Lexikon
a növényvédőszerek szabályozása a 91/414/EEC irányelv szerint történik Európában. Az aktív növényvédőszerek piacra kerülése Európában és engedélyezése a tagállamokban ennek a direktívának a hatókörébe tartozik. A Direktíva leszögezi, hogy egy vegyi anyag csak akkor alkalmazható növényvédőszerként, ha szerepel a pozitív EU listán. Miután rákerül egy anyag erre a listára, attól fogva a tagállamok engedélyzhetik az illető vegyi anyagot tartalmazó növényvédőszer piacra kerülését.
A 91/414/EEC Direktívához szorosan kapcsolódik a (EC) No 396/2005 rendelet, mely a peszticidmaradványokat szabályozza az élelmiszerekben. A rendelet megadja a határértékeket, a monitoringot és az ellenőrzést.
A két jogszabály együttesen biztosítja a humán egészségkockázat megfelelő alacsony szinten tartását.
Forrás: http://ec.europa.eu/food/plant/protection/index_en.htm
a növénytermesztésben használt olyan kemikáliák (egyszerű vagy összetett vegyi anyagok), melyek a növénykártevők elpusztításra terveztek, gyártanak és állítanak elő. A földön a legnagyobb környezetbe kikerülő vegyi anyag mennyiséget jelentik, ezért környezeti kockázatuk globálisan problémát okoz. A növényvédőszereket lehet kémiailag csoportosítani a vegyületek típusa szerint vagy funkcionálisan, az ölendő növényi ellenség szerint. Funkcionális növényvédőszer-csoportok: herbicidek (gyomirtó-szerek), akalicidek (atkaölő-szerek), baktericidek (baktériumölő-szerek), fungicidek (gombaölőszerek), inszekticidek (rovarölő-szerek), rodenticidek (rágcsálók elleni szerek). Hasonló ölő-szereket nem csak a mezőgazdaság használ, hanem az élelmiszeripar, a vegyipar és más iparágak, és használatosak raktározás során és a háztartásokban is. Vegyület típusa szerinti legfontosabb csoportok a drinek (aldrin, klórdin, dieldrin, endrin, stb.), a triazinok, foszforsavészterek, fenoxi-karbonsavak, karbamátok, klórozott és brómozott, valamint poliklórozott szénhidrogének, stb. Alkalmazási formák szerint lehetnek permetező szerek (emulziók, szuszpenziók), porozó szerek, gázok, aeroszolok, és csalétkek.
A növényvédő szerek kockázata pontszerűen jelenik meg a gyártás során történő kibocsátások miatt, és diffúzan a mezőgazdasági használata során, a talajra vagy közvetlenül a növényre történő alkalmazáskor. A kockázat nem csak közvetlenül a szer toxicitásából adódik, hanem a célszervezeteké a nem célszervezetek elpusztítása miatti a biológiai egyensúlyok felborításából, a kiesett növénykártevő versenytársainak elszaporodásából, komplett táplálékláncok károsodásából.
A modern növényvédő szerek közepesen perzisztensek, és hatásuk viszonylag szűk spektrumú, azaz szelektíven, főleg a pusztítandó célszervezetre hatnak. Sokat csökkenthet a korábbi nagy kockázatokon a célszerű alkalmazás: előrejelzett kártevő-megjelenés esetén, célzottan a veszélyeztetett területre. Különösen fontos a felszíni vizek védelme, mert a vízi ökoszisztéma általában érzékeny a növényvédő szerekre. A hasznos rovarok (méhek), esszenciális ökoszisztéma- és tápláléklánctagok fokozott védelmet igényelnek. Nem szabd fogyelmen kívül hagyni a talajbiológiai hatásokat, a talajmikroflórára gyakorolt káros hatást.
A növényvédő szerek tervezése a gyógyszerek tervezéséhez hasonlóan a SAR és QSAR összefüggések figyelembe vételével történik. Engedélyeztetésük feltétele körültekintő és hosszútávú tesztelés: humán- és ökotoxicitás mérése és megadása, a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatást egyes országokban (pl. USA) több fajt alkalmazó mikrokozmoszokban is vizsgálni kell.
A szintetikus növényvédő szerek részben kiválthatóak biológiai növényvédelemmel.
az EU irányelv szabályozza a növényvédőszerek kereskedelmét és használatát, valamint maradványait az élelmiszerekben.
A 91/414/EEC irányelv lefekteti a növényvédőszer hatóanyagok európai jóváhagyásának és a tagországokban történő egységes engdélyeztetésének szabályait. Egy növényvédőszer csak akkor engedélyeztethető, ha annak aktív komponense szerepel az európai pozitív-listán. A tagországok csak akkor adhatnak engedélyt egy új termékre, ha annak hatóanyag szerepel az európai listán.
Az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványokkal a 396/2005/EC szabályozás foglalkozik. Megadja a még elfogadható határértékeket, a monitoring és az ellenőrzés módját. Az élelmiszerek növényvédőszer-tartalmára meghatározott határértékek a kockázat nagyságán alapulnak.
2009. januárjában megújították a növényvédőszerekre vontakozó irányelveket, betiltottak néhány veszélyes anyagot és szigorították a biztonsági szabályokat és előírásokat a neurotoxikus és az immunrendszert károsító anyagok esetében, valamint a méhekre veszélyes anyagoknál.