Lexikon

az elemanalitika egyik legelterjedtebb módszere. Rövidítése AAS. Népszerűségét gyorsaságának köszönheti: egy oldatban egy elem koncentrációja 5-6 másodperc alatt meghatározható. A vizsgálandó elemet alapállapotú szabad atomokká alakítjuk. Az így létrehozott atomgőzön a vizsgálandó elemre jellemző hosszúságú fénynyalábot bocsátunk keresztül és mérjük a fényintenzitás csökkenését, amely egyértelmű kapcsolatban áll a fényelnyelést okozó atomok koncentrációjával. Az atomizáció történhet lánggal (láng-atomabszorpciós spektroszkópia) vagy termikus energiával (grafitkemencés atomabszorpciós spektrometria). (Forrás: Posta József: Atomabszorpciós spektrometria. Debreceni Egyetem, 2008, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. www.tankonyvtar.hu/kemia/atomabszorpcios-080904-63) A módszert környezeti minták (talaj, talajvíz, iszap, üledék), hulladék vagy más minták elemtartalmának meghatározására használjuk. Kb. 70 elem mérésére alkalmas univerzális módszer, mely széles koncentrációtartományban használható. A módszer hátránya, hogy a kalibrációs görbék nem lineárisak a 0,5-nél nagyobb abszorbancia-tartományban. A detektálás alsó határa (LOD) igen széles határok között változik: mindössze 1-5 ppb Ca, Cd, Cr, Cu, stb. esetén és több mint 1000 ppb pl. foszforra. Egyes elemek, pl. B, C, N, O, S, halogének, nemes gázok és a rövid élettartalmú transzuránelemek egyáltalán nem mérhetők.