi azokat a gyulladásos folyamatoktól.

metanogén mikroorganizmusok által, anaerob körülmények között előállított metán. Lásd még metánfermentáció és rothasztás.

minden élőből származó, eredő anyag. Biogén elemek, az élőt felépítő elemek: C, H, O, N, S és a P, biogén aminok: biológiailag aktív, biológiai eredetű aminok, stb.

A bioindikátorok olyan mikroorganizmusok, növények vagy állatok, melyek jelenléte, elterjedtsége, és egészségi állapota jellemzi élőhelyük állapotát, egészségét vagy károsodását.
A teljes élőlényen kívül az indikátor-élőlények bármilyen specifikus, a fajra jellemző kémiai, biokémiai vagy genetikai, molekuláris genetikai jellemzője szolgálhat indikátorként.

A bioindikátorokat az ökológiai felmérésekben és az ökotoxikológiai tesztekben mérési végpontként alkalmazzák a környezettoxikológusok.